Premier League - A Bajnokok Ligájából az építőiparba - Az egymeccses Manchester United-játékos története
A Bajnokok Ligájából az építőiparba - Az egymeccses Manchester United-játékos története
Fotó: Europress/AFP

A Bajnokok Ligájából az építőiparba - Az egymeccses Manchester United-játékos története

HosszabbitásHosszabbitás
2020/06/10 11:32
2003. március 18-án Lee Roche, a Manchester United fiatal reménysége lehetőséget kapott edzőjétől, és pályára lépett a Bajnokok Ligájában a Deportivo La Coruna elképesztő hangulatú stadionjában. Öt évvel később Roche már kéthéjú falak homlokzati hőszigetelésével kereste a kenyerét.


A spanyolországi meccsnek nem igazán volt tétje manchesteri szempontból, ez volt a második csoportkör utolsó fordulója, a United pedig már korábban kiharcolta a továbbjutást. Azon a bizonyos estén a  jobbhátvéd pozíciójában játszó Roche feladata az volt, hogy meggátolja Albert Luque-t a támadások építésében. Törekvései nem jártak sikerrel, Victor Sanchez épp Luque passzából szerezte meg a vezetést a Depornak a 32. percben. Sir Alex Ferguson úgy döntött, hogy a második félidőre lecseréli Roche-t, aki ezután soha többé nem ölthette magára a vörös ördögök mezét tétmeccsen.

Kezdetben

Lee Roche Manchestertől 16 kilométerre, Bolton városában született 1980. október 28-án. Pályafutása legelején a Glentoran és a Shamrock Rovers csapataiban játszott, majd 16 évesen a MU akadémiájára került. Ifiként Luke Chadwickkel és John O’Shea-vel együtt lépkedett egyre feljebb a klubon belüli ranglétrán, az ezredforduló után pedig már a felnőtt keret tagjának mondhatta magát. 

A rendszeres játéklehetőség miatt kölcsönadták a Wrexhamnek, ahol Sir Alex fia, Darren Ferguson vezetése alatt minden egyes mérkőzésen lehetőséget kapott. Egy idény után rengeteg tapasztalattal és magabiztossággal felvértezve tért vissza Manchesterbe, hogy megpróbálja kiharcolni a kezdőcsapatba kerülést.

“Nagy szükségem volt arra, hogy a kezdőcsapatban játsszak, de ha olyan védők vannak előtted a sorban, mint Wes Brown, Ronny Johnsen és Lauren Blanc, akkor nagyon nehéz a dolgod. Rosszul esett, hogy nem kaptam lehetőséget, de nem szerettem volna csak úgy hátat fordítani egy Manchester United szintű klubnak, úgyhogy maradtam, és megpróbáltam lenyűgözni a menedzsert.” - emlékszik vissza Roche.

2001. novemberében végül megkapta a lehetőséget, a ligakupa (akkoriban Worthington Cup) harmadik fordulójában hét másik, akadémiáról kikerült csapattársa mellett léphetett pályára az Arsenal otthonában. A meccset 4-0-ra a londoni csapat nyerte. 

A Premier League-debütálásra egy újabb évet kellett várnia, a Newcastle United ellen hazai pályán 5-3-re megnyert meccsen cserélte be Ferguson a 69. percben.

“Elképesztően jó érzés volt 75.000 néző előtt focizni az Old Traffordon. Nem játszottam rosszul, de emlékszem, Sir Alex Ferguson félrehívott a meccs után, hogy megbeszéljünk egy Alan Shearerrel szemben elveszített fejpárbajt. Azt mondta, legközelebb nem szabad hagynom, hogy a csatárok ilyen könnyen elbánjanak velem.” 

Lee-Roche-Manchester-United.jpg Fotó: Europress/AFP

Négy hónappal később jött Roche harmadik - és egyben utolsó - szereplése a Unitedben a Deportivo elleni BL-meccsen.

“Előző este a stadionjukban edzettünk, hogy szokjuk a légkört és megtervezzük a lehetséges forgatókönyveket. A taktikai felállás alapján már tudtam, hogy én is kezdő leszek. Fantasztikus élmény volt a Bajnokok Ligájában játszani, a klubnak nagy múltja van a sorozatban. Emlékszem arra, ahogy kisétáltunk és szólt a BL-himnusz, de amúgy végig a saját kis buborékomban voltam. Csak később, az összefoglaló megnézése közben tudasult bennem, hogy milyen csodálatos élményben volt részem, és végre kifizetődött a kemény munka. A meccs után Ryan Giggs azt mondta, hogy fel a fejjel, semmit sem csináltam rosszul. Sir Alex nem árulta el, hogy miért cserélt le a félidőben, de nem is akartam sokat töprengeni ezen.
Megrekedve

A nagy bemutatkozás után Roche visszakerült a tartalék csapatba, és arra a megállapításra jutott, hogy itt az id elhagyni Manchestert.

