Premier League - Alapjaiban változtathatja meg a futballt a Liverpool BL-győzelme
Alapjaiban változtathatja meg a futballt a Liverpool BL-győzelme
Fotó: Europress/AFP

Alapjaiban változtathatja meg a futballt a Liverpool BL-győzelme


2019/06/11 11:58
A statisztikai alapú adatelemzések az elmúlt két évtizedben megváltoztatták a csapatsportok arculatát, elég csak a baseballra vagy a kosárlabdára gondolni. Újabban a labdarúgásban is egyre inkább felismerik az analitika jelentőségét és szükségességét, többek között a Liverpoolnál is, ahol az edzőválasztást, a játékosok kiválogatásának folyamatát és a napi felkészítést is meghatározza az adatelemzés. Erről készített hosszú riportot a  New York Times, melynek fordítását a Hosszabbításon is elolvashatjátok.

Jürgen Klopp még csak a harmadik hete volt a Liverpool menedzsere, amikor 2015 novemberében a csapat elemzőrészlegének igazgatója, Ian Graham, kezében számítógépéről kinyomtatott papírokkal, bemasírozott az irodájába. Azt szerette volna megmutatni Kloppnak - akivel előtte személyesen nem is találkoztak -, hogy mire képes a munkája. Meg akarta győzni az edzőt, hogy hasznosítsa is azt.

Graham kiterítette a papírokat az asztalra. Elkezdett a Borussia Dortmundról beszélni, arról a klubról, ahol a Liverpoolt megelőzően dolgozott Klopp. Rámutatott, hogy a Dortmundnak számos helyzete volt a könnyű ellenfélként számon tartott, a Bundesligát 11. helyen záró Mainz ellen, mégis Klopp csapata veszített 2-0-ra. Graham épphogy elkezdte magyarázni, mit jelentenek a kinyomtatott adatok, amikor Klopp arca felderült: "Ó, szóval láttad azt a meccset"  - mondta. "Őrület volt. Kicsináltuk őket. Láttad!"

Valójában nem látta a mérkőzést, azonban amikor arról döntöttek, ki váltsa a kirúgás szélére sodródott edzőt, Graham bevezette az általa megalkotott matematikai modellbe az összes passzt, lövést és szerelést, amit a Dortmund játékosai a Klopp-éra alatt bemutattak. Ezután a Dortmund összes mérkőzését értékelte a játékosok teljesítménye alapján. Egyből feltűnt neki a különbség: Klopp utolsó évében a Dortmund a hetedik helyen zárt a bajnokságban, miközben a modell számítása alapján másodikként kellett volna! Graham arra következtetett, hogy a csalódást keltő szezon, bár a csorba Klopp hírnevén esett, nem az edzőn múlt. Csak épp a közelmúlt történetének egyik legkevésbé szerencsés csapatát irányította.

000_DV2008473.jpg Fotó: Europress/AFP 

Az ábrák azt mutatták, hogy a Mainz elleni mérkőzésen a Dortmund 19-szer lőtt kapura, szemben az ellenfél 10 lövésével. Közel a mérkőzés kétharmadában irányítani tudott. 85 alkalommal juttatta el a labdát a támadó zónába, miközben a Mainznak csak 55-öt engedélyezett. Egészen lenyűgöző módon, 36 alkalommal jutott a labdával az ellenfél tizenhatosán belülre, a Mainz csak 17-szer. Két buta hiba miatt mégis kikapott a Dortmund. A 70. percben kihagyott egy büntetőt, négy perccel később pedig öngólt vétett. Majdnem minden mérhető dologban jobban teljesített a Dortmund a Mainznál - kivéve a végeredmény tekintetében.

Labdarúgásban a helyzetek minden más sporthoz viszonyítva nagyobb mértékben befolyásolják a végeredményt. Viszonylag ritkán esik gól, az angol Premier League-ben például három alatt van a mérkőzésenkénti gólátlag. Graham bemutatott egy másik mérkőzést is Kloppnak, a Hannover elleni, egy hónappal később lejátszott bajnokit. A statisztikák még inkább a Dortmund mellett szóltak: 17 lövés a 7-tel szemben, 55 tizenhatoson belülre juttatott labda a 11-hez képest és 11 sikeres beadás a 3-hoz viszonyítva. "1-0-ra kikaptatok"  - mondta. "De kétszer annyi helyzetetek volt."

Klopp szinte már kiabált. "Láttad a mérkőzést?"
"Nem, nem csak..."
"Kivégeztük őket. Sosem láttam még ilyet. Nyernünk kellett volna. Biztosan láttad!"

