Premier League - Harry Kane és Dele Alli, az angol foci jelene és jövője
Harry Kane és Dele Alli, az angol foci jelene és jövője
Fotó: Europress/Getty

Harry Kane és Dele Alli, az angol foci jelene és jövője

Németh DánielNémeth Dániel
2016/04/25 19:15

"Srácok, ez a Tottenham."

Még a Manchester Unitednél is ritkaságnak számított az ilyesfajta lesújtó vélemény, ami Sir Alex Ferguson egyik elhíresült motivációs beszédében hangzott el egy Manchester United-Tottenham mérkőzést megelőzően. Az esetre Roy Keane emlékezett vissza második önéletrajzi könyvében, ahol leírta, mennyire tartott attól, hogy hosszú és részletes elemzést kell meghallgatnia a Spursről, miközben pontosan tudta, hogy a United nyeri a mérkőzést. Ferguson azonban hasonló felfogással közeledett a meccshez és tudatosította, hogy a csapata nem csupán jobb az ellenfélnél, de a Tottenham mentálisan is gyenge.

Az előző négy évtizedben nagyjából ez volt a Tottenham. "Elég jók" voltak, időnként képesek jó focira is, de hiányzott belőlük az a tartás, ami lehetővé tette volna, hogy komoly kihívóként tekintsenek rájuk.

Legalábbis ez volt a Tottenham. Mauricio Pochettino csapata teljesen különbözik ettől. Látható volt ez a Stoke City elleni hétfői mérkőzésen, ahol egy híresen nehéz idegenbeli mérkőzés várt a csapatra, még akkor is, ha a Stoke formája az utóbbi időben visszaesett kissé. A mérkőzésen már kilenc perc után előnybe kerültek és a második félidőben további három gólt szereztek, ezzel öt pontra csökkentve hátrányukat a listavezető Leicester City mögött.

Előtte a Leicester akár 10 pontra is növelhette volna előnyét, a Spurs pedig azok után, hogy 70 percig nem talált be a Manchester United kapujába, rövid időn belül háromszor is gólt szereztek és megnyerték a találkozót. És ha még egy héttel korábbra megyünk, amikor döntetlent játszottak a Liverpoollal, hátrányból kellett visszajönniük.

Lehet, hogy a Tottenham nem nyeri meg a bajnokságot idén, de ha így történik, az nem a karakterbeli hiányosságok miatt lesz.

Még a legrosszabb esetben is a Tottenham az utóbbi fél évszázad legjobb eredményét produkálja, láthatóan kialakult egy fiatal csapat Harry Kane és Dele Alli körül, ez pedig remek lehetőségeket rejt magában a jövőre nézve. A korábban említett Spurs-lét ugyanakkor azt is jelenti, hogy a szurkolóknak fel kell készülniük egy világvége forgatókönyvre is. Azaz nem nyerik meg a bajnokságot, Pochettino elmegy a Manchester Unitedhez (vagy a PSG-hez, ez mindegy) és a csapat a vezetője nélkül szétesik, hasonlóan ahogyan a West Ham a 90-es évek vége felé, vagy a jugoszláv válogatott a 90-es évek elején és csak úgy emlékezünk rájuk, micsoda csapat lehettek volna.

Mauricio Pochettino

Pochettino szerződése 2019-ig azonban nem jár le, így nincs különösebb oka a szurkolóknak a pánikra, különösen azért, mert saját magát képviseli és érthetően jelenleg fontosabb dolga is akad, mint olyan szerződéssel foglalkozni, ami három év múlva jár csak le. A tárgyalások egyébként már megkezdődtek januárban a hosszabbításról és a Tottenhamnél nyilván mindenki nyugodtabban aludna, ha egy előnyösebb szerződéssel járó hosszabbítást hivatalosan is bejelenthetnének. Egyelőre arra sem utal semmi, hogy Pochettinót elsősorban a pénz motiválná, esetleg új kihívások után nézne. Sőt, leginkább úgy tűnik lelkes a projekt iránt, amihez az is hozzátartozik, hogy az érezhetően általa felépített csapat egy továbbfejlesztett stadionba költözik.

