Premier League - Meggyőző ManUnited, szenvedő Chelsea és a nagy visszatérő
Meggyőző ManUnited, szenvedő Chelsea és a nagy visszatérő
Fotó: Europress/AFP

Meggyőző ManUnited, szenvedő Chelsea és a nagy visszatérő

Németh DánielNémeth Dániel
2017/08/14 17:37

Múlt hét pénteken elkezdődött a Premier League, és a világ egyik legerősebb bajnoksága ezúttal sem okozott csalódást: izgalmas mérkőzésekkel, nagy fordításokkal és persze óriási meglepetésekkel tért vissza az angol pontvadászat. Összefoglaló írásunkban górcső alá vettük az bajnoki címre is esélyes csapatokat. Annyit elárulhatunk: nem mindenhol van ok az ünneplésre. 

Ha Xhaka megsérül, az Arsenal pokoli nehéz helyzetbe kerül

Granit Xhaka első szezonja nem sikerült tökéletesen az Ágyúsoknál, de amióta Arséne Wenger a háromvédős rendszerre tette le a voksát, stabil alapemberré nőtte ki magát. A svájci játékos a Chelsea ellen megnyert szuperkupameccsen is zseniális volt már - a whoscored például a meccs emberének választotta - úgy passzolt 91-szer, hogy még 91%-ban pontos is volt, és kialakított négy helyzetet. Özil, who?

A Leicester elleni őrült meccsen ugyan az egyik hibáját góllal büntették a vendégek, nagy szerepe volt abban, hogy az Arsenal képes volt hátrányból visszaküzdeni magát. Ezúttal 99 passza volt (valamivel pontatlanabb játékot hozva 82%-os hatékonysággal dolgozott), cserébe volt 5 kulcspassza (Özilnek 6), és két gólpassza. És ha ez nem lenne elég: új dimenziót nyitott az Arsenal játékában, ugyanis a hosszú indításai elképesztően pontosak (12/15) és még távolról is szeret lövöldözni.

Érdemes azt is hozzátenni, hogy Alexandre Lacazette első ránézésre fantasztikusan egészíti ki az Arsenal játékát. A Telegraph ragyogó írás segítségével mutatta be, hogy a francia válogatottban egyébként Olivier Giroud cseréjének számító játékossal mennyiben lehet más Wengerék játéka. Röviden összefoglalva: Giroud a tizenhatoson kívül nem sok veszélyt jelent a kapura, de az aktivitása ellenére Alexis Sanchez is elsősorban a tizenhatoson (sőt, ötösön) belül szerzi a góljai nagy részét, ezzel szemben Lacazette gyakorlatilag a tizenhatos környékének bármelyik pontjáról életveszély. A Leicester ellen góllal és jó játékkal hálálta meg a belé fektetett bizalmat, és hatalmas erőssége lehet az Arsenalnak hosszabb távon is.

További pozitívum lehet, hogy Alexis Sanchez visszatérése tovább javíthat a már most pofásnak tűnő támadójátékon, feltéve persze ha visszatér. Mondjuk az nem tenne rosszat a légkörnek, ha nem posztolgatna Párizsból. :) Az Arsenal védekezése azonban hagyott némi kívánnivalót maga után. Különösen a labdavesztések esetén tűnt igen sebezhetőnek a védelem, ami persze nem csoda: Kolasinac és Monreal eredetileg szélső hátvéd, Holding pedig alig rendelkezik élvonalbeli rutinnal. Nehéz elképzelni, hogy az ezúttal kispadra leültetett Shkodran Mustafival és a sérüléssel bajlódó Laurent Koscielny-val is ennyire pocsék lesz hátul Wenger csapata, de tény: a mostaninál sokkal több kell csapatszinten is.

Jól kezdett a Manchester United

José Mourinho mindig második szezonjában szállítja csapatai legjobb eredményét, és amit szombaton láttunk a Manchester Unitedtől, bizakodásra adhat okot a szurkolóik körében. A West Ham elleni 4-0-s siker a Mourinho-éra eddigi legnagyobb különbségű hazai győzelme, és nem túlzás azt állítani, hogy akár még több gólt is szerezhetett volna az MU.

Külön örömre adhat okot, hogy az új igazolások nagyon jól debütáltak a bajnokságban. Lukaku duplázott (eddig egyébként mindhárom Premier League csapatánál góllal mutatkozott be), Matic pedig pontosan azt hozta a középpályára, amit vártak tőle. A szerb az egyik legjobb volt a mezőnyben, és nem is feltétlenül a védekezésben kell kiemelni, hanem mindenekelőtt a labdakihozatalokban, amivel lényegesen gyorsabb lett a Mourinho-csapat játéka.

Az persze nem volt titok, hogy Matic kiváló futballista - a tavalyi bajnok Chelsea egyik motorja volt, és nagyon jól kiegészítette Kanté játékát - így még akkor is érthetetlen az elengedése a londoni csapat részéről, ha Conte más típusú játékosban gondolkozott. Az pedig, hogy miért az egyik riválisnak engedték át, végképp nehezen érthető. És igen: Paul Pogba játékának is jót tett a jelenléte, a francia játékos gólt szerzett, bemutatott hat sikeres cselt, kidolgozott két helyzetet, és a mezőny egyik legszorgalmasabban passzoló játékosa volt.

A trófeát persze korai lenne már augusztus közepén a Manchester Unitednek adni, különösen azért, mert elég kedvező ellenfelet kaptak. Először is, az MU nyerte meg legtöbbször az első fordulós meccsét a Premier League történetében (16), míg a West Ham kapott ki legtöbbször (10). Másfelől Mourinhónak nagyon megy a kalapácsosok ellen, ez volt a kilencedik győzelme, ennél többször egyetlen csapatot sem győzött le. És végül: Lukakunak is a WHU a kedvenc angol ellenfele, a tizedik gólját szerezte ellenük. Kezdésnek azért ez így is meglehetősen impresszív volt.

Mi történt a Chelsea-vel?

Amíg Mourinho és Wenger kezében szinte minden arannyá vált a hétvégén (mindkét edző parádésan cserélt például), addig Conte változtatásai eddig nem nagyon jöttek be. Csapatának egyetlen angol játékosa, Gary Cahill már a 14. percben elhagyhatta magát egy keményebb belépő után. Sokaknak lehet túlzottan szigorúnak tűnhet Craig Pawson döntése, a szabályok alapján azonban nehéz belekötni. Az viszont még a kiállítás fényében is meglepő, hogy a Chelsea teljesen megzavarodott, és háromgólos hátrányba került hazai pályán (!) a liga általunk egyik leggyengébbnek tartott csapata ellen.

A tavalyi bajnokcsapatból egyébként olyan kulcsemberek hiányoztak, mint Victor Moses, Nemanja Matic, Eden Hazard és Diego Costa, innen nézve talán annyira nem meglepő a Chelsea botlása. (Persze a különbség még a körülményeket figyelembe véve is durva.) Tény az is, hogy N'Golo Kanté sem nyújtotta a tőle elvárt szintet, ami abból fakadt, hogy túl nagy területet kellett bejátszania a kiállítást követően, amivel az egyébként zseniális védekező középpályás sem tudott megbirkózni - ez egyébként két gól előtt is kulcsfontosságú volt.

Aggodalomra talán nincs oka még a címvédőnek. Egyfelől Álvaro Morata ígéretesen mutatkozott be, csereként beállva is szerzett egy gólt (plusz még egyet lesről), valamint kiosztott egy gólpasszt is, és a kulcsemberek is hamarosan visszatérnek. Feltéve, hogy Bakayoko gyorsan felveszi az angol foci ritmusát, Kantéval a bajnokság egyik legfélelmetesebb párosát alkothatják a védelem előtt. Azt mindenesetre jól jelezte a mérkőzés, hogy a címvédőnél nincs minden rendben, és a sorozatterhelés is gondot okozhat majd Conténak, mivel a kulcsembereiket szemlátomást nehezen tudják pótolni.

Mikor lesz védelem Liverpoolban?

Jürgen Klopp rendszere akkor működik igazán, ha a megfelelő belső védő páros is rendelkezésére áll. Dortmundban a fénykorában lévő Hummels-Subotic duó az egyik legjobb volt a világon, talán a szerb sorozatos sérülései is szerepet játszottak abban, hogy a vége felé nem tudta a maximumot kihozni csapatából. Liverpoolban az a helyzet, hogy amíg Joel Matip tavaly az egyik legmegbízhatóbb játékos volt a posztján, addig a társai nem nagyon nőttek fel a feladathoz. Dejan Lovren leigazolása óta bűn rosszul játszik, ezúttal sem volt a helyzet magaslatán, a balhátvéd Alberto Morenóról pedig sokat elmond, hogy az eredetileg középpályás (ráadásul jobb lábas) James Milner is képes volt tavaly kiszorítani a kezdőből.

A Liverpool különösen a rögzített helyzeteknél tűnik sebezhetőnek - ebben egyébként az is benne lehet, hogy Simon Mignolet sem áll a helyzet magaslatán, ha ki kell jönni a kapuból - ezúttal is kétszer kaptak gólt pontrúgást követően, a harmadik gólnál pedig a komplett védelem bohócot csinált magából. Még szerencse, hogy kapu előtt sokkal határozottabb a 'Pool. Firminónak nagyon megy a hamis kilences posztján (gól + gólpassz), Mané ott folytatja, ahol abbahagyta, Mohamed Salah sebességével pedig az angol csapatoknak is lesz baja bőséggel, az egyiptomi kezdésként kiharcolt egy tizenegyest, egy találatot pedig ő maga szerzett.

Bár nem kérdés, hogy Coutinhóval ez a támadósor még erősebb lehet, ha a brazil távozása kell egy belső védő, esetleg egy belső középpályás szerződtetéséhez, nem biztos, hogy rosszul járna a "cserével" Klopp csapata.

Harry Kane-t augusztusban nem érdemes pályára küldeni

A hülye statisztikák rajongóinak küldjük, és persze mindenkinek aki szereti: Harry Kane még soha nem szerzett gólt a Premier League-ben augusztusban, ez a széria pedig idén sem tört meg, legalábbis egyelőre. Egyébként ez nem is jelent olyan kevés meccset, szám szerint 11 találkozója volt az angol gólvágónak a nyár utolsó hónapjában, ezekről jött össze a nem túl hízelgő eredmény. A gyors kezdés tehát nem feltétlenül tartozik Kane erényei közé, vélhetően azonban később kárpótolja majd a Tottenham rajongóit, ráadásul ezúttal az ő góljai nélkül is megoldotta Pochettino csapata a feladatot.

Ebben két játékosnak volt nagy szerepe: a rettentő nagy butaságot elkövető Jonjo Shelvey-nek (rálépett a földön fekvő Dele Allira), és a kiválóan kezdő Christian Eriksennek. Előbbi a 48. percben kiállíttatta magát - azonnali pirosat kapott - utóbbi pedig köszönte szépen a lehetőséget, és két gólpasszal büntette a tíz emberre fogyatkozó Newcastle-t. A dán irányító tavaly 15 gólpasszig jutott a bajnokságban, és évről évre jobban teljesít az angol bajnokságban. Egyébként a 2015/16-os szezon óta senki nem adott nála több gólpasszt a bajnokságban (29), ami elég figyelemreméltó mutató.

Lassú kezdés a Manchester Citytől, de kézben tartották a meccset

Pep Guardiola elsőre nem akart, vagy nem tudott dönteni Sergio Agüero és Gabriel Jesus között, így aztán mindkét támadóját a kezdőbe nevezte a Brighton elleni mérkőzésen. Nem is feltétlenül működött rosszul az elképzelés, mindkét játékos lábában ott volt egy lényegesen könnyebb találkozó lehetősége, de mindketten hibáztak nagy ziccerekben, a brazil kétszer is. Agüero végül egy mesteri akcióból betalált, Lewis Dunk öngóljával pedig a 2-0-s végeredmény is kialakult.

Elsőre aligha kellett ennél többet mutatnia a Guardiola csapatnak, arra pedig kifejezetten büszke lehet Pep, hogy 78%-ban náluk volt a labda, ráadásul a passzpontosságuk is 90% felett volt. Túlértékelni nyilánvalóan nem kell egy újonc csapat elleni sikert, pláne ennyi elköltött pénzt követpen, de Guardiola ezúttal nagyjából azt láthatta viszont a pályán, amit előzetesen elképzelt, elmagyarázott a csapatának. Aggodalomra maximum az 55. perc tájékán volt oka, amikor két hazai lövés is centikkel kerülte el a kaput, ezt leszámítva tökéletesen kontroll alatt tartották a mérkőzést.

A hét statisztikája

Rooney-t két statisztikai mutatóban is ki lehet emelni a hétvégét követően. Az Evertonhoz 13 év után visszatérő támadó gólt szerzett, amivel elképesztő rekordot állított fel: a mostani találatot megelőzően utoljára 4869 nappal talált be utoljára a klub színeiben. Talán mondani sem kell, hogy ekkora szünet még soha nem telt el két találat között. Másfelől pedig a hétvégi győztes gólja azt is jelenti egyben, hogy megszerezte 199. Premier League találatát, amivel kereken 300 gólban működött közre az angol bajnokságban, emellett ugyanis 101 gólpassza is van. Nála egy játékos rendelkezik többel: Alan Shearer, aki 324 találatnál állt meg. És ha nem is egy szezon alatt, de belátható időn belül ez a rekord is megdönthetőnek tűnik Rooney számára...

Premier League, 1. forduló:
Arsenal-Leicester City 4-3 (2-2)

Brighton-Manchester City 0-2 (0-0)

Chelsea-Burnley 2-3 (0-3)

Crystal Palace-Huddersfield 0-3 (0-2)

Everton-Stoke City 1-0 (1-0)

Southampton-Swansea City 0-0

West Bromwich Albion-Bournemouth 1-0 (1-0)

Watford-Liverpool 3-3 (2-1)

Newcastle United-Tottenham Hotspur 0-2 (0-0)

Manchester United-West Ham United 4-0 (1-0)

Hozzászólások