Premier League - Egy másnapos város
Egy másnapos város
Fotó: Europress/AFP

Egy másnapos város


2016/05/03 12:41

Leicesterről nehéz lenne bármit is mondani. Angol szinten se nem túl nagy, se nem túl kicsi város a maga 337 ezer lakosával (az angol toplistán a 16.), a kontinens angol részének majdhogynem tökéletes közepén fekszik, a fehérbőrű lakosság lassan kisebbségbe kerül. Gazdaságát elsősorban a tervezéssel foglalkozó cégek viszik előre, sportélete pedig eddig nem sok dologról volt ismert: a helyi rögbicsapat (Tigers) eddig tízszer nyerte meg az angol bajnokságot, kétszer pedig a sportág BL-ének számító European Rugby Champions Cupot; itt született Gary Linecker, Emile Heskey, valamint Peter Shilton is; innen származik a tegnapig egyszeres snooker világbajnok Mark Selby.

Nos, tegnap óta a városnak van egy kétszeres snooker világbajnoka (Mark Selby újabb sikeréről itt olvashattok), illetve egy angol bajnok focicsapata.

Egy focicsapat, aminek jó néhány hónapja a fél világ szurkolt, hogy véghez vigyék a csodát, azt, amire a fogadóirodák a szezon előtt ötezerszeres pénzt adtak. Tehát ha valaki a szezon előtt nem sajnált arra ezer forintot, hogy rátegye az előző szezonban majdnem kiesett Leicester City bajnoki címére azt a pénzt, akkor őt most üdvözöljük a milliomosok klubjában.

A magam életéből a 2002-2003-as idényre emlékszem, amikor valami hasonló csodának jártunk a közelében: akkor a környezetemben szinte mindenki egy bizonyos Real Sociedadnak szurkolt (már persze a környezetem nem Real Madrid drukker része), hogy nyerje meg a spanyol bajnokságot. Nekik, mint tudjuk, nem sikerült.

Amikor a szezon elején kinevezték a Leicesterhez Claudio Ranierit, mindenki hitetlenkedve nézett, hiszen amellett, hogy korábbi csapataival csak kisebb-nagyobb sikereket ért el (Serie C bajnok, Serie B bajnok, olasz kupagyőztes, Intertotó-kupa győztes, spanyol kupagyőztes, Ligue 2 bajnok), legutolsó állomáshelyén, a görög válogatottnál csúfosan megbukott, hiszen az Eb-selejtezősorozat közepén, egy hazai, Feröer-szigetek elleni vereség után kirúgták. Ezek után lett egy olyan csapat menedzsere, amely ugyan két éve megnyerte a másodosztályt, ám tavaly csak az utolsó fordulókban menekült meg a kieséstől.

Egyébként azért a történeti hűséghez azt hozzá kell tenni, hogy a Leicester örülhet, hogy tavaly nem esett ki, mert könnyen lehet, hogy akkor idén nem bajnoki címet ünnepelt volna, hanem a sokadik ligára készülhetnének - a korábbi, Championshipben mutatott pénzügyi tevékenységeik ugyanis nem makulátlanok (lásd keretes írásunkat).

Már Ranieri kinevezése is érdekes volt tavaly nyáron, hiszen ha egy edző megmenti a csapatot a kieséstől, azt nem feltétlenül szokták kirúgni. A tavalyi menedzser, Nigel Pearson azonban nem akármilyen botrányba keveredett az előző nyáron: amikor az együttes (nyilván a thaiföldi tulajdonosnak köszönhetően) a Távol-Keleten edzőtáborozott, a menedzser csapatánál játszó fiáról, Jamesről, valamint a csapattársairól egy igen kompromittáló videó került fel az internetre - ebben egyszerűen "vágott szeműnek" neveztek egy ázsiai nőt, akivel mulattak. Vichai Srivaddhanaprabha, a csapat thai tulajdonosa érthetően nem örült a botránynak, a videóban szereplő játékosok mellett az edzőnek is távoznia kellett.

Pénzügyi machinálások árnyékában

A Leicester mögött thaiföldi tulajdonos, Vichai Srivaddhanaprabha, az országban monopolhelyzetben lévő duty-free-lánc, a King Power tulajdonosa áll, aki végtelen pénztárcájával és némi pénzügyi manőverrel mentette meg a néhány éve még a csőd szélén táncoló együttest.