Graham azonban azt a meccset sem nézte meg. Valójában, amint azt Kloppnak is elmondta, egyetlen Dortmund-mérkőzést sem látott abból a szezonból. Arra csak akkor lett volna szüksége, ha magára a labdarúgásra, a két csapat küzdelméből fakadó drámára kíváncsi, vagyis arra, amire a legtöbb sportrajongó. Ahhoz viszont, hogy megértse, mi történt a pályán, csak az adatokra volt szüksége.

000_DV1992982.jpg Fotó: Europress/AFP

Az analitika az utóbbi években jelentős hatást gyakorolt a profi baseballra és kosárlabdára. Ez a szemléletmód a labdarúgásban is egyre inkább megveti a lábát, ahol hagyományosan a statisztikáknak nincs akkora jelentőségük. Graham, aki elméleti fizikából doktorált a Cambridge-i Egyetemen, több mint 100 ezer játékos fejlődését követi nyomon a saját adatbázisán keresztül. Ez alapján ad tanácsot, kiket kellene megszereznie a Liverpoolnak és hogyan kellene használni az új szerzeményeket, és javaslataival jelentős mértékben segített a sportág történetének egyik legdicsőségesebb és sikeresebb klubjának, hogy visszatérjen a csúcsra.

Klopp a Dortmundnál nem foglalkozott adatelemzéssel. Ebben a tekintetben épp olyan volt, mint az edzők többsége. Mire azonban azon a 2015-ös reggelen Graham elhagyta az irodáját, megvilágosodott. Meggyőződött arról, hogy Graham, dacára annak, hogy egyetlen Dortmund-meccset sem látott, olyan szinten megértette a csapat balszerencséjét, mintha ő maga lett volna az edző. Később azt is megtudta, Graham elemzése nélkül - ami csupán az egyik aspektusa volt az edzőválasztás aprólékos folyamatának - soha nem kapta volna meg az állást. "Az épület végében lévő részleg?"  - mondta Grahamra és csapatára utalva. "Ők az oka annak, hogy most itt vagyok."

A Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágójának 79. percében szöglethez jutott a Liverpool. Trent Alexander-Arnold, az angolok 20 éves jobbhátvédje a pálya közepe felé sétált, átengedve a szögletrúgás lehetőségét valamelyik csapattársának. Miközben sétált vissza, észrevette, hogy a Barcelona játékosai zavarodottnak tűnnek, alig páran figyelnek. "Egyike volt azoknak a pillanatoknak"  - mondta - "amikor meglátod a lehetőséget."  Alexander-Arnold négy lépést tett, amint a helyére igyekezett. Majd hirtelen irányt váltott, a labda felé rohant és a Barcelona tizenhatosába ívelte azt.

Addigra a Liverpool egy valószínűtlen feltámadást produkálva kiegyenlítette a mérkőzést. Három gólt szerzett válasz nélkül, ezzel leolvasztva a Barcelona háromgólos előnyét. Mielőtt kezdetét vette volna a párharc, a Barcelona számított a döntőbe jutás esélyesének, az első mérkőzés végeredménye pedig megerősítette a várakozásokat. Azt követően az a sportfogadó, aki 100 dollárt akart nyerni a Barcelona továbbjutásán, 1800 dollárt volt kénytelen kockáztatni.

1975 és 1990 között, szinte egy teljes generáción át, a Liverpool dominálta a labdarúgást. Tíz bajnoki címet szerzett Angliában és nyolc év alatt négyszer győzött a Bajnokok Ligája elődjének számító Bajnokcsapatok Európa Kupájában. A Liverpool olyan sikeres volt, hogy Anglia egyik leglátványosabb exportcikkévé vált. Európa szerte rajongói klubokat szerveztek, sőt, még olyan országokban is, ahol korábban nem követték a sportágat, így Ausztráliában és Amerikában.

Akkoriban az angol klubokat pirospozsgás arcú üzletemberek birtokolták, akik gyerekként maguk is rugdosták a labdát, vagyonukat pedig kőbányákból vagy parkolóhelyekből szerezték. Ez megváltozott, amikor a világ leggazdagabb emberei elkezdték kivásárolni őket. 1997-ben Mohamed al-Fayed egyiptomi üzletember és áruházlánc-tulajdonos átvette az akkor másodosztályú Fulham irányítását és feljuttatta a Premier League-be. 2003-ban Roman Abramovich orosz oligarcha, aki vagyonát olaj-, alumínium- és acélbizniszből szerezte, a Chelsea-t vásárolta meg. Stan Kroenke, a Wal-Mart örökösének férje az Arsenalban kezdett részesedést szerezni.

Ugyanabban az évben a Liverpoolt évtizedeken keresztül irányító család eladta a klubot két amerikai üzletembernek, Tom Hicksnek és George Gillettnek. Hicks volt a Texas Rangers baseball csapatának és a Dallas Stars jégkorongcsapatának tulajdonosa is, míg Gillett a sípályák üzemeltetéséből egy NASCAR-csapat és az NHL-es Montreal Canadiens vezetésénél kötött ki. Csakhogy a helyi gazdaság jóval kevesebb nagyvállalatot vonzott Londonnál vagy akár Manchesternél, és az is kiderült, hogy Gillettnek és Hicksnek alig marad pénze a labdarúgásra. Pár év után a Liverpool úszott az adósságban és a pályán is gyengén teljesített. 

2010 októberében, a lényegében csődeljárás alá kerülő klubot Hicks és Gillett kénytelen volt 480 millió dollárért eladni a New England Sports Venturesnek. John Henry, korábbi kereskedő és befektetési menedzser Missouri és Arkansas kisvárosaiban nőtt fel. Gyerekkori szenvedélyei közé tartozott az APBA Baseball, egy olyan játék, amit a profi liga játékosait ábrázoló kártyákkal játszanak. Henry a szójabab piaci árának ingadozását modellező algoritmus kifejlesztésével gazdagodott meg. Ez a fajta analízis vállalatainak szerves részévé vált: jóformán semmilyen döntést nem hoztak meg nélküle, kezdve attól, hogy kiket nevezzenek ki a vezetőségbe, egészen odáig, hogy melyik Red Sox-beállóst párosítsák az ütőkkel.

000_1GE0Y4.jpg Fotó: Europress/AFP

Amikor Henry cégcsoportja - mai nevén Fenway Sports Group - megszerezte a Liverpoolt, a klub közel két évtizede nem zárt a bajnokság élén. Mivel a Fenway nem tudta túlköltekezni a sejkeket és oligarchákat, más stratégiát kellett választania. Az első hat év során a Liverpool egyetlen egyszer zárt hatodiknál előkelőbb pozícióban. A Bajnokok Ligájába egyszer jutott ebben az időszakban, de már a negyeddöntők előtt búcsúzott is onnan. Sokan úgy gondolták, az, hogy a számokra támaszkodnak, háttérbe szorítja azokat az embereket, akiknek meg kellett volna hozni a döntéseket. 

Klopp kinevezését követően az angol The Independent írta, hogy a legnagyobb kihívás, amivel az edzőnek meg kell küzdenie, "a klub mély meggyőződése lesz ahhoz az elmélethez, hogy a játékosok statisztikái - az analitika - választ jelenthet a legtöbb kérdésre."

Klopp természetesen hagyományosabb forrásokból is kap tanácsokat, taktikája mindig az adatok és az intuíció keverékéből áll össze. A BL-elődöntőben például az volt a célja, hogy gyors játékosaival nyomást gyakoroljon a Barcelona támadóira, a labdaszerzéseket pedig ellentámadásokká alakítsák. Többnyire működött az elképzelése, az első mérkőzés elején frusztráltnak tűntek a Barcelona játékosai. Azonban, ahogyan az a futballban gyakran előfordul, a taktikai előnyt nem mindig sikerül gólokká váltani. Helyette Luis Suárez, egy korábbi Liverpool-játékos szerzett gólt a Barcelonának.

Az 1-0-s Liverpool-vereség drámai folytatást ígért volna a visszavágóra, melyre az Anfielden, a klub legendás hangulatú stadionjában került sor. A hajrában azonban Lionel Messi, a labdarúgás történetének egyik legnagyobbja, két gólt szerzett. A második találata egy zseniális szabadrúgás volt, amit a sorfal fölött tekert a tehetetlenül vetődő Liverpool-kapus kapujába. Fontos tanulságnak tűnt, hogy nincs az a fajta analitikai felkészítés, amely képes lenne felülkerekedni egy ilyen játékos képességein. "Ezekben a pillanatokban"  - mondta utólag Klopp" egyszerűen megállíthatatlan."

Az idegenben szerzett góloknak a Bajnokok Ligájában extra jelentőségük van, ha a párharc döntetlenre áll. Amennyiben a Barcelona gólt szerzett volna az Anfielden, a Liverpoolnak már ötre lett volna szüksége a továbbjutáshoz. És ha ez nem lenne elég letaglózó, ketten is megsérültek a Liverpool alapemberei közül, így Mohamed Salah és Roberto Firmino sem léphetett pályára. Mégis, amikor Divock Origi, a Salah helyére beugró támadó betalált a hetedik percben, a közönség életre kelt. Azután a Liverpool két korai gólt szerzett a második félidőben. Ez készítette elő Alexander-Arnold becsapós szögletét.

Mielőtt elrúgta volna a labdát, egy pillanatra elkapta Origi tekintetét. Miközbe sprintelt vissza a sarokba, Origi is mozgásba lendült. Hagyta kétszer lepattanni, majd kapásból a kapu bal oldalába vágta a labdát. Olyan gól volt, amit előre nem lehetett megtervezni és az elemzések sem jósolhatták meg. "Semmi közünk sem volt a negyedik találathoz"  - írta Graham a meccs után e-mailjében. "Nem szeretnénk olyasmiért learatni a babérokat, amihez egyébként semmi közünk."

Pelé, a nagyszerű brazil futballista egyszer "gyönyörű játékként" jellemezte a labdarúgást. Noha nem ő volt az első, a kijelentését követően ráragadt a sportra a jelző. Folyamatos, időnként művészi jellegével nem hasonlítható a különálló játékszituációkra épülő baseballhoz és az amerikai focihoz, és szételemezhető pontszerző akciók tucatjai sem állnak rendelkezésre, mint a kosárlabdában. Az eseményeket szinte lehetetlen számszerűsíteni. A tehetséget gyakran esztétikai szempontok szerint nézik: ha úgy tűnik, jó játékos vagy, az valószínűleg úgy is van. 

A legtöbb sportban a legkülönbözőbb statisztikai adatokat használják a csapatok és a játékosok értékelésére. A labdarúgásban azonban - egészen mostanáig - leginkább arra helyezték a hangsúlyt, kik szerezték a gólokat. Manapság már tengernyi adat áll rendelkezésre, hányszor próbálkoztak lövéssel a játékosok, hány százalékban birtokolták a labdát a csapatok és még egy csomó egyéb szempont értékelik őket. Ezek az adatok azonban arra alkalmatlanok, hogy részletesebb képet adjanak arról, mi történt a pályán, melyik csapat nyerte a mérkőzést.

000_CQ6HZ.jpg Fotó: Europress/AFP

Vegyük például a szögleteket. Elméletben a szögletek gólszerzési-lehetőségnek számítanak, vagyis ha több van az ellenfélnél, az a stratégia sikerességére utalhat. Csakhogy a szögletek bizonyos csapatokat jobban segítenek, főként azokat, akik rendelkeznek erős fizikumú, középre jól érkező csatárral. A védők kicselezésében jeleskedő támadók viszont inkább a felépített akcióból tudnak veszélyeztetni, így ezeknél a csapatoknál kevésbé elégedettek, amikor szögletrúgásra kerül a sor.

Hasonló ellentmondások vannak a labdabirtoklásnál is. Mivel labda nélkül ritkán születik gól, a nagyobb labdabirtoklás tűnik előnyösebbnek. Mégis akadnak olyan csapatok, amelyek nem törekednek a labdabirtoklásra, ilyen például az izlandi válogatott is. Mivel az izlandi játékosok többsége képzetlen, az edzők célja, hogy minél távolabb legyen a labda a kapujuktól. 2016-ban Izland bejutott az Európa-bajnokság negyeddöntőjébe, sokkal nagyobb országokat, köztük Angliát verve, miközben a későbbi győztes Portugáliával is döntetlent játszott.

A Michael Lewis 2003-ban megjelent, Moneyball című kötetében bemutatott analitikai modellt éppen ezért összeegyeztethetetlennek tartották a labdarúgással. A könyv az Oakland A's baseball-csapatáról szól, arról, hogyan szerzett előnyt a játékosok kiválogatásának egy egészen új szemléletmódjával. A futballt viszont rettentő nehéz számszerűsíteni, hiszen a játék nagy részében lábról lábra jár a labda, miközben a csapatok a megnyíló területekre várnak. Előfordulhat, hogy a gólt egy olyan szélső szerzi, aki alig csinált valamit a mérkőzésen, mondjuk azt követően, hogy a meccset végig irányító csapat elkövet egy védelmi hibát. 

"Kiszámíthatatlan a játékunk"  - mondta Sam Allardyce, aki közel három évtized alatt 12 klubot járt meg. "Túl kiszámíthatatlan, hogy a statisztikák alapján hozzunk döntést. Ez nem baseball vagy amerikai foci."

2008-ban a Chelsea létesített először analitikai részleget a Premier League-ben, később az Arsenal megvásárolta a StatDNA nevű elemzőcéget. Maguk a menedzserek viszont nem látták meg az adatokban rejlő lehetőséget, vagy csak olyan szinten voltak elfoglalva a napi teendőikkel, hogy nem maradt idejük kitalálni, hogyan használják fel. Néhány évvel ezelőtt az OptaPro szervezésében tartottak egy konferenciát Londonban, ahol a futball számszerűsítésére szakosodott, maroknyi ember bemutathatta módszerét a többieknek.

