Premier League - Hazard távozása lehetetlen helyzetbe sodorhatja a Chelsea-t
Hazard távozása lehetetlen helyzetbe sodorhatja a Chelsea-t
Fotó: Europress/AFP

Hazard távozása lehetetlen helyzetbe sodorhatja a Chelsea-t

Németh DánielNémeth Dániel
2019/05/05 12:56
Eden Hazard jövője alighanem a nyár egyik slágerkérdése lesz. Vajon a Chelsea képes lesz megtartani legnagyobb sztárját? Esetleg a közelgő büntetés fényében megkockáztatja, hogy egy év múlva ingyen távozhat a belga klasszis? Akárhogy is lesz, Michael Cox szerint fordulópontot jelenthet a klub történetében, hogyan reagál a sokoldalúsága miatt jóformán pótolhatatlan játékos távozására.
Régebben, amikor egy klub sztárjátékosát szóba hozták egy nagyobb klubbal, mindig ugyanazt a választ ismételgették: "Mi nem értékesítő klub vagyunk."

Tipikusan olyan kifejezés, aminek sohasem volt értelme, elvégre minden klub hajlandó értékesíteni a játékosait a megfelelő áron, főként azok hatalmának megerősödése óta. Ma már a látszat fenntartásáért sem éri meg fáradozni. Amikor a Barcelonát szó szerint belekényszerítették Neymar eladásába, és amikor a Real Madrid hasonlóan járt Cristiano Ronaldóval, még az európai klubfoci két legnagyobb ragadozója is értékesítő klubbá vált.

Ez a két szereplő változatlanul ott van a tápláléklánc csúcsán, elég arra gondolni, hogy az előző évtizedben számos alkalommal megkaparintotta az angol labdarúgás legjobbjait: megemlíthetjük Ronaldót, Luis Suárezt, Cesc Fábregast, Gareth Bale-t, Luka Modricot és Philippe Coutinhót. Ha a Barca és a Real bejelentkezik, nem sok esélye van egy klubnak a szóban forgó játékos megtartására.

014_90706562.jpg Fotó: Europress/AFP

Eden Hazard lehet a következő a sorban. Hatalmas csapás lenne a Chelsea számára, ha elveszítené a belga klasszist, és nem pusztán a támadójátékban betöltött szerepe miatt, hanem azért is, mert a Chelsea általánosságában nem egy értékesítő klub. Roman Abramovich irányítása alatt, sőt, az azt megelőző évtizedekben is ritkán fordult elő, hogy a Chelsea az akarata ellenére elveszítette valamelyik kulcsjátékosát.

Voltak természetesen híres távozói, például Arjen Robben és Juan Mata, de mindkettő hátterében Mourinho személyes döntése állt. Kevin De Bruyne és Mohamed Salah túl korán távozott, mert akkoriban úgy gondolta a klub, jobb opciói is vannak a keretben. Oscart és Thibaut Courtois-t már tapasztalt bajnokként értékesítette a Chelsea, azonban kevés szurkolóban keltett csalódást ez a döntés.

Az, ami lezajlott a Stamford Bridge-en, közelében nincs annak, amit az Arsenalnak Fabregas, a Unitednek Ronaldo, a Liverpoolnak Suárez és a Spursnek Bale elvesztésekor kellett átélnie. Ezek a játékosok kiemelkedtek csapatukból, köréjük szerveződött a támadójáték. Eladásuk átalakításra kényszerítette a klubokat, amit végül mindannyian végre tudtak hajtani, és amennyiben elveszítenének még egy sztárt, korábbi tapasztalataik segítenének a továbblépésben.

000_Hkg8795760.jpg Fotó: Europress/AFP

Épp ez a helyzet az, ami a Chelsea számára teljesen idegen. Hasonlóan a Manchester Cityhez, elsősorban az érkezőkhöz szoktak hozzá. Abramovich alatt a Chelsea rendszerint csúcson lévő - esetleg azt épp egy picivel meghaladó - játékosokat igazolt, amiből az is következik, hogy ezek a klasszisok a távozásuk pillanatában már a harmincas éveik közepe felé jártak, jóval a szavatossági idejük lejárta után.

