jenkifoci - MLS-transzferfigyelő: Március 3-án, pénteken rajtol az MLS 2017-es szezonja
MLS-transzferfigyelő: Március 3-án, pénteken rajtol az MLS 2017-es szezonja
Fotó: Nikolics Nemanja Official Facebook

MLS-transzferfigyelő: Március 3-án, pénteken rajtol az MLS 2017-es szezonja


2017/03/02 21:06

Március 3-án, pénteken rajtol az MLS 2017-es szezonja. Magyar játékosokkal és két új csapattal. Ebből az apropóból a Jenkifoci blog szerzője cikksorozatban mutatja be a Nyugati és a Keleti Konferencia csapatait. Szó esik a legfontosabb változásokról, az új igazolásokról, a régi sztárokról és a várható helyezésről is.

Atlanta United FC

TAVALYI EREDMÉNY AZ ALAPSZAKASZBAN: ez az első szezonjuk az MLS-ben

TAVALYI EREDMÉNY A RÁJÁTSZÁSBAN: ez az első szezonjuk az MLS-ben

TAVALYI GÓLKIRÁLY ÉS GÓLPASSZ-KIRÁLY: -

Megjegyzés: Mivel az Atlanta United újonc idén lesz az MLS-ben, ezért a többi csapattól eltérően az ő esetükben nem az előző szezon óta távozó és érkező játékosokat mutatom be. Helyette az első MLS-keretüket alkotó futballistákat mutatom be az alapján, hogy honnan érkeztek.

NEMZETKÖZI PIACRÓL MEGSZERZETT JÁTÉKOSOK: Az Atlanta United MLS-újoncoktól soha nem látott agresszivitással vetette rá magát a nemzetközi átigazolási piacra és teljesen újraformálta mindazt, amit eddig a kiemelt játékosokról gondoltunk. A piros-feketék nem reklámképes veterán világsztárokat szereztek meg, hanem 24 év alatti dél-amerikai válogatott vagy válogatott szintű játékosokat szerződtettek. Nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy egy-két év múlva majd busás haszonnal adják tovább őket. Persze ahhoz, hogy ezt az elgondolást meg tudják valósítani, szükség volt egy nemzetközi hírnévvel rendelkező, elismert szakvezetőre. Ő Tata Martino, az Atlanta United történetének első edzője. A korábban a Barcelonát és az argentin, valamint a paraguayi válogatottat is irányító argentin mester négyszeres paraguayi bajnokként, egyszeres argentin bajnokként, spanyol szuperkupa-győztesként, kétszeres Copa América-ezüstérmesként érkezett Amerikába.

Az ő hívó szava pedig elég volt ahhoz, hogy olyan játéksokat csábítson Atlantába, mint például Miguel Almirón. A 22 éves paraguayi válogatott középpályás az argentin Lanús együtteséből érkezett kiemelt játékosként (designated player). Tavaly nyáron olyan csapatok érdeklődtek irátna, mint a spanyol Valencia, az angol Arsenal, valamint az olasz Inter. Almiron paraguayi és argentin bajnok. 2016-ban pályára lépett a Copa Américán és világbajnoki selejtezőkön is.

Szintén a Tata Martino által jól ismert Argentínából érkezett a másik kiemelt játékos, a 22 éves Héctor Villalba is. A szélvészgyors szélső a San Lorenzo színeiben Libertadores-kupát nyert. A harmadik sztárfizetésű klasszisért már Olaszországig kellett utaznia Carlos Bocanegra klubigazgatónak: a Serie A-ban szereplő Torino együttesétől kölcsönben, vásárlási opcióval szerezték meg a venezuelai válogatott támadót, Josef Martinezt.

A venezuelai válogatott Martinez, a Libertadores-kupa győztes Villalba és a paraguayi válogatott Almirón

És ha már Olaszországban volt a klubigazgató, véglegesített egy másik transzfert is: az Atalantából Atlantába költözött Carlos Carmona. Az ötvenszeres chilei válogatott védekező középpályás több mint 220 Serie A-meccsel a lábában érkezik az MLS-be.

