Premier League - Először kinevették a labdarúgásban az elemzőket, de az idő őket igazolta
Először kinevették a labdarúgásban az elemzőket, de az idő őket igazolta
Fotó: Europress/AFP

Először kinevették a labdarúgásban az elemzőket, de az idő őket igazolta


2019/06/09 15:10
A statisztikai alapú adatelemzések az elmúlt két évtizedben megváltoztatták a csapatsportok arculatát, elég csak a baseballra vagy a kosárlabdára gondolni. Újabban a labdarúgásban is egyre inkább felismerik az analitika jelentőségét és szükségességét, többek között a Liverpoolnál is, ahol az edzőválasztást, a játékosok kiválogatásának folyamatát és a napi felkészítést is meghatározza az adatelemzés. Erről készített hosszú riportot a New York Times, melyet három részletben a Hosszabbításon is elolvashattok.

Aki nélkül Jürgen Klopp soha nem lett volna a Liverpool vezetőedzője | Hosszabbítás

A statisztikai alapú adatelemzések az elmúlt két évtizedben megváltoztatták a csapatsportok arculatát, elég csak a baseballra vagy a kosárlabdára gondolni. Újabban a labdarúgásban is egyre inkább felismerik az analitika jelentőségét és szükségességét, többek között a Liverpoolnál is, ahol az edzőválasztást, a játékosok kiválogatásának folyamatát és a napi felkészítést is meghatározza az adatelemzés.

Pelé, a nagyszerű brazil futballista egyszer "gyönyörű játékként" jellemezte a labdarúgást. Noha nem ő volt az első, a kijelentését követően ráragadt a sportra a jelző. Folyamatos, időnként művészi jellegével nem hasonlítható a különálló játékszituációkra épülő a baseballhoz és az amerikai focihoz, és szételemezhető pontszerző akciók tucatjai sem állnak rendelkezésre, mint a kosárlabdában. Az eseményeket szinte lehetetlen számszerűsíteni. A tehetséget gyakran esztétikai szempontok szerint nézik: ha úgy tűnik, jó játékos vagy, az valószínűleg úgy is van. 

A legtöbb sportban a legkülönbözőbb statisztikai adatokat használják a csapatok és a játékosok értékelésére. A labdarúgásban azonban - egészen mostanáig - leginkább arra helyezték a hangsúlyt, kik szerezték a gólokat. Manapság már tengernyi adat áll rendelkezésre, hányszor próbálkoztak lövéssel a játékosok, hány százalékban birtokolták a labdát a csapatok és még egy csomó egyéb szempont értékelik őket. Ezek az adatok azonban arra alkalmatlanok, hogy részletesebb képet adjanak arról, mi történt a pályán, melyik csapat nyerte a mérkőzést.

Vegyük például a szögleteket. Elméletben a szögletek gólszerzési-lehetőségnek számítanak, vagyis ha több van az ellenfélnél, az a stratégia sikerességére utalhat. Csakhogy a szögletek bizonyos csapatokat jobban segítenek, főként azokat, akik rendelkeznek erős fizikumú, középre jól érkező csatárral. A védők kicselezésében jeleskedő támadók viszont inkább a felépített akcióból tudnak veszélyeztetni, így ezeknél a csapatoknál kevésbé elégedettek, amikor szögletrúgásra kerül a sor.

000_CQ6HZ.jpg Fotó: Europress/AFP

Hasonló ellentmondások vannak a labdabirtoklásnál is. Mivel labda nélkül ritkán születik gól, a nagyobb labdabirtoklás tűnik előnyösebbnek. Mégis akadnak olyan csapatok, amelyek nem törekednek a labdabirtoklásra, ilyen például az izlandi válogatott is. Mivel az izlandi játékosok többsége képzetlen, az edzők célja, hogy minél távolabb legyen a labda a kapujuktól. 2016-ban Izland bejutott az Európa-bajnokság negyeddöntőjébe, sokkal nagyobb országokat, köztük Angliát verve, miközben a későbbi győztes Portugáliával is döntetlent játszott.

