Premier League - Soha nem voltak ennyire dominánsak az angol topcsapatok
Soha nem voltak ennyire dominánsak az angol topcsapatok
Fotó: Europress/AFP

Soha nem voltak ennyire dominánsak az angol topcsapatok

Németh DánielNémeth Dániel
2018/01/04 15:24

Egyre többször fordul elő az angol bajnokságban is, hogy az egyik csapat óriási mezőfölényt tud kialakítani egy mérkőzésen. Legutóbb a Newcastle United Manchester City elleni mérkőzése váltott ki komolyabb vitát, ahol a hazai szurkolók már azt is megünnepelték, ha labdához értek az ellenfél térfelén. Jonathan Wilson, a Guardian szakírója próbált magyarázatot adni a jelenségre. 

1970-ben Masahiro Mori, egy japán robotikaprofesszor a robotok megjelenésének tanulmányozása közben érdekes dologra jött rá. Minél inkább emberszerűbbé tette a robotokat, annál könnyebb volt azonosulni velük. Legalábbis egy bizonyos pontig, ahol már ellenérzést kezdtek kiváltani az emberekből.

Amennyiben azonban még emberszerűbbé tették a robotokat, ismét pozitív lett a reakció. A lényeg, hogy van a hasonlóságnak egy zónája, a majdnem emberszerűség, amit az emberek rendkívül zavarónak találnak. Már eléggé ismerős a látvány ahhoz, hogy embert lássanak bennünk, csakhogy számos megszokott ponton eltérőek.

Mori ezt a jelenséget nevezte el "uncanny valley-nek" azaz "kísérteties" vagy "természetellenes" völgynek.

Múlt héten a Manchester City 1-0-ra nyert a Newcastle United ellen. Futballmérkőzésre hasonlított, de valahogy mégsem egészen volt az. A stadionban furcsa hangulat uralkodott: a City technikai virtuozitása csodálatra méltó, ugyanakkor egyszerre valahogyan megmagyarázhatatlan volt. A Newcastle fanatikusok gyorsan elfogadták, hogy a látottakra nem vonatkoznak a megszokott szabályok, és ünneplésbe kezdtek minden alkalommal, amikor a játékosaik hozzáértek a labdához a City térfelén.

A Sky szakértője, Jamie Carragher "viccnek" nevezte a jelenséget, és azt mondta: kínos volt a Premier League-re nézve. Gary Neville úgy fogalmazott: "nem elfogadható" az ilyesmi. A közösségi média lángra lobbant. Volt valami ebben a játékban, ami taszítani kezdte az embereket. Belekerült ebbe a bizonyos "rejtélyes völgybe", ami elég közel volt a focihoz ahhoz, hogy azonosuljanak vele, ugyanakkor távol volt a megszokott normáktól, ami kifejezetten taszította őket.

Félidőben a Manchester City 83%-ban birtokolta a labdát, és jó úton voltak, hogy megdöntsék a 82,28%-os Premier League-rekordot, amit még 2011/12-ben állítottak fel a Queens Park Rangers elleni szezonzáró mérkőzésen. (Végül visszaestek 78%-ra.) A Newcastle túlélt, többször közel járt az egyenlítéshez, és végül csak 1-0-ra kapott ki. Bizonyos szempontból működött Rafa Benítez taktikája (ugyanakkor elismerte, hogy a City 3-0-ra, vagy 4-0-ra is nyerhetett volna, és senki nem szólhatott volna egy rossz szót sem az eredmény miatt).

Carragher tágabb értelmezése szerint a Premier League-et a látványos játék teszi élvezhetővé, ezt pedig aláássa, amikor a játék lényegében egy bokszzsákon végrehajtott gyakorlattá válik. Márpedig egyre több az olyan mérkőzés, ahol az egyik csapat sokkal támadóbb felfogásban játszik egy védekezésre berendezkedett ellenféllel szemben.

