Premier League - Hét ok, amiért az Arsenalnak le kellene cserélnie gyengén teljesítő edzőjét
Hét ok, amiért az Arsenalnak le kellene cserélnie gyengén teljesítő edzőjét
Fotó: Europress/AFP

Hét ok, amiért az Arsenalnak le kellene cserélnie gyengén teljesítő edzőjét

Németh DánielNémeth Dániel
2019/11/05 18:14
2018 nyarán hálátlan szerepet vállalt el a megtépázott renoméját újjáépíteni szándékozó Unai Emery, hiszen az Arsenal történetének legnagyobb menedzserétől kellett átvennie a stafétát. Rá hárult az a feladat, hogy az Ágyúsok naiv, wengeri szemléletű játékát modernizálja és tartsa a lépést a Premier League elitjével. Ebből viszont csak a wengeri filozófiával való szakítást sikerült megvalósítania.

Az Arsenal hétvégi döntetlenjét követően a Twitteren ismét terjedni kezdett a szurkolók körében az EmeryOut hashtag. Érthető az elégedetlenség, hiszen az észak-londoniak hétről hétre gyengén futballoznak, a támadójáték már nyomokban sem őrzi a Wenger-éra kreativitását, a védelem viszont fájóan emlékeztet a francia klublegenda utolsó két idényében látottakra. Emery immáron 18 hónapja ül az Ágyúsok kispadján, mégsem látni fejlődésre utaló jeleket. Hét ok, amiért megérett az idő az edzőváltásra.

Nem ezek azok az eredmények, amiket kerestünk

Az, hogy a wengeri évtizedek kreatív és szellemes futballja egyik pillanatról a másikra pragmatikus játékká alakult át, önmagában kérdéseket vetne fel Emery alkalmasságát illetően. Egészen egyszerűen azért, mert Arséne Wenger identitása gyakorlatilag egybeforrt az Arsenáléval, másképp fogalmazva, a klub kultúrájától idegen a baszk által képviselt stílus. Persze ha legalább eredményes lenne ezzel a játékkal az Arsenal, valahogyan még a legelvakultabb Wenger-rajongók is megbékélnének a változással.

Azok nevében, akiknek Wenger is jelenti az Arsenalt | Hosszabbítás

"Minden ellenkező finom elgondolás ellenére az ember nem azért drukkol egy csapatnak, mert a csapat jó, hanem mert a miénk" - írja Esterházy Péter az Utazás a tizenhatos mélyére című könyvében. "Aztán jött Wenger és vele a fantasztikus évek... V olt pár idény, amikor az Arsenal játszotta a legszebb focit és majdhogynem a legeredményesebbet.

Sajnos azonban nem ez a helyzet. Az előző idényben ugyan pontokban sikerült javítani Wenger utolsó szezonjához képest, ám a legfőbb célról, vagyis a Bajnokok Ligája-indulásról a Premier League-ben és az Európa-ligában is lecsúszott az Arsenal. Ebben az idényben ráadásul pontokban, gólokban és kialakított helyzetekben megnyilvánuló visszaesést tapasztalhatunk, még Emery bemutatkozó szezonjához képest is. 2018-ban a szezon hasonló szakaszában 23 ponttal állt az Arsenal, szemben a mostani 17-tel és kereken 10-zel volt jobb a gólkülönbsége.

Bár az Arsenal nyári átigazolási döntései megkérdőjelezhetőek, például, hogy miért az egyébként is potens csatársort erősítették egy méregdrága szélsővel, a keret összességében erősödött. Omladozó védelem ide vagy oda, ezzel a játékosállománnyal illene a top 4-ben zárni, sőt, a jelenlegi idényben még a dobogó sem volna elérhetetlen. Minden jel arra mutat, hogy Emery képtelen olyan rendszert kitalálni, amelyben a kulcsjátékosainak többsége komfortosan tud mozogni. Már ha egyáltalán beveti a klasszisait.

Fájdalmas nézni az Arsenal játékát

Ezen a ponton kanyarodhatunk vissza oda, amit a klubkultúra kapcsán említettünk: az Emery-érát megelőző két évtizedben az Arsenal szurkolói talán nem mindig kapták azt az eredményt, amit (el)vártak, de legalább a játék szórakoztató volt összességében. Emery Arsenaljának bántó ötlettelenségét viszont legfeljebb azok a nézők élvezhetik, akik valamilyen oknál fogva ellenérzéseket táplálnak a klub irányába. Pierre-Emerick Aubameyang klasszis teljesítménye nélkül az Ágyúsok támadójátéka nagyjából a középmezőny végét nyaldosná.

075_breton-valencia190509_npfw8.jpg Fotó: Europress/AFP

Zavaros taktikai elképzelések

Nemrég még elképzelhetetlen lett volna, hogy identitásválságról beszéljünk az Arsenal kapcsán. Wenger azokon a mérkőzéseken is ragaszkodott saját filozófiájához, amikor egyébként bölcsebb lett volna kompromisszumokat kötni, ezért időről-időre látványosan bele is szaladt a késbe az Arsenal. Emery ilyen szempontból a francia edzőlegenda reciproka: taktikáját még akkor is az ellenfélre próbálja szabni, amikor az erőviszonyok a saját csapatának kedveznek. Ebből következik, hogy a mai Arsenal híján van mindenféle identitásnak.

