Premier League - Hogyan bukott el José Mourinho Manchesterben, és mire van szüksége ahhoz, hogy ismét sikeres legyen?
Hogyan bukott el José Mourinho Manchesterben, és mire van szüksége ahhoz, hogy ismét sikeres legyen?
Fotó: Europress/AFP

Hogyan bukott el José Mourinho Manchesterben, és mire van szüksége ahhoz, hogy ismét sikeres legyen?

Mátrai MárkMátrai Márk
2018/12/21 14:33

Kedden délelőtt a Manchester United menesztette José Mourinhót. A klub leginkább a rossz eredményekkel, a fiatal játékosok fejlesztésének hiányával, az öltözőn belüli hangulattal, és a gyenge játékkal magyarázta a döntést, amely már jó ideje megérett.

José Mourinho rengeteg beszédtémát szolgáltat. Nehéz semlegesen nyilatkozni a portugál edző személyiségéről, mert szinte mindent, ami vele történik, több szemszögből is lehet értelmezni.

Sokak szerint a Real Madridban eltöltött időszak (különösen az utolsó szezon) törte meg a portugál edzőt. A játékosok ellene fordították a befolyásukat és a hatalmukat, amit a vezetőség és a média felé irányítottak. Elég csak arra gondolni, hogy Iker Casillas barátnője milyen valóságtól távol álló cikket írt arról, hogy Mourinho elveszítette az öltözőt, miközben Mourinho akkor még jócskán élvezte az öltöző bizalmát.

Fernando Burgos újságírót nyilvánosan alázta meg egy sajtótájékoztatón, aki annyira Casillas-párti újságíró, hogy hetente egyszer együtt ebédelt a kapussal. Burgos rákérdezett Mourinhónál, hogy talán Diego López gyenge formája miatt nem hoz kapott gól nélküli meccseket a csapat, s talán érdemes lenne egy esélyt adni Casillasnak, mire Mourinho elővett egy kis papírt, és a Burgos egy korábbi cikkéből idézett szó szerint:

„A Real Madridban a legfittebb játékosoknak kellene játszaniuk, nem azoknak, akik a legtöbb trófeát nyerték….” Mourinho hozzátette, hogy aki Lópezt bírálja, az vagy nem ért a futballhoz, vagy elfogult. „Mindenki tudja, hogy nem vagy elfogulatlan az ügyben.” Diego López a csapat egyik legjobban teljesítő játékosa volt abban a szezonban. 

000_Nic6094357.jpg Fotó: Europress/AFP

Mourinho még most ősszel is tett egy megjegyzést a spanyol médiára és Iker Casillasra, amikor a média De Gea válogatottban nyújtott teljesítményét bírálta, amire Mourinho láthatóan csípőből visszakérdezett: „Miért kritizálják Davidot Spanyolországból? Mert van valaki befolyásos, aki ismét más elé akar ugrani. Viszont nagyon nehéz olyan elé ugrani, aki a világ legjobb kapusa. Nem a válogatott szövetségi kapitányára utalok. A Real Madridban játszott. Kedveltem-e? Igen, bajnok voltam vele."  (Akkoriban az AS szavazást indított arról, hogy Casillas visszakerüljön-e a keretbe).

Mourinho második Chelsea-s időszakára is emlékszik mindenki, először itt jelentkeztek olyan jelek, hogy a szakmai trendek elhaladtak a portugál mellett, és fel kéne vennie a ritmust, amit azóta sem vett fel. A játékosok teljesen lemondtak róla, és feladták, az érte való küzdelmet, elsősorban Diego Costa és Eden Hazard fordított neki hátat. Ezért is jelezte több top klub vezetője Ed Woodwardnak, hogy ne alkalmazza a portugált. Chelsea-s források szerint Mourinho teljesen más emberként érkezett vissza, arrogánsabb és bosszúsabb volt, mint első időszaka során.

Woodward azonban bepánikolt Pep Guardiola a város másik felébe való érkezésén, és úgy érezte, csak a portugállal tudná megkontrázni a helyzetet. Mourinhót már az is zavarta, hogy Louis Van Gaal végigdolgozhatta a 2015-16-os szezont, így a portugálnak várnia kellett a klub végső visszajelzésére, miközben a PSG és a Real Madrid is megkörnyékezte.

Idén nyáron Mourinhót nagyon felbosszantotta Woodward inaktivitása az átigazolási piacon, ezért nyilvánosan kimutatta negatív hozzáállását, és baljós előjelzését a szezonra, nyomást próbálván gyakorolni a klubigazgatóra, aki viszont hajthatatlan volt. Itt felmerül a kérdés, hogy kicsoda Ed Woodward ahhoz, hogy José Mourinhót szakmailag megkérdőjelezze, mikor nem csak Mourinho kért játékosokat, hanem a játékosmegfigyelők is rengeteg munka árán állították össze azt a listát, ami végül Woodward asztalára került.

A klub szerint a portugál megkapta a kellő támogatást, de a vak is látja, hogy az igazolt játékosok nem elég jók, és nem minden érkező volt kifejezetten Mourinho által kért. Mourinho teljesen megrökönyödött, hogy nem igazoltak belső védőt, ám nem ez volt az egyetlen poszt, ahol erősíteni szeretett volna.

000_1BN52E.jpg Fotó: Europress/AFP

A csapatnak évek óta nincs jobb szélsője például, szóval érthető volt a portugál frusztráltsága. Az utolsó értelmes szélsőjük talán Nani volt, illetve a 2010-es lábtörése előtti Valencia, aki azóta a klub történelmének egyik legrosszabb csapatkapitánya lett.