000_14F50S.jpg Fotó: Europress/AFP

A nyilakkal telezsúfolt ábrák és hőtérképek többnyire még csak a felszínt kaparhatták. Miután pedig új mérőszámok jelentek meg, a szakkommentátorok és edzők nyíltan elutasították őket. Amikor az ESPN-es Craig Burley-t, egy korábbi Premier League-középpályást kérdeztek arról, mit gondol a gólhelyzeteket számszerűsítő "várható gól" mutatóról, ami egy adatbázis alapján értékeli, hogy egy adott lövésből mekkora valószínűség szerint születik találat, kétségeinek adott hangot "Micsoda képtelenség ez az egész! Karácsonykor várom az ajándékokat a Télapótól, de csak nem jönnek"  - mondta.

Mivel a Chelsea és az Arsenal jobb anyagi lehetőségekkel rendelkezett a Liverpoolnál, így más utat kellett kitalálniuk, hogy tartsák velük a lépést. Úgy gondolták, ha az adatok összegyűjtése és elemzése segíthet áthidalni a különbséget, bolondok lennének, ha próbát sem tennének vele. 

Graham egy Cardifftól nagyjából egyórás autóútra fekvő településen nőtt fel, Liverpool-szurkolóként. Gyerekkorát meghatározta a '70-es és '80-as évek Liverpool-dominanciája, ráadásul a klub legjobb játékosa, Ian Rush hozzá hasonlóan walesi volt. Feladatai közé tartozik, hogy minden meccs elé összeállít egy információcsomagot, amiből Klopp kiválogathatja azokat, amiket a játékosai hasznosíthatnak. A csapat tagjai legfeljebb csak sejthetik, hogy az információk egy része matematikai géniuszoktól származik. 

"Tudjuk, hogy valaki órákat töltött azzal, hogy kiszámolja mindezt"  - mondta Alex Oxlade-Chamberlain, a Liverpool középpályása. "Azonban az edző nem bombáz minket statisztikával és elemzésekkel. Csak elmondja, mit csináljunk."

000_1G34D6.jpg Fotó: Europress/AFP

Graham legnagyobb felelőssége a játékosok igazolásánál van. A mérkőzésekről gyűjtött adatokat betáplálja a képletébe, értékeléseihez nem használ meccsfelvételeket. "Nem szeretem a videót" -   mondja. "Befolyásol a döntésben."   Graham célja, hogy a klub, melynek dolgozik megnyerje a mérkőzéseit, ugyanakkor azt is szeretné, hogy a megállapításai beigazolódjanak. "Ha rosszul teljesítenek a játékosok, azt személyes sértésnek tekintem. Ha valakiről úgy gondolom, hogy jó futballista, nagyon-nagyon szeretném, hogy jól teljesítsen."

Keita egyike volt Graham felfedezettjeinek. A nyugat-afrikai Guineából származó játékos az osztrák Red Bull Salzburgnál játszott, amikor a walesi elemző felfigyelt az általa generált adatokra, amikhez hasonlót korábban még nem látott. Keita akkoriban védekező középpályás volt, közvetlenül a Salzburg védői előtt játszott. Időnként előfordul, hogy a védekező középpályások egy sorral feljebb lépve is megállják a helyüket, az azonban az ritkaság, hogy a támadók mögött is hatékonyak. Keita mindhárom szerepkörben megállta a helyét.

Keita sokoldalúsága a hagyományos statisztikák számára értelmezhetetlenek voltak, nem véletlen, hogy Graham ezeket az adatokat nem tartja sokra. Hónapokat töltött egy olyan modell kidolgozásával, ami kiszámolja minden egyes csapat esetében, mekkora esély volt a gólszerzésre bármiféle akciót megelőzően - passz, rossz lövés, becsúszó szerelés -, és mennyi esély volt közvetlenül az akciót követően. Ez a modell számszerűsíti, hogy egyes játékosok milyen hatással voltak a csapat győzelmi esélyére meccs alatt. 

Előfordulhat, hogy a hagyományos statisztikákban jól teljesítő játékosok Graham listáján is az élmezőnyben vannak, mások viszont a legalján végzik.

000_1CV13P (1).jpg Fotó: Europress/AFP

Keita passzpontossága valamivel alacsonyabb az elit középpályások egy részéhez képest, Graham adatai azonban megmutatták, hogy Keita gyakran próbálkozott olyan passzokkal, melyekkel gólhelyzetbe tudta volna hozni társait. Keita sokoldalúsága a mérkőzéseit nyomon követő megfigyelők is láthatták, az adatok azonban ennél sokkal többet árultak el. Graham egy olyan játékost látott, aki minden igyekezetével azon volt, hogy a labdát a lehető legelőnyösebb helyre juttassa. Ezért 2016 elején azt javasolta a klub vezetőségének, hogy szerezzék meg Keitát, aki tavaly nyáron csatlakozott is a Liverpoolhoz.

