Premier League - Cantona: soha nem akartam példakép lenni, mert az olyan, mintha börtönbe zárnám magam
Cantona: soha nem akartam példakép lenni, mert az olyan, mintha börtönbe zárnám magam
Fotó: Europress/AFP

Cantona: soha nem akartam példakép lenni, mert az olyan, mintha börtönbe zárnám magam

Farkasvölgyi GáborFarkasvölgyi Gábor
2020/02/10 11:45

Eric Cantona a Manchester United történetének ikonja, sokak szerint a valaha volt legjobb játékosa. Ez utóbbi megállapításon azért el lehet vitatkozni napestig, viszont ami vitán felül áll, hogy a francia géniusz a legmegosztóbb és a legextravagánsabb és valószínüleg a legöntörvényűbb játékosa is a "vörös ördögöknek". Cantonát a mai napig imádják az Old Traffordon, szinte nincs olyan meccs, hogy ne skandálná a közönség a nevét. „Vörös Erik” bár saját bevallása szerint sohasem akart példakép lenni, azért imádja, hogy még mindig emlékeznek rá, de azzal is tisztában van, hogy idővel ki fognak kopni a Cantona-rigmusok a lelátóról.

Eric Cantona a napokban adott rövid interjút a Manchester United hivatalos honlapján megjelenő podcastnek. A „vörös ördögök” legendás kapitányával sok témát érintettek a szerkesztők, többek között szó volt arról, hogy milyen érzés hallani amikor 70 ezer ember skandálja a nevét az Old Traffordon, vagy milyen érzés volt a csapat kapitányának lenni, illetve mennyire érezte felelősségének a fiatalok istápolását. 

A Manchester Unitedben 179 mérkőzésen 81 gólt szerző, de nem csak találataival, vagy passzaival, hanem sokszor botrányaival is az újságok címoldalára kerülő Cantona négy bajnoki címből és két FA Kupa győzelemből vette ki a részét 1992 és 1997 között. Az öt év azért nem annyira hosszú idő egy labdarúgó mércéjével, ahhoz legalábbis nem mindenkinek elég, hogy klublegendává váljon ennyi idő alatt. Cantonának mégis is elég volt ennyi ahhoz, hogy örökre beírja magát a klub történelmekönyvébe és feledhetetlenné váljon a szurkolók körében, akik szeretetüket úgy mutatják ki, hogy szinte nincs meccs, hogy ne skandálnák a nevét. 

„Büszke vagyok és hihetetlenül jó érzés, amikor azt hallom, hogy az Old Trafford közönsége a nevemet skandálja. Egy kicsit ugyanakkor félek is, hogy egy nap már nem fogják. Mert eljön az a nap is egyszer, amikor már nem az én nevemet üvöltik a stadionban.”

Az elmúlás azért olyan nagyon mélyen nem foglalkoztatja, ahogy az sem foglalkoztatta túlzottan még csapatkapitányi időszakában, hogy a fiatalokkal foglalkozzon. 

„Hogy felelősséget éreztem volna a kapitányi karszalag miatt? Nem éreztem. Keményen edzettem, de nem amiatt. Tiszteltem magamat és próbáltam a körülöttem lévőket is tisztelni. De egy valamit sohasem akartam. Példakép lenni. Sohasem akartam példakép lenni.”

Érdekes mondatok ezek attól az embertől, akit ManUnited szurkolók milliói tartanak mai napig példaképnek, aki miatt a 90-es évek közepén mindenki, aki focizott legyen az profi vagy amatőr a grundról, de felhajtott gallérral játszott. Cantona már akkor a popkultúra részévé vált, mára pedig csak erősödött ez az image. Szóval végül csak példakép lett, akár az akart lenni, akár nem. 


„Nem akartam példakép lenni soha, mert a példaképség mindig is azt az érzést keltette bennem, mintha börtönbe zárnának. Én imádom a szabadságot és nem bírom, ha túl nagy nyomást pakolnak rám.”

Pedig nyomásban nem volt hiány a Manchester United háza táján. Gondoljunk csak bele Cantona helyzetébe, ott van a kapitányi karszalag, a mázsás súlyként rá nehezedő, korábban szintén korszakos zsenik által viselt 7-es mezszám és az állandó győzelmi kényszer. Cantona nem tudott ezekkel megbirkózni, idővel pedig jöttek az egyre nagyobb botrányok. A legnagyobb természetesen az elhíresült kung-fu rúgás, ami kis híján a pályafutásába került. 


„Mindent megteszek azért, hogy a lehető legszabadabb legyek. Az, hogy azt mondják rólad, hogy példakép vagy, hogy felelősséggel tartozol mások iránt, az van, akit motivál, van, akinek jó, engem viszont egyáltalán nem motivál, nekem ez nem jó” – zárta gondolatmenetét az öntörvényű zseni. 

Hozzászólások