Premier League - Sosem volt bennem keserűség, ezért is hagytam, hogy Jürgen Klopp a házamban lakjon
Sosem volt bennem keserűség, ezért is hagytam, hogy Jürgen Klopp a házamban lakjon
Fotó: Europress/AFP

Sosem volt bennem keserűség, ezért is hagytam, hogy Jürgen Klopp a házamban lakjon

Németh DánielNémeth Dániel
2019/10/05 13:12
Ezen a hétvégén képtelenség anélkül végigböngészni az angol sajtót, hogy ne találkozzunk Brendan Rodgersről szóló írásokkal. Nem véletlenül: az északír szakember, immáron a Leicester vezetőedzőjeként, először tér vissza 2015-ös távozását követően az Anfieldre. Ebből az alkalomból egykori játékosa, a Telegraph-ra rendszeresen publikáló Jamie Carragher is interjút készített vele, melyben alaposan kitárgyalták Rodgers liverpooli sikerkorszakát, a hanyatlás lehetséges okait és a távozásának körülményeit.

Van egy kérdés, amit azóta szeretnék feltenni Brendan Rodgersnek, hogy először beszélgettünk a liverpooli kinevezését követően. "Felhívtál, és azt mondtad, azon gondolkodsz, hogy felvennél a szakmai stábba. Végül meggondoltad magad. Mi történt?"

Úgy látom, Brendan egy kicsit meglepődött.

"Bocsi, hogy elrontottam az edzői pályafutásod" - válaszolja nevetés kíséretében. "Máig emlékszem, mennyire vártam, hogy veled és Stevie-vel dolgozhassak, és úgy gondoltam, jó ötlet lenne bevenni téged az edzői stábba. Utána viszont találkoztunk, és az volt az érzésem, hogy a következő idényben még a játékos-pályafutásodra koncentrálsz. Nehéz lett volna egyszerre csinálni a kettőt. Elnézést kérek, ha ezzel elvettem a lehetőségét, hogy mostanra menedzser legyél."

Ez volt az én vízválasztó pillanatom, mondom neki, amivel az előző években megúszhattam volna, hogy Gary Neville-lel kelljen dolgoznom.

Most már mindegy. Nincs bennem harag. Azért jöttem el a Leicester City edzőközpontjába, hogy kiderítsem, vajon Rodgers is hasonlóan könnyedén el tudta-e fogadni azt, ahogyan a pályafutása alakult. Hétvégén ugyanis először tér vissza az Anfieldre 2015-ös távozását követően.

000_1H67Y0.jpg Fotó: Europress/AFP

Rodgers és a Liverpool is továbblépett, méghozzá kifejezetten látványos módon. Jürgen Klopp irányításával a Liverpool Bajnokok Ligája-győztes és Premier League-favorit lett, miközben Rodgers sorozatban halmozta a győzelmeket a Celticnél. Jelenleg a Leicesternél a legjobb brit edzőként tartják számon, jó eséllyel pályáznak egy top hatos, vagy akár négyes szereplésre.

Én azonban arra vagyok kíváncsi, utólag visszatekintve hogyan értékeli az Anfielden eltöltött három évét. Közelebb járt a bajnoki címhez, mint az azt megelőző 24 évben bárki, mégis gyakran érték azok az igazságtalan vádak, hogy ragyogóan futballozó csapat sikerét leginkább a világklasszis támadójának köszönhette, mintsem az edzői dinamikának.

Szeretném tudni, mit gondolt akkor, amikor azt állították, túlzottan naiv volt azon a bizonyos Chelsea elleni mérkőzésen a 2013/14-es szezonban; mi romlott el szerinte Luis Suárez eladását követően, és mit érzett akkor, amikor Klopp beköltözött a régi házába és irodájába, majd Bajnokok Ligáját nyert a csapattal.