Mourinho jelezte is privát köreiben, hogy a szezon előtt lelépett volna, ha egy másik klubban lett volna. Woodward 2013-ban elkövette azt a hibát, hogy hagyta, hogy Sir Alex Ferguson David Moyest nevezze ki utódjának, miközben ha félretesszük az összes szentimentalizmust, egy nevetséges döntés volt (ez a fajta szentimentalizmus érezhető most Solskjear érkezésénél is). Ha Mourinho követte volna a skótot, az átalakulás sokkal gördülékenyebb lehetett volna, és a riválisok csapatai és edzői is gyengébbek voltak akkoriban. Woodward akkor még átrakhatta a felelősséget a skótra, de most fog egy sportigazgatót felvenni, továbbá tegnap a negyedik, majd nyáron az ötödik edzőjét fogja kinevezni.

„Minden „rossz” - mondta Mourinho, nem pont ezt a jelzőt használva nyáron az amerikai edzőtábor során a telefonba, és nem érdekelte, ki hallotta meg ezt éppen. Egy forrás szerint a klubban voltak azok, akik féltek Mourinhótól, és voltak, akik egyszerűen csak utálták. A keret kezdetben üdvözölte a portugál érkezését, David De Gea egyik barátja bevallotta, hogy sose volt még ennyire optimista manchesteri karrierje során a kapus, és Mourinho egyik prioritása az volt, hogy csírájában elfojtsa annak az esélyét, hogy a Real Madrid leigazolja a játékost, amit el is ért.

Mourinho José Giménezt szerette volna Lindelöf, Eric Diert pedig Matić helyett, és Perisić igazolását is hiába erőltette, ahogyan Martial eladását is, Romelu Lukaku leigazolását pedig csak is Antoine Griezmann utolsó pillanatban érkező visszautasítása tette lehetővé. Mourinho portugál barátainak jelezte, hogy belefáradt, hogy egy állammal kell versenyeznie (az utalás a Manchester City abu dhabi kötődéseinek szól).

Paul Pogbával először a Newcastle elleni 1-0-s vereség alkalmával csapott össze, amikor megkérdőjelezte a francia hozzáállását egy Mourinho által megbízott játékos jelenlétében. Mourinho rendszeresen egyénieskedéssel és önző hozzáállással gyanúsította meg a franciát, amiben sok szakértő is osztja a portugál véleményét. Mourinho még meg is kérdezett egy szponzort, hogy mit szólnának a francia rendszeres kispadoztatásához.

Soha nem merte bevallani a portugál, de sokkal inkább Pogba ügynökét, Mino Raiolát hibáztatta a kialakult helyzetért, semmint a játékost, aki vakon követi ügynökét. Mourinho meg is tette Pogbát augusztusban ideiglenes csapatkapitánynak, egyfajta békejobb nyújtási szándékkal, amíg Valencia sérült volt, ám ezt Pogba az arcába vágta a menedzser nyilvános bírálásával, amire a portugál végérvényesen megvonta tőle a karszalagot.

Zlatan Ibrahimović sérülése és távozása is rosszul jött, ugyanis ő meggyőződött arról, hogy a csapattársak a csapatért, és nem saját magukért játszanak, jelenlétét pedig kifejezetten élvezték a keret tagjai az öltözőben. Mourinho segédedzője, Rui Faría is többek között azért távozott, mert nem tudott a kerettel megfelelően kommunikálni, miután Mourinho hangulata annyira negatívvá vált.

Mourinho elveszítette a keret többségének a támogatását, csak Young, Fellaini, Lukaku és Matic tartottak ki mellette. Az őszi hónapokra már a keret 90%-át elveszítette a portugál.

075_fiuza-manchest181218_npCgZ.jpg Fotó: Europress/AFP

José Mourinhónak most időre van szüksége. A játék elhaladt mellette, ezért felül kell vizsgálnia szakmai elképzeléseit. El kell fogadnia, hogy a játék ma már labdabirtoklásra, letámadásra, és proaktív játékra épül. Ügynökök bevallása szerint játékosok rettegtek az Old Traffordra való érkezéstől, hogy úgy végzik, mint Martial és Pogba. Továbbá, módosítania kell a vezetési módszereit is, mert a mai játékosok már nem úgy reagálnak azokra, mint John Terry, Frank Lampard, Didier Drogba, Ibrahimović, Javier Zanetti, Samuel Eto’o tették 10-15 évvel ezelőtt. A mai játékosok kezében több hatalom összpontosul a közösségi média jelenléte, az ügynökeik növekvő befolyása, és a megnövekedett átigazolási értékük miatt.

Bár Florentino Pérez továbbra is nagy csodálója, ha a Real kerete Antonio Conte érkezését megfúrta, akkor Mourinhóét még simábban tennék meg. Mourinho jelenleg egy válogatott szövetségi kapitányi poszt felé tekinthet csak, ha hamar vissza akar kerülni a sportág vérkeringésébe, de talán érdemes lenne egy kis időt magára fordítania.

A minap Londonban kapta mikrofonvégre a Sky Sports, és látszik, hogy ráfér a pihenés. Hogy megtud-e újulni az évezred egyik legsikeresebb edzője, nagy kérdés, de hogy őt idézzük,

„A Manchester Unitednek van jövője nélkülem, nekem is van jövőm a Manchester United nélkül.”
Hozzászólások