Nemzetközi foci - Rabiot visszahívásával Deschamps sutba dobta a legfontosabb alapelvét
Rabiot visszahívásával Deschamps sutba dobta a legfontosabb alapelvét
Fotó: Europress/AFP

Rabiot visszahívásával Deschamps sutba dobta a legfontosabb alapelvét

Szabó ChristopheSzabó Christophe
2020/08/28 19:05
A francia válogatott szövetségi kapitánya meglepetésre behívta Adrien Rabiot-t a szeptember eleji Svédország és Horvátország elleni Nemzetek Ligája találkozókra. Két év huzavona és elzárkózás után úgy tűnik, Deschamps precedenst teremt. Karim Benzema nagykövetei pedig köszörülik a torkukat.

 

Szegény Eduardo Camavinga. Szegény Houssem Aouar. Szegény Dayot Upamecano.

A három játékos eddig meghívót sem kapott a felnőtt válogatottba, most pedig, amikor az eredményeik és a teljesítményük alapján rászolgáltak volna egy felnőtt Kék mezre, életük egyik legfontosabb papírlapján nem ők lettek a legérdekesebb nevek. Adrien Rabiot ellopta a show-t.


Váratlan időzítés

Hogy Rabiot miért pont most került vissza, arról több elmélet kering a francia sajtóban.

Közel kilenc hónappal a 2021-es Európa-bajnokság előtt talán most van az optimiális időpontja annak, hogy az ügy nagyobb hullámokat kavarjon, de a torna idejére már lenyugodjanak a kedélyek. A koronavírus okozta leállás miatt tavaly november óta nem láttuk a francia válogatottat, így nem árt egy kicsit felkavarni az állóvizet.

Rabiot ennek ellenére inkább a körülményeknek köszönheti, hogy neve újra számításba jött. Jelenleg három stabil kezdő és egyben világbajnok kerettag sem elérhető: Paul Pogbánál megállapították, hogy koronavírusos, Blaise Matuidi az Egyesült Államokba szerződött és ezzel eltávolodott az európai vérkeringéstől, Corentin Tolissóból jelenleg hiányzik a meccsrutin, míg Tanguy NDombele komoly formahanyatláson ment keresztül, miközben klubjában sem jön ki edzőjével, José Mourinhóval. Rabiot-t a Juventusnál mutatott éves teljesítménye sem teszi érinthetetlenné – esélyesen bal lábas profilja és pozíciója teszi egyedivé Deschamps szemében. Csakhogy ezt a szövetségi kapitány eddig is tudta.

A pragmatikus edző mítosza

Amikor edzőket próbálunk kategóriákba sorolni, sokszor előjönnek a hitbeli és játékfelfogásbeli törésvonalak:

  • offenzív vagy defenzív;
  • proatív vagy reaktív;
  • dogmatikus vagy pragmatikus.

Didier Deschamps-ot a legtöbben az utóbbi kategóriába sorolják - sőt, ő is ezt vallja magáról - ami azzal jár, hogy nem ragaszkodik foggal-körömmel kőbe vésett játékbeli elvekhez. Nincs begyakorolt taktika, nincs kedvenc felállás.

Ha kell, a 2016-os Európa-bajnokság közben húzza be a szélről középre Antoine Griezmannt, amivel a csapat igazán a helyére kerül. Ha kell, a 2018-as világbajnokság első meccsén pocsékan szereplő Djibril Sidibét és Benjamin Mendy-t a torna végéig a kispadra ülteti és beránt két másik szélső hátvédet.

Deschamps folyton alkalmazkodik és ebben mindig segítségére van a szimata. Több mint kedvező helyzetben van: a francia válogatottnál végtelen mennyiségű tehetség közül szemezgethet, játékosait nem kell megtanítania játszani - inkább együtt kell tesztelni a játékukat, ki mennyire érez rá a másikra, kik lesznek a vezérek, akik bármelyik pillanatban, akár egyedül is kihúzzák a csapatot a csávából. Ennek szokott áldozata lenni maga a játék, a be nem járatott passzsémák, a hiányos automatizmusok. Deschamps meccsről meccsre halad.

Személyi és taktika döntéseket hoz és nem rest áldozatokat is vállalni, ha úgy érzi, hogy a csapatkohézióra káros hatással lehetnek. A 2016-os Eb előtti lista egyik nagy meglepetése volt Samir Nasri mellőzése, akiről elmondta, “érzi, és mások is érzik, milyen az, amikor ott van a csapatban és milyen az, amikor nincs”. Nasri kizárása Deschamps önkényes döntése volt, amivel utat engedett más, kevésbé tehetséges, de sokkal inkább csapatban gondolkodó játékosoknak. Ha valami állandó volt Deschamps-nál, az a csapat, a közösség, a kollektíva szentsége.

