Premier League - Megakadályozhatja bármi is a Liverpoolt, hogy 30 év után bajnok legyen?
Megakadályozhatja bármi is a Liverpoolt, hogy 30 év után bajnok legyen?
Fotó: Europress/AFP

Megakadályozhatja bármi is a Liverpoolt, hogy 30 év után bajnok legyen?

Németh DánielNémeth Dániel
2019/12/29 13:54
Jürgen Klopp csapata 19 fordulót követően 14 pontos előnnyel rendelkezik a címvédő Manchester Cityvel szemben, miközben egy elhalasztott mérkőzése is hátravan még. Jonathan Wilson, a kiváló angol szakíró összefoglalta, mi teszi ennyire különlegessé az idei Liverpoolt, és hogy mely tényezők nehezíthetik a csapat dolgát a bajnoki szezon második felében. 

A karácsonyi fordulót megelőzően a Leicester veretlen volt hazai pályán, utolsó kilenc bajnokiján pedig csak öt gólt kapott. Ezt a csapatot semmisítette meg a Boxing Dayen a Liverpool egy igencsak tekintélyt parancsoló, 4-0-s győzelemmel. Mohamed Salahék a 18 Premier League-mérkőzésükből 17-et megnyertek, amihez hasonló kezdést utoljára a Manchester City produkált két évvel ezelőtt. Előnyük immáron 14 pont a címvédővel szemben, miközben egy meccsel kevesebbet játszottak legnagyobb riválisuknál.

Jelenleg a Liverpool nemcsak az aktuális klubvilágbajnok, hanem konkrétan a világ legjobb csapata. Vajon megállíthatja bármi is abban, hogy 1990 óta először bajnok legyen?

A Leicesterben mutatott produkció és az, ahogyan a BL-ben irányította a mérkőzést a Salzburg ellen, rengeteg kérdést megválaszolt. Többek között megmutatta, hogy a Liverpool képes menedzselni meccseket, ami nem mindig volt egyértelmű a szezonban, az ősz második felében olyan hangok is akadtak, miszerint nem annyira jó, mint azt az eredmények sugallják. Az Opta szerint karácsony előtt 10,03 góllal teljesítette túl az xG-t, ami a legnagyobb pozitív előjelű különbség a ligában. Ez persze csak annyit jelent, hogy a Liverpoolnak vannak a leghatékonyabb támadói.

000_1JJ521.jpg Fotó: Europress/AFP

Kevésbé szembetűnő, hogy Jürgen Klopp csapata 2,18 góllal kevesebbet kapott a várható gól által kalkulálthoz képest, amivel kilencedik ebben a mutatóban. Ha a kettőt összeadjuk, az azt jelenti, hogy a Liverpool gólkülönbsége 12,21-gyel jobb az xG-mutatóhoz képest; ennél csak a Leicester teljesítette nagyobb mértékben túl a statisztikáit. Akadnak utolsó pillanatokban kikapart győzelmek, ilyen volt a Leicester elleni hazai, az Aston Villa és a Crystal Palace elleni találkozó, de a hajrában mentett pontot az MU ellen is a Liverpool.

Hogy mennyire vesszük komolyan ezt az egész jelenséget, az nagyban múlik azon, milyen mértékben támaszkodunk az adatokra és az általa kirajzolt képre, szemben mondjuk az olyan, sokkal kevésbé megragadható jelenségekkel, mint amilyen például a karakter kérdése. Az algoritmusok még mindig nem tudnak mit kezdeni az ellentmondást nem tűrő, hitét megőrző és utolsó pillanatokban gólt szerző csapatokkal, az pedig egészen biztosan kijelenthető, hogy a Liverpool ebbe a kategóriába tartozik.

Az ilyesfajta mintázatok gyakorta válnak öngerjesztő folyamattá, mint a Manchester United esetében az 1998/99-es szezonban, amikor a Fergie Time a csúcson pörgött. Vagy amikor a Sunderland feljutott az élvonalba Roy Keane irányításával. Nem csak arról van szó, hogy az egyik csapat hisz abban, hogy jönni fog a gól, ezért egyre inkább meggyőződésből és kevésbé kétségbeesésből megy előre, de az ellenfél is elkezdi azt érezni, hogy elkerülhetetlen a kapott gól, emiatt egyre és egyre hátrébb szorul.