Ahogy közeledett a Leicester City elleni, januári mérkőzés, Keita játéka látszólag nem igazolta Graham szakvéleményét. Bár a számok azt mutatták, épp olyan jól teljesít, mint korábban bármikor, kevés szurkoló érezte így és a Liverpool vezetőségének egy részénél hasonló volt a helyzet. Néhány gól vagy gólpassz Keitának és Graham nyugalmának is jót tett volna. Keita a második félidőben kicselezett pár játékost, és hirtelen gólhelyzetbe került. Graham már félig felemelkedett a várakozás pillanataiban, amikor Keita ellőtte a labdát. Ezzel egy időben az egyik Leicester-játékos leütközte. 

A lövés mellé ment és a Liverpool-szurkolók nagy bánatára büntetőt sem ítéltek. Keitát hamarosan lecserélték, Graham pedig lelkesen tapsolt, miközben elhagyta a pályát. Azonban amikor arról kérdezték, szerinte jól játszott-e, nem adott határozott választ. Közölte, hogy majd másnap megmondja, ha kielemezte az adatokat.

Graham végigcsinálta a kétéves posztdoktori képzést a Cambridge Egyetemen, amikor rájött, hogy igazából nem is szeretne tudós lenni, mert a szakterületének számító polimer fizikában a legtöbb áttörést már évekkel korábban felfedezték. "A klasszikus tanulmányokat a '70-es években írták"  - mondta. "Szóval olyasmit kutattunk, amiben legfeljebb kicsi előrelépést produkálhattunk."  Amikor valaki elküldött neki egy állásajánlatot az egyik analitikai start-up-cégnél, ami labdarúgócsapatoknak szeretett volna szolgáltatást nyújtani, azonnal felkeltette az érdeklődését a lehetőség. Megkapta a munkát, ahol közölték vele, olvassa el a Moneyball című könyvet.

000_ARP3510672.jpg Fotó: Europress/AFP 

2008 és 2012 között, négy éven át a Tottenhamnek adott tanácsokat. A klubot olyan menedzserek irányították, akik kevés jelentőséget tulajdonítottak meglátásainak, de ez akkoriban szinte az összes edzőre igaz volt. Azután viszont, hogy a Fenway megvásárolta a Liverpoolt, Grahamat bízták meg azzal, hogy kiépítsen egy, a baseball-csapatokéra hasonló részleget. Szinte egységes megvetés kísérte a tevékenységüket. " »Laptop-srácok « »Nem is ismerik a játékot « - ezeket a hangokat még pár hónapja is lehetett hallani"  - mondta Barry Hunter, aki a Liverpool megfigyelői hálózatát vezeti. "Sokszor vágták hozzánk azt a Moneyball-dolgot."

Graham ezekre alig figyelt. Kereste a rendszer gyengeségeit, azokat a játékosokat, akiket alulértékeltek, akik rejtve maradtak. Egy téli délutánon kivetítette egy kijelzőre a laptopján tárolt táblázatokat. Olyan statisztikákat tartalmazott, mint az összesített lőtt gólok, perceként lőtt gólok és kidolgozott helyzetek, valamint a várható gólok (xG). Meglepőnek tűnhet, hogy Graham az általa túlzottan is egyszerűnek tartott adatokat használta, de megtette a hatását. "Néha nincs szükség ennél mélyebb vizsgálatra"  - magyarázta.

2014-ben a Chelsea leigazolt egy egyiptomi támadót, Mohamed Salah-t, akit - noha két szezon alatt csak kilenc gólt szerzett svájci csapatában - a jövő sztárjaként kezeltek. A Chelsea-nél eltöltött időszaka minden számítás szerint csalódás volt: két szezon alatt 13 mérkőzésen lépett pályára, ezeken két gólja volt, és többször kölcsönadták más kluboknak. Végül az AS Roma végleg kivásárolta szerződéséből. Akkoriban úgy gondolták, Salahnak kevés esélye van arra, hogy valaha is sikeres legyen Angliában.

Az angol labdarúgó társadalom szerint  egyedülálló élmény a Premier League-ben játszani. A rivalizálás sokkal kiegyensúlyozottabb, mint a többi bajnokságban, majdnem minden meccsért meg kell küzdeni. Az angol játékosoknak alkalmazkodniuk kellett a mostoha körülményekhez, ami részben a precíz passzjáték rovására ment, és a játék fizikális jellege domborodott ki. A média mindenhol ott van és mindenre figyel. Az idő időnként borzalmas. Általános vélekedés, hogy vannak játékosok, akik nem tudnak alkalmazkodni az angol focihoz, sokan az esélyt sem kapják meg.