Az edző kis túlzással minden meccsre változtat az összeállításon és a formáción, időnként ráadásul a szándékait is nehéz kitalálni. Például a mélyen védekező Wolves ellen értelmetlen volt az edző szűk, 4-3-1-2-es felállása, még ha Özil szerepeltetése üdvözítő is ezeken a meccseken. Korábban előszeretettel variált a háromvédős és a négyvédős rendszerek között, idénre utóbbi vált a sztenderd megoldássá. Ez a keret szinte sír egy 4-2-3-1-es felállás után, ezt viszont alig alkalmazta, cserébe Granit Xhaka reménytelenül kiszolgáltatott volt az edző háromfős középpályáján.

A kreativitás hiányzik leginkább az Arsenalból, az edző mégsem számít a legkreatívabb játékosára | Hosszabbítás

Mesut Özil toronymagasan az Arsenal legtöbbet kereső játékosa, Unai Emery mégsem számol a kiváló középpályással. Az egykori német válogatott ebben az idényben 142 percet töltött a pályán, ennek nagy részét a Ligakupában. Fontosabb mérkőzéseken viszont gyakran még a kispadra sem ülhetett le, ami felveti a kérdést, mi Emery problémája Özil játékával.

Korábban már írtunk arról, hogy Özil kreativitása mennyire hiányzik az Arsenalnak, így érthetetlen, miért mellőzte a kiváló irányítót. Tény: Özil rangadókon kevésbé hasznos, azonban a betömörülő védelmek feltöréséhez nincs nála alkalmasabb játékos az Arsenal keretében. Lucas Torreira használatával szintén meggyűlt Emery baja. Az uruguayi személyében az Ágyúsok végre megtalálták az ideális védekező középpályást, akire régóta vártak, az edzője viszont támadóbb szerepkört szabott rá az idei szezonban. Ki érti ezt?

Botrányos védekezés

Nem szabad csak az edző számlájára írni, hiszen komoly szakadék van minőségben a támadósor és a hátsó alakzat között. Ugyanakkor az, hogy mindenféle taktikai variáció ellenére egyre rosszabbul fest az Arsenal védekezésben, az bizony Emery sara is. Az egyik legfontosabb feladata épp az lett volna, hogy ezen a téren javítson a csapat teljesítményén, ami egyáltalán nem sikerült. Az előző szezont 51 kapott góllal zárta - ami megegyezik Wenger utolsó évével -, míg a mostani idényben 15-nél járnak az Ágyúsok.

Kérdőjelek Aubameyang és Lacazette jövője körül

Az Arsenal vezetősége jó ideje szeretne szerződést hosszabbítani Pierre-Emerick Aubameyanggal és Alexandre Lacazette-tel, a tárgyalások azonban elakadtak. Mivel mindketten a Bajnokok Ligájában szeretnének játszani, a jelenlegi helyzetben érthető, hogy nem kötelezik el magukat hosszabb távon a klubhoz. 11 fordulót követően hat pont választja el az Arsenalt a top 4-től, ami még kezelhető távolság, csakhogy mindenképp formajavulásra lenne szükség. Hisz még valaki abban, hogy ezt Emery hozza majd el?

000_1JL2RQ.jpg Fotó: Europress/AFP

Aubameyang különösen fontos eleme az Arsenalnak: a hétvégi volt az 50. gólja a klub színeiben, ehhez ráadásul csak 78 mérkőzésre volt szüksége. Utolsó 18 bajnokiján 13 gólt szerzett, míg a második legeredményesebb csapattárs is csak kettőt. Lacazette szintén fontos gólokkal járult hozzá az Arsenal teljesítményéhez, idén is csak sérülés miatt tett kevesebbet a közösbe, ráadásul kiváló a kapcsolata a gaboni csatártárssal. Félő, hogy BL-indulás nélkül mindkét támadóját elveszítheti az Arsenal.

Nehezen találja a közös hangot a játékosokkal és a szurkolókkal

Talán nem elegáns Emery nyelvi nehézségeit kritikaként említeni, de tény, hogy a kommunikáció gondot okoz neki. Mióta elvállalta a munkát, keményen dolgozott, hogy javítson az angolján, máig nyelvtanár kíséri mindenhova, ott van mellette edzéseken is. Sokat fejlődött az elmúlt másfél évben, de még mindig nem eleget ahhoz, hogy a játékosai tökéletesen megértsék a taktikai instrukciókat. Nemrég a csapat fiatal támadója, Bukayo Saka mesélt arról, hogy időnként az U23-as csapat edzője, Freddie Ljungberg tolmácsolja az instrukciókat.

Mivel ezen a szinten már minden taktikai apróság sokat számíthat, nem szabad lebecsülni a kommunikációs nehézségek jelentette problémákat. Talán épp ennek köszönhető, hogy az Arsenal-játékosok időnként céltalanul és zavartan rohangálnak a pályán. Ezek a problémák ráadásul nem csak akkor jelentkeznek, ha a keret tagjaival kell kapcsolatba lépni, de a szurkolóknál is. Sajtótájékoztatóin máig nehezen fejezi ki magát, ezért aztán a rajongókkal sem alakult ki az a közeli viszony, ami a rivális sztárcsapatoknál megfigyelhető.

Így akar játszani az Arsenal. Ez komoly?

"Az eredmény rossz, taktikailag azonban a mi akaratunk érvényesült"jelentette ki az edző a Wolves elleni találkozót követően. Ami minimum furcsa egy olyan meccs után, ahol az ellenfél 25-ször próbálkozott kapura lövéssel (a Wolves tízszer találta el Bernd Leno kapuját), míg az Arsenal 10 lövésből négyszer volt pontos a 90 perc során. Innen nézve elég egyszerű a képlet, és egyik verzió sem jó Emerynek. Ha valóban ez az elképzelése, nincs maradása a klubnál. De abban az esetben sem, ha ennyire képtelen fazont szabni a csapatának.

részben via goal.com

Hozzászólások