Premier League - Meddig juthat a Man. City a Guardiola-reformmal?
Meddig juthat a Man. City a Guardiola-reformmal?
Grafika: Sky Sports

Meddig juthat a Man. City a Guardiola-reformmal?


2016/08/12 06:48

Pep Guardiola utolsó, vagy egyik utolsó igazolásával rendbe tette a Manchester City azon csapatrészét, amely az előző szezonban a legnagyobb kerékkötője volt a kékek bajnoki címének: a védelmet. Az Evertonból 47.5 millió fontért szerződtetett John Stonesra már az első fordulótól kezdve kulcsszerep várhat, hiszen az angol válogatott védő a katalán mester külön kérésére érkezett Manchesterbe, hiszen már eddig is ő volt az egyik leginkább labdabiztos bekk a Premier League-ben, amire a Guardiola-féle játékrendszerben kiemelten nagy szükség van. A Sky Sports szakértője, Adam Bate elemezte, mint várhatunk a Citytől a hétvégén kezdődő szezonban.

A tavalyi U21-es Európa-bajnokság előtt a csapat szövetségi edzője, Gareth Southgate azt nyilatkozta, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a labda ne jusson a kapujukba. Sam Allerdyce azt mondta Stonesról, meg kell tanítani védekezni.

De mit is jelent manapság a védekezés? Pep Guardiola focireformja óta már nem azt, amit előtte. Legalábbis nála, az ő játékrendszerében semmiképpen. Ugyan a legfontosabb nyilvánvalóan továbbra is az, hogy a csapat nyerjen és ne kapjon gólt, ám a védekezés nála a támadókkal kezdődik és a kapussal ér véget - az egész csapat kiveszi a részét a játéknak ezen részből, nem csak a klasszikus értelemben vett hátvédek. Ez a felfogása még abból az időből származik, amikor Mexikóban focizott Juan Manuel Lillo kezei alatt - ő vallotta, hogy a támadók és a védők nem egymástól elszigetelve kell, hogy játszanak, hanem egy egységként. Ebben a rendszerben értelemszerűen a középhátvédek szerepe is megváltozik, hiszen a támadásokból is ki kell venniük a részüket.

Persze, a hátvédeknek ettől még ugyanúgy jól kell tudniuk szerelni és mondjuk fejelni, mint más edzőknél. Ez még annak ellenére is igaz, hogy Guardiola úgy ért el komoly sikereket a Barcelonával, hogy Európa egyik legalacsonyabb átlagmagasságú csapata volt az övé. Kiváló zónavédekezéssel és agresszív letámadással azonban sikerült orvosolni ezt a problémát, példának okáért a 2010/11-es szezonban Gerard Piqué több beadást blokkolt, mint bárki más a spanyol bajnokságban. A katalán edző elérte azt, ami szinte lehetetlen: 2008 óta, amikor vezetőedzőként átvette a Barcelona irányítását, minden egyes szezonban az ő csapata volt az adott bajnokság legjobban védekező együttese, ráadásul egy kivételtől eltekintve évről évre kevesebb kapott góllal zárta a csapata a szezont.

Grafika: Sky Sports

Míg José Mourinho köztudottan inkább a specialistákat szereti, Guardiola azt sulykolja a játékosaiba, hogy ő tizenegy középpályást szeretne a pályán látni. A 45 éves szakember ezzel a felfogásával továbbra is unikumnak számít a szakmában, de a számok és az eredmények őt igazolják. A Premier League 2009/10-es idényében összesen két hátvéd volt, aki meccsenként több, mint ötven passzt adott: John Terry és Nemanja Vidic. Ha a rövid passzokat vizsgáljuk, Terry, valamint Chelsea-s védőpárja, Ricardo Carvalho voltak, akiknek 90 perc alatt több, mint negyven sikeres átadása volt.

Az elmúlt hat évben mindez rengeteget változott, azóta 500 százalékkal nőtt azon védők száma, akik meccsenként legalább ötvenszer passzolnak. És ez nem csak a nagycsapatok kiváltsága, a kisebb együttesek védői ugyanúgy eljutnak legalább negyven passzig, mint az élklubokban játszó társaik. És hogy ez teljesen új-e? Természetese nem, hiszen például Bobby Moore 66 jó passzt adott az 1966-os világbajnoki döntőben. A fő változás annyi, hogy erre a teljesítményre már nem csak legnagyobb védőklasszisok képesek, hanem szinte mindenki - főleg azok a klubok, akik labdabirtoklós taktikával játszanak.