068_AA_01062019_965119.jpg Fotó: Europress/AFP

"Voltak, akik azt gondolják, Salah megbukott a Chelsea-nél"  - mondta Graham"Ezt a legnagyobb tisztelettel visszautasítom."  Graham számításai szerint Salah produktivitása nagyon hasonló volt a Chelsea-nél, mint az angliai évei előtt és a távozását követően. Az az 500 perc, amit a pályán töltött a Kékeknél, pályafutásának egy igen apró részét képezi. "Ez talán a képességei ellen szólhat,"  - magyarázta Graham"azonban az ezernyi játékpercből származó adatok ezt sokszorosan cáfolják."  Graham meglátta a lehetőséget az angol labdarúgás különlegességéről szóló diskurzusokban, talált egy gyengeséget a rendszerben.

Graham javasolta az Olaszországban remeklő Salah megszerzését, akiért végül 41 millió dollárt fizetett a Romának a Liverpool. Graham adatai azt mutatták, Salah remek párost alkothat Firminóval, a csapat egyik támadójával, aki mindenki másnál több gólhelyzetet alakított ki a posztján. Igaza lett: Salah a 2017/18-as szezonban a várható gólokat elkezdte valódiakra váltani. 32 találatával megdöntötte a Premier League gólrekordját, emellett a Liverpool feltámadásának szimbólumává vált. Koronaszerű, göndör hajával és ragályos mosolyával, talajt szaggató sebességével a labdarúgás egyik legjobban felismerhető figurájává vált.

Tavaly - a 2019-es siker előszeleként - a Liverpool váratlanul a Bajnokok Ligája döntőjéig menetelt. Ez volt az egyik első kézzel fogható jele annak, hogy a Henry és a Fenway Group által alkalmazott stratégia működik. A mögöttünk álló évben Salah egyike volt az angol bajnokság góllövőlistájának élén végző hármasnak. (A szintén liverpoolos Sadio Mané társaságában.) Akadt egy másik igazolás, aminek talán még nála is nagyobb hatása volt a klubra. Nem sokkal érkezését követően arra kérték Grahamet, nézzen utána az Inter balszélsőjének, Philippe Coutinhónak. Adatai alapján erősen támogatta a brazil érkezését. 

A Liverpool 16 millió dollárt fizetett a játékosért, aki a következő öt idényben oroszlánrészt vállalt a klub felemelkedéséből. Értékét ezalatt jelentősen növelte, tavaly a Barcelona körülbelül 170 millió dollárt fizetett érte. Ebből az összegből a Liverpool három játékost igazolt: Alisson Beckert a kapuba, Fabinhót a középpályára és Virgil van Dijket a védelem közepébe. Mindhárman kulcsjátékosokká váltak. Henry később megerősítette, hogy a Coutinho eladásából származó bevételek nélkül nem tudták volna leigazolni ezeket a játékosokat.

000_1H60FV.jpg Fotó: Europress/AFP 

Graham a Melwood edzőközpont egyik fehérre festett szobájában dolgozik, amit egyetlen folyosó választ el az edzőktől és az étkezőtől. Tim Waskett, aki asztrofizikát tanult, Graham balján ül. Ott van a közelükben Dafydd Steele, egy korábbi junior sakkbajnok; ő matematika szakon végzett az egyetemen és az energiaiparban dolgozott. Will Spearman talán még a többieknél is szokatlanabb háttérrel rendelkezik. Texasban nőtt fel, ahol édesapja professzorként tanított az egyik egyetemen. Nagyenergiájú fizikából doktorált a Harvardon, utána dolgozott a genfi részecskegyorsítóban, a CERN-ben, ahol sikerült bizonyítani a szubatomi Higgs-bozon létezését. Disszertációjában bemutatta a részecske szélességének és tömegének első közvetlen mérési folyamatát.

Az elemzők próbálnak reggeliidőben megérkezni Melwoodba, amennyire az lehetséges. Az étkezőben helyi gazdálkodásból származó tojás, öt-hat féle saláta és marhahús kapható. A játékosok az edzők és egyéb stábtagok mellett ülnek, az elemzők viszont, akik látványosan kilógnak a sorból, a szomszédos asztalhoz csoportosulnak. Szívélyesen, már-már barátságosan üdvözlik egymást, de nincs szoros kapcsolat köztük és a játékosok között. A Leicester elleni meccs utáni reggelen Graham háttal ül Keitának, székeik összeérnek. Néhány órával korábban még a lelátóról kiabált a játékosnak, most néhány centire voltak egymástól, ugyanolyan tojást ettek, mégsem elegyedtek beszélgetésbe. 

"Ha szeretne mondani valamit a mérkőzésről, megteheti és még boldog is leszek"  - mondta Graham. "Ellenkező esetben viszont békén hagyom őt."