Srivaddhanaprabha 2011-ben először szponzori szerződést kötött a tetemes adósságot (123 millió euró) felhalmozott csapattal, hogy aztán egy héttel később bejelentse a klub megvásárlását is. Éves veszteségük ezt követően is hatalmas volt, ami elsősorban a Championship átlaghoz képest hatalmas fizetéseknek volt köszönhető. Az együttes még három évet eltöltött igen veszteségesen a második vonalban, aztán amikor meglett a feljutás, a brutális tévés pénzeknek köszönhetően nyereségesen zárt a csapat, ahol a tulajdonosnak ez is volt a célja: pár évig nyelni a veszteségeket, aztán lefölözni az első osztály hasznát. Persze mindez azzal járt, hogy finoman szólva is megsértették a csak a Premier League-re nem vonatkozó pénzügyi fair playt, amelynek a lényege nagyjából ugyanaz, mint az UEFA hasonló rendelkezésének: egy csapatnak se legyen vállalhatatlanul nagy vesztesége, azaz senki ne kerüljön egy kőgazdag tulajdonos miatt versenyelőnybe azzal, hogy irdatlan összegeket költ játékosokra és a fizetéseikre. Srivaddhanaprabha ezt egy fantomcég, a Trestellar létrehozásával oldotta meg, így lapátol nem kevés pénzt a klubba. A büntetést egyelőre azonban biztosan elkerülik, hiszen az angliai pénzügyi fair play csak a másodosztály tetejéig ér, vagyis csak akkor számíthatnak szankcióra, ha kiesnek a Premier League-ből. Jövőre a Bajnokok Ligájában pedig már biztosan rendben lesznek, hiszen egy BL-csapat már képes lesz valódi szponzort találni, így Srivaddhanaprabha befejezheti a kétes üzletelést.

Így indultak hát neki a szezonnak a Rókák, keretükben számtalan olyan játékossal, aki vagy már megbukott valahol, vagy soha nem ért el semmit, vagy innen-onnan szedegették őket össze.

Robert Huth, Marc Albrighton, Danny Drinkwater, Wes Morgan, Danny Simpson, Jamie Vardy, N'Golo Kanté, Riyad Mahrez, Kasper Schmeichel - egytől egyig lesajnált focisták voltak.

Belőlük most olyan focisták lettek, akik jövőre a BL-ben bizonyíthatnak. (Ha nem is mindannyian a Leicesterben, de vélhetően aki elszerződik innen, az egy másik BL-résztvevőhöz fog menni. Bár az is igaz, hogy a tulajdonosnak van pénze, szóval adott esetben tud versenyezni a mások által kínált fizetésekkel...)

És itt jön egy nagyon fontos kérdés: oké, hogy a csapat elindulhat jövőre a Bajnokok Ligájában, de nagy kérdés, milyen játékoskerettel. Illetve, ha lesznek változások a játékoskeretben, akkor az mennyire fog az idén parádés, a pályán is szemmel látható csapategység rovására menni. Na meg persze az is kulcskérdés, hogy az idén kiscsapat taktikát játszó Leicester (kevés labdabirtoklásra, kontrákra építő játék) jövőre is ugyanilyen hatásos lesz-e, vagy ha nem, akkor tudnak-e váltani, mást játszani.

Végezetül álljon itt a Leicester szezonjának egyik legnagyszerűbb története (bár annyi van, hogy mindegyiknek lehetne egy külön cikket szentelni): a Manchester United korábbi kiváló kapusa, a mostanában szakértőként dolgozó Peter Schmeichel még vasárnap, a Manchester United - Leicester City meccs előtt mondta, hogy "bár ízig-vérig Vörös ördög, ezen a délutánon ő most bizony az ellenfélnek fog szurkolni". Akkor a bajnokavatás elmaradt, hétfőn azonban nem, így pedig az a furcsaság állt elő, hogy Peter Schmeichel 1993. május 2-án, 29 évesen nyerte első angol bajnoki címét úgy, hogy a MU aznap nem lépett pályára, de az üldözői botlottak, így győztek.

Fia, Kasper Schmeichel 2016. május 2-án, 29 évesen nyerte első angol bajnoki címét úgy, hogy a csapata aznap nem lépett pályára, de az üldözője botlott, így győztek...

Mark Selby snooker világbajnoki címe pedig már csak a hab volt a tortán.

Kíváncsian várjuk, a következő szezonban minek lesz nagyobb oddsa: annak, hogy a Leicester bajnok lesz, vagy annak, hogy kiesik az első osztályból.. :)

(A keretes rész részben via)
Hozzászólások