Premier League - Sosem határozta meg ilyen szinten a labdarúgást a pénz
Sosem határozta meg ilyen szinten a labdarúgást a pénz
Fotó: Europress/AFP

Sosem határozta meg ilyen szinten a labdarúgást a pénz

Németh DánielNémeth Dániel
2019/05/14 17:58
Minden korszaknak megvoltak a tehetős klubjai, azonban a manapság tapasztalt különbségekre sosem volt példa a futballtörténelem során - írja Jonathan Wilson. A híres szakíró szerint a pénzügyi aránytalanságnak a játék taktikai evolúciójára is egyre nagyobb a hatása, amit a Premier League 2018/19-es idénye is bizonyít.

Nem is olyan nagyon régen a futball még olyan játék volt, melyben a két csapat a labdáért harcolt, és amikor megszerezte, a gólszerzésre törekedett. A csapatok ezt a legkülönbözőbb módokon oldották meg. Használtak erőt, sebességet és ügyességet. Eltérő formációkat. A pálya különböző pontjain törekedtek a labda megszerzésére. Ami időnként nehezen kiszámítható és megszelídíthető, de abban többé-kevésbé mindenki egyetértett, az a biztosabb, ha nincs túl sokszor az ellenfélnél.

Többé azonban nem így van. Az idők változtak, a játék pénzügyileg átalakult, a taktika ennek megfelelően fejlődött. A gazdagok és a szegények közötti szakadék már akkora a Premier League-ben, hogy a liga alján lévőknek a labda megtartására sincs esélyük a legjobbakkal szemben. Van egy sokszor emlegetett, de a modern játékot tökéletesen jellemző statisztika. 2003/2004 és 2005/2006 között, amikor először gyűjtöttek adatokat, az Opta háromszor regisztrált olyan meccset, melyben az egyik csapat 70% fölött birtokolta a labdát. Két szezonnal ezelőtt már 36-szor. Tavaly 63-szor. Ebben az idényben pedig 67-szer.

Radikális a változás: 15 év alatt több mint a 60-szorosára nőtt ezen esetek száma. Manapság minden hatodik mérkőzés egy támadó és egy védekező felfogású csapat összecsapását hozza. Az angol élvonal három kiesője összesen négy pontot szerzett a top hat ellen. Ráadásul ez a négy is alig számít: mindet a Manchester United bukta el, a bajnokság legvégén.

000_1GE0SO.jpg Fotó: Europress/AFP 

Ez a legnagyobb probléma, amivel a futballnak szembe kell néznie. Ezért van az, hogy az Európai Szuperliga (vagy rukkoljon elő bármilyen formátummal is az Európai Klubok Szövetsége) nem pusztán egy lehetőség, de - ha nem is egészen kívánatos - a legkevésbé rossz opció számos európai liga számára. Ez a szintű kapzsiság olyan, akár a falon túl masírozó, holtakból álló sereg, ami az egész emberiségre fenyegetést jelent és ami mellett minden más veszít a jelentőségéből.

A jelenség hátterében a hatalmas pénzügyi aránytalanság áll. Ebben az idényben megfigyelhettünk az elitnél egy (igen) csekély méretű eltolódást a védekezés irányába. A Manchester City óvatosabb lett, a Liverpool a szezon nagy részében visszavett a játék intenzitásából, azonban megmaradt a letámadásra és labdabirtoklásra épülő játék dominanciája. Az előző évekhez képest annyi a különbség, hogy a Premier League legjobbjai erőteljesebben, gyorsabb tempóval játszanak külföldi riválisaiknál, főleg a Liverpool és a Tottenham.

Maurizio Sarri jelentős nehézségekbe ütközött, amikor vízióját ebben a környezetben akarta megvalósítani. A Sarriball is a letámadás-labdabirtoklás egyik változata, azonban egy mélységi szervezőre épül a játéka. Önmagában is elég nagy kihívás új filozófiát tanítani egy nehezen kezelhető keretnek, és a közelgő átigazolási eltiltás fényében, valamint abban a korszakban, melyben a PL ismét az ereje teljében van, talán lehetetlen. Sarri Napolija képes volt gyors focira, a Chelsea azonban - Eden Hazard-t leszámítva - borzasztó kiszámítható volt. Jorginho csak szenvedett, de az angol foci ritkán biztosított megfelelő környezetet egy registának, ha egyáltalán bármikor.

043_dpa-pa_120136086.jpg Fotó: Europress/AFP

Az Arsenal kiszámíthatatlansága miatt nehéz következtetésekre jutni Unai Emery szándékaival kapcsolatban. Azon kívül, hogy a keret egyenlőtlensége valószínűleg arra kényszerítette, hogy a nézeteivel ellentétes módon, két középcsatárral álljon fel, ami így nem meglepő módon a középpálya gyengélkedéséhez vezetett. Ami pedig a Unitedet illeti, ez a szezon - már amennyiben nagylelkűek vagyunk - egyfajta átmenet volt, bár azt igen nehéz lenne megmondani, honnan tart hová. Talán a mosoly jellemezte káoszt könnyebb elviselni, mint a vicsorgó változatot, de attól még káosz marad.

Másutt az volt a legszembetűnőbb, hogy bizonyos csapatoknak mennyire jól állt az, amikor nem náluk volt a labda, előnyt kovácsolva hátrányukból. Kiváló példa erre a Wolves, ami olyan szinten volt erős a kontráknál és impotens a felállt védelmek ellen, hogy több pontot gyűjtött az első hat, mint az utolsó hat ellen és 40%-os labdabirtoklás esetén valószínűbb volt a győzelme, mint 55%-nál. Hasonló volt a Crystal Palace is: idegenben 29 pontot gyűjtött, míg otthon csak 20-at. Mindkét helyen úgy érezhetik, jelentősen előreléphetnek a következő idényben, ha rájönnek, hogyan lehet megcsinálni azt, ami korábban egyszerű feladatnak számított.

Talán a Wolves-nál megvan az erőforrás, hogy mindezt megcsinálják.

Végső soron ide jutunk el. Mindent a pénz irányít. Természetesen mindig voltak gazdag klubok, ennyire azonban sosem voltak tehetősek, és a pénzügyi különbségeknek sem volt ekkora hatása arra, hogyan is játsszák ezt a játékot.

via guardian

Hozzászólások