De ezzel még mindig nem ért véget az Atlantába igazoló minőségi játékosok sora: a klub elsőszámú erőcsatára ugyanis az a Kenwyne Jones lesz, aki a trinidadi labdarúgás élő legendája, közel 200 Premier League-mérkőzéssel a háta mögött. A 32 éves támadó volt az Atlanta történetének egyik első igazolása, még július elején. Hozzá hasonlóan jelentős angliai tapasztalattal érkezik az MLS-be az a Chris McCann, aki várhatóan Carmona párja lesz a középpálya centrumában. A legyűrhetetlen ír játékos közel 300 mérkőzést játszott a keménységéről híres angol másodosztályban, a Championshipben. Cseréje pedig szintén egy szigetországi játékos lehet a 20 éves Anton Walkes személyében, akit kölcsönben szerzett meg az Atlanta a Tottenhamtől, ahol eddig nevelkedett.

A védelmet fedező labdaszerző középpályásokról pedig rátérhetünk a hátvédekre is. Ide két erősítés érkezett a külföldi ligákból: az egyik Gonzalez Pirez, akit Argentinából ismert még Tata Martino. A középhátvéd 24 éves, korábban pedig olyan együttesekben játszott, mint az Estudiantes és a River Plate. Emellett az argentin utánpótlás-válogatottban is bizonyítási lehetőséget kapott. A másik külföldi hátvéd-igazolás igazából "hazai" is egyben, hiszen az amerikai válogatott balhátvédjéről, Greg Garzáról van szó, aki a mexikói Tijuanától érkezett kölcsönbe az MLS-be.

De nem ő lesz az egyetlen amerikai válogatott játékos, akit külföldről hazahoz az Atlanta a hátsó szekció megerősítésére: a nemzeti csapat hálóját 53 alkalommal védő Brad Guzan is aláírt a piros-feketékhez, de ő csak nyáron érkezik Amerikába, amikor lejár a szerződése a Premier League-ben szerződő Middlesbrough-nál.

A felsoroltakon kívül még egy nemzetközi piacról megszerzett igazolásra mindenképp fel kell hívni a figyelmet: a 22 éves Yamil Asadra, akit kölcsönben csábított az észak-amerikai bajnokságba Tata Martino és Carlos Bocanegra. A fiatal támadó középpályás a Velez Sársfield együttesétől érkezett és hatalmas ígéretnek tartják. Villalba, Almirón és Martinez mellett ugyan nem mindig lesz kezdő, de amikor lehetőséget kap, izgalmas lesz figyelni a játékát. Az előszezonban máris villogott: az Atlanta történetének első felkészülési meccsén hatalmas gólt vágott az alacsonyabb osztályú FC Chattanooga hálójába.

MLS-EN BELÜLI TRANSZFEREK: Az Atlanta a külföldi piac letarolása után a játékoskeret további részét az MLS-en belüli transzferekkel töltötte fel. Hosszan lehetne sorolni a neveket, de most csak azokat emelném ki ebben a bemutatóban, akik komolyabb játékidőben reménykedhetnek.

Ilyen például a 25-szörös amerikai válogatott Michael Parkhurst, aki rögtön a csapatkapitányi karszalagot is megkapta Tata Martino vezetőedzőtől. A 33 éves középhátvéd 3 szezon és több mint 100 mérkőzés után hagyta el a Columbus Crew együttesét, velük két éve az MLS Nagydöntőjéig menetelt. Előtte Európában profiskodott a Bundesligában szereplő Augsbrug és az akkori dán bajnok Nordsjaelland színeiben. Utóbbi csapattal a Bajnokok Ligája csoportkörében is pályára lépett.

Szintén a védelembe érkezett a bajnok Seattle Sounders jobbhátédje, Tyronne Mears. Mearst 2015-ben az Angliába távozó DeAndre Yedlin pótlására szeződtette a Seattle, méghozzá Angliából. A most 34 éves hátvéd korábban olyan csapatokban szerepelt, mint a Bolton, a Marseille vagy épp a Derby County. Seattle-ben vegyes volt a megítélése, sokan hiányolták tőle a Yedlintől megszokott veszélyes előretöréseket, de az Atlanta dinamikus dél-amerikai támadó szekciója mellett talán nem is olyan nagy probléma, hogy Mears konzervatívabban értelmezi a jobbhátvéd szerepkörét.