Ebben az értelemben úgy tűnik, mintha visszatérne ahhoz az időhöz, amikor a menedzserek egész birodalmakat építettek, amikor a munkájukat nem csupán a jelen sikeressége, hanem a jövőbe fektetett erőfeszítések alapján is értékelték. Pochettino ezzel egy olyan szemléletet hozott, amire nagy szüksége van az angol labdarúgásnak.

A klubok éveken keresztül hatalmas összegeket áldoztak az akadémiákra és fejlesztésekre, ennek ellenére az első csapatnál szinte csak légiósokkal dolgoztak. Nem a Chelsea az egyetlen példa, de ők kifejezetten jól illusztrálják az utánpótlás csapat és az első csapat közötti merevséget. Ráadásul esetükben olyan utánpótláscsapatról beszélhetünk, ami nemrég nyerte meg az UEFA Ifjúsági Bajnokok Ligája sorozatát, miután ennek a szériának egy korábbi változatában 2. helyen végeztek 2013-ban. Az utolsó hat FA Ifjúsági Kupából négyet megnyertek, idén pedig döntőben voltak. Mégis, az utolsó játékos, akit az akadémiáról építettek be az első csapatba egy bizonyos John Terry volt még 1998-ban.

Pochettino árral szemben úszva szívesebben dolgozik engedelmes és lelkes fiatalokkal a tapasztalat helyett. Úgy igazságos, ha megjegyezzük, hogy a projekthez elődjének, Tim Sherwoodnak is van némi köze, döntése pedig bőségesen megtérült. Kane nem kifejezetten gyors, nem kifejezetten erős, nem figyelemreméltó a levegőben, nem cselez ki egy szempillantás alatt három embert, ő a Királyi Légierő kudarcra ítélt pilótája egy második világháborús filmben, de mozgása és intelligenciája révén 21 gólig jutott az előző szezonban, idén pedig 24 találatnál jár, amivel vezeti a góllövőlistát.

Annak ellenére tart itt, hogy az első kilenc mérkőzésen csupán egyetlen találatot szerzett és rengetegen kételkedtek benne - a kritikusok biztosan, de talán ő maga is. A kölcsönben eltöltött időszak elképzelhető segített a karrierjén, de azért mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a Leyton Orient, Millwall, Norwich City - és érdekes módon a Leicester City csapatainál nem jöttek rá, mennyire kivételes tehetségű játékosról van szó. Az első csapatnál eltöltött játékidő kiegészülve egy következetes tervvel tette lehetővé, hogy 22 éves korára kivirágzott a játéka és a 2016-os Európa-bajnokságon már most stabil kezdőnek tekinthetjük.

Majdnem hasonló a helyzet Alli esetében, aki múlt héten töltötte be 20. életévét. Gyors, szorgalmas, ügyes és kreatív, pontosan az a fajta játékos, aki Paul Gascoigne óta hiányzott az angol fociból. Kapcsolata a pályán Harry Kane-nel nyilvánvalóan hatalmas szerepet játszott a fejlődésében. Másokat talán elbizonytalanított volna az a ziccer, amit hétfőn hagyott ki, ő azonban pár perccel később megszerezte a csapat második gólját is.

Azon a napon Kane is kétszer talált be, az első gólja ráadásul a már védjegyének tekinthető precíz átlövés után született. A Tottenhamtől idegen módon könyörtelen győzelmet arattak. Kane és Alli segítségével, Pochettino irányítása alatt teljes mértékben átalakult a Tottenham. Ketten együtt képesek lehetnek Angliát is megváltoztatni.

A cikk Jonathan Wilson: Harry Kane, Dele Alli are present, future for Tottenham, England című cikke alapján íródott.

Hozzászólások