Premier League - Olyat tettek a Manchester Cityvel, amit korábban nem látott a világ
Olyat tettek a Manchester Cityvel, amit korábban nem látott a világ
Fotó: Europress/AFP

Olyat tettek a Manchester Cityvel, amit korábban nem látott a világ

Németh DánielNémeth Dániel
2018/11/11 12:00

Nemrég a német Der Spiegel négyrészes oknyomozó-cikksorozatban mutatta be, hogyan jutott (de fogalmazhatunk úgy is: hogyan csalta magát) a futballvilág csúcsára a Manchester City. Az anyag első három részét már közöltük a Hosszabbításon (linkek itt és itt), ezúttal pedig arra fókuszálunk, hogyan építettek a manchesteri kiscsapat köré egy egész birodalmat.  

A Manchester City edzője, Pep Guardiola a legnagyobb elismeréssel beszélt játékosáról, Kevin de Bruyne-ről. "Ő az egyik legjobb játékos, akivel valaha dolgoztam. Mindenre képes, de tényleg mindenre." De Bruyne valóban igazi vezér a pályán, aki képes mérkőzéseket eldönteni. Tavaly februárban például a Sun nevű brit bulvárlap kiszámolta, hogy a szezon addigi részéig a góljai és gólpasszai nélkül 20 ponttal kevesebbet gyűjtött volna a rekordévet futó Manchester City.

A belga középpályás vezérletével 2015-ben a Wolfsburg megnyerte a Német Kupát. Egyébként is parádés évet futott, így a német klub nem rejtegethette tovább az európai sztárcsapatok elől a játékosát. De Bruyne hónapokon keresztül szolgáltatott alapanyagot a pletykagyáraknak, ugyanis szó szerint sorban álltak érte a sztárcsapatok. A Football Leaks által kiszivárogtatott dokumentumokból pedig kiderült, hogy a ManCity bármit hajlandó volt megtenni, hogy megszerezze őt.

Nincs ára a sikernek

"Kiválóan kezdtük a szezont, remek formában van a csapat" - írta Ferran Soriano, a City sportigazgatója 2015 augusztusában a klub vezetőinek címzett üzenetében. Igaza volt: három győzelemmel kezdték a szezont, nyolc gól szereztek, miközben egyet sem kaptak. Soriano azonban nem volt teljesen elégedett. "Befektetünk még 50 milliót, hogy erősítsünk a kereten" - írta. Problémát jelentett viszont, hogy sehogyan sem akart összejönni a megállapodás a Wolfsburggal.

000_DV2104675.jpg Fotó: Europress/AFP

A klub ezer szálon kötődik az autóipari óriás Volkswagenhez, aminek a központja is a városban van. "Még mindig nem akarják nekünk eladni 50 millióért" - folytatta. "Nagy nyomás helyezünk rájuk, és remélhetőleg az akaratuk ellenére is tető alá hozzuk az üzletet. A Wolfsburg (Volkswagen) közölte, hogy nem akarják a pénzt!" Ha a City akar egy játékost, az ár nem számít, és még egy évi 200 milliárd eurós eladást produkáló cég is kénytelen meghátrálni.

A Wolfsburg 75 millió eurót kapott de Bruyne-ért, a belga klasszis pedig 2015 szeptembere óta a manchesteri csapatnál futballozik.

Siker bármi áron: ez akár a szlogenje is lehetne a ManCity által képviselt stratégiának. Németország leggazdagabb csapata, a Bayern München láthatólag nem tudta túllicitálni az angolok ajánlatát, és később hasonló volt a helyzet a német válogatott Leroy Sané esetében is. Sané kapott egy ígéretet az angol klubtól: amennyiben az első három évében 24,5 millió fontnál kevesebbet keresne, a klub pótolja a hiányzó részt. Más szóval: kapott egy 28 millió eurós garantált szerződést.

Ezzel az attitűddel nem vehették fel a versenyt a német élvonalbeli klubok. Az angolok könyörtelenül kihasználták, hogy az abu-dzabi cégekkel kötött, visszadátumozott szponzori megállapodásoknak köszönhetően gyakorlatilag bármeddig növelni tudták az ajánlatokat. És, hogy mindenféle büntetés nélkül semmibe vehették a Financial Fair Play szabályait. Ehhez a klub mögött álló emirátusi befektetők biztosították a tőkét, akik a klubot elsősorban a befolyás növelése érdekében virágoztatták fel. 