Az erre a taktikára alapozó játékstílus elterjedésében Guardiolának természetesen elévülhetetlen érdemei vannak, hiszen például a 2011-es BL-döntőben 777-357 arányban passzolta szét a Barcelona a friss angol bajnok Manchester Unitedet. Ezzel az MU nem is tudott mit kezdeni, ilyen fajta játékstílussal a Premier League-ben még csak közelítőleg sem találkoztak. Egyértelműen az a szezon volt a Guardiola-féle Barcelona legjobb éve, átlagosan 67 százalékban volt náluk a labda, 89.6 százalékos passzpontossággal játszottak - csak összehasonlításképpen az egész Premier League-ben összesen három olyan játékos volt, akinek ennél (tehát a teljes Barcelonánál!) jobb passzpontossági mutatója volt.

Grafika: Sky Sports

Ezek egyike az éppen a MU-ban játszó Paul Scholes volt, akiről Xavi annyit mondott akkoriban, hogy ha spanyol lenne, sokkal többre becsülnék. Xavi volt az egyike annak az öt játékosnak (Messivel, Iniestával, Busquets-cel és Pedróval egyetemben), akik a Wembley-ben rendezett BL-finálé után sorban álltak, hogy mezt cserélhessenek a vörös hajú középpályással.

Noha a felsorolt játékosok mind a La Masía csodái, Guardiola bebizonyította, hogy ez a fajta játékstílus egy, a Barca utánpótlás-akadémiájától teljesen idegen helyen sem megvalósíthatatlan, hiszen a Bayern Münchennel a legutóbbi szezonban 66.4 százalékos labdabirtoklást és 88 százalékos passzpontosságot produkált - természetesen vezették mindkét tekintetben a vonatkozó statisztikákat. A bajorok két kezdő középhátvédje, Medhi Benatia és Jérome Boateng voltak, ők átlagban 66-szor passzoltak egy mérkőzésen, míg a környékükre sokszor visszalépő Xabi Alonso 93-szor. Ezek a számok az angol futballban egyelőre teljesen ismeretlenek, Guardiola most azonban arra készül, hogy a szigetországban is meghonosítsa ezt a fajta felfogást.

"Normál esetben a középhátvédek agresszívak és ersősek a fejjátékban, nekünk azonban itt a Citynél szükségünk van olyan játékosokra, akik jól tudják megjátszani a könnyű labdákat a középpályások felé, és akik szükség esetén a csatárokat is képesek gólhelyzetbe hozni. Hiszek abban, hogy ha minél gyorsabban eljut a védőktől a csatárokhoz a labda, akkor legalább olyan gyorsan vissza is jön" - mondta egy hónapja a City menedzsere.

Ahhoz, hogy mindez működjön, Guardiola nem idegenkedett soha attól, hogy középpályásokat vonjon vissza és játszasson a védelemben. Ugyan lehet, hogy megváltoztatta a védőkről alkotott képet, de ha nem talált a játékospiacon az elképzeléseinek megfelelő embert, ő maga csinált védőt valamelyik meglévő játékosából. Ez már nem is a pozícióváltásról szól, hanem a játék megváltoztatásáról.

A futball változásai egyébként olyan, mintha egy körpályán futnának. Guardiola mélységi irányítós szerepköre pályafutása végére szinte teljesen kihalt. Olyan játékosok lettek a dominánsak az ő posztján, mint a nála sokkal robosztusabb Roy Keane, Edgar Davids, vagy éppen Claude Makélélé - a fő dolguk a labdaszerzés lesz, a játékszervezés feladata általában valamelyik csapattársukra hárult. Mindez annak ellenére volt így, hogy mind Keane, mind Guardiola 1971-es születésű, ám amikor az ír az Év játékosa lett Angliában a Manchester Unitedben 2000-ben, Guardiola ideje lejáróban volt a Barcelonánál. Egy évvel később Keane a MU kapitánya lett és megnyerte hatodik bajnoki címét a csapattal, a katalán viszont Bresciába távozott.

Az ottani vezetőedző, Carlo Mazzone azon kevesek egyike volt, aki még hitt a mélységi irányítós játékban. Akkoriban egy bizonyos Andrea Pirlo is a csapatnál volt az Inter kölcsönjátékosaként, az ő fejlődését is segítette Guardiola ottléte.