A többi MLS-ből érkező játékos névsorát átböngészve egyre egyértelműbbé válik a trend, mely szerint az Atlanta a középpályárra és a támadósorba igazolt külföldről, míg a védekezés tekintetében az MLS-rutin helyezte előtérbe. Vagyis az MLS-ből megszerzett labdarúgók Parkhursthöz és Mearshez hasonlóan védők, vagy védekező középpályások.Ilyen például a Dallasból igazolt hátvéd Zach Loyd, vagy a Torontótól megszerzett Marc Bloom és a védőként és védekező középpályásként is bevethető MLS-veterán Jeff Larentowitz, aki ezúttal Los Angelesből érkezett. Sőt, kapust is szereztek a kansasi Alec Kahn személyében, aki az Sportingban második számú hálóőr volt. Itt is ez a szerep hárulhat rá, ha megérkezik nyáron Brad Guzan. Addig viszont kezdőként bizonyíthat.

A támadószekcióba csak két nevesebb MLS-játékost igazolt Martino és Bocanegra: az egyikük a Kansasben tavaly karrierje legjobb szezonját teljesítő Jacob Peterson, a másikuk a Montreal által 2015-ben nagy reményekkel draftolt, később az alacsonyabb osztályú Charlestonba kölcsönadott Romario Williams. De egyiküktől se várjuk, hogy meghatározó játékosok lesznek Villalba, Martinez, Almirón és Kenwyne Jones versenytársaként.

VÁRAKOZÁS: Az MLS-szakértők körében általános vélemény, hogy az Atlanta United amit lehet, azt jól csinált az építkezése során. Szereztek egy jelentős MLS-tapasztalattal rendelkező klubigazgatót az amerikai válogatott korábbi csapatkapitánya, Carlos Bocanegra személyében. Szerződtettek segítségével egy világszerte ismert edzőt (Tata Martino), akinek a neve és hitele sokat számíthat egy-egy átigazolási tárgyalás során. Megszereztek 3-4 kiemelkedően tehetséges fiatal dél-amerikai támadójátékost, ami ilyen nagy mennyiségben korábban egyetlen csapatnak sem sikerült. Olyan, mintha a Seattle-nek lenne 3 Lodeirója, a Dallasnak 3 Mauro Diaza, vagy a Portlandnek 3 Valerije. Emellett pedig a védelembe megszerezték azt az MLS-tapasztalattal rendelkező veterán magot, ami elengedhetetlen előfeltétel egy újonc-csapat sikeres szerepléséhez. Emellett pedig az alapszakasz-győztes Dallas példáján okulva a fiatal amerikaiakra is odafigyeltek: szerződtették az amerikai utánpótlás-válogaottt Andrew Carletont - akinek nagy jövőt jósol Tata Martino. Valamint draftolták az idei SuperDraft mezőnyének legjobb hátvédjét, Miles Robinsont.

Tehát még egyszer kijelenthető: mindent jól csináltak. Ettől még nem várható, hogy gond nélkül bemasíroznak a playoffba. Hiszen ne feledjük, első évében ezt mindössze 2 MLS-csapatnak sikerült: a Chicago Fire-nek 1998-ban (meg sem álltak a bajnoki címig) és a Seattle Soundersnek 2009-ben. Az Atlanta számára nehezítő tényező lesz, hogy a saját stadionjuk csak nyár közepére készül el, addig "albérletben" fognak játszani a Georga Tech Egyetem létesítményében, a Bobby Dodd Stadiumban. De úgy fest, hogy ez a szurkolókat a legkevésbé sem zavarja: az Atlanta United ugyanis rekordot állított fel az eladott bérletek számít tekintve: már több mint 30 ezer éves jegy talált gazdára.

De elég lesz a szurkolói támogatás ahhoz, hogy a sztárokkal teletűzdelt támadósorral a United bejusson a rájátszásba? Nehéz lenne erre határozott nemet mondani. Az Atlanta a szezon végén a Nyugati Főcsoport 4.-7. helyére várható.

