Premier League - Klopp nem csak taktikával faragott legyőzhetetlen gépezetet a Liverpoolból
Klopp nem csak taktikával faragott legyőzhetetlen gépezetet a Liverpoolból
Fotó: Europress/AFP

Klopp nem csak taktikával faragott legyőzhetetlen gépezetet a Liverpoolból

Németh DánielNémeth Dániel
2020/01/24 16:30
Vannak olyan szempontok, amelyek mentén könnyedén számszerűsíthető egy csapat teljesítménye. A statisztikák feketén-fehéren megmutatják, melyik formáció az eredményesebb, milyen hatásuk van a mérkőzésre egyes játékosoknak és hogyan reagált a csapat a cserékre. Azt viszont, hogy milyen egy csapat mentalitása lehetetlen mérni, számokban kifejezni, pedig a sportban sok mindent meghatároz.

A futball történetét gyakran mesélik olyan folyamatként, melyben legendás csapatok emelkednek fel és buknak el, hogy átadják a helyüket másoknak. Ennek ellenére volt valami lehengerlő tökéletesség abban, ahogyan a Manchester City dominálta a Premier League-et az előző éveken. 2017/18-ban 100 ponttal és 100 rúgott góllal lett bajnok, majd egy évvel később az évtized egyetlen címvédését mutatta be a szigetországban. Ez előtérbe helyezte, hogy az angol labdarúgásban végigsöprő taktikai forradalom elérte a célját, teljessé vált.

A világ legnagyobb elméi is csodálattal figyelték a játékot, amire korábban nem volt példa. Taktikai értelemben véve Pep Guardiola legyőzhetetlennek tűnt.

Csakhogy a Liverpool lassan, de biztosan halad a bajnoki cím felé, ami belerondít ebbe a narratívába. Jürgen Klopp csapata egyáltalán nem szenved hiányt taktikai hatékonyság tekintetében, mostanság különösen a szélső hátvédjei által szerzett előnyökről esik rengeteg szó. A német szakember minden dicséretet megérdemel, amiért képes volt a régi heavy metal futballját némi szimfóniával vegyíteni, de ebben a csodálatra méltó, ellentmondást nem tűrő menetelésben legalább akkora jelentősége van Klopp pszichológiai módszereinek is.

Nincs ember, aki vitatná a pszichológia jelentőségét a futballban, ennek ellenére kevés alkalommal kerül részletes elemzések fókuszába. Mindenki hallott már a győztes mentalitásról, amely a legnagyobb bajnokok sajátja, vagy épp arról a mérgező vákuumról, amelyben az edzők elveszítik az öltözőt, és az új edzők pozitív hatásának jelensége is ismert. A megfelelő mentalitás nehezen fordítható le számokra, ezért azt is nehéz megállapítani, mekkora hatása van a mérkőzésekre, szemben mondjuk egy formációváltással vagy cserével.

000_1NY3YM.jpg Fotó: Europress/AFP

A mentalitásról szóló diskurzusok gyakran belefutnak a "vesztes csapat nem küzdött eléggé, ellentétben a győztessel" hamis narratívába. Még a Match of the Day című elemzőműsorban is gyakran mutatják meg a szakértők, hogy a vesztes csapatok hogyan maradtak le az ellenfélről, miközben olyan jelzőket használnak mint a lusta, erőtlen, letargikus. Maguk a szurkolók is gyakran vádolják rossz formában lévő csapatukat a küzdőszellem és az érdeklődés hiányával. Pedig a valóság ennél sokkal komplexebb.

Egyszer Kevin Kilbane azt mondta a csapat gyenge formája kapcsán, hogy az az érzése, a pocsék sorozatot épp a játékosok túlzott akarata okozza. Való igaz, lustasággal nehéz kiemelkedni a profi karrierről álmodozók milliói közül. Aki játszott már bármilyen szintű labdarúgó eseményen, aligha futott neki azzal a szándékkal, hogy lazán veszi az egészet: még ha a csapattársakhoz nem is fűzi szoros kapcsolat, fennáll a személyes megszégyenülés lehetősége. Időnként minden csodásan összeáll, máskor viszont kártyavárként omlik össze.