Michael Lewis 2003-ban megjelent, Moneyball című kötetében bemutatott analitikai modellt éppen ezért összeegyeztethetetlennek tartották a labdarúgással. A könyv az Oakland A's baseball-csapatáról szól, arról, hogyan szerzett előnyt a játékosok kiválogatásának egy egészen új szemléletmódjával. A futballt viszont rettentő nehéz számszerűsíteni, hiszen a játék nagy részében lábról lábra jár a labda, miközben a csapatok a megnyíló területekre várnak. Előfordulhat, hogy a gólt egy olyan szélső szerzi, aki alig csinált valamit a mérkőzésen, mondjuk azt követően, hogy a meccset végig irányító csapat elkövet egy védelmi hibát. 

"Kiszámíthatatlan a játékunk" - mondta Sam Allardyce, aki közel három évtized alatt 12 klubot járt meg. "Túl kiszámíthatatlan, hogy a statisztikák alapján hozzunk döntést. Ez nem baseball vagy amerikai foci."

2008-ban a Chelsea létesített először analitikai részleget a Premier League-ben, később az Arsenal megvásárolta a StatDNA nevű elemzőcéget. Maguk a menedzserek viszont nem látták meg az adatokban rejlő lehetőséget, vagy csak olyan szinten voltak elfoglalva a napi teendőikkel, hogy nem maradt idejük kitalálni, hogyan használják fel. Néhány évvel ezelőtt az OptaPro szervezésében tartottak egy konferenciát Londonban, ahol a futball számszerűsítésére szakosodott, maroknyi ember bemutathatta módszerét a többieknek.

000_14F50S.jpg Fotó: Europress/AFP 

A nyilakkal telezsúfolt ábrák és hőtérképek többnyire még csak a felszínt kaparhatták. Miután pedig új mérőszámok jelentek meg, a szakkommentátorok és edzők nyíltan elutasították őket. Amikor az ESPN-es Craig Burley-t, egy korábbi Premier League-középpályást kérdeztek arról, mit gondol a gólhelyzeteket számszerűsítő "várható gól" mutatóról, ami egy adatbázis alapján értékeli, hogy egy adott lövésből mekkora valószínűség szerint születik találat, kétségeinek adott hangot "Micsoda képtelenség ez az egész! Karácsonykor várom az ajándékokat a Télapótól, de csak nem jönnek" - mondta.

Mivel a Chelsea és az Arsenal jobb anyagi lehetőségekkel rendelkezett a Liverpoolnál, így más utat kellett kitalálniuk, hogy tartsák velük a lépést. Úgy gondolták, ha az adatok összegyűjtése és elemzése segíthet áthidalni a különbséget, bolondok lennének, ha próbát sem tennének vele. 

Graham egy Cardifftól nagyjából egyórás autóútra fekvő településen nőtt fel, Liverpool-szurkolóként. Gyerekkorát meghatározta a '70-es és '80-as évek Liverpool-dominanciája, ráadásul a klub legjobb játékosa, Ian Rush hozzá hasonlóan walesi volt. Feladatai közé tartozik, hogy minden meccs elé összeállít egy információcsomagot, amiből Klopp kiválogathatja azokat, amiket a játékosai hasznosíthatnak. A csapat tagjai legfeljebb csak sejthetik, hogy az információk egy része matematikai géniuszoktól származik. 

"Tudjuk, hogy valaki órákat töltött azzal, hogy kiszámolja mindezt" - mondta Alex Oxlade-Chamberlain, a Liverpool középpályása. "Azonban az edző nem bombáz minket statisztikával és elemzésekkel. Csak elmondja, mit csináljunk."