Chicago Fire

TAVALYI EREDMÉNY AZ ALAPSZAKASZBAN: 10. hely Keleten, 20. hely az összetett tabellán

TAVALYI EREDMÉNY A RÁJÁTSZÁSBAN: nem jutottak be

TAVALYI GÓLKIRÁLY ÉS GÓLPASSZ-KIRÁLY: David Accam (9 gól) és Arturo Alvarez (9 gólpassz)

VESZTESÉGEK: A Chicago Fire az elmúlt két MLS-szezonban egyaránt az összetett tabella legutolsó helyén végzett. Ráadásul mindkét csalódást keltő esztendőben 58-58 gólt kaptak a banokság 34 fordulójában. Veljko Paunovics vezetőedző és Nelson Rodriguez klubigazgató nem meglepő módon elérkezettnek látta az időt, hogy megváljon az 5-szörös amerikai válogatott kapustól, Sean Johnsontól.

Rajta kívül a korábbi MTK-játékos Khaly Thiam is távozott. A szenegáli védekező középpályás esetében nem élt a kölcsönadási szerződésbe foglalt opciós joggal a Fire. Thiam ma már a török élvonalbeli Gaziantepspor játékosa.

A harmadik és mindeddig utolsó távozó pedig a brazil utánpótlás-válogatott Rodrigo Ramos volt. A 21 éves játékos hátvédként és védekező középplyásként is játszott Chicagóban, de kölcsönszerződése végével visszatért a brazil Coritiba együttesébe.

ERŐSÍTÉSEK: Ki mással kezdhetnénk az erősítések sorát, mint a 23-szoros magyar válogatott, EB-résztvevő Nikolics Nemanjával? A Legia Varsó együttesétől érkező 29 éves támadó az angol Hull City és egy busás kínai ajánlat helyett döntött a Chicago Fire mellett. Kétszeres magyar bajnokként, magyar kupagyőztesként, valamint lengyel bajnokként és kupagyőztesként, továbbá háromszoros magyar és egyszeres lengyel gólkirályként érkezik Amerikába. Kiemelt játékosként szerződtették és ennek megfelelően nagy reményeket fűznek hozzá a Chicago Fire szurkolói.

Nikolicsra nagy szükség volt, hiszen tavaly az alapvetően szélső David Accamra hárult a gólszerzés terhe, aki mindössze 9 találatig jutott. A tavalyi szezon végén bővült a keret a holland Michael de Leeuw-vel is, de ő is inkább az előkészítéshez ért, mint az akciók befejezéséhez. A Paunovics edző által megálmodott 4-2-3-1-es (vagy 4-2-2-2-es) formációban azonban mindketten nagy segítséget nyújthatnak Nikolicsnak. Ahogy az Accammal átellenes oldalon futballozó Arturo Alvarez is villoghat az előkészítő szerepkörben, aki egyébként régi ismerőse a magyar csatárnak: a salvadori válogatott támadóval korábban a Videotonban is csapattársak voltak.

Nikolics és új otthona, Chicago

A Fire klubvezetése azonban tisztában volt vele, hogy egy varsói magyar fecske nem csinál nyarat a Szeles Városban, így további igazolásokba kezdtek. Az egész MLS-t megrengette például, amikor egy váratlan transzfert meglépve leszerződtették a New York Red Bulls csapatkapitányát, az amerikai válogatottba nemrég visszakerült Dax McCarty-t. A 29 éves középső középpályás egyike volt annak a 10 MLS-játékosnak, aki a 2016-os szezont 70 fölötti labdaszerzéssel, 70 fölötti szerelési kísérlettel és 70 százaléknál jobb szerelési hatékonysággal zárta. Igazi vezérbika volt a Red Bulls középpályáján. Hasonló teljesítményt várnak tőle Chicagóban is. Az előszezon alapján ő is jól megtalálja majd a közös hangot Nikolcs Nemanjával: a Montreal elleni felkészülési mérkőzésen egymásnak adott egy-egy gólpasszt a két játékos.

A középpályán McCarty segtségére lehet a csapat másik új igazolása, az LA Galaxy-val korábban három bajnoki címet nyerő brazil Juninho. A 28 éves játékos David Beckham, Landon Donovan és Robbie Keane oldalán volt a Galaxy talán legfontosabb láncszeme, ami sokat elmond képességeiről. 2013 és 2015 között posztjának egyik legjobbja volt az egész MLS-ben. Most a Tijuanától érkezett, méghozzá egy kