Premier League - Frank Lampard edzőként is újratermeli a játékosként elkövetett hibákat
Frank Lampard edzőként is újratermeli a játékosként elkövetett hibákat
Fotó: Europress/AFP

Frank Lampard edzőként is újratermeli a játékosként elkövetett hibákat

Németh DánielNémeth Dániel
2019/08/23 14:58
Jonathan Wilson, a híres angol szakíró úgy látja, Frank Lampard rövid edzői pályafutását - és még rövidebb chelsea-s időszakát - meghatározza a középpályás védekezés hiányossága. Ez a probléma pedig igencsak ismerős lehet azoknak, akik játékosként is figyelemmel kísérték a legenda pályafutását. A továbbiakban a szerző Guardianen megjelent cikkének fordítását olvashatjátok. 

Évszázadok múlva, amikor a világ már csak pusztaság lesz, a futballra pedig csupán a stadionok félig betemetett romjai emlékeztetnek, a poros völgyön keresztülfújó szél még mindig ugyanazzal a kérdést sodorja magával: "De miért nem tudtak együtt játszani, ha nagyszerű játékosok voltak?"

A barlangokba visszahúzódó, a csekély megmaradt élelmiszeren marakodó, maroknyi túlélőt változatlanul két törzs választja ketté: a gerrardiánusoké és a lampardiánusoké. A barryánusok és a hargreaviánusok szűkebb csoportjainak egyesítésre buzdító hangjai épp úgy süket fülekre találnak, mint a száműzött Capello hadvezér szavai, aki egykoron felvetette, hogy talán hatékonyabb lenne az együttműködés, amennyiben a gerrardiánusok inkább a földterület bal oldalát foglalnák el.

Érzésre legalábbis olyan, mintha a Lampard-Gerrard vita örökké meghatározó kérdéskör maradna a civilizációnkban. Nehéz elhinni, hogy 15 évvel a 2004-es Eb után, amikor ez a téma először felmerült, még mindig releváns lehet. És mégis az, ráadásul Frank Lampard edzői pályafutását is meghatározhatja.

000_PAR2005033022422.jpg Fotó: Europress/AFP

"Ahhoz, hogy edző legyél" - jelentette ki a Dinamo Kijev nagyszerű vezetőedzője, Valeriy Lobanovskyi egykoron - "el kell felejtened, milyen játékos voltál." Lobanovskyinak, a statisztikamegszállott, hírhedten szigorú edzőnek valószínűleg nem lett volna elég türelme Lobanovskyival, a kiszámíthatatlan szélsővel szemben. Hozzá hasonlóan George Grahamet, a kőkemény védőnégyesre építkező edzőt is nehezen lehet párhuzamba állítani az Arsenal és a Manchester United középpályáján sétálgató középpályással.

Azok a korai előjelek azonban, amiket Lampard menedzseri pályafutásából leszűrhetünk, arra utalnak, hogy számos párhuzam - ígéretes és problémás egyaránt - fedezhető fel a játékoskarrierjével. Valóban igaz, hogy az Old Trafford és az Európai Szuperkupa brutális kezdés, azonban az első két mérkőzésen így is szembeötlő volt pár hiányosság a pálya közepén. A Manchester United ellen egy olyan probléma, ami végigkísérte játékosként, a Liverpoollal szemben pedig a Maurizio Sarritól megörökölt hiányosságok némileg módosított változata.

Labdával mindkét mérkőzésen kitűnő volt a Chelsea. Megvolt a sebesség és a lendület a passzjátékukban, ami azt sejtette, hogy a kevésbé erős ellenfeleket el fogják söpörni. Amennyiben az első félidei lövéseikkel nem a kapufát faragják, fantasztikus eredményeik lehetnének topcsapatokkal szemben. Akkor jöttek a gondok - főként az Old Traffordon - amikor a labda nélküli játékra került a sor. Bár az MU a végére elszabadult, egészen a második gólig a Chelsea tűnt esélyesebbnek a győzelemre. 18 lövésük volt, szemben a United 11-ével.