És azt is tudni szeretném, hogy miután 39 éves korában leült a Liverpool kispadjára, nem jött-e túl korán számára ez a lehetőség. Úgy tűnik, ebben a kérdésben egyetértés van.

"Most, hogy már több mint 500 mérkőzés áll mögöttem menedzserként, arra gondolok, 'Jézusom, három év edzői tapasztalat után már a Liverpoolnál voltam'" - válaszolta Rodgers. "Abban a pillanatban nyilvánvalóan magabiztosan látsz a hozzá a feladathoz. Számomra ez egy olyan lehetőség volt, amit nem utasíthattam vissza."

"Utólag visszagondolva már úgy látom, nagyon fiatal voltam egy ekkora felelősséggel bíró munkához. Úgy éreztem, készen állok rá, de az elmúlt három évben megtanultam, hogy a jó borhoz hasonlóan, a korral egyre csak jobb leszel. Csak akkor érzed át egy ekkora klub súlyát, amikor belecsöppensz a világába, például végigcsinálsz egy előszezont a Liverpoollal. Amikor kijön 94 ezer ausztrál szurkoló, hogy láthasson. Egyáltalán nem ijedtem meg, szerettem volna kiélvezni az egészet."

000_DV1186388.jpg Fotó: Europress/AFP

"Egy dolgot azonban nagyon megtanultam a Liverpoolnál: amikor elkezded a munkát, azt gondolod, hogy készen állsz rá, de igazából csak utólag tudod meg, hogyan kezelted a nyomást. Mert amikor te vagy a menedzser, mindig azt akarod mutatni a külvilág felé, hogy nincs rajtad nyomás. Valójában az a legjobb megoldás, ha elfogadod, hogy nyomás alatt vagy, meg kell találni a módját a szabályozásának, kell lennie egyfajta szűrőnek. A lényeg, hogy ne legyen rád hatással."

"Amikor egy nagy klubnál dolgozol - ha úgy tetszik, az elit szinten - mindig meg kell ezzel birkózni. Úgy gondolom, hogy a 2015-ös távozásom óta sokkal jobbal kezelem, ez a tapasztalatból fakad. Bízom abban, hogy a következő húsz évben is edzősködhetek, és a Liverpoolnál eltöltött időszak miatt azt is tudom, hogy a világ bármelyik klubját képes lennék irányítani."

"Teljesen mindegy, hogy a Liverpoolt követően hova kerülsz, sehol nem lesznek akkora elvárások, mint az Anfielden. Fontos része volt az én pályafutásomnak, jobb menedzserré váltam általa."

Én is ott voltam, amikor az első napon Rodgers bemutatta az általa megálmodott stílust. Kihívásokkal teli időszak volt.

"Engem az Európa-liga-csapatba tettél Jordan Hendersonnal együtt" - emlékeztettem finoman.

"Na ja, de aztán visszamelóztad magad a bajnoki keretbe" - érkezett a gyors válasz.

Rodgers nevet, pedig valójában komoly témáról beszél. "Fontos, hogy emlékezzünk rá, hol volt a Liverpool 2012-ben. Előző idényben én még a Swansea menedzsere voltam, és az utolsó fordulóban legyőztük a Liverpoolt. Ami a nyolcadik helyen végzett. Megkaptam az esélyt, hogy egy olyan csapatnál bizonyítsak, ami előrébb tartott. Megtiszteltetésnek éreztem a munkát a klub története miatt, és kerestem azokat a területeket, ahol fejlődni tudott."

000_DV1066005.jpg Fotó: Europress/AFP

"Jó játékosok voltak a keretben, mégsem kvalifikálta magát az előző öt évben a Bajnokok Ligájában, én pedig szerettem volna visszajuttatni erre a szintre."

"De az volt az első feladatom, hogy pár játékostól megszabadulva csökkentsük a fizetésekre fordított pénzt. Andy Carrollnak, Pepe Reinának, Maxi Rodrígueznek - akit nagyszerű játékosnak tartok - és Alberto Aquilaninak ezért mennie kellett. Fantasztikus úton mentünk keresztül a következő 18 hónap során. A világ bármelyik pontján is találkozom Liverpool-szurkolókkal, mindog a 203/14-es idényről beszélnek."

