Premier League - "Amikor kikapunk, olyan, mintha megöltünk volna valakit" - Guardiola minden idők egyik legjobb gitárosával beszélgetett
"Amikor kikapunk, olyan, mintha megöltünk volna valakit" - Guardiola minden idők egyik legjobb gitárosával beszélgetett
Fotó: Europress/AFP

"Amikor kikapunk, olyan, mintha megöltünk volna valakit" - Guardiola minden idők egyik legjobb gitárosával beszélgetett

Takács MártonTakács Márton
2019/10/03 16:01
Pep Guardiola, a Machester City menedzsere, és Johnny Marr, a The Smith egykori zeneszerző-gitárosa, a klub 1972 óta elkötelezett szurkolója leültek beszélgetni egymással. 

Számos híres rajongója van a Manchester Citynek, közéjük tartozik Noel Gallagher, a britpop legendás figurája, az Oasis vezére, aki a '70-es évek óta az egyesület elszánt drukkere. Pep Guardiola Manchesterbe szerződésekor ő készíthette az első tv-interjút a katalán edzővel, 20 percen át beszélgettek. Az idősebbik Gallagher tesó hozta a formáját, José Mourinhót csak úgy emlegette, hogy "a csávó az utca túloldaláról". 

Amikor bajnok lett idén a City, Noel Gallagher természetesen ott volt a Brighton-City mérkőzésen is, majd kedvenc csapata 4-1-es győzelme után beugrott az öltözőbe is, hogy a bajnokcsapat játékosaival együtt ünnepelhessen. Ahogy Noel betoppant Raheem Sterlingék közé, már fel is csendült minden jobb buli elmaradhatatlan kelléke, az Oasis Wonderwall  című világslágere, amelyet Gallagher - miután egyenként megölelte az összes játékost - együtt énekelt Edersonékkal. 

Az Oasis vezére együtt énekelte zenekara legnagyobb slágerét a Manchester City öltözőjében a bajnokcsapattal | Hosszabbítás

Köztudott, hogy az egyik legismertebb brit zenekar, az Oasis - valamint a Noel Gallagher's High Flying Birds - agya, vezére és dalszerzője, az 51 éves Noel Gallagher óriási szurkolója a Manchester Citynek, saját elmondása szerint 1971-ben, egy Newcastle United elleni mérkőzésre vitte ki őt először az édesapja a Maine Roadra, " a City azóta a csapatom ".


Johnny Marr ennél visszafogottabb, de a napokban ő ült le csevegni kedvenc klubja menedzserével.

Johnny Marr: Nagyon jól nézel ki. Azt hiszem, elutazhattál a válogatott szünet alatt, mert soha nem barnulhatsz le ennyire Manchesterben. 
Pep Guardiola: Az időjárás oké, amikor nyersz, de amikor veszítesz, minden hűvös és szürke, nagyon kellemetlen lehet. Tényleg most jöttem vissza egy kis pihenőről, a Dominikai Köztársaságban voltam a feleségemmel.

Johnny: Szereted a szünet alatti pihenőt a csapat számára is, vagy összezavarja a gárda lendületét?
Pep: Mindig is kétségeim voltak emiatt. Ha győzelmi szériában vagy, akkor a megszerzett ritmus könnyen megszakadhat.

Johnny: A City egykori játékosa, Fabian Delph néhány ajtóval mellettem lakik. Úgy láttam, kimaradt előző éjszaka...
Pep: Táncolás, tombolás.
Johnny: Természetesen vicceltem.
Pep: Tudom jól. Azt szeretném, ha a csapatom tagjai boldogok lennének. Ha alkalmanként alkoholt fogyasztanak, azzal még nincs semmi gond. A te dolgod az, ami történik a pályán, de ha nem tudsz profi lenni, mert nem aludtál eleget, akkor pocsék leszel, és nem fogsz játszani. És a következő szezonban már egy másik klubnál találod magad.

Johnny_Marr.jpg Johnny Marr - Fotó: Europress/AFP

Johnny: Ez ugyanúgy vonatkozik az én szakmámra. Ismerjük azokat a zenészeket, akik igazán jók akarnak lenni, és ezért mindent meg is tesznek, vigyáznak magukra. 

Ez az egyik leglényegesebb kérdés, de hogy hozod ezt be a fociba?

Pep: Santpedorban születtem és nőttem fel, egy Barcelonától 70 kilométerre lévő faluban. Az apám Barcelona-szurkoló volt. Állandóan az utcán játszottam, nem voltak közlekedési lámpák, autók is alig. Az édesanyám szólt ki gyakran: 'Gyere be ebédelni, Pep!' Majd később: 'Gyere be vacsorázni!' Csak a házifeladatok megírása, az evés és az alvás miatt jártam haza. 

Johnny: Nagyon munkásosztályú dolog ez, hogy állandóan az utcán játszunk. Ez mindenhol így van az egész világon.
Pep: Igen, ez így van. Tavaly nyáron jártam Közép-Amerikában, és szegényebb környékeken is jártunk, ahol a gyerekek fociztak. Az én srácaim sosem játszottak az utcán. Talán azért is, mert ők már Barcelonában nőttek fel, egy nagy, forgalmas városban.

Johnny: Amikor az emberek rólad beszélnek, szinte mindig szóba kerül, hogy maximalista vagy. Ez túl leegyszerűsített vélemény?
Pep: Igen, ez túl egyszerű. Mindig hiszem, hogy jobbat és többet tudok megtenni. De van egy családom, amelyre gondolnom kell. Korábban 12 órát töltöttem egy mérkőzés előtt az ellenfél elemzésével. Most szelektívebben bánok az időmmel, és az asszisztenseim hihetetlenül jól felkészülnek, ami bizonyos nyomást fejt ki rám. De szeretem a munkám - figyelemmel kísérni a riválisok védekezését, és kidolgozni, hogyan tudnánk azt megbontani. Ugyanakkor szeretek hazamenni és együtt borozgatni a családommal.

Johnny: Úgy érzed, hogy szinte soha nem tudod levenni a lábad a gázpedálról?

Pep: Határozottan - bár a karrierem kezdetéhez képest talán kevésbé. Nem akarok állandóan agresszív lenni, de a játékosoknak néha érezniük kell, hogy mérges vagyok, szomorú vagyok, csalódott vagyok. Nem szoktam hamis lenni. Másnap is itt dolgozom, de nem akarom látni a játékosaimat reggeli alatt is. 

Pep_BL.jpg Fotó: Europress/AFP


Johnny: Sok zenekarban játszottam az elmúlt évtizedek alatt, és mindig nagyon igényes voltam. Mindig is bosszantott, amikor rossz show-t csináltunk, és valaki nem tett meg mindent a sikerért. Ugyanilyen voltam, amikor egy fiatal bandával dolgoztam együtt: szeretek reggel elsőként érkezni a stúdióba, és utolsóként távozni onnan. Számomra az a helyzet, hogy vezér vagyok, nem kapcsolódik az egóhoz - élvezem ennek a pszichológiáját. Például, amikor a gitárosom leszegett fejjel közlekedik, miután telefonon beszélt a barátnőjével. Szeretnél kedves lenni, de a dalt is be kell fejezned. Tehát odamegyek, megölelem, és valami megnyugtatót mondok neki. 

Élvezed a munkádban az emberek irányítását?

Pep: Ahogy a zenészek, úgy a futballisták is emberek, néha szomorúak, mert elválnak vagy a gyermekeiknél egészségügyi problémák merülnek fel. Nem mindig tudom, hogy mi történik az életükben. Az emberek úgy gondolják, hogy mivel menedzser vagyok, minden problémát meg kell oldanom, de ki oldja meg az én problémáimat? Néha arra lenne szükségem, hogy valaki azt mondja nekem: "Gyerünk, Pep! Minden rendben. A végén odaérünk."

Johnny: Szóval neked is ugyanúgy szükséged van a támogatásra?
Pep: Hát, persze! Az újságírók a sajtótájékoztatókon azt hiszik, hogy valamiféle mágus vagyok, és ismerem a játék titkait. Kétlem, hogy így lenne. Vannak rossz pillanatok, rossz napok. Rossz periódusok.

Johnny: A brit médiával könnyebb a dolgod, mint a német vagy a spanyol újságírókkal?
Pep: Általánosságban ugyanaz: ha nyersz, akkor a csúcson vagy; amikor veszítünk, úgy tűnik, mintha megöltünk volna valakit. Mindenki közülünk. Nem csak a menedzserek, hanem a játékosok is. Nevetséges lehet.
Johnny: Ez őrület.