000_1JH3IY.jpg Fotó: Europress/AFP

Azonban árulkodó, hogy az xG (várható gól) már ismételten United-fölényt jelez: 2,37-1,37. Hiába dominált a Chelsea a labda körül, találta el Tammy Abraham a kapufát és Emerson Palmieri a keresztlécet, a kompaktság hiánya miatt játszi könnyedséggel nyitották ki őket, így a ManUnited kiemelkedően jó helyzeteket alakított ki a kontrákon keresztül. Az ismételten kiszolgáltatottá váló Kurt Zouma pedig a tavalyi Evertonban látott játékos ügyetlen paródiájának tűnt ezen a mérkőzésen.

Talán igazságtalan az összehasonlítás, melynek az képezi az alapját, hogy Lampard játékoskarrierje még friss élmény, de egyből beugrott egy bécsi világbajnoki selejtező 2004 szeptemberéből, és az a hatalmas terület, ami lehetővé tette, hogy Ausztria felálljon a 2-0-s hátrányból. David James bizonyult a bűnbaknak azon az estén, azonban legalább annyira meghatározta a találkozót, hogy a Lampard-Gerrard kettős elenyésző mértékben tudta támogatni a védőket a középpályáról.

Az Opta adatai szerint a Derby jóval nagyobb arányban kapott gólt ellentámadásokat követően a Championship átlagánál, amíg Lampard volt a vezetőedző. Egyértelműnek tűnik a konklúzió: ha Lampard nem tudta megszervezni a középpályát, amikor játékos volt, miért sikerülne neki úgy, hogy a technikai zónából dirigál?

A fociban persze ritkaságszámba megy, hogy valami ennyire simán alakul, ráadásul Lampard rövidke edzői pályafutásának meghatározó eleme volt a gyors tanulás. Talán a leginkább említésre méltó példa, hogy az előző idényben a Leedstől elszenvedett három vereséget követően a negyediken olyan taktikai változtatásokat eszközölt, amelyek meghatározónak bizonyultak a play-off elérésében. Voltak félelmek, hogy a Chelsea kiszolgáltatott lesz a Liverpool, vagyis a világ legjobban kontrázó csapata ellen, ám nem így történt.

000_1CM1NT.jpg Fotó: Europress/AFP

N’Golo Kanté visszatérése természetesen hatalmas segítség volt: az energiája és az ahogyan olvasni tudja a játékot, lényegében bármilyen középpályán javítana. Még így is bőségesen volt ok az aggodalomra, hiszen Lampard belefutott abba a problémába, amit Sarri sosem tudott igazából megoldani: elképesztően nehéz Jorginhót és Kantét beleemelni ugyanabba a játékrendszerbe. Ők ketten nagyon különböznek Lampardtól és Gerrardtól - és persze egymástól -, de a probléma alapja hasonló: két játékos ugyanúgy a pálya közepét szeretné elfoglalni.

Lampard korábban a 4-3-3-as és a 4-2-3-1-es játékrendszert egyaránt használta a Derbynél, ami elültette azt a gondolatot, hogy talán szakít Sarri örök 4-3-3-as rendszerével. Ezáltal Kanté Jorginho oldalán kaphat helyet, ideális esetben egy elöl egy fazonszabásszal, aki veszélyt teremt a kapu előtt. Isztambulban azonban maradt a Sarri-filozófia mellett, Jorginho játszott középen, Kanté a jobb, Kovacic a bal oldalon. Kanté pazarul teljesített, Jorginho védekezésben mutatott hiányosságai ellenben kiütköztek.

Roberto Firmino beszállását követően Jorginho nem találta a ritmust, mivel volt egy folyamatosan visszalépő játékos a zónájában, Sadio Mané második góljánál pedig nagyon üresen hagyta a Liverpool-támadót a tizenhatos sarkánál. Bizonyos mértékig Lampard problémáit a keret összeállításából fakadó sajátosságok eredményezik, ez azonban aligha változik gyorsan. Muszáj lesz megmutatnia, hogy képes megtalálni az egyensúlyt a védekezés és a támadás között, ráadásul olyan módon, ami nem teljes mértékben Kantéra támaszkodik.

via Guardian

Hozzászólások