Abban az idényben csúcsra pörgött a társaság, azonban még ennek az izgalmas idénynek a dicséretét is beszennyezi az, amit én mindig is igazságtalannak tartottam. Nevezetesen, hogy az egész évet egyfajta Luís Suárez-showként kezelték. Az, hogy a Liverpool visszaesett a 2014-es távozását követően, szintén táptalajt adott ennek az álláspontnak. Amikor mindezt felhozom Rodgers előtt, látom rajta, hogy még mindig fájó pont számára.

"Ez mindegyik játékossal szemben igazságtalan volt" - magyarázta. "Nyilvánvaló, hogy a támadók szerzik a legtöbb gólt, és nálunk Luís volt az a játékos, akivel a letámadásainkat is megkezdtük. Ő alapozta meg a játékunk intenzitását, de kellettek köré más játékosok."

"Elképesztő volt a játéktudása és a támadó harmadban mutatott kreativitása. Amikor megérkeztem, egyből láttam az erősségeit. Akkoriban egy nagydarab center, Andy Carroll mellett játszott a 4-4-2-ben, az emberek pedig azt gondolták róla, túl sok helyzetre van szüksége a gólszerzéshez. Próbáltuk úgy felépíteni a csapatot, hogy az a lehető legjobban passzoljon hozzá, így középre került, a megfelelő számú emberrel körbevéve."

000_Par6118758.jpg Fotó: Europress/AFP

"Csodálatosan játszott az a csapat. Emlékszem egy 2014-es, Arsenal elleni hazai mérkőzésre, amelyen a közönség félidőben felállva tapsolta a csapatot. És az a taps nem csak egy játékosnak szólt. Ahogyan menedzserként, az oldalvonal mellett álltam, a futballt elismerő közönség szeretete óriási pillanat volt, azt mutatta, hogy jó úton járunk."

Biztosnak tűnt, hogy a Liverpool megnyeri abban az évben a bajnokságot, azután viszont José Mourinho Chelsea-je kibökte a halhatatlanság küszöbéhez érő Rodgers által fújt lufit. Az Anfielden elért 2-0-s Chelsea-győzelem ismét előtérbe hozta a tudatosság fontosságát. A Liverpool beleszaladt Mourinho csapdájába a nyílt sisakos futballjával, ahelyett, hogy megelégedett volna egy döntetlennel, ami életben tartotta volna a bajnoki címről szőtt álmaikat.

"Te meg fogod érteni, nem? Utólag rengetegen megmondták, mit lehetett volna tenni, és hogy mit kellett volna tenni. Én olyat is hallottam, hogy túlzottan magabiztosak voltunk. Ha visszagondolsz, én semmit nem csináltam vagy mondtam másképp a mérkőzést megelőzően."

"Előtte megnyertetek zsinórban 11 mérkőzést, gyorsan kezdtetek és támadó szellemben futballoztatok. Ez juttatott minket ebbe a helyzetbe, beleértbe a Manchester City legyőzését is. Egyszerűen nem tudtunk volna más stílusban futballozni, és emiatt azt sem bánom, hogy kitartottunk mellette. Az idény utolsó 14 mérkőzéséből 12-t megnyertünk."

"Ha visszanézed a találkozót, te is tudod, hogy 70 percen át jól futballoztunk, a Chelsea semmit sem csinált. Félidő vége előtt kaptunk egy nagyon szerencsétlen gólt. Még a második félidő elején is rendben voltunk. Egyedül azt tudom elfogadni, hogy ha egy kicsivel tapasztaltabb csapatunk van, talán nyugodtabbak lettünk volna az utolsó 20 percben. Döntetlenre volt szükségünk, a második gólt azért kaptuk, mert az egyenlítésért küzdöttünk."