“Nem láttam magam előtt, hogy miképp tudnék ismét a kezdőcsapatba kerülni, pedig pályafutásom azon szakaszában voltam már, amikor hétről-hétre éles meccsekre van szükség. Egyszer edzés után Sir Alex odajött hozzám és azt mondta, hogy kölcsönadnak a Watfordnak, de én mindenképp északon szerettem volna maradni. Stan Ternent is érdeklődött irántam, úgyhogy végül a Burnley-be igazoltam. Sir Alex azzal engedett utamra, hogy ha ott bizonyítok, akkor  nyitva áll majd előttem az ajtó Manchesterben.”

Lee-Roche-Roy-Carroll-tackle-Kanu-Arsenal-Manchester-United.jpg Fotó: Europress/AFP

Bár a pályán magabiztos volt, egy olyan játékos, akin nem könnyen verekedik át magukat az ellenfelek, a pályán kívül saját bevallása szerint is nagyon zárkózottan viselkedett, kevés időt töltött együtt a többiekkel.

“Az edzések után azonnal indultam haza, hogy a barátaimmal lógjak. Talán úgy kellett volna viselkednem, mint John (O’Shea) vagy Darren Fletcher, tölthettem volna több időt a csapattársaimmal a pályán kívül is. Azt hiszem, így jobban alakulhatott volna a pályafutásom Manchesterben.” - mondta a most már 38 éves Roche.

Roche kezdetben nehezen alkalmazkodott Ternent hosszú labdákra épülő játékstílusához, de idővel sikerült megragadnia az első csapatban. Ezután viszont edzőváltás történt a Burnley-nél, a frissen kinevezett Steve Cotterill mellett pedig egy új balhátvéd is érkezett a csapatba Michael Duff személyében, aki háttérbe szorította Roche-t. 

2005-ben ismét a Wrexhamhez került, ahol sérülésekkel bajlódott, a következő idényre pedig már nem kapott szerződést. 27 éves korára Roche elveszítette a lelkesedését és az érdeklődését a futball iránt. 

"Akkoriban már a TV-ben sem volt kedvem focit nézni. Elmentem próbajátékra a Royal Antwerp csapatához, ahol egy korábbi manchesteri edző, Warren Joyce volt épp a menedzser. Két hetet töltöttem a csapattal, de a srác, akinek a helyére jöttem volna, végül mégsem igazolt el, úgyhogy nem kötöttem szerződést. Később megkeresett Dave Pace a Droylsdentől, ahol eltöltöttem még pár évet.” - mondta Roche, aki korosztályos szinten az angol válogatottban is bemutatkozhatott.

Az amatőr ligákban való játék miatt Roche-nak fizetéskiegészítés után kellett néznie, így került kapcsolatba az építőiparral - éveken keresztül épületek hőszigetelésével foglalkozott.

Darren-Fletcher.jpg Fotó: Europress/AFP

Élet a futball után

Labdarúgó pályafutása befejeztével a  Professzioális Labdarugók Szervezete, a PFA segített Roche-nak, hogy megtalálja a helyét az életben. Jelenleg vízvezeték-szerelőként tevékenykedik és van egy építkezési vállalkozása is.

 


“Néhány munkatársam az építőiparban állandóan a Unitedről kérdezgetett, arról faggattak, hogyan alakulhattak így a dolgok. Egy idő után már nagyon idegesítő volt, így nem is igazán meséltem többé senkinek arról, hogy Manchesterben futballoztam.” - mondta az immár kétgyermekes apuka.


“Úgy gondolom, a fiatal játékosoknak többet kellene tanulniuk, hogy legyen valami fogalmuk a való világról. A legtöbb gyereknek elképzelése sincs, hogy mihez kezd majd magával, ha esetleg nem sikerül tartósan megragadnia a profi futballisták világában.”

Lee Roche nem fordított teljesen hátat a futballnak: a Bury 11 éven aluli csapatát edzi, egy ideje pedig az Old Traffordon is rendszeres látogató - adatelemzőként tevékenykedik az Opta Sports-nál. 

Lee Roche élete mára kiteljesedett, még ha nem is úgy, ahogyan azt azon a 2003-as spanyol éjszakán álmodta.


Szöveg: Foltin András (via és via és via)


Hozzászólások