Sokszor a másodpercek törtrészén múlik, hogy sikerül-e még az ellenfél előtt megcsípni a labdát, lerázni a védőt vagy blokkolni a lövést, épp ezért fontos az elszántság. Főleg abban a korban, melyben a legerősebb csapatok nagyon hasonló, labdabirtoklásra, letámadásra és gyorsan végigvitt akciókra épülő koncepcióval rendelkeznek. Chris Wilder, miután a Sheffield 2-0-ra kikapott a Liverpooltól az angol bajnokságban, elismerően nyilatkozott az ellenfél elképesztő hatékonyságáról.

"Minden első és második labdát megszereztek, rohantak előre és hátra, fényévekkel jobbak voltak, mint mi."

Minden edzőklasszis képes rávenni a játékosait, hogy akár a falon is keresztülmenjenek, ez már-már klisé, Klopp játékosai azonban mindenki másnál gyorsabban szaladnak át rajta. A pszichológiai előnyszerzés nem újdonság, Sir Alex Ferguson a maga módján tökéletesítette a hajszárítós kezeléssel, de a fiatal José Mourinho is erős mentalitásra épített a Chelsea és az Inter domináns szezonjaiban. Érdemes megfigyelni, hogyan rázta le magáról Klopp a mindenki kedvenc joviális nagybácsija státuszt, és merült mélyebbre.

000_DV1318564.jpg Fotó: Europress/AFP

Klopp novemberben, azt követően, hogy a Liverpool alkalmazni kezdte az elismert sportpszichológust, Lee Richardsont, nem volt túl specifikus. "Ez nem egy teszt. Nem arról van szó, hogy szeretnénk megnézni, jobban viselkednek-e a játékosok." Klopp úgy fogalmazott: "a pszichológia olyan munka, amit el kell végezni, de nem igazán beszélhetek róla, mert nem vagyok benne érintett." Néhány részlet mégis kiszivárgott a Liverpool öltözőjéből, amely arra utal, hogy a német nagyon is részletesen végiggondolta a pszichológia szerepét.

Georginio Wijnaldum nemrég a The Athleticnek elmondta, hogy a 2018-as Bajnokok Ligája-döntő előtti beszédét a német úgy tartotta meg, hogy az ingét egy Cristiano Ronaldo-márkás boxeralsóba gyűrte be. Ezzel a stratégiával próbálta enyhíteni a feszültséget, kijátszva a klasszikus, "képzeld el őket alsóneműben" tanácsot, amit állásinterjúra készülő embereknek szoktak adni. Azt nem tudjuk, hogy Klopp hol jutott hozzá az alsónadrághoz, de valószínűsíthetően nem hirtelen ötlettől vezérelve, egy ukrán boltban szerezte be.

Ezt jó előre megtervezte, ráadásul ezt a trükköt korábban is alkalmazta már. Raphael Honigstein a Kloppról készített életrajzban megosztott néhány információt azzal kapcsolatban, hogyan juttatta vissza két év szünet után a Mainzot a Bundesligába 2004-ben. A mindent eldöntő, Eintracht Trier elleni mérkőzést megelőzően kiakasztott egy drapériát az öltözőben, rajta egy egyszerű üzenettel: “Jaaaaaaaaa!”. Szakítani akart a hagyománnyal, miszerint a németek mindig halálos komolysággal reagálnak a kritikus helyzetekre, inkább oldotta a feszültséget, és sikerrel járt.

A nyomástól való felszabadulás ebben az idényben is kulcsfontosságú, tekintve, hogy a Liverpool az elmúlt 30, bajnoki cím nélküli év súlyát is magával hurcolja. Klopp a sajtótájékoztatókon gyakorta tér vissza ugyanarra az üzenetre: a csapatának élveznie kell, hogy ekkora nyomás alatt van. 2018 decemberében azt ígérte, élvezni fogják a bajnoki címért folytatott küzdelmet. Miután 2019 februárjában a Leicester és a West Ham ellen pontokat hullajtott, tagadta, hogy a nyomás miatt lenne, és csak annyit mondott, majd bekapcsolják a biztonsági öveket, és belehúznak.

2019 decemberében a Liverpool elképesztő menetrendje kapcsán, amely magába foglalt fontos BL-meccset, Klubvilágbajnokságot és Ligakupa-párharcot is, a német azt mondta, a játékosainak ki kell élvezniük életük legintenzívebb időszakát. Sokan úgy látják, Klopp nyugtatni próbálja a játékosait, de ez egy pszichológiai stratégia része is lehet. 