Még ha Barcelonában létszám felettivé is vált akkoriban a katalán középpályás, amikor edzőként visszatért, erre a sémára építette fel a gránátvörös-kékek játékát. Busquets és Xavi, Iniesta és Fabregas is képes volt ugyanabban a szerepkörben játszani, mint ő, igaz, Busquets inkább a védekezésért, míg a többiek inkább a támadásokért voltak felelősek. Persze Guardiola tovább is fejlesztette a tíz évvel korábbi játékrendszert, hiszen nem csak a középpályát, hanem az egész pályát dominálni akarta.

A 2009-es Bajnokok Ligája-döntőt Yaya Touréval a védelem középén nyerte meg. Javier Mascherano ezt követően került hátra a védelem közepébe, ami szerinte (mármint az argentin szerint) "az ő természetes posztja" - Guardiola azóta is azt vallja, hogy ő volt a Barca valaha volt legjobb igazolása. Mascherano elmondta, a szakember mindig meg tudta lepni valami újdonsággal, és mellette megtanulta, hogy a futballról teljesen másképpen is lehet gondolkodni, mint ahogy azt az átlag teszi.

A Bayernnél Javi Martínez volt az, akinek nem csak a középpályán, de a védelemben is helyt kellett állnia.

"Guardiola játékrendszerében nincs sok különbség a védekező középpályás és a védő poszt között. Mindkét helyen előre is kell játszanod, az pedig külön előnyös nála, ha több poszton is tudsz focizni, és ezt akár meccs közben is tudod váltogatni" - mondta a spanyol válogatott játékos korábban az ESPN-nek.

Martíneznél még érdekesebb Xabi Alonso esete. Amikor Guardiola 32 évesen odavitte a Bayernhez, sokan nem értették, mi szüksége van rá a bajoroknak, főleg, hogy maga a vezetőedző nyilatkozott róla úgy, hogy "a világ legrosszabb játékosa, ha valakit üldözni kell". Persze nem ezért került oda a müncheniekhez, hanem azért, mert a Bayern "olyan hosszú ideig akarta megtartani a labdát, ameddig csak lehetséges, ehhez pedig olyan játékosokra volt szükség, mint amilyen Alonso".

Alonso első bayernes meccsén, 2014-ben, a Schalke ellen középső védőt játszott, és több jó passza volt (66), mint bárki másnak az egész mezőnyben.

"Készen kell állnod, és tudnod kell, hogy kell középső védőként játszani. Nagyon dinamikusnak kell lenned, mert olyan, mintha két poszton kellene egyszerre fociznod" - mondta akkor a spanyol. Arra a meccsre Guardiola egyébként Alonsón kívül három szélső védőt nevezett, klasszikus középső védő nélkül. Xabi védekezésben visszahúzódott a védelem tengelyébe, amikor támadott a Bayern, akkor feljebb lépett a középpályára. A bajorok simán nyerték a találkozót.

Guardiola nagyon elégedett volt a mérkőzés után.

"Amit Alonso ma játszott, az őrület volt. Az ellenfél támadói próbáltak nyomást helyezni ránk, és kihasználni az esetleges lyukakat a védelmünkben, de Xabi mindent tökéletesen megoldott és lekezelt" - mondta játékosáról a katalán, aki ráadásul amellett, hogy a védőfeladatát tökéletesen megoldotta, az egyik gól előtt indította a gólpasszos Douglas Costát is.

Grafika: Sky Sports

Nem nagy meglepetés, hogy Guardiolának hasonló tervei vannak a Manchester Citynél is, ahol Fernandinhóról mondta el már előzetesen a szakvezető, hogy minden adottsága megvan ahhoz, hogy kiváló játékszervező legyen, és kivegye a részét a támadásokból, illetve ha kell, a védekezésbe is be tud segíteni, akár a védelem közepén is. Aki a nagy vesztese lehet Guardiola (és Stones) érkezésének, az Eliaquim Mangala. A robosztus hátvéd szinte egyáltalán nem illik a katalán játékstílusába, Stones viszont, aki a három olyan védő egyike, akik az elmúlt három szezont 88 százalék feletti passzpontossággal hozták le, tökéletesen illeszkedhet a rendszerbe, és lehet egy újabb tökéletes Guardiola-találmány és -felfedezés.

Hozzászólások