Premier League - A Premier League lesajnált kiscsapatai idén nem feltett kézzel utaznak a nagyokhoz
A Premier League lesajnált kiscsapatai idén nem feltett kézzel utaznak a nagyokhoz
Fotó: Europress/AFP

A Premier League lesajnált kiscsapatai idén nem feltett kézzel utaznak a nagyokhoz

Németh DánielNémeth Dániel
2019/09/15 12:32
Az utóbbi időben nagyon elszoktunk attól, hogy egy kiscsapat - pláne, ha újonc - képes megnehezíteni a nagyok dolgát. Még az egyébként kiegyensúlyozottságáról ismert angol labdarúgásban is évről évre nő a szakadék az elit és a sereghajtók között, épp ezért akkora szenzáció, hogy a Norwich a hétvégén 3-2-re legyőzte a címvédő Manchester Cityt. Az első négy forduló alapján nem is teljesen váratlanul.  

Tartja magát a mondás, miszerint minden lánc csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszeme. Amennyiben ez a profi sportbajnokságokra is igaz, a 2018/19-es szezon katasztrofálisan sikerült a Premier League-nek. Amíg a Manchester City és a Liverpool korábban nem látott magasságokba hajszolta egymást, addig a Huddersfield Town a bajnokság történetének harmadik legkevesebb pontjával zárt. Az elit és a sereghajtók közötti szakadék sosem volt még ekkora, legyen szó az anyagiakról, az erőforrásokról vagy a pontokról.

Azonban nem csak a Huddersfield teljesített gyengén. A Fulham 1980 óta - ekkortól osztanak három pontot a győzelmekért - a leggyengébb teljesítményt nyújtotta az utolsó előtti helyen végző csapatok közül, miután 26 ponttal és -47-es különbséggel zárt. A három kieső - Huddersfield, Fulham és a Cardiff - összesen 76 pontot szerzett a bajnokságban, ami újabb történelmi mélypont a Premier League-ben. Csak összehasonlításképp: az 1996/97-es szezonban 113 pontot gyűjtött az utolsó három, 2010/11-ben 111-et.

000_1G66OZ.jpg Fotó: Europress/AFP

Nem szabad lebecsülni ennek a jelentőségét. Rengeteg érv szól amellett, hogy egy bajnokság igazi erejét - legalábbis a verseny mértékét - a legkevesebb pontot szerző csapatok minősége határozza meg. Amennyiben ugyanis nő a különbség a csapatok között, az erősebbek kevesebb ellenállásra számíthatnak. Ez tulajdonképpen egyre inkább igaz Angliában, főleg a top-six kialakulása óta: az erőviszonyok mindkét végpont felé haladva beágyazottak, a kettő között pedig ott van a középmezőny alkotta egyveleg.

Az, hogy a kevésbé erős klubok hány riválissal szemben és milyen szinten versenyképesek - amit tágabb értelemben értelmezhetünk úgy is, mennyire van reális esélyük egy szoros küzdelem kialakítására - alapvetően meghatározza a bajnokság egészének versenyképességét.

Várhatóan a Manchester City és a Liverpool ismételten elhúz a mezőnytől, miután az előző idényben a meccsek 85%-át (!) megnyerték a többi 18 résztvevővel szemben. Semmi nem utal arra, hogy ez megváltozna idén, mögöttük azonban érdekes lehet a helyzet: vajon milyen irányba lesz változás, ha lesz egyáltalán? Sok múlik a Championshipből feljutók teljesítményén, elvégre (szinte) minden évben ők számítanak a leginkább veszélyeztetettnek a kiesés szempontjából. Gyakran épp az átállás jelentette nehézségek miatt.

000_1JX6ZC.jpg Fotó: Europress/AFP

Ha ugyanis egy másodosztályból érkező klub rosszul kezd, amire azért megvan az esély, hamar lehetetlen helyzetben találhatja magát. Tavaly például a Cardiff és a Fulham 13 pontot szerzett 24 mérkőzésen. Ellenpéldaként a Wolves szolgálhat - ami azért nagyon más helyzetben van az átlagos feljutókhoz képest - azonban az nem elégséges, ha a három feljutóból csak egy teljesít az élvonal szintjén. Főleg, hogy a Huddersfield esetében várható volt, hogy nem tudja megismételni az egy évvel korábbi teljesítményét.

Négy forduló alapján kicsi a minta, de akad néhány változásra utaló jel. Ami, tekintve, hogy a három feljutóból kettő a 18. és a 19. helyen áll, téves megállapításnak tűnhet. Azonban a mostani idény szokatlanul kezdődött: amíg tavaly a 3. és a 19. helyen álló csapatokat 11 pont választotta el négy forduló után, idén ez a különbség csupán 5 pont volt, ráadásul 12 csapat is két pontos differencián belül tartózkodott. Ebben a kasztban vegyesen voltak megtalálhatóak a feljutók és négy csapat a 2018/19-es szezon top7-es mezőnyéből.

Külön érdekes az a játékfelfogás, amit az Aston Villa, a Norwich City és a Sheffield United mutatott az első hetekben. Mindhárom szokatlanul támadó szellemben futballozott, ráadásul még eredményesnek is nevezhető módon. Idén a feljutók 1,3 gólt átlagolnak mérkőzésenként és a kaput eltaláló lövések tekintetében a bajnokság első feléhez tartoznak. Hasonló teljesítmény még az előző idényt a bravúros hetedik helyen záró Wolverhampton sem tudott elérni: mérkőzésenként 0,9 gólt átlagolt és a kaput eltaláló lövésekben top 12-n kívül volt.

000_1JW9IW.jpg Fotó: Europress/AFP

Az újoncok az együttesen lejátszott 12 mérkőzésből négy alkalommal küzdöttek az előző idényben top 4-ben végző csapatokkal. Sokkal több gólt szereztek és többször találták el a kaput, mint azt reálisan elvárhattuk ezektől a csapatoktól az átlagosnál erősebb ellenfelekkel szemben. Az, ahogyan a frissen feljutott csapatok hozzáállnak ezekhez a mérkőzésekhez, segíthetnek meghatározni az elit és a sereghajtók közötti különbséget. Tavaly a Fulham és a Cardiff három pontot szerzett a lehetséges 72-ből a top-six ellen és 24 találkozón 14 gólt szereztek.

Innen nézve ezek a mérkőzések könnyed ujjgyakorlatnak bizonyultak valódi tétmérkőzések helyett.

Az idei szezon - hangsúlyozzuk: kevés minta alapján - egészen más képet fest. A feljutott klubok az első négy mérkőzésen hat gólt szereztek az előző idény négy legerősebb csapata ellen. Ha az Aston Villa támadó szellemű felfogása vezető gólt ért a Tottenham ellen, ha a Norwich képes volt ötször eltalálni a Liverpool kapuját az Anfielden és a Sheffield United kétgólos hátrányból fel tudott állni a Stamford Bridge-en, az bizony felállíthatja a mércét a Premier League hátsó feléhez tartozó csapatai számára.

000_1JQ0KM.jpg Fotó: Europress/AFP 

A különbség csökkenése részben persze az előző idény harmadik és hatodik helye között végző csapatok hibáinak köszönhetőek, azonban az újoncok kifejezetten sok érdekességet hoztak. Chris Wilder taktikai innovációja remekül működik a rutinos, összeszokott keretnél. Norwichban a labdabirtoklást ötvözik a gyors támadójátékkal, Daniel Farke pedig láthatóan hisz a fiatalokban. Az Aston Villa hagyományosabb utat választott, azaz a feljutást követően keményen költekezni kezdett. Ráadásul a Sheffieldhez hasonlóan helyi szakember került a kispadra.

Ez a stratégiai és taktikai sokszínűség, kiegészítve a támadó mentalitással, mindenképpen dicséretre és említésre méltó, amíg kitart. Leginkább azért, mert akár példaként is szolgálhat a bajnokság résztvevői számára. Bárki képes legyőzni bárkit? Ez azért túlzás. Bárki képes megszorongatni bárkit. Talán. Bárki képes fejtörést okozni bárkinek? Erre szinte bizonyosan képesek. Ami már épp elegendő lehet, hogy egy kicsit felkavarják az álló vizet és érdekessé tegyék a bajnokságot.

via football365

Hozzászólások