Egy ponton Spearman elment kávéért, majd érdekes kérdéssel tért vissza: Ki lehet a világ leginkább helyén kezelt futballistája? Nem a leginkább alul- vagy felülértékelt, hanem az, akit az általános vélekedés legpontosabban értékel. "Messinek kell lennie"  - tette hozzá. "Mert ha nem is ő a legjobb játékos a világon, akkor is a második. Talán ez a vélemény mutat leginkább egy pont felé."  Miközben a véleményét próbálta alátámasztani, kiöntötte a kávét az asztalra. Az elemzők között jó hangulatú csipkelődés kezdődött. "Elég rossz munkát végzel, ha arról szeretnéd meggyőzni a többieket, nem is vagy akkora kocka"  - mondta Waskett.

Mik játszottak szerepet az utóbbi évek legkevésbé látványos Bajnokok Ligája-döntőjében? | Hosszabbítás

A Liverpool az utóbbi évek legkevésbé látványos döntőjében nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Az eredmény mögött meghúzódó taktikai harc napjaink legjobb edzőinek két jeles képviselője között azonban számos érdekességet rejt, és ha ezeket megismerjük, akkor pontosabb képet kapunk arról, hogy mi is történt a madridi Wanda Metropolitanóban szombat este.

Spearmannak kevés köze volt a Liverpool mostani sikereihez. Szinte alig végez olyan munkát, amit Klopp felhasználhat és a játékosok kiválasztásába is ritkán kapcsolódik be. Szerepköre sokkal kevésbé megfogható. Épp csak annyit tud a sportról, hogy megpróbálja megváltoztatni azt. "Még csak most kezdtük feltenni a kérdést, miért nem próbálkozunk meg egy másfajta labdarúgással?"  - fejtette ki Graham. A labdarúgás egyéni akciók ezréből tevődik össze, Graham modellje azonban csak a passzokból, lövésekből és a labda mozgásából származó hivatalos adatokból tud táplálkozni. "Még mindig korlátozottak az elérhető adatok. Egy nagyon homályos lencsén próbálunk átlátni." 

A matematikai rendszerezésnek köszönhetően pontosabb képet kapunk arról, ami a pályán történik. Nem csak azt rögzítik, hogy a védő a középpályáshoz passzolt, de azt is, milyen gyorsan haladt a labda és mi történt az átvételkor. Spearman keresi a kiutat a homályból.

Idejének jelentős részét egy videóelemző szoftver fejlesztésével tölti, ami minden játékos teljesítményéhez pontszámokat rendel, még olyan szituációkban is, amikor nincs körülöttük a labda. Ilyen lehet, ha valamelyik szélsőhátvéd egy felfutással arra kényszeríti az ellenfél védőjét, hogy válasszon két játékos levédekezése között, vagy egy csatár jó ütemben érkezik a kapu elé belőtt labdára, még akkor is, ha a passz végül nem pontos. "Minden akciót értékel, hogy mennyire volt értékes és milyen volt a kivitelezés"  - magyarázta Spearman. "Ha ez megvan, belekezdhetünk az új szemléletmód kialakításába."  Az egyik lehetséges út, hogy NFL-szerűen kialakított játékokat találjanak ki, ami alapjaiban változtatná meg a labdarúgás évszázados hagyományait.

Klopp csapata a Bajnokok Ligája döntőjében 2-0-ra legyőzte a Tottenham Hotspurt, így már csak azzal sem lehet érvelni, hogy az analitika ugyan eljuttatta valameddig a csapatot, de - hasonlóan az Oakland A's-hez -, trófeák megnyeréséhez már nem bizonyult elegendőnek. Ez természetesen alapjaiban véve igazságtalan narratíva volt, hiszen ha a labdarúgás szójabab-biznisz lenne, elegendő lenne néhány adatot bevinni egy algoritmusba, és egyből kiderülne, mi a teendő. Azonban a sport épp a kiszámíthatatlanságával tud érdekes lenni, a tökéletes terveket gyakran felülírja a játékosok tökéletlensége és néhány váratlan helyzet. A lökés, ami miatt Keita a földre került a Leicester City elleni mérkőzésen, büntetőt érhetett volna. Ha pedig értékesítik, az két extra pontot és bajnoki címet jelent a Liverpoolnak.

000_1H66L6.jpg Fotó: Europress/AFP

A valószínűségszámítás már csak ilyen. Bármilyen szorgalmasan számolgatják is az esélyeket és mérlegelik a lehetőségeket, a végén előfordulhat, hogy nem a várt eredményt kapják. Nem mindig legkifinomultabb modellt alkalmazó csapatok nyerik a meccseket, sőt, még csak nem is az, amit esélyesebbnek tartanak. Ezt a leckét John Henry is megtanulta, amikor kockát vetett a gyerekként játszott baseball-játékban. Valószínűleg ez bosszantja leginkább az analitikusokat, azonban épp ebben rejlik a sportág szépsége.

via New York Times

Hozzászólások