000_DV1713344.jpg Fotó: Europress/AFP

"Azt sokan figyelmen kívül hagyták, hogy Jordan Hendersonra az utolsó három-négy mérkőzésen nem számíthattunk, mivel az utolsó pillanatban kiállították a City ellen. Nagyon hiányzott aznap. Idővel azonban, amikor látod magad előtt a szezon képeit, rájössz, hogy csodálatosan futballoztunk abban az idényben. Nincsenek emiatt álmatlan éjszakáim."

Suárez az idény végén a Barcelonához igazolt, Gerrard pályafutása pedig hanyatlófélben volt, így a bajnokesélyes csapat semmissé lett, Rodgers liverpooli időszaka pedig véget ért.

"Nagyon közel kerültünk a bajnoki címhez, és ideális esetben erre szeretnél építeni a következő idényben is. Utána viszont elveszítettünk egy világklasszist. Elveszítettük az identitásunkat" - fogalmazott Rodgers.

"Valamivel pragmatikusabb lettem, hogy jöjjenek az eredmények, nem az én elképzeléseimnek megfelelő csapatot láttam a pályán, mert nem tudtunk letámadni. Más utat képzeltem el, számomra a biztonságra való törekvés egyet jelent a halállal."

"Edzői tapasztalatok terén azonban vitán felül a harmadik évem volt a legfontosabb. Raheem Sterlinget középcsatár posztra mozgattuk, és volt egy sikeres sorozatunk. Edzői szemszögből nézve jó volt látni, hogy meg tudtuk mutatni az agresszivitásunkat és találtunk egy másik utat."

Ez a fellendülés is rövidre sikeredett, Sterling volt a következő a távozók sorában. Kicsivel később, októberben Rodgers is elhagyta a klubot.

"Emlékszel arra, amikor Thierry Henry megfogta a térdem, miután a Merseyside-derbi után bejelentették a távozásod?"

Rodgers nevet.

"Amikor Mike felhívott (Mike Gordon, a Fenway Sports Group elnöke - a szerk.) a hazafelé tartó úton, egyből megértettem, miről van szó. Az ő oldalukról nézve akár már a nyáron távozhattam volna, de szerettek volna adni még egy lehetőséget."

"Rosszul kezdtük az évet, ők pedig úgy érezték, változásra van szükség. Nézd, azt kell mondjam, hogy zseniálisan alakult számukra. Amikor a Liverpool megnyerte a Bajnokok Ligáját, nekik és Jürgennek is küldtem gratuláló üzeneteket."

"Az a fajta ember vagyok, aki örül a klub sikereinek, és különösen a Jordanhez és James Milnerhez hasonló játékosoknak, akikkel együtt dolgoztam és szoros kapcsolatot építettem ki. Nagyon boldog voltam, amikor Jordan a magasba emelte a Bajnokok Ligája-győzelemért járó trófeát, mert pontosan tudom, mennyit fejlődött és dolgozott érte."

"Sosem nehezteltem a klubra. Ezért is engedtem Jürgennek, hogy az én házamba költözzön be! Mai napig jó viszonyban vagyok Ray Haughannel, aki a játékosok kapcsolattartóként dolgozik, ő mondta, hogy Jürgen nem talált magának megfelelő házat. Mondtam neki, hogy én egy darabig Londonba költözök, így az enyém üres lesz, Jürgen pedig beköltözhet."

"Megértem, milyen az, amikor egy menedzser új helyre költözik, és szeretné, ha a családja boldog lenne és be tudna illeszkedni. Ilyenkor jó otthont akarsz találni. Elfogadta a házat és azóta is ott él."

000_DV2150717.jpg Fotó: Europress/AFP

"Azt kívántam neki és a klubnak, hogy sikeresek legyenek. Remek megjelenése és kiállása van, de nagyon érzi a játékosait, ez már Dortmundban is látszódott. Magával hozza ezeket az érzelmeket a csapataihoz, a játékosok pedig annak megfelelően reagálnak."

