Premier League - Tündérmesének indult, ám a vége nem lett szép - Cesc Fábregas az Arsenalban töltött évekről
Tündérmesének indult, ám a vége nem lett szép - Cesc Fábregas az Arsenalban töltött évekről
Fotó: Europress/AFP

Tündérmesének indult, ám a vége nem lett szép - Cesc Fábregas az Arsenalban töltött évekről

Farkasvölgyi GáborFarkasvölgyi Gábor
2020/03/25 12:53
Az Arsenal történetének egyik legendájaként fogják emlegetni, ha majd egyszer szögre akasztja a stoplist. Több mint 300 mérkőzést játszott az Ágyúsok mezében, Arséne Wenger egyik kedvence volt, a klub történetének legfiatalabb játékosaként mutatkozott be az első csapatban és lett a legfiatalabb gólszerzője is egyben. A veretlenül bajnokságot nyerő csapatban nem játszott bajnokin, így PL-aranyérem nélkül, de többek között FA-kupa-győzelemmel a tarsolyában hagyta el a csapatot 2011-ben. A vége nem sikerült szépre, sok minden frusztrálta, álmatlan éjszakái voltak, alvás helyett sokszor zokogott, végül a válás elkerülhetetlenné vált. Cesc Fábregas kendőzetlen őszinteséggel mesélt az Arsenalban eltöltött évekről és arról, hogy végül miért hagyta el szeretett csapatát. 

Tizenhatévesen szinte nulla angoltudással, gyerekként érkezett az Arsenal akadémiájára Cesc Fábregas. Nem ment könnyen a beilleszkedés, kisebb kultúrsokkot jelentett a katalán kölyök számára a londoni forgatag. Philippe Senderos segített neki abban, hogy könnyebben hozzá tudjon szokni a hétköznapokhoz, aztán szépen lassan jöttek a kisebb nagyobb sikerek is. Első évében bajnoki mérkőzésen nem játszott, ám már 16 évesen és pár hetesen bekerült az első csapatba, sőt gólt is szerzett. Először csak a Ligakupában szerepeltette Arséne Wenger, aztán jöttek a nagyobb feladatok, majd a bajnokik is. 2011-es klubváltásáig csapatkapitányi tisztségig vitte, nem csak Wenger, de az Arsenal-közönség egyik legnagyobb kedvence is volt. A szemük előtt nőtt fel. Ám a végén elkerülhetetlenné vált az, hogy elhagyja szeretett csapatát, mert az általa akart sikerek nem jöttek, a kapcsolat pedig elfáradt, ahogy mondani szokás. 

Cesc Fábregas az arseblog.com egyik podcastjének volt a vendége, ahol kendőzetlen őszinteséggel beszélt a londoni klubnál eltöltött évekről, de leginkább az elválás miértjéről. 

fabregas-arsenal-2004-min.jpg Fabregas az Arsenal egy 2004-es meccsén - Fotó: Europress/AFP

Iniestáékat nézve tudta meg, hogy az Arsenal meg akarja venni

Egy nap még a Barcelonánál az edzés végén leültek a haverjaival és nézték Andreas Iniestáék edzését, amikor a menedzsere odalépett hozzá és félrehívta. Ekkor tudta meg, hogy az Arsenal képviselői már egy ideje figyelemmel követik a teljesítményét, amely meggyőzte őket és szeretnék leigazolni. Elmondása szerint 30-40 alkalommal nézték meg a londoniak, amely azért igen csak hízelgő volt számára. A szezon végéig azonban nem gondolt arra, hogy elhagyja a katalán csapatot, ám az idény végeztével a menedzser ismét felkereste őt és szüleit és innentől kezdve felgyorsultak az események. 

Wengert lenyűgözte a fiatal tehetség, Fábregast pedig az a tény, hogy a kor egyik legelismertebb edzője akarja a csapatában tudni. Londonban utazott a család, ahol találkoztak Wengerrel és az Arsenal akkori alelnökével, David Deinnel. A francia edzőlegenda amúgy családi nyaralását szakította meg azért, hogy személyesen legyen ott a találkozón. Fábregas az anyagiakkal kapcsolatos részén már ott sem volt a beszélgetésnek, nem érdekelte. 

Az egész napra úgy emlékszik vissza saját bevallása szerint, mint ha csak tegnap lett volna. Bebarangolták az edzőközpontot, bemutatták egy csomó embernek, akik közül a mai napig sokan még az Arsenal kötelékéhez tartoznak és végül megszületett a döntés. Mindez nem volt egyszerű, de komoly mérlegelést követően a család úgy érezte, hogy a fiatal Fábregasnak Arséne Wenger mellett lesz a legjobb. Amúgy a szerződés aláírása előtt még a Manchester United is körüludvarolta és persze a Barcelona is kereste folyamatosan, ám a döntés ekkor már megszületett, mint a podcastben is mondja, tudta, érezte, hogy az Arsenal A CSAPAT, ahol folytatnia kell. 

"Wenger csodálatos ember, hihetetlen volt velem, totális szabadságot adott!"

