Premier League - Több szempontból is furcsa, hogy épp Mourinhóval pótolta klasszis edzőjét a Spurs
Több szempontból is furcsa, hogy épp Mourinhóval pótolta klasszis edzőjét a Spurs
Fotó: Europress/AFP

Több szempontból is furcsa, hogy épp Mourinhóval pótolta klasszis edzőjét a Spurs

Németh DánielNémeth Dániel
2019/11/22 07:08
Talán az utóbbi idők legkönyörtelenebb döntését hozta meg a Tottenham Hotspurt irányító Daniel Levy a klubot történelmi magasságokba emelő Mauricio Pochettino elküldésével. A szakítás elkerülhetetlensége miatt érthető, hogy az edzőváltással próbál javítani a Spurs pocsék játékán és formáján, José Mourinho személyében azonban drága és kockázatos megoldáshoz fordult az elnök.

Öt szezon alatt Mauricio Pochettino lényegében mindent megadott, amiről a klubvezetés álmodozhatott. Képes volt Európa-liga-büdzséből állandó Bajnokok Ligája-szereplővé és Premier League-topcsapattá faragni a Tottenhamet, mindezt abban a korban, amit látszólag mindent az határoz meg, mennyit tud elkölteni az átigazolási piacon egy klub. Munkájának köszönhetően Levy a Spurs erőforrásait az új, hipermodern stadion építésére csoportosíthatta, ami várhatóan hosszabb távon stabilizálni fogja a klub pénzügyeit.

Természetes ciklus

Pochettino menesztése kiválóan leírja a modern futball természetét. Amint azt a kiváló szakíró, Jonathan Wilson a Guardianen megjelent cikkében megfogalmazta, a modern labdarúgásban minden korábbinál fontosabbá vált a krízis azonosítása és az arra adott, lehetőleg gyors reakció. Gazdasági megfontolások alapján pedig mindig az edző menesztése a legegyszerűbb megoldás, hiszen egy embert még mindig olcsóbb kirúgni, mint mondjuk lecserélni a fél keretet. Az pedig tény, hogy a futball ciklusai még a legnagyobb edzőkre is lesújtanak. 

Kedden még Pochettino volt a Spurs menedzsere, szerda reggel már Mourinho | Hosszabbítás

Kedd este a Tottenham Hotspur megvált addigi menedzserétől, a csapatával az előző szezonban a Bajnokok Ligája döntőjéig menetelő Mauricio Pochettinótól. Szerda reggel pedig arra ébredhettünk, hogy a londoni klub már be is jelentette az argentin utódját, aki nem más, mint José Mourinho! Gyorsan zajlanak az események Észak-Londonban.

Gutmann Béla és Gordon Strachan egyaránt úgy vallotta, hogy mindig a harmadik év a végzetes, mert ennyi idő alatt a játékosok belefáradnak az adott követelményrendszerbe. Mások, például Sir Alex Ferguson vagy épp Valeriy Lobanovskyi, azért tudták ennél lényegesen hosszabb ideig fenntartani a sikereket, mert időnként alaposan átalakították a keretüket. Pochettinónak nem adatott meg ez a lehetőség: bár már két évvel ezelőtt jelezte a főnökeinek, hogy muszáj lesz változtatni, csak az idei nyáron vették komolyan a szavait, amikor már késő volt.

Pochettino intenzív letámadásra épülő játékrendszere rendkívül fárasztó a játékosoknak fizikálisan, de főleg mentálisan és érzelmileg, ami az idei szezonban egyértelműen éreztette hatását. Hasonló a helyzet, mint Jürgen Klopp utolsó dortmundos idényében: a német szakember gegenpresszingje a hetedik évére teljesen felőrölte a játékosokat, akik hiába akartak tovább küzdeni a csapatért és az edzőért, egyszerűen képtelenek voltak rá. Ebből a szempontból Pochettino távozása elkerülhetetlen volt, a problémák fényében azonban Mourinho érdekes választás.

Mourinho lenne a megoldás egy Mourinho-típusú problémára?

Ha van edző, akit tökéletesen jellemez a Gutmann-féle három éves ciklus, az épp a portugál szakember. Legyen szó bármelyik csapatáról, mindenhol a második idényben érte el a csúcsot (általában valamilyen kupagyőzelemmel), a harmadik szezonra azonban megfáradt a kapcsolat az edző és a keret között. Fegyelmezettséget előtérbe helyező stílusa épp annyira kimeríti a játékosait mentálisan, mint a fentebb említett edzők rendszerei, éppen ezért furcsa, hogy a leharcolt csapatot egy újabb erős kezű menedzserre bízták.