"Ez a fajta kapcsolat óriási faktor a modern irányításban. Megváltozott a társadalom. Máshogy kezelik manapság a játékosokat, mint a mi időnkben. Ez nagyon fontos. Lehetsz akármilyen jó edző is, ha nincs meg a kapcsolatod a játékosokkal... Meg kell találni ezt az érzelmi kapcsot, ami fenntartható módon kihozza az extra kilométereket a futballistákból."

A Rodgersszel eltöltött közös ebéd alatt az Anfieldre készülődő Leicester játékosait és edzőit látva az volt az érzésem, hogy hasonló környezet alakult ki.

Irodája, amely tele volt a megszokott taktikai ábrákkal, talán nem akkora, mint a melwoodi, azonban a klub még a következő idény előtt átköltözik az új, 125 millió fontos edzőközpontba, és jelen állás szerint jó eséllyel pályázik az európai kupaszereplésre.

Szombaton a Liverpool remek mércéje lesz annak, milyen ütemben tartanak a kitűzött cél felé, bár Rodgers azért igyekszik reálisan bánni az ambíciókkal.

"Az előző két idényben ez a csapat a kilencedik helyen végzett, ezt azért ne felejtsük el. Óriási lépést kell megtennünk. Azzal, hogy a Celtic menedzsere lehettem, vagyis annak a klubnak, amelynek korábban szurkoltam, az én álom már teljesült. Azonban fontos, hogy minden menedzsernek és játékosnak meglegyenek a maga céljai, amiket teljesíteni szeretne a pályafutása során."

000_1JH26B.jpg Fotó: Europress/AFP

"Akár nagyon gyorsan megváltozhatnak körülötted a dolgok. Nyertünk hét trófeát, én viszont azt éreztem, ennél már nem tudom tovább vinni a Celticet, a Leicesterben pedig túl jó ajánlatot láttam ahhoz, hogy visszautasítsam. Az időzítés nem volt ideális, de jó állapotban hagytam magam mögött a csapatot."

"Amikor ránéztem a Leicesterre, azt éreztem, hogy ki tudunk dolgozni egy módszert, hogy ez a csapat fejlődhessen. James Maddison sokkal jobb játékos, mint aminek az Aberdeen és a Norwich alapján tartottam, imádja a játékot. Akadnak még izgalmas tehetségek, például Ben Chilwell és Harvey Barnes."

"Azonban el kell mondanom, Jamie, hogy azok az idősebb játékosok, akiket az elmúlt években rengetegen kritizáltak - Wes Morgan, Kasper Schmeichel, Jamie Vardy, Danny Simpson, Marc Albrighton - egészen lenyűgöztek engem. Keményen dolgoznak napról napra, és komolyan törődnek a csapattal. Győztes típusok. Megvan bennük az a gondolkodásmód, ami sokat tud segíteni."

"Mindez időigényes feladat. Nőtt a szakadék a legjobbak és a nagy hatoson kívüli csapatok között, és nagy kihívás ennek a ledolgozása. 19 millió fontot költöttünk a nyáron, elveszítettük a kezdő belső védőnket, de ez sem akadályoz meg minket, hogy küzdjünk a céljainkért. Imádok itt lenni, és szeretném felvenni a kesztyűt az előttünk álló csapatokkal."

Végezetül azt mondd még meg, mit vársz akkor, amikor megrázod majd Jürgen kezét és négy év után először találkozol a Koppal?

"Büszke voltam arra, hogy a Liverpoolnál dolgozhattam, és mindig hálás leszek nekik azért, hogy megadták a lehetőséget. 39 évesen a világ egyik legnagyobb futballintézményét menedzselhettem. Alig várom, hogy visszatérhessek."

via Telegraph

Hozzászólások