Az Opta nevű, statisztikával foglalkozó cég az első három évben (a 2003/04-es és a 2005/06-os szezon között) csupán három olyan mérkőzést jegyzett fel, ahol az egyik csapatnak 70% fölött volt a labdabirtoklása. A 2016/17-es szezonban ez már 36-ra nőtt. Az idei szezonban - 22 forduló elteltével - tartunk 37-nél. Az előző idényben 94 estben fordult elő, hogy 65% fölött birtokolta a labdát az egyik csapat, ami szintén jelentős emelkedés a 2003/04-es szezonhoz képest, amikor csak 11-szer fordult elő. A 60% fölötti labdabirtoklás pedig 63-ról 181-re növekedett 13 év alatt.

Erre részben az a magyarázat, hogy könnyebb tartani a labdát. A lesszabály változásai miatt manapság nehezebb magasra feltolni a védelmi vonalat, így kevésbé zsúfolt a középpálya, ezért megnőtt a bejátszható terület mértéke. Manapság a játékvezetők is hamarabb mutatják fel a sárga lapot, ezért sokkal nehezebb egy az egyben kivenni a kreatív játékosokat a játékból. Ebben az érában olyan középpályások virágozhattak fel, mint Xavi, Luka Modric vagy David Silva.

Lehet egy olyan olvasata is a dolognak, miszerint Pep Guardiola Barcelonája - és az, ahogyan végül legyőzték őket - megváltoztatta a percepcióinkat arról, mi számít elfogadhatónak. A 2009-es Bajnokok Ligája döntőben a Manchester United pánikolt, mert képtelenek voltak megszerezni a labdát a Barcától. Nem csak arról van szó, hogy nem szoktak hozzá a labda nélküli játékhoz; már-már illetlennek tűnt, hogy ennyire kevés labdaérintés jutott nekik. Az Inter és a Chelsea elleni elődöntők 2010-ből és 2012-ből azonban megmutatták, hogy még 20%-os labdabirtoklással is lehet érvényesülni.

Ezt a leckét nagyon hamar megtanulták a bajnokságokban is: a topcsapatok ellen mélyen kell védekezni, tartani a formát és a labdabirtoklással később foglalkozni. A szélsőséges labdabirtoklás szélsőséges labda nem birtoklássá csapott át.

Sokan kritizálták Benítezt a felállást miatt, és talán - ahogyan azt négy nappal később Roy Hodgson megmutatta -, egy proaktívabb megközelítéssel jobb eredményt érhettek volna el. Benítez valószínűleg azt a magyarázatot adná, neki nincs olyan gyors és ügyes játékosa, mint amilyen Wilfried Zaha. A részletek kevésbé számítanak, mint az a tény, hogy az edzők első számú feladata és kötelessége, hogy úgy küldjék ki a csapataikat, amivel a lehető legjobb eredményt tudják elérni.

A labdarúgás szépsége a küzdelemben rejlik, és abban hogy akár egy gyengébb csapat is képes felvenni a kesztyűt egy erősebbel. Nem mindig a trükkökről és a jobb csapat győzelméről szól. Van valami mélyről fakadó arrogancia abban, ahogyan a fotel előtt ülő szurkolók azt követelik egy csapattól, hogy hatástalan módon játszanak, csak azért, hogy ők jól szórakozzanak. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nincs probléma. Ahogyan Carragher mondta, az élen lévő csapatok annyival előzik meg a tabella végén lévőket, hogy sokan úgy érzik, az egyetlen esélyük a radikális labda nem birtoklás.

Ez a következménye a sport finanszírozási problémáinak. A jelenség valószínűleg rossz hatással van a látványra. Ami nagyon jól működik a Bajnokok Ligája elődöntőjében minden idők egyik legjobb csapata ellen, az unalmassá válik amikor hetente megtörténik a bajnokságban.

A Premier League egyre inkább közelít a "kísérteties völgy" felé.

via Jonathan Wilson/Guardian

Hozzászólások