Premier League - A Chelsea csak költ és nem nevel?
A Chelsea csak költ és nem nevel?
Europress/Getty

A Chelsea csak költ és nem nevel?

Németh DánielNémeth Dániel
2016/04/26 10:13

"A tulajdonos akarja, a csapat edzője akarja, az akadémia menedzsere akarja, én is akarom, a vezetők is akarják - mindenki azt akarja, hogy ez megtörténjen."

Ezek voltak a szavai Michael Emenalónak, a Chelsea technikai igazgatójának, amikor arról beszélt, az a cél, hogy megnyissák a mobilitás lehetőségét az utánpótlás és az első csapat között. Ebben a bizonyos Mirrornak adott interjúban Emenalo hivatkozott a Chelsea utánpótlás-programjának sikerességére, hogy eloszlassa az aggódó szülők kételyeit, akik egyre inkább úgy gondolják, hogy klub a tehetségfejlesztés fekete lyuka.

Ezeknek az anyukáknak és apukáknak teljességgel igazuk van: ahelyett, hogy az akadémia egy potenciális lépcsőfok lenne a Chelsea első csapatához, leginkább átmeneti jelleggel kerülnek a klubhoz a fiatal játékosok. Hosszútávú szerződéseket írnak alá, a legtöbb részét aztán kölcsönben töltik, vagy a 21 éven aluli bajnokságban játszanak, ahol céltalanul tengődnek mérkőzésről mérkőzésre.

Michael Emenalo

Dicséret illeti Emenalót, hogy szeretne ezen változtatni, de fontos felismerni azt is, hogy ehhez a körülötte lévők teljes támogatására szükség van. Ahhoz, hogy a Chelsea önálló legyen, ezen a szinten nem elegendő csupán az, hogy kiépítsenek egy kiterjedt megfigyelői hálózatot, majd megtalálják a legnagyobb tehetségeket. Ehhez többek között az is kell, hogy felülről lefelé haladva elfogadják az esetleges időveszteségeket is.

Szinte egészen bizonyos, hogy a rövidtávú sikereket fel kell áldozni a jövő oltárán és egyelőre semmi jele annak, hogy ez a mentalitás létezne a Stamford Bridge-en.

Egy lépés előre, kettő hátra

Példaként említhető Ruben Loftus-Cheek. Miután a Chelsea szezonja gyakorlatilag véget ért, Guus Hiddink egyre több játékidőt ad a középpályásnak. Ésszerű döntés, hogy tapasztalatot szerezzen, ugyanakkor egy hirdetésként is kezelhetjük. Egy képzeletbeli, alternatív valóság bemutatásának szándékaként.

Loftus-Cheek kiérdemelte, hogy a csapatba kerüljön és feltehetőleg a jelenléte segíteni fog Emenalónak, hogy megnyugtassa a kételkedő szülőket. Mindeközben azonban a sajtóhírek szerint a Chelsea szeretné megvásárolni az AS Roma középpályását, Radja Nainggolant a nyár folyamán.

Miközben a klub arról beszél, hogy teljesen új módszert szeretnének bevezetni, eközben csendben már írják a csekket, bizonyságot adva arról, hogy minden a régi menet szerint halad majd tovább. A belga ugyan stílusában nem hasonlítható Loftus-Cheekhez, de 27 éves, karrierje legszebb éveiben jár, és ha leigazolják, akkor egy újabb helyet fog elvenni a csapatból, ezzel egy másik játékost a Ligakupa-purgatórium felé fog lökni.

Radja Nainggolan

Nainggolan nagyon jó futballista, pontosan az a fajta, akit egy Chelsea ambícióival rendelkező klubnak ki kell szemelnie, ugyanakkor megmutatja azokat a problémákat is, amivel a csapatnak szembe kell néznie: nem lehet egyszerre a két utat folytatni. Vagy elkötelezettek amellett, hogy az akadémiájukból kifutó játékosokra építkeznek, vagy az a cél, hogy folyamatosan erősítsék a csapat versenyképességét jelentős anyagi befektetéssel.

Egy Nainggolan típusú játékos leigazolásának nyilvánvalóan jelentős előnyei lennének - ez magától értetődő -, de ízlelgessük kicsit, milyen üzenete lenne ennek. Például a Loftus Cheek-féléknek, vagy a hozzá hasonlóan tehetséges Lewis Bakernek (aki jelenleg a Vitesse csapatánál van kölcsönben) ez azt mutatja, hogy számukra ismét bezárult egy ajtó.

Nainggolan - ahogyan előtte Cesc Fabregas is - segíthetne a Chelsea-nek, hogy jobb eredményeket érjenek el, de ennek az az ára, hogy háttérbe szorul egy olyan játékos, aki már eleve a klubnál van. Persze ezt az igazolást tálalhatnák úgy is, hogy a keretben lévő lyukakat foltozgatják, vagy mondhatnák, hogy ez addig tart, amíg ezek a fiatal játékosok már készen állnak a nagy feladatra, de ezek olyan viták, amiket sokáig lehetne folytatni.

Az utolsó három évben már a sokadik 30 milliós igazolás lenne. Utána pedig jönne még egy. További három évvel később pedig akárki is lesz a menedzseri irodában, az elvárás az lesz, hogy azonnal eredményeket érjen el. Ő pedig nem fog olyan játékosokkal kockáztatni, akik még épp tanulgatják a játékot. Ha kicsit több türelem van mindegyik fél részéről, akkor talán a Chelsea nem herdálta volna el Kevin De Bruyne-t és Romelu Lukakut.

A Tottenham már előrébb jár?

Ez nem morális kérdés és a Chelseanek joga van így üzemeltetni a klubot, amennyiben megvannak az eszközei és forrásai, de ez a párhuzamos megközelítés a csapatépítésre nem vezet sehova. Ez igazából csak egy mód arra, hogy sóval hintsék be a földet és biztosak legyenek abban, hogy soha nem lépnek előre.

Ha megvan a vágy a reformra, akkor annak a klub tetejéről kell érkeznie. Ha Roman Abramovic képes elfogadni azt, hogy két-három évig tart a váltás és elfogadja, hogy ez egy olyan ár, amit most kell elfogadnia egy önálló jövőért. Ez már elég hátteret biztosíthatna olyan változásra, amiért Emenalo is dolgozik.

Harry Kane

A már fentebb is említett interjúban elutasította azt az állítást, hogy immáron a Tottenham vált a következő generációk leginkább preferált állomáshelyévé. Úgy fogalmazott, hogy Harry Kane az egyetlen említésre méltó saját nevelésű játékosuk és a Spurs egyre jelentősebb szerepére vonatkozó állításokat túlzónak tartja.

Ez talán igaz, de kulcsfontosságú a két csapat megítélésében, hogy a Spursnél fiatal játékosnak lenni nem feltétlenül jár együtt stigmával. Ha az előző idényben Dele Alli délnyugat-London felé vette volna az irányt észak helyett, vajon kapott volna pár kupa-és előszezoni meccset, hogy beépítsék a csapatba, vagy egyből elküldik egy kiscsapathoz és feledés homályába került volna?

Az ésszerűség azt diktálja, hogy amennyiben Chelsea-játékos lenne, nem lép pályára az angol válogatottban, nincs ott a PFA év csapatában és nincs az az elképesztő fejlődés, amin a szezon folyamán átment.

Ha így történt volna, elég valószínű, hogy egy évet elpocsékolt volna karrierjéből. A játékosok felépítése nem tökéletes tudomány és egyetlen 16 éves játékosnál sem garantálható, hogy profivá válhat, ugyanakkor vannak klubok, ahol több türelemmel viseltetnek a fiatalok iránt.

A hit elvesztése

A valós különbség az, hogy miközben Mauricio Pochettinóban megvan az elkötelezettség, hogy kockáztasson és a vezetőség is biztatja a fiatal játékosok felépítésében, addig egyetlen Chelsea-menedzsernek nem adatott meg ez a kiváltság a modern érában.

A Chelsea nem a Tottenham, és egy átlagos szezonban valószínűleg a tápláléklánc csúcsa körül helyezkednének el. A Spurs azért működik ebben a modellben, mert az anyagi lehetőségek erre teremtenek lehetőséget, így valójában nem célszerű ezt a két csapatot összehasonlítani, homlokegyenest ellenkező felfogást vallanak a továbblépés koncepciójában.

Mindegy, mennyire mély Abramovic zsebe, annak is tudatában kell lennie, hogy a csapatával kapcsolatban milyen képzettársításokat kötnek. Nemrég Charly Musonda - egy Betisnél kölcsönben szereplő támadó középpályás - arról beszélt, hogy szívesebben maradna Spanyolországban, mint Angliában.

"Boldog vagyok itt, a Betis akar engem" - mondta. "Soha nem lehet mindent tudni a jövőről, de lehetséges, hogy maradok a csapatnál. Sokkal jobb itt, mint a Chelsea második csapatában."

Musonda ugyan arra utalt, hogy kölcsönben maradna a csapatnál és nem végleg szerződne más klubhoz, de ez mégis olyan megjegyzés volt, ami meglehetősen rossz képet fest le a Stamford Bridge-en egy fiatal játékos életéről. Annak ellenére, hogy remek teljesítményt nyújt a La Ligában, nincs arra utaló jel, hogy a játékos bízna az előrelépésben vagy a lehetőségben.

Akár igaza van, akár nem, aggasztó, hogy ezt nyilvánosan is hajlandó volt kijelenteni.

A Chelsea-nek megvannak a forrásai, hogy bármikor bevonzzanak minőségi játékosokat, de fontos az a képesség is, hogy tinédzserként is képesek legyenek felépíteni őket, még ha csak anyagi megfontolások okán is. A szülők és az ügynökök ambiciózusak és azt szeretnék ha gyermekeik, ügyfeleik erős háttérrel rendelkeznének, azonban azzal is tisztában vannak, hogy a játéklehetőségek építik fel a karrierjüket és jobb alacsonyabb szinten játszani, mint egy gigaklub edzéseit látogatni.

A Chelsea nem engedheti meg, hogy ne foglalkozzon ezzel. Ha egy olyan dinasztiára szeretnének sikert felépíteni, amit nem összevásároltak, meg kell érteniük miért nem működnek az elképzeléseik és nem csupán beszélni róla.

"Roman, lehet, hogy idén nem nyerünk, de ezzel nincs is gond, mert..."

Nem, ez nem lenne egyszerű párbeszéd Abramoviccsal, de mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a Chelsea többé váljon, mint az átigazolási piac egyik ragadozója.

(A cikk Seb Stafford-Bloor Chelsea's academy risks losing appeal as youngsters continue to be ignored című cikke alapján íródott)

Hozzászólások