Távol tartott egyéniségek

Akkor mi a helyzet Adrien Rabiot-val, vagy épp Karim Benzemával? A két játékos esete különböző, a felszín alatt viszont ugyanazok az elvek bújnak meg.

Karim Benzema ügye néhány hónappal a 2016-os Európa-bajnokság előtt robbant ki. Az esetben Benzema közvetítői szerepet vállalt válogatottbeli csapattársa, Mathieu Valbuena és személyes jóbarátai között, akik azt állították, a birtokukban van egy szexvideó a csapattársról. Benzemát zsarolással és bűnrészességgel vádolták, egy éjszakára előzetes letartóztatásba is helyezték. Amikor az ügy kitudódott, a Francia Labdarúgó Szövetség felfüggesztette a játékost a válogatottbeli szereplés alól, Didier Deschamps pedig elfogadta a döntést. A vád azóta bíróságról-bíróságra jár, több fellebbezés ellenére még nyitott maradt az ügy.

Benzema ezidő alatt mindvégig az áldozat szerepét hirdette. Állítása szerint jogtalanul emeltek vádat ellene és nem volt tevőleges szerepe az esetben. A szövetségi kapitány elmaradó behívóival kapcsolatban kijátszotta a rasszista-kártyát és azt állította a Marcában miszerint:

“Deschamps engedett Franciaország rasszista kisebbségének.”

Nem sokkal később Deschamps concarneau-i házát ismeretlenek összefirkálták, öles betűkkel azt fújták fel, hogy “rasszista”.

Adrien Rabiot esete a 2018-as világbajnokság előtt történt, amikor Deschamps egy 23 fős alapkeretet és 11 tartalékost rendelt be a tornára, Rabiot pedig csak az utóbbiban kapott helyet. A döntés persze csalódást okozott: Rabiot 2016-2018 között eltelt 9 összetartásból heten vett részt, az utolsó pillanatig úgy tűnt, tagja lesz a csapatnak. A francia játékos válaszul e-mailben üzente meg a szövetségnek távolmaradását, közösségi felületein pedig csalódásának adott hangot.

Kivételesek és kivételesebbek

Deschamps mindkét játékos esetében végig nyitva hagyta az ajtót - vagy legalábbis nem kötelezte el magát semmilyen irányba. Sosem hangzottak el végleges kinyilatkoztatások, mégis érezhető volt, hogy Benzema esetében nehezen dolgozta fel, meddig eszkalálódott az ügy. A graffitis eset után is azt állította, nem Benzemára haragszik, hanem egy folyamatként tekint arra, ami történt. Rabiot döntését azzal nyugtázta, hogy komoly hibát követett el, aminek viselnie kell majd a következményeit.

Időközben a csapat világbajnok lett. Deschamps-t az idő igazolta, taktikai döntései pedig jobban ültek: Antoine Griezmann jobb párost alkot Olivier Giroud-val, mint Karim Benzemával, Adrien Rabiot-nál pedig nagyobb játékvolument és erőt képviselt Blaise Matuidi, aki ironikus módon a Juventusnál is kitúrta a kezdőből. Benzema pedig a francia válogatott sikerei mellett is világklasszis teljesítménnyel rukkolt elő a Real Madridban, de ez mit sem segített helyzetén.

Mindkét esetből kiolvasható volt, hogy Deschamps ragaszkodott ahhoz, hogy senki nem állhat a csapat felett. A válogatottat összerakta nélkülük, egyikükre sem kellett szorítkoznia.

Innentől már csak az a kérdés, hogy a két játékos közül ki volt károsabb hatással a csoportkohézióra? Az, aki egy zsarolási ügy miatt bírósági eljárás alá került és aki mindvégig azt mondta, szeretne visszatérni a válogatottba; vagy az a játékos, akinek annyira derogált a cserejátékos-státusz, hogy inkább megtagadta a behívót?

Ha Deschamps következetes lenne az elveiben, Rabiot-t nem hívta volna vissza. A pragmatizmus velejárója az alkalmazkodás és a jó helyzetfelismerés. Ez a személyi döntés viszont nem pragmatizmusról árulkodik. Deschamps nem alkalmazkodott, hanem megtagadta az egyik legfontosabb alapelvét. Gesztust gyakorolt, hogy meg tud bocsátani, de azt is megüzente, hogy annak is lehet visszaút, aki magától választotta, hogy eltávolodjon.

Akkor most, miért ne jöhetne Benzema?

Hozzászólások