Premier League - Mourinho megszerzésével a saját hanyatlását gyorsította fel a Tottenham
Mourinho megszerzésével a saját hanyatlását gyorsította fel a Tottenham
Fotó: Europress/AFP

Mourinho megszerzésével a saját hanyatlását gyorsította fel a Tottenham


2020/03/17 19:42
Daniel Levy a szezon egyik legmeglepőbb lépésére szánta el magát, amikor sikeredzőjét, a Spurst rég látott magasságokba emelő Maricio Pochettinót lecserélte az utóbbi években inkább már csak bukdácsoló José Mourinhóra. Jonathan Wilson, a Guardian szakírója úgy véli, ezzel súlyos hibát követett el a klubvezető, és a portugál érkezéséből semmi jó nem származhat.

Krízis idején extrém intézkedésekre van szükség. Krízis idején kell egy vezető, akiben az emberek hisznek, és akire úgy tekintenek, mint az egyetlen, aki megmentheti őket. Krízis idején a megszokott normákat el kell felejteni a vészhelyzet elhárításáig. Ha eddig nem tűnt volna fel, a Tottenham épp egy krízist él át. Az ellenforradalom hamis ügynökei támadásba lendültek, ám ott van José Mourinho, hogy meghozza a nehéz döntéseket. Ha már a nép ellenségeinél tartunk. Látta valaki mostanság, hogyan futballozik Tanguy Ndombele?

Vannak, akik még hiszik, hogy a nagy vezető megmentő lesz, feléve, hogy a kritikusok nem húzzák le a csapatot. Hogy a Josésodásnak folytatódnia kell. Mi van azzal, hogy minden Mauricio Pochettino alatt kiépített alapelvet és gyakorlatot ki kell dobni? Ezek szükséges áldozatok egy josés jövő irányába. Mi van azzal, hogy a Josésodás mindig is rövid távra szólt, és mérgező maradványokat hagyott maga mögött, akkor is, amikor működött, amire egyébként öt éve nem volt példa? José az egyetlen jövő. Nem kell megkérdezni miért, Daniel Levy így döntött.

Idézzük fel, milyen helyzetben vette át Mourinho a csapatot: a tabellán a 14. helyet foglalta el a Spurs, utolsó 12 mérkőzésén 14 pontot gyűjtött. Az azt megelőző idény utolsó 12 meccséről pedig 11-et, bár az a csapat bejutott a BL-döntőbe. A hanyatlás már elkezdődött.

Mourinho és Nagelsmann a BL-ben. -Mourinho és Nagelsmann a BL-ben. - Fotó: Europress/AFP

A modern futball egyik furcsasága, hogy úgy hiszik, nincs edző, aki képes lenne útját állni a hanyatlásnak. Pochettino öt éven át fejlődést hozott, és ez elmúlt két évben többször jelezte azokat a problémákat, amiket a befektetések hiánya okozhatott. Tisztában volt azzal, hogy a keret fásult lesz, a játékosok egy részét pedig fel fogják őrölni az elvárások. Levy nehéz döntés előtt állt. Kitartson az edző mellett, aki eljuttatta őket idáig, aki megkérdőjelezhetetlenül jó döntés volt, és kezdje újjáépíteni a csapatot?

Vagy inkább az idősödő lázadóhoz forduljon, bízva abban, hogy maradt még benne egy nagy forradalom?

Mialatt a Spurs 17 mérkőzésen 27 pontot gyűjtött, kiesett az FA-kupából és a BL-ből is, Mourinho felszámolta a Pochettino-stílust és lemondott pár játékosról. Időnként ultradefenzív felfogásban küldte pályára a csapatát, de a Manchester City elleni meccset leszámítva nem igazán működött, 26 találkozó során csak három clean sheetet hozott. Az RB Lepizig elleni BL-mérkőzésen a Spurs lassú és szervezetlen játékot mutatott, olyasfajtát, ami arra készteti a menedzsereket, hogy mindent újrakezdjenek. Gyorsan felélték a Pochettino-örökséget.

