Premier League - Aki nélkül Jürgen Klopp soha nem lett volna a Liverpool vezetőedzője
Aki nélkül Jürgen Klopp soha nem lett volna a Liverpool vezetőedzője
Fotó: Europress/AFP

Aki nélkül Jürgen Klopp soha nem lett volna a Liverpool vezetőedzője


2019/06/08 14:44
A statisztikai alapú adatelemzések az elmúlt két évtizedben megváltoztatták a csapatsportok arculatát, elég csak a baseballra vagy a kosárlabdára gondolni. Újabban a labdarúgásban is egyre inkább felismerik az analitika jelentőségét és szükségességét, többek között a Liverpoolnál is, ahol az edzőválasztást, a játékosok kiválogatásának folyamatát és a napi felkészítést is meghatározza az adatelemzés. Erről készített hosszú riportot a New York Times, melyet három részletben a Hosszabbításon is elolvashattok.

Jürgen Klopp még csak a harmadik hete volt a Liverpool, amikor 2015 novemberében a csapat elemzőrészlegének igazgatója, Ian Graham, kezében számítógépéről kinyomtatott papírokkal, bemasírozott az irodájába. Azt szerette volna megmutatni Kloppnak - akivel előtte személyesen nem is találkoztak -, hogy mire képes a munkája. Meg akarta győzni az edzőt, hogy hasznosítsa is azt.

Graham kiterítette a papírokat az asztalra. Elkezdett a Borussia Dortmundról beszélni, arról a klubról, ahol a Liverpoolt megelőzően dolgozott Klopp. Rámutatott, hogy a Dortmundnak számos helyzete volt a könnyű ellenfélként számon tartott, a Bundesligát 11. helyen záró Mainz ellen, mégis Klopp csapata veszített 2-0-ra. Graham épphogy elkezdte magyarázni, mit jelentenek a kinyomtatott adatok, amikor Klopp arca felderült: "Ó, szóval láttad azt a meccset" - mondta. "Őrület volt. Kicsináltuk őket. Láttad!"

Valójában nem látta a mérkőzést, azonban amikor arról döntöttek, ki váltsa a kirúgás szélére sodródott edzőt, Graham bevezette az általa megalkotott matematikai modellbe az összes passzt, lövést és szerelést, amit a Dortmund játékosai a Klopp-éra alatt bemutattak. Ezután a Dortmund összes mérkőzését értékelte a játékosok teljesítménye alapján. Egyből feltűnt neki a különbség: Klopp utolsó évében a Dortmund a hetedik helyen zárt a bajnokságban, miközben a modell számítása alapján másodikként kellett volna! Graham arra következtetett, hogy a csalódást keltő szezon, bár a csorba Klopp hírnevén esett, nem az edzőn múlt. Csak épp a közelmúlt történetének egyik legkevésbé szerencsés csapatát irányította. 

000_DV2008473.jpg Fotó: Europress/AFP

Az ábrák azt mutatták, hogy a Mainz elleni mérkőzésen a Dortmund 19-szer lőtt kapura, szemben az ellenfél 10 lövésével. Közel a mérkőzés kétharmadában irányítani tudott. 85 alkalommal juttatta el a labdát a támadó zónába, miközben a Mainznak csak 55-öt engedélyezett. Egészen lenyűgöző módon, 36 alkalommal jutott a labdával az ellenfél tizenhatosán belülre, a Mainz csak 17-szer. Két buta hiba miatt mégis kikapott a Dortmund. A 70. percben kihagyott egy büntetőt, négy perccel később pedig öngólt vétett. Majdnem minden mérhető dologban jobban teljesített a Dortmund a Mainznál - kivéve a végeredmény tekintetében.

Labdarúgásban a helyzetek minden más sporthoz viszonyítva nagyobb mértékben befolyásolják a végeredményt. Viszonylag ritkán esik gól, az angol Premier League-ben például három alatt van a mérkőzésenkénti gólátlag. Graham bemutatott egy másik mérkőzést is Kloppnak, a Hannover elleni, egy hónappal később lejátszott bajnokit. A statisztikák még inkább a Dortmund mellett szóltak: 17 lövés a 7-tel szemben, 55 tizenhatoson belülre juttatott labda a 11-hez képest és 11 sikeres beadás a 3-hoz viszonyítva. "1-0-ra kikaptatok" - mondta. "De kétszer annyi helyzetetek volt."

Klopp szinte már kiabált. "Láttad a mérkőzést?"
"Nem, nem csak..."
"Kivégeztük őket. Sosem láttam még ilyet. Nyernünk kellett volna. Biztosan láttad!"

Graham azonban azt a meccset sem nézte meg. Valójában, amint azt Kloppnak is elmondta, egyetlen Dortmund mérkőzést sem látott abból a szezonból. Arra csak akkor lett volna szüksége, ha magára a labdarúgásra, a két csapat küzdelméből fakadó drámára kíváncsi, vagyis arra, amire a legtöbb sportrajongó. Ahhoz viszont, hogy megértse, mi történt a pályán, csak az adatokra volt szüksége.