Érdekes kérdés, hogyan reagálna a Chelsea Hazard elvesztésére. A klubból teljes mértékben hiányzik a fiatalítás és az újjáépítés kultúrája, Maurizio Sarri jövője bizonytalan, az utánpótlás kevés hangsúlyt kap, Michael Emenalo távozása és a várható átigazolási tiltás fényében a transzferpolitika is gyenge lábakon áll, ami azt jelentheti, hogy Hazard távozása sokkal katasztrofálisabb következményekkel járhat, mint a fentebb említett esetekben.

Bizonyos értelemben Hazard még mindig alulértékelt játékosnak számít a Premier League-ben, kiváltképp azt követően, hogy kimaradt az év csapatából. Az angol bajnokság aktuálisan futó idényében Hazard rendelkezik a legtöbb gólpasszal és a legtöbb sikeres csellel. Csak heten szereztek nála is több gólt.

000_1G05FY.jpg Fotó: Europress/AFP

Ez a sokoldalúság teszi annyira kivételes játékossá, hogy a pótlása jóformán lehetetlen. Nem csak a gólszerző potenciált, a kreativitást és a cselezőkészséget kell pótolnia a Chelsea-nek, de egy olyan játékost kellene keresnie, akiben ez a három tulajdonság egyszerre megtalálható. Statisztikailag az európai topligban egy játékos hasonlítható hozzá: Lionel Messi. Hazard távozását legfeljebb két kiemelkedő támadó érkezésével lehetne kompenzálni.

Manapság a Chelsea nem képes versengeni Európa legtöbbre taksált játékosaiért, ezért inkább a következő nagy sztár megszerzése lehet a célja. A nyáron érkező Christian Pulisic óriási tehetség, ugyanakkor a Chelsea nem az a klub, amelyik a türelméről híres, vagy épp arról, hogy az ígéretekből kiegyensúlyozottan teljesítő produktumot hoz létre. Fejlettség tekintetében Hazard fényévekre volt Pulisictól, amikor 2012-ben a klubhoz csatlakozott 

Azóta többnyire kiegyensúlyozottan teljesített - egyedül a 2015/16-os szezon tekinthető csalódásnak -, de egyetlen idényben sem támaszkodott olyan szinte a belgára a Chelsea, mint idén. Sarri támadó harmadba megálmodott stratégiája fokozatosan ment a levesbe, a Chelsea támadójátéka pedig egyre inkább arra épült, hogy eljusson a labda Hazard-ig, tőle várva az egyéni villanásokat.

Sarri nem tudott dönteni Álvaro Morata és Olivier Giroud (és mostanság Gonzalo Higuaín) között, de előszeretettel váltogatta Willian és Pedrót, valamint újabban Callum Hudon Odoit a támadótrióban. Vajon Mateo Kovacic, Ross Barkley vagy Ruben Loftus-Cheek játszik a támadó középpályás poszton? Hiányzik a kiegyensúlyozottság, a terv. Hazard az egyetlen állandó pont a támadósorban, és egyre inkább arra kényszerül, hogy mindent egyedül csináljon.

043_dpa-pa_190502-99-57423_dpai.jpg Fotó: Europress/AFP

A WhoScored nevű statisztikai oldal tucatnyi kategóriája közül talán az a legérdekesebb, hányszor választották a meccs emberének. Ezt egy algoritmus segítségével határozza meg az oldal, amely kétségtelenül szubjektív, és a futballszakmai körökben sokan állítják, hogy a teljesítményt nem lehet egyetlen számmal leírni. Ettől függetlenül említésre érdemes, hogy Hazard 13-szor lett az adott Premier League-meccs legjobbja.

Rajta kívül nyolcnál többször egyetlen játékos sem részesült ebben a megtiszteltetésben.

Ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy Hazard jobb lenne, mint a nyolc-nyolc meccs embere címmel büszkélkedő Sterling és Salah, főként mivel ezek a játékosok Sergio Agüeróval és Sadio Manéval versengenek, tehát szükségszerűen nekik nehezebb kiemelkedni a mezőnyből. Azt viszont alátámaszthatja, hogy egyik Premier League-csapat sem függ olyan szinten a legjobbjától, mint a Chelsea.

Ha mindezt kiegészítjük azzal a ténnyel, hogy a londoniak nincsenek hozzászokva a sztárjátékosuk elvesztéséhez és pótlásához, az építkezés újrakezdéséhez, Hazard eladása könnyedén a Premier League történetének legjelentősebb eseményei közé emelkedhet. A Chelsea pedig hosszú idő után kikerülhet a jelentős trófeáért küzdő klubok soraiból.

via espn

Hozzászólások