Egyértelműen vannak olyan csapatok, amelyek átitatódnak ezzel a küldetéstudattal, a Liverpool pedig látszólag rendelkezik ezzel a képességgel. Még így sem szerencsés túlzott mértékben erre támaszkodni. Ott van továbbá a sérülésektől való állandó félelem.

000_1NB637.jpg Fotó: Europress/AFP

Leginkább Virgil van Dijk esetében lehet nagy az aggodalom, aki óriási hatással volt a Liverpool játékára, nélküle lényegesen sebezhetőbbnek tűnne a csapat. Nem ő az egyetlen nehezen pótolható játékos: James Milner és Joe Gomez védekezésben megoldja a feladatot, ám a Trent Alexander-Arnold és Andy Robertson által biztosított kreativitás nem csak fontos elem a Liverpool támadójátékában, de egészen egyedi a világon. Ott van a támadó hármas is: Divock Origi, Adam Lallana és Xherdan Shaqiri képes előre lépni, azonban a visszaesés számottevő.

Ez az egyik szokatlan tulajdonsága a Liverpoolnak (ami részben a Manchester Cityre is igaz): hiába akadnak variációs lehetőségek a középpályára, lényegében így is van egy állandó kezdője a csapatnak, ami az utóbbi évtizedek során egyre inkább kikopott a futballból. Az állandóságnak megvan a maga előnye összeszokottság terén, legyen szó védekezésről vagy támadásról, ugyanakkor egy lehetséges sérülésnek sokkal jelentősebb hatása lehet. Talán ez az oka annak, hogy Klopp és Pep Guardiola is fennhangon panaszkodnak az ünnepi mérkőzések miatt.

Tudják, hogy az egyik kulcsjátékosuk elvesztése nagyobb hatással lenne a csapatukra, mint a korábbi kihívók esetében. Ennek valamelyest ellentmondhat, hogy Fabinho meghatározó játékosnak tűnt, de amióta Jordan Henderson kénytelen volt egy sorral hátrébb lépni, még javult is a Liverpool védekezése.

Amennyiben a Liverpool formája visszaesik valamelyest - az biztos, hogy ez a széria hosszabb távon nem fenntartható - és az előnye csökkenni fog, talán megérzik a játékosok az előző 30 év kudarcainak súlyát. Minden mozdulatban megjelennek az épphogy elszalasztott lehetőségek, az elcsúszó Steven Gerrard, a tényeket soroló Rafa Benítez és a 10 meccsre lévő dicsőségről beszélő Gérard Houllier képe. Talán előfordulhat, ám ez sem túl valószínű, ehhez jelenleg túl erősnek és magabiztosnak tűnik ez a Liverpool-projekt.

000_1H54VH.jpg Fotó: Europress/AFP

Ahhoz, hogy egyáltalán valós nyomásról beszélhessünk, egy komolyan vehető rivális is szükséges. Az, hogy egymást követően a ManCitytől és a Livertpooltól is kikapott, azt bizonyítja, hogy a Leicester nem ilyen. Közben pedig a City sem az az ellenállhatatlan erő, ami az előző két szezonban volt. Képesek szétszedni az ellenfeleiket, de a letámadásuk akadozik, emiatt sebezhetőek a kontrákkal szemben, pénteken le is focizta őket a Wolves. Aymeric Laporte februárra datált visszatérése segíthet,

azonban ez legfeljebb a Bajnokok Ligájában teheti kihívóvá a Cityt, az a zsinórban megszerzett 10-12 győzelem, ami nyomást helyezhetne a Liverpoolra, most nincs benne a csapatban, ezt Guardiola is elismerte.

Jelenleg mindenféle rekord kinéz a Liverpool számára. Vajon így képzelték a szurkolók a győzelmet? Vagy inkább valami katartikusabbat vártak, mint amilyen Michael Thomas Anfielden szerzett 1989-es gólja, Sergio Agüero 2012-es találata, esetleg Steve Bruce 1993-as fejese volt? Vagy az már a hedonizmus felé hajlana, ha nem csak a győzelem, de annak körülményei is számítanának? A győzelem biztosnak már tűnik, és ha a szezon második fele győzelmi parádéban futna ki, azt is teljes mértékben megérdemelné a Liverpool.

via Guardian

Hozzászólások