000_1MF2WJ.jpg Fotó: Europress/AFP

Edzőváltáskor jellemzően (részben a probléma típusától függően) kétféle megoldás áll a klubok rendelkezésére: igazolnak valakit, aki képes folytatni a megkezdett munkát, vagy olyan edzőt választanak, aki enged a szorításból és felszabadítja a játékosokat. A pletykák szintjén felmerült edzők közül Julian Nagelsmann progresszív magaspresszingje előbbit biztosította volna, míg a játékosaival kialakított kapcsolatáról ismert Carlo Ancelotti az utóbbit. Mourinho ilyen téren egyik kategóriába sem sorolható.

Merev, mély védekezésre épülő, labdabirtoklásra kevésbé törekvő játékstílusa gyökeres változást jelent Pochettino intenzív és vakmerő fociját követően. Azt pedig végképp nem lehet elvárni tőle, hogy felszabadító menedzserként viselkedjen, mint mondjuk az őt Manchesterben váltó Ole Gunnar Solskjaer. Mivel utoljára 2002-ben vett át idény közben csapatot (akkor a Portót), nehéz lenne megmondani, hogyan sülhet el a portugál kinevezése, de az megkérdőjelezhető döntésnek tűnik, hogy épp Mourinhóval próbálnak megoldani egy tipikus Mourinho-problémát.

Mi lesz az igazolásokkal?

Arról nem beszélve, hogy Mourinho eleve furcsán fest egy olyan klubnál, amely épp a garasoskodó természetéről ismert. Angliai edzősködése alatt a portugál szakember több pénzt költött játékosokra (925 millió fontot), mint Daniel Levy 2001-es érkezése óta a Tottenham (876 millió font). Lehet, hogy ez csak sztereotípia, mindenesetre Mourinho eddigi pályafutásából az szűrhető le, hogy nemzetközi szintű klasszisokból gyorsan képes világverő csapatot építeni, a nyers tehetségekben viszont kevésbé hisz.

Vajon az a Levy, aki Luka Modric 2008-as leigazolásakor levonta a 20 milliós átigazolási díjból a klubnak küldött tiszteletmezek árát, kinyitja majd a pénztárcát Mourinho kedvéért?

Tekintve, hogy az új stadion költségei még éveken keresztül gúzsba kötik a klub pénzügyi lehetőségeit ez kevésbé valószínű, ami okozhat feszültséget az edző és a vezetőség között. Hozzá kell tenni azonban, hogy az angol sajtó szerint Mourinho régóta kiszemelte a Spurs kispadját (azt feltételezve, Pochettino a Real Madrid edzője lesz) és nyilván tisztában van a klub anyagi lehetőségeivel. Levy ráadásul meglehetősen sok pénzt invesztált a portugál edzőbe (éves szinten 15 milliót fog keresni), ami a kölcsönös bizalom jele lehet.

Trófeát remélhetnek tőle

Pochettinón legfeljebb egy dolgot lehet számon kérni: a Tottenhamnél eltöltött öt éve során egyetlen trófeát sem nyert a csapattal. (Sőt, karrierje során egyszer sem nyert kupát.) Mourinho ebben a tekintetben mindenképp előrébb jár elődjénél, tudja, mi kell a győzelemhez, és mindent alárendel ennek érdekében. Pályafutása során az összes klubjánál nyert kisebb-nagyobb trófeákat, még az egyébként látványos kudarcként kezelt manchesteri éveiből is kihozott egy Európa-liga- és egy Ligakupa-sikert.

075_mora-manchest170524_npqSd.jpg Fotó: Europress/AFP

Talán emiatt lehetett vonzó választás Levy szemében: az elnök közel 19 éve tartó munkája során a Spurs mindössze egy Ligakupa-győzelmet tud felmutatni. Mivel a rendelkezésre álló keret lényegesen jobb, mint amivel Manchesterben dolgozhatott, Mourinho véget vethet a londoniak trófeaínségének, idén a BL-ben és az FA-kupában próbálkozhat ezzel. Utána pedig ki tudja, mit hoz az élet: jelen állás szerint Toby Alderweireld, Jan Vertonghen és Christian Eriksen is ingyen távozhat majd Londonból. 

Hozzászólások