Erről hosszabban pénteki cikkünkben írtunk:

Nem hobbi, hanem propaganda: a sötét titok a Manchester City megvásárlása mögött | Hosszabbítás

Nemrég a német Der Spiegel négyrészes oknyomozó-cikksorozatban mutatta be, hogyan jutott (de fogalmazhatunk úgy is: hogyan csalta magát) a futballvilág csúcsára a Manchester City. Az anyag első két részét nemrég a Hosszabbításon is közöltük , ezúttal pedig a klub felvásárlása körüli politikai szálakra fókuszálunk, és kitérünk arra is, milyen eszközökkel óvta meg az elmúlt egy évtizedben a hírnevét az angol egyesület.

Azonban nem az Egyesült Arab Emirátusokból származó vagyon az egyetlen magyarázat a ManCity pénzügyi fölényére. A Premier League közvetítési díjai is megváltoztatták az európai labdarúgás piacát. Tavaly például a liga 170 millió eurót utalt vissza a ManCitynek a közvetítési jogok eladásából származó bevételből, ami 75%-kal több pénzt, mint amit a Bayern München kap a Bundesligától. Ez sokat segített, hogy a klub alaposan kitömhesse új játékosait.

A Football Leaks alapján Ilkay Gündogan majdnem 11 millió eurót kapott, Sergio Agüero pedig 18 fölött keresett. Az angol bajnokságban a City költ legtöbbet fizetésekre.

Több, mint EGY csapat

A költekezés ellenére a manchesteri futballprojekt mára profitképessé vált. Ez közel sem annyira egyértelmű, amit egy 2012-es dokumentum is bizonyít. "A futballipar nagyon törékeny, amiben a klubok a rendszer legkevésbé profitképes részei." A kluboknak ugyanis meg kell venniük a játékosok tulajdonjogait, ki kell fizetni őket, és ahogy az lenni szokott, a legjobb játékosok bizony többet kérnek. A szövetségek, a médiacégek, a merchandisinget intéző vállalatok, a játékosok és tanácsadóik nagyobb eséllyel zárnak profittal.

Hogy minél nagyobb szeletet hasíthassanak ki a futballipar hatalmas tortájából, a Manchester City tulajdonosai felépítettek egy olyan rendszert, amit korábban sehol nem látott a futballvilág: egy globális birodalmat. Egyetlen klub már nem volt elég. Egy globális hálózattal sokkal nagyobb esélyük lehetett arra, hogy profitképessé tegyék a futballprojektjüket, és ezzel már 2009-ben is tisztában voltak a Manchester Citynél. Azóta lépésről lépésre épül a hatalmas birodalom.

000_ARP3514663.jpg Fotó: Europress/AFP

Abban az évben Roberto Mancini egy napon belül két szerződést is aláírt: az egyik értelmében ő lett a Manchester City új vezetőedzője, a másikkal pedig tanácsadói feladatkört vállalt az Al Jazira Sport és Kulturális Klubnál. Mindkettő mögött Mansour sejk áll. A számok meghökkentőek: az Al Jazira több pénzt fizetett Mancininek, mint a Manchester City. Az angol élvonalban szereplő klubtól 1,45 milliót kapott az olasz edző, míg az abu-dzabiaktól 1,75-öt. Ezek az összegek éves szinten értendőek.

"Akad néhány tétel, amit ki kellene fizetnie az Al Jazirának" - írta a City egyik vezetője szeptember 11-én kollégáinak, és egészen részletesen kifejtette, mi a teendő. "Pénzt kell küldenünk az ADUG-hoz, és majd az ADUG továbbítja az Al Jazirának a kifizetésre vonatkozó utasításokkal." Az ADUG nem más, mint az Abu Dhabi United Group, ami a Cityt birtokló holdingcég. Mansour sejk és Mohamed Rashed Mubarak Salem Al Ketbi áll a csoport élén.

Az ADUG a kulcsa az FFP megkerülésének: titokban segíti az abu-dzabi vállalatokkal kötött szponzori megállapodásokat. 

A dokumentumok alapján egyértelmű, hogy Roberto Mancini fizetésének egy részét az Al Jazirán keresztül utalták át, és az arab klubbal kötött "tanácsadói" szerződésre csupán a könyvelés miatt volt szükség. 2011-es iratok szerint a pénzt Manchesterből irányították az Al Jazirához, ahonnan különböző offshore cégeken keresztül a mauritiusi Sparkleglow Holdingshoz került. Az üggyel kapcsolatban feltett kérdésekre sem az angol klub, sem az Al Jazira, sem Mancini nem válaszolt.

Starbucks, csak fociban

Mára a Manchester City csak az egyik részét képezi annak a globális brandnek, ami a City Football Group (röviden: CFG) alá tartozik. Úgy kell ezt elképzelni, akár a Starbucksot, ahol a világ minden részén ugyanolyan poharakban, ugyanazt a túlárazott löttyöt árulják. A Manchester City is épp így jelent meg világszerte. A három zászlóshajó a Manchester City, a New York City FC és a Melbourne City: ugyanaz az égszínkék mez, amit ugyanúgy az Etihad légitársaság szponzorál.

018_15130218JDI_ASL_NYC_VILLA.jpg Fotó: Europress/AFP

De van Uruguayban, Spanyolországban és Japánban is klubja a csoportnak, ezeken kívül több skandináv csapattal és egy afrikai utánpótláscsapattal is együttműködési megállapodást kötött.

Kiszivárgott egy 2016-os prezentáció, melyben bemutatták, hogy a Torque, az Uruguay fővárosában, Montevideóban lévő farmcsapat hogyan illeszkedik a stratégiába. "Uruguay remek helyszín, mert minőségi labdarúgóik vannak, a helyi csapatok pedig limitált költségvetéssel rendelkeznek" - hangzott el a bemutatóban. Másképp fogalmazva: a City Football Group lényegében abban bízott, hogy tehetségeket vásárolhat relatíve olcsón, majd kinevelheti őket a saját céljaira.

Az együttműködésnek további előnyeit is részletezték. Torque azért is volt ideális helyszín, mert helyi csapatként olcsóbban tudott játékosokat vásárolni. Ezen kívül pedig a Citynek nem kellett adót fizetnie a játékoseladásokból származó bevételek után. A koncepciót felvázoló dokumentumok a spanyol Girona megszerzésének előnyeit is bemutatták. "Nagyon fontos az akadémiai játékosok fejlődésének szempontjából, hogy rendszeresen pályára lépjenek a felnőttek között."

Mivel a Manchester City felnőtt csapatának már most is túl erős a kerete, a fiatal játékosoknak kénytelenek alternatív módon lehetőséget biztosítani. Erre kínál megoldást a spanyol klub. Ezek a "leányvállalatok" kettős célt szolgálnak: tesztelhetik az újonnan megszerzett tehetségeket, illetve nevelhetik a játékosokat, amíg készen nem állnak a legmagasabb szint jelentette kihívásokra. A cél, hogy elsőként fedezzék fel a legnagyobb tehetségeket, és a lehető leggyorsabban bevigyék őket a CFG rendszerébe.

Túlélésért küzdenek a leggazdagabbak

A nemzetközi labdarúgásnak kevés szereplője tudja felvenni a versenyt ezzel az agresszív terjeszkedési stratégiával. Mansour sejk az abu-dzabi szponzorokkal együtt összesen kétmilliárd eurót fektetett be tíz év alatt a Manchester Citybe. Mára profitot is termelnek, azonban a gazdasági sikerek szabályszegésben gyökereznek. Tavaly a csoport profitja 10 millió font volt, ami a befektetés mértékét tekintve nem túl nagy, ráadásul a sejk továbbra is a zsebébe nyúl egy-egy játékosért.

075_segoviacarmona-valencia181103_npQK2.jpg Fotó: Europress/AFP

Ha a sportteljesítmény oldaláról nézzük, akkor a projekt sikeresnek tekinthető. A CFG-hez csatlakozás első évében a spanyol élvonalba frissen feljutó Girona a középmezőnyben zárt. Uruguayban a Torque rögtön feljutott. Három évvel a CFG megjelenését követően a Melbourne megnyerte első bajnoki címét. És akkor még nem is esett szó magáról a Manchester Cityről, ami ugyan Európában (még) nem villantott nagyot, az angol bajnokságot rekordpontszámmal nyerte meg a tavalyi szezonban.

Mansour sejk 2008-ban 100 millió fontért vásárolta meg a klubot. 2015-ben a kínai médiamogul, Li Ruigang 265 millió fontot fektetett be a CFG-be egy kajmán-szigeteki cégen keresztül, amivel 13%-ot vásárolt magának.

Khaldoon Al Mubarak, a Manchester City igazgatója így jellemezte főnökét: "Mansour sejk ravasz üzletember, aki hisz abban, hogy olyan értéket teremthet a labdarúgásban, ami előtte senkinek sem sikerült." Az emberei nem csak a Manchester Cityt forgatták fel, de elárasztották pénzzel a sportágat, arra kényszerítve azt, hogy globalizálódjon. A City Football Group a futballkapitalizmust képviseli annak legtisztább és legsikeresebb formájában.

A cikket a Der Spiegel oknyomozó riportjának negyedik része alapján írtuk. 

Hozzászólások