000_1G34D6.jpg Fotó: Europress/AFP

Graham legnagyobb felelőssége a játékosok igazolásánál van. A mérkőzésekről gyűjtött adatokat betáplálja a képletébe, értékeléseihez nem használ meccsfelvételeket. "Nem szeretem a videót" -  mondja. "Befolyásol a döntésben."  Graham célja, hogy a klub, melynek dolgozik megnyerje a mérkőzéseit, ugyanakkor azt is szeretné, hogy a megállapításai beigazolódjanak. "Ha rosszul teljesítenek a játékosok, azt személyes sértésnek tekintem. Ha valakiről úgy gondolom, hogy jó futballista, nagyon-nagyon szeretném, hogy jól teljesítsen."

Keita egyike volt Graham felfedezettjeinek. A nyugat-afrikai Guineából származó játékos az osztrák Red Bull Salzburgnál játszott, amikor a walesi elemző felfigyelt az általa generált adatokra, amikhez hasonlót korábban még nem látott. Keita akkoriban védekező középpályás volt, közvetlenül a Salzburg védői előtt játszott. Időnként előfordul, hogy a védekező középpályások egy sorral feljebb lépve is megállják a helyüket, az azonban az ritkaság, hogy a támadók mögött is hatékonyak. Keita mindhárom szerepkörben megállta a helyét.

Keita sokoldalúsága a hagyományos statisztikák számára értelmezhetetlenek voltak, nem véletlen, hogy Graham ezeket az adatokat nem tartja sokra. Hónapokat töltött egy olyan modell kidolgozásával, ami kiszámolja minden egyes csapat esetében, mekkora esély volt a gólszerzésre bármiféle akciót megelőzően - passz, rossz lövés, becsúszó szerelés - és mennyi esély volt közvetlenül az akciót követően. Ez a modell számszerűsíti, hogy egyes játékosok milyen hatással voltak a csapat győzelmi esélyére meccs alatt. 

Előfordulhat, hogy a hagyományos statisztikákban jól teljesítő játékosok Graham listáján is az élmezőnyben vannak, mások viszont a legalján végzik.

000_1CV13P (1).jpg Fotó: Europress/AFP

Keita passzpontossága valamivel alacsonyabb az elit középpályások egy részéhez képest, Graham adatai azonban megmutatták, hogy Keita gyakran próbálkozott olyan passzokkal, melyekkel gólhelyzetbe tudta volna hozni társait. Keita sokoldalúsága a mérkőzéseit nyomon követő megfigyelők is láthatták, az adatok azonban ennél sokkal többet árultak el. Graham egy olyan játékost látott, aki minden igyekezetével azon volt, hogy a labdát a lehető legelőnyösebb helyre juttassa. Ezért 2016 elején azt javasolta a klub vezetőségének, hogy szerezzék meg Keitát, aki tavaly nyáron csatlakozott is a Liverpoolhoz.

Ahogy közeledett a Leicester City elleni, januári mérkőzés, Keita játéka látszólag nem igazolta Graham szakvéleményét. Bár a számok azt mutatták, épp olyan jól teljesít, mint korábban bármikor, kevés szurkoló érezte így és a Liverpool vezetőségének egy részénél hasonló volt a helyzet. Néhány gól vagy gólpassz Keitának és Graham nyugalmának is jót tett volna. Keita a második félidőben kicselezett pár játékost, és hirtelen gólhelyzetbe került. Graham már félig felemelkedett a várakozás pillanataiban, amikor Keita ellőtte a labdát. Ezzel egy időben az egyik Leicester-játékos leütközte. 

A lövés mellé ment és a Liverpool-szurkolók nagy bánatára büntetőt sem ítéltek. Keitát hamarosan lecserélték, Graham pedig lelkesen tapsolt, miközben elhagyta a pályát. Azonban amikor arról kérdezték, szerinte jól játszott-e, nem adott határozott választ. Közölte, hogy majd másnap megmondja, ha kielemezte az adatokat.

Folytatása következik.

Hozzászólások