Nemzetközi - Nekünk kínos
Nekünk kínos
Fotó: Europress/AFP

Nekünk kínos


2014/08/07 09:37

Úgy tartják, a mindenkori pápa után a FIFA elnöke a második legbefolyásosabb ember a világon, ha az általuk vezetett szervezetet „követők” létszámát nézzük. Jelenleg 208 tagországa van a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek, méghozzá a világ minden tájáról. Dzsibuti, Brunei, Dél-Szudán, mindkét Korea, Guam, és a sort még hosszasan folytathatnánk... Országok, melyeket a világtérképen – tökéletesen – a legtöbben el sem tudunk helyezni. Akkora bevétele van, amiből simán futotta egy olyan imázsfilmre (A közös szenvedély), amibe 16 millió fontot adott, hogy utána az imdb-n 10-ből 3-as osztályzatot kapjon. Ráadásul jelenleg egy olyan ember áll az élén, akiről a legtöbb esetben képtelenség eldönteni, hogy amit mond, amit tesz, azt poénnak szánja, vagy ami még inkább valószínű, komolyan gondolja.

Joseph „Sepp” Blatter. 1998 óta irányítja a FIFA-t, akkor Lennart Johanssont győzte le a választáson. Előtte 23 éven át volt technikai igazgató, majd főtitkár. Akkora hatalma van, hogy senki sem mer elindulni vele szemben. Legalábbis 2011-ben ez volt a helyzet, mert aki szeretett volna, hirtelen olyan korrupciós botrányba keveredett, amiből csak egy kiút volt, a menekülés. Az ő keze bezzeg tiszta. És most azt tervezi, hogy jövőre is elindul. Nem azt mondom, vannak olyan emberek, akik nyolcvanhoz közelítve, esetleg azon túl is tisztán látnak. De ő? Aki ilyeneket csinál?

Aki azt tudja mondani az U20-as női világbajnokság kezdete előtt, hogy a sportág túlságosan macsós, és ezért nehéz elképzelni nőket a vezetésben? (Tegyük hozzá, jó politikusként azt is nyilatkozta, hogy szerinte idővel – ha már nem ő lesz hatalmon – menni fog, és egy nap akár nő is lehet a szervezet vezetője.) Ő, aki évekkel ezelőtt úgy fogalmazott, szerinte úgy lehetne jobban elfogadtatni a hölgyeket, hogy ha szűk és rövid mezben, nadrágban lépnének pályára, lám röplabdában is milyen jól működik?

A sort még hosszasan sorolhatnánk a hónapról-hónapra, teljesen ad hoc jellegű szabálymódosítási ötleteivel, köztük az ötperces kiállítással, az arany-, az ezüstgól kitalálásával, majd visszavonásával. Az egyetlen pozitívum, hogy – igaz sokkal később, mint kellett volna – Michel Platinival ellentétben nyit a technológia használata felé a játékvezetésben.

Amin viszont az ember képtelen túltenni magát, az a következő két világbajnokság helyszínének odaítélése. Azt még csak-csak meg lehet érteni, hogy az oroszok kapták a 2018-as tornát, bár a holland-belga, valamint az angol is sokkal szimpatikusabb pályázat volt, és teljesen érthető módon kérdezték meg utána: mit kellett volna még tenniük? Kell az új piac. Ez rendben van.

De a 2022-es helyszín (Katar) aztán már tényleg a döbbenet kategóriája. Akkor, amikor az Egyesült Államok és Ausztrália is bízott a sikeres kandidálásban, megkapta az az ország, amely tényleg képes lenne a semmiből légkondis stadionokat felhúzni, de mégis minek?! Majd a bácsi néhány hónappal később rájött, hogy hűha, lehet, hogy arrafelé nyáron tényleg nagy lesz a forróság... És ehhez tényleg nem kellett milliókat elkölteni mindenféle hatástanulmány miatt...

Nem is azzal van baj, hogy nem mond le. Nem ő az egyetlen, aki vezető pozícióban van, és az ember folyamatosan azt a kérdést teszi fel magának, hogy „mégis hogyan?!” A gond azzal van, hogy nem mondatják le. Ne legyünk naivak, valószínűleg sokaknak kifejezetten remek, hogy ő irányít. Csak szörnyű, hogy Gary Linekernek már azt kell felvetnie, mi lenne, ha az országa bojkottálná a különböző eseményeket, amíg minden ugyanebben a korrupt mederben folyik tovább. Hogy a világ legnépszerűbb sportágát a legmagasabb szinten egy olyan ember képviseli, akit a legtöbben szégyellnek.

Pedig igazán magas pozícióba is lehet megfelelő embert választani.

A konklávénak mostanság mindig sikerül.

Hozzászólások