Egyelőre nem a jó irányba kormányozta a Tottenhamet. -Egyelőre nem a jó irányba kormányozta a Tottenhamet. - Fotó: Europress/AFP

Mindez természetesen nem lehet Mourinho hibája. Hogyan is nyerhetne bárki mérkőzést két támadó nélkül? Miért ne lenne kétségbeesett, amikor a Lipcse kispadján hét olyan játékost lát, aki beférne a kezdőjébe? Hogyan várhatja el bárki is, hogy négy napon belül két meccset játszanak? (Azt vajon kitalálta már valaki a soha nem látott terhelés és az általa sugalmazottak fényében, miszerint a vezetőségnek kellene dönteni a prioritásokat illetően, hogy a Burnley elleni döntetlenre vagy a Lipcse elleni vereségre ment rá?)

Ezekben a szituációkban jut eszembe, amit a Gestifute egyik vezetője mondott az egyik spanyol újságírónak, Diego Torresnek, miért nem Mourinhót nevezte ki a Manchester United Sir Alex Ferguson utódjaként. "Az a probléma, hogy amikor nem alakulnak jól a dolgok Mou számára, nem követi a klub irányait. A saját feje után megy." Miközben a legtöbb edző azt próbálná kitalálni, hogyan nyerheti meg a mérkőzést, addig Mourinho arra keresi a megoldást, hogyan háríthatná másra a vereséget.

Más csapatokkal is előfordult már, hogy sérülések sújtották, gyakran épp ennyire szerencsétlen koncentrációval. A legtöbben átvészelik. Formációt váltanak, esetleg valakit átmozgatnak vagy épp felhoznak egy fiatalt, például Troy Parrottot. A Tottenham legfőbb problémája, hogy a válság valóságos. Mire Pochettino távozott, már nem volt az igazi a letámadás intenzitása. Talán némileg hitehagyottabb volt a társaság, de legalább mindenki tudta, mi lenne a terv. Most mi a helyzet?

pochettino-mourinho-min.jpg Fotó: Europress/AFP

Nyilvánvaló kontraszt volt a Lipcse és a Spurs sebessége és játékának folyamatossága között. A németek szervezettek voltak, pontosan ismerték a kihasználható gyenge pontokat (ez bevallottan nem volt nehéz feladat, de végig a Serge Aurier mögötti területre koncentráltak), tudták, hova mozogjanak, hova passzoljanak. Mourinho mindig is ódzkodott az ilyesfajta automatizmustól, sokkal inkább arra terelte a játékosait, hogy a megfelelő döntéseket hozzák meg, legyen az bármilyen szituáció, és nem magukra a szituációkra készült.

A modern labdarúgás letámadásra és átváltásokra épülő környezetében azonban ódivatú ez a felfogás. Mindez a Spurs környezetében, ahol a játékosok bizonytalanok, önbizalom nélküliek voltak - Ndombele furcsa Burnley elleni teljesítménye minden bizonnyal abból fakadt, hogy nem akarták a labdát - rengeteg mutogatáshoz, vállvonogatáshoz és integetéshez vezetett, nagyon kevés eredménnyel.

Mourinho mindig is az ostromlottak mentalitásával bírt, valami ellen harcolt, legyen szó ellenfélről, bírókról, a szövetségekről vagy akár a saját munkaadóiról. Régebben azonban legalább a játékosok is a falak mögött voltak. Mostanság, és ez nagyjából a Real Madrid óta így van, egy gyengülő diktátor képét nyújtja, aki tagadja a képességei romlását, és a mindenfelé vizionált árulókat hibáztatja. Már a játékosokban sem bízhat. Egyedül van a világ ellen. 

A személyi kultusz köré szerveződő forradalmak logikája azt diktálja, hogy a régi rezsimekkel teljesen le kell számolni. Mindent fel kell áldozni a Josésodás oltárán. Ezért aztán a folyamat, amely úgy tűnt, felemelheti a klubot, és lehetővé teszi az elitbe való belépést a Spurs számára, eltűnt. Mourinho nem megoldás a krízisre. Most már ő maga a krízis. 

via Guardian

Hozzászólások