Második szezonjában már közel 50 mérkőzést játszott, berobbant a Premier League-be. Wenger számított rá, ahogy mondja, Fábregas szabad kezet kapott, azt csinált, amit akart, a francia mester bízott benne. Remekül megértették egymást, Wenger nagyszerű pedagógiával építette fel a fiatal játékos önbizalmát, ezzel tökéletes alapot adva a kiegyensúlyozott és magas szintű teljesítménynek. Nem kért semmi extrát, nem kért különlegeset, csak annyit, hogy amit tud, azt hozza ki magából. 

"Wenger szereti az intelligens játékosokat. Ha megnézzük, hogy kiket igazolt, akkor a listára tekintve ez tökéletesen kiderül. Ő nem igazolt olyan futballistát, aki mondjuk csak rettentő gyorsan tud futni, ő intelligens játékosokat igazolt, akik hozzá tudtak szokni az Arsenal szellemiségéhez és tenni is tudtak érte." - adott magyarázatot Wenger ideológiájához Fábregas

Mások előtt soha sem kritizálta az akkor mindössze 16-17 éves Fábregast, még akkor sem, ha komoly hibát követett el. Az edzések végén volt, hogy külön foglalkozott vele, olyan dolgokat próbáltak ki, amelyet a francia mester úgy gondolta, hogy játékosa meg tudna csinálni, de valamiért nem teszi. Legyen szó az utolsó passzokról, vagy bal lábas lövésekről, kicsi dolgokról, amelyeknek akkor ott nem volt nagy jelentősége, ám idővel amikor beértek és leülepedtek a Wenger által elmondottak, akkor álltak össze egy kerek egésszé a tanácsok. Folyamatosan építette, csiszolgatta. 

A 2007-es szezon végéig minden évben érte valamilyen sikerélmény Fábregast és az Arsenalt, ám az igazán nagy sztárok lassan kikoptak a csapatból, vagy befejezték, mint Bergkamp, vagy eligazoltak, mint Henry vagy Pires. Fábregas belenőtt a vezér szerepbe, ám 2007 után már nem jöttek a sikerek, ami frusztrálttá tette. 

Kapitányi karszalag, feszültség, álmatlan, sírással tarkított éjszakák

Bár csapatkapitány lett, az ezzel járó örömök háttérbe kerültek a felelősséggel párosuló nyomás és feszültség következtében. 

"Én voltam a kapitány, aminek következtében egy folyamatos nyomás nehezedett rám - emlékezett vissza a nehezebb időszakra Fábregas. "Vezetnem kellett a csapatot, mindent kiadtam magamból. Olykor, amikor hazaértem, szenvedtem, álmatlan éjszakáim voltak a vereségek miatt. Ilyenkor sokszor csak sírtam."

A folyamatos feszültség azért is érhette, mert úgy érezte, a csapatból akkoriban nem mindenki tett meg mindent a sikerért. Feleleveníti, hogy többször előfordult, hogy egy vesztes meccs után a buszon megtörten ülve azt hallgatta, ahogy csapattársai közül a kiábrándító eredmények ellenére sokan nevetgélve már az esti "bulikázást" tervezgették. Ez dühítette és kezdte kiábrándítani. Mint mondja, már az sem nagyon érdekelte, hogy szépen játszott a csapat, mert míg ő mindent kiadott magából, az eredmények nem jöttek, ráadásul kezdett elszigetelődni, egyedül érezte magát. 

"Különösen az utolsó 2-3 évben éreztem így. Robin és Samir voltak csupán azok a játékosok (Robin van Persie és Samir Nasri - a szerk.), akik véleményem szerint - és nem szeretnék arrogánsnak tűnni - egy szinten voltak velem mentálisan és technikai tudásban is."

A három klasszis közül végül Fábregas hagyta el először az Arsenalt 2011-ben, amikor is visszatért nevelőklubjához, a Barcelonához. Ott bajnoki címet nyert, kupát, szuperkupákat, klub vb-t, de a BL-győzelem ott sem jött össze. Három évet töltött el a katalán sztárcsapatnál, majd visszatért a Premier League-be, ám nem az Arsenalhoz, hanem a rivális Chelsea-hez. A londoni Kékekkel kétszer nyert bajnokságot, így meglett az áhított PL-aranyérem is. A BL-serleget azonban itt sem tudta megszerezni, és gyaníthatóan ez kimarad a pályafutásából. A jelenleg a Monaco csapatát erősítő Fábregas a válogatottal is csúcsra jutott, hiszen tagja volt a világbajnokságot nyerő csapatnak és két Eb-aranyéremmel is rendelkezik. 

Cesc Fábregas nyolc évet töltött el az Arsenálnál és örökre bírta magát a klub történelemkönyvébe. Az Arsenal igazi legendája, aki kedvenc góljait természetesen az ősi rivális Tottenham ellen szerezte. Az első videó azt a gólt eleveníti fel, amikor Robin van Persie gólja után még mindenki ünnepel, de Fábregas szinte a középkezdés után egy csodaszép szólót követően kettőre növeli az előnyt. 

Míg a második egy idegenbeli meccsen lőtt bombagól. 


Hozzászólások