Johnny_Marr_City.jpg Johnny Marr a City stadionjában - Fotó: Europress/AFP

Pep: Egy barátom, aki író, azt mondta nekem: "Inkább azt szerettem volna, ha a könyvemet kritizálták vagy elemezték volna, minthogy nem vették figyelembe." Lefordítva ez az jelenti, hogy nem szeretném ezt a munkát elvégezni, ha senki nem figyelne arra, amit csinálok. Ha a média mindig az általam irányított klubról beszél, a stadion mindig tele lesz. Biztos vagyok benne, hogy te sem szeretnél olyan nagyszerű dalokat írni, amelyeket senki sem hall.
Johnny: Értem, mire gondolsz, de túl messzire vezetne, ha belemennénk. Az emberek megszállottak lehetnek. Amikor 18 éves koromban elkezdtem professzionálisan zenélni, az első megfelelő együttesem nagyon gyorsan naggyá vált. Végül el kellett hagynom a zenekart, mert túl őrült lett.
Pep: Most a The Smiths-ről beszélsz, ugye?
Johnny: Igen, de ez egy hosszú történet. 30 éve elhagytam a Smiths-t, és számos más zenekarban voltam azóta, de mindig ugyanazokat a kérdéseket kapom meg: mikor áll össze újra a Smiths? Próbáltam kegyes lenni, és igyekeztem minden választ bevetni. Soha nem lettem túl dühös, de végül azt mondtam: "Figyelj, guglizz rá, ember!"
Pep: "Guglizz rá!" Ez tetszik.

Johnny: Korábban beszéltél a játékosaiddal fennálló kapcsolataidról. Raheem Sterling kért tőled tanácsot, amikor rasszista támadások érték és a jobb oldali sajtó célkeresztjébe is került?
Pep: Nem, nem kért. Ő egy felnőtt ember. A lényeg az, hogy soha nem vagyunk biztonságban az ilyen típusú viselkedéssel szemben. Soha. Raheem hatalmában áll ezen változtatni, mert egy ismert ember és egy nagy klubban, valamint hazája válogatottjában focizik. Fontos, hogy az új generáció emlékeztessen minket arra, hogy soha nem vagyunk biztonságban. Mindig is lesz rasszizmus.

Az ilyen humanitárius kérdések nem szűnnek meg. Nézzük meg, mi történik most Európában. Olaszországban, Nagy-Britanniában. A populista politika szinte mindenhol felfelé tör. Nézzük meg, mi történt az én hazámban, Katalóniában. Ezért hordok egy sárga szalagot. Választott politikusaink száműzetésben vagy börtönben vannak, csak azért, mert felkérték az embereket, hogy szavazzanak a 2017-es népszavazáson. Ellentmondtak az alkotmánynak, de az emberek esélyt akartak a szavazásra.

De visszatérve arra, amit Raheem tett. Jól beszélt, de nincs más választása. Újra elmondom: nem hagyhatjuk, hogy ezek a dolgok megtörténjenek. Nem fogadhatjuk el a populista politika térnyerését.

Pep_edzés.jpg Fotó: Europress/AFP

Johnny: Tudtál róla, mielőtt idejöttél volna, hogy a Manchester City-nek vannak a legmenőbb zenész rajongói?
Pep: Arról tudtam, hogy a zene egyik központja volt a város, de nem sokkal többet. Most viszont már minden szükséges információnak a birtokában vagyok. Tudtam beszélgetni ezekkel a menő zenészekkel. Amúgy aláírnád a Johnny Marr-lemezemet? Vennem kéne már egy lemezjátszót.
Johnny: Enyém a megtiszteltetés. De ha ez felbukkan az eBay-en, Pep, tudom, hogy te voltál az. Az egyik pengetőmből is akartam neked adni.
Pep: Beteszem a zsebembe, és talán szerencsét fog hozni nekem a szezon hátralévő részében. Tényleg, hány gitár van a tulajdonodban? Milliós nagyságrend?
Johnny: Furcsa módon, én meg pont azt akartam megkérdezni tőled, hány szürke kasmírpulóvered van?
Pep: Sok van belőle. Rengeteg! De pulcsit találni egyszerűbb, mint gitárokat.

Johnny: Mielőtt elbúcsúznék, szeretnék köszönetet mondani azért, amit eddig csináltál itt, a Citynél. 1972 óta vagyok City-drukker. Ezt már mondtam Vincent Kompanynak és néhány más játékosnak is, engem nem az érdekel, hogy minden megnyerjünk. Csak olyan jó játékosokat akarok látni, akik igazán szeretik ezt a klubot. Volt néhány jó srác a '90-es években, de többen nem voltak formában és nem voltak elég elkötelezettek. Szeretem nézni, hogy ezek a srácok próbálkoznak.

via The Guardian


Hozzászólások