000_DV1992982.jpg Fotó: Europress/AFP

Az analitika az utóbbi években jelentős hatást gyakorolt a profi baseballra és kosárlabdára. Ez a szemléletmód a labdarúgásban is egyre inkább megveti a lábát, ahol hagyományosan a statisztikáknak nincs akkora jelentőségük. Graham, aki elméleti fizikából doktorált a Cambridge-i Egyetemen, több mint 100 ezer játékos fejlődését követi nyomon a saját adatbázisán keresztül. Ez alapján ad tanácsot, kiket kellene megszereznie a Liverpoolnak és hogyan kellene használni az új szerzeményeket, és javaslataival jelentős mértékben segített a sportág történetének egyik legdicsőségesebb és sikeresebb klubjának, hogy visszatérjen a csúcsra.

Klopp a Dortmundnál nem foglalkozott adatelemzéssel. Ebben a tekintetben épp olyan volt, mint az edzők többsége. Mire azonban azon a 2015-ös reggelen Graham elhagyta az irodáját, megvilágosodott. Meggyőződött arról, hogy Graham, dacára annak, hogy egyetlen Dortmund-meccset sem látott, olyan szinten megértette a csapat balszerencséjét, mintha ő maga lett volna az edző. Később azt is megtudta, Graham elemzése nélkül, ami csupán az egyik aspektusa volt az edzőválasztás aprólékos folyamatának, soha nem kapta volna meg az állást. "Az épület végében lévő részleg?" - mondta Grahamra és csapatára utalva. "Ők az oka annak, hogy most itt vagyok."

A Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágójának 79. percében szöglethez jutott a Liverpool. Trent Alexander-Arnold, az angolok 20 éves jobbhátvédje a pálya közepe felé sétált, átengedve a szögletrúgás lehetőségét valamelyik csapattársának. Miközben sétált vissza, észrevette, hogy a Barcelona játékosai zavarodottnak tűnnek, alig páran figyelnek. "Egyike volt azoknak a pillanatoknak" - mondta - "amikor meglátod a lehetőséget." Alexander-Arnold négy lépést tett, amint a helyére igyekezett. Majd hirtelen irányt váltott, a labda felé rohant és a Barcelona tizenhatosába ívelte azt.

Addigra a Liverpool, egy valószínűtlen feltámadást produkálva kiegyenlítette a mérkőzést. Három gólt szerzett válasz nélkül, ezzel leolvasztva a Barcelona háromgólos előnyét. Mielőtt kezdetét vette volna a párharc, a Barcelona számított a döntőbe jutás esélyesének, az első mérkőzés végeredménye pedig megerősítette a várakozásokat. Azt követően az a sportfogadó, aki 100 dollárt akart nyerni a Barcelona továbbjutásán, 1800 dollárt volt kénytelen kockáztatni.

 

1975 és 1990 között, szinte egy teljes generáción át, a Liverpool dominálta a labdarúgást. Tíz bajnoki címet szerzett Angliában és nyolc év alatt négyszer győzött a Bajnokok Ligája elődjének számító Bajnokcsapatok Európa Kupájában. A Liverpool olyan sikeres volt, hogy Anglia egyik leglátványosabb exportcikkévé vált. Európa szerte rajongói klubokat szerveztek, sőt, még olyan országokban is, ahol korábban nem követték a sportágat, így Ausztráliában és Amerikában.

Akkoriban az angol klubokat pirospozsgás arcú üzletemberek birtokolták, akik gyerekként maguk is rugdosták a labdát, vagyonukat pedig kőbányákból vagy parkolóhelyekből szerezték. Ez megváltozott, amikor a világ leggazdagabb emberei elkezdték kivásárolni őket. 1997-ben Mohamed al-Fayed egyiptomi üzletember és áruházlánc-tulajdonos átvette az akkor másodosztályú Fulham irányítását és feljuttatta a Premier League-be. 2003-ban Roman Abramovich orosz oligarcha, aki vagyonát olaj-, alumínium- és acélbizniszből szerezte, a Chelsea-t vásárolta meg. Stan Kroenke, a Wal-Mart örökösének férje az Arsenalban kezdett részesedést szerezni.

Ugyanabban az évben a Liverpoolt évtizedeken keresztül irányító család eladta a klubot két amerikai üzletembernek, Tom Hicksnek és George Gillettnek. Hicks volt a Texas Rangers baseball csapatának és a Dallas Stars jégkorong csapatának tulajdonosa is, míg Gillett a sípályák üzemeltetéséből egy NASCAR-csapat és az NHL-es Montreal Canadiens vezetésénél kötött ki. Csakhogy a helyi gazdaság jóval kevesebb nagyvállalatot vonzott Londonnál vagy akár Manchesternél, és az is kiderült, hogy Gillettnek és Hicksnek alig marad pénze a labdarúgásra. Pár év után a Liverpool úszott az adósságban és a pályán is gyengén teljesített.