043_dpa_9188838.jpg Fotó: Europress/AFP

Az üzenete illeszkedik egy egyre népszerűbb pszichológiai trendhez. Azt a fajta gondolkodást erősíti, mely szerint magára az erőfeszítésre kell koncentrálni az eredmény helyett (megfelelő hozzáállással ez amúgy is jön magától), kiemelve a kihívással való megbirkózás fontosságát. Carol Dweck, a módszer egyik úttörője így nyilatkozott: "A legnagyobb ajándék, amit a szülők adhatnak, ha megtanítják a gyereket, hogy szeresse a kihívásokat, foglalkozzon a hibákkal, élvezze az erőfeszítést és tanuljon."

A munkamorál meghatározó volt Klopp játékos-pályafutásában, hiszen sosem tartozott a kiemelkedő tehetségek közé, és edzőként is hasonló karakterrel rendelkező játékosokat keres. Miután sikerült élvonalba juttatnia a Mainzot, a kamerába üvöltötte, mennyire büszke Marco Rose-ra, a keményen melózó, de technikailag korlátozott középpályására. (Rose jelenleg a Borussia Mönchengladbach vezetőedzője.) Ezen módszerek közül egyik sem Klopp találmánya, ám képes azt elképesztő hatékonysággal gyakorlatba ültetni. 

A viccmeséléshez hasonlóan a pszichológiában is kulcsfontosságú a megfelelő előadás.

Elődje, Brendan Rodgers is nagy hangsúlyt fektetett a győztes mentalitás felépítésébe, azonban nála ez a folyamat kevésbé volt eredményes. Az eredményei alapján talán igazságtalanság ezt felhozni, de egyértelmű, hogy nincs meg nála az a fajta karizmatikusság, amivel Klopp rendelkezik. Ami természetesen hatalmas előny, hogy meggyőzze a különböző háttérrel és személyiséggel rendelkező fiatalokat a módszereiről. Mondhatnánk, hogy Klopp óriási vigyorral az arcán született, de valójában a karizmája és pszichológiai érzéke folyamatosan épült fel.

Ehhez a játékoskarrierje ideális kiindulópontnak bizonyult. Köze lehet a sváb származásának, amely a sztereotípiák szerint a legmelósabb német csoport. Édesapja utazó árus volt, ami igényelt bizonyos fokú társas és pszichológiai érzéket, talán ez is szerepet játszott a fejlődésében. Klopp egyszer azzal poénkodott, hogy ő volt az egyetlen, aki megbukott az egyik gimnasztika teszten a frankfurti egyetemen, ahol végül megcsinálta a mestert, ám gyaníthatóan sokkal figyelmesebb tanuló volt, mint azt nyilvánosan elismeri. 

000_1JB5JR.jpg Fotó: Europress/AFP

Annyi bizonyos, hogy játékosként Klopp megtapasztalta, mekkora ereje van egy olyan rendszernek, amely kifejezetten a játékosok munkabírására épít, amikor Wolfgang Frank bevezette a gyengélkedő Mainznál az új, forradalmi presszingjét. Két év után képes volt Bundesligába vinni edzőként a Mainzot, majd az esélyekre fittyet hányva egymást követő években lett bajnok a Borussia Dortmunddal. Ezek a sikerek megadták a szükséges önbizalmat Kloppnak, hogy higgyen a saját módszereiben. Ma már mentalitásszörnyként becézik az angolok.

Pep Guardiolánál is előfordult, hogy az erőfeszítést helyezte előtérbe az eredménnyel szemben. "Nem jó azt üzenni a társadalomnak, a gyermekeinknek, a tinédzsereknek, hogy csak a győztes lehet tökéletes. Fontos a befektetett munka, az elkötelezettség, a szituáció." A tónus és a kontextus azonban más volt. Mivel a különbség nőtt a bajnokságban, ez nem a játékosokról próbálta levenni a terhet, inkább a kívülállóknak üzent, hogy ne vonjanak le jelentős következtetéseket a Manchester City csalódást keltő eredményeiből.

Egy olyan ember szavai voltak, aki tudta, hogy az előző évek taktikai előnyét elveszítette, emellett arra is ráeszmélt, hogy a legnagyobb ellenfele döntő fontosságú pszichológiai előnybe került.

These Football Times

Hozzászólások