2010 októberében, a lényegében csődeljárás alá kerülő klubot Hicks és Gillett kénytelen volt 480 millió dollárért eladni a New England Sports Venturesnek. John Henry, korábbi kereskedő és befektetési menedzser Missouri és Arkansas kisvárosaiban nőtt fel. Gyerekkori szenvedélyei közé tartozott az APBA Baseball, egy olyan játék, amit a profi liga játékosait ábrázoló kártyákkal játszanak. Henry a szójabab piaci árának ingadozását modellező algoritmus kifejlesztésével gazdagodott meg. Ez a fajta analízis vállalatainak szerves részévé vált: jóformán semmilyen döntést nem hoztak meg nélküle, kezdve attól, hogy kiket nevezzenek ki a vezetőségbe, egészen odáig, hogy melyik Red Sox beállóst párosítsák az ütőkkel.

000_1GE0Y4.jpg Fotó: Europress/AFP 

Amikor Henry cégcsoportja - mai nevén Fenway Sports Group - megszerezte a Liverpoolt, a klub közel két évtizede nem zárt a bajnokság élén. Mivel a Fenway nem tudta túlköltekezni a sejkeket és oligarchákat, más stratégiát kellett választania. Az első hat év során a Liverpool egyetlen egyszer zárt hatodiknál előkelőbb pozícióban. A Bajnokok Ligájába egyszer jutott ebben az időszakban, de már a negyeddöntők előtt búcsúzott is onnan. Sokan úgy gondolták, az, hogy a számokra támaszkodnak, háttérbe szorítja azokat az embereket, akiknek meg kellett volna hozni a döntéseket. 

Klopp kinevezését követően az angol The Independent írta, a legnagyobb kihívás, amivel az edzőnek meg kell küzdenie, "a klub mély meggyőződése lesz ahhoz az elmélethez, hogy a játékosok statisztikái - az analitika - választ jelenthet a legtöbb kérdésre."

Klopp természetesen hagyományosabb forrásokból is kap tanácsokat, taktikája mindig az adatok és az intuíció keverékéből áll össze. A BL-döntőben például az volt a célja, hogy gyors játékosaival nyomást gyakoroljon a Barcelona támadóira, a labdaszerzéseket pedig ellentámadásokká alakítsák. Többnyire működött az elképzelése, az első mérkőzés elején frusztráltnak tűntek a Barcelona játékosai. Azonban, ahogyan az a futballban gyakran előfordul, a taktikai előnyt nem mindig sikerül gólokká váltani. Helyette Luis Suárez, egy korábbi Liverpool-játékos szerzett gólt a Barcelonának.

Az 1-0-s Liverpool-vereség drámai folytatást ígért volna a visszavágóra, melyre az Anfielden, a klub legendás hangulatú stadionjában került sor. A hajrában azonban Lionel Messi, a labdarúgás történetének egyik legnagyobbja, két gólt szerzett. A második találata egy zseniális szabadrúgás volt, amit a sorfal fölött tekert a tehetetlenül vetődő Liverpool-kapus kapujába. Fontos tanulságnak tűnt, hogy nincs az a fajta analitikai felkészítés, amely képes lenne felülkerekedni egy ilyen játékos képességein. "Ezekben a pillanatokban" - mondta utólag Klopp - " egyszerűen megállíthatatlan."

Az idegenben szerzett góloknak a Bajnokok Ligájában extra jelentőségük van, ha a párharc döntetlenre áll. Amennyiben a Barcelona gólt szerzett volna az Anfielden, a Liverpoolnak már ötre lett volna szüksége a továbbjutáshoz. És ha ez nem lenne elég letaglózó, ketten is megsérültek a Liverpool alapemberei közül, így Mohammed Salah és Roberto Firmino sem léphetett pályára. Mégis, amikor Divock Origi, a Salah helyére beugró támadó betalált a hetedik percben, a közönség életre kelt. Azután a Liverpool két korai gólt szerzett a második félidőben. Ez készítette elő Alexander-Arnold becsapós szögletét.

Mielőtt elrúgta volna a labdát, egy pillanatra elkapta Origi tekintetét. Miközbe sprintelt vissza a sarokba, Origi is mozgásba lendült. Hagyta kétszer lepattanni, majd kapásból a kapu bal oldalába vágta a labdát. Olyan gól volt, amit előre nem lehetett megtervezni és az elemzések sem jósolhatták meg. "Semmi közünk sem volt a negyedik találathoz" - írta Graham a meccs után e-mailjében. "Nem szeretnénk olyasmiért learatni a babérokat, amihez egyébként semmi közünk."

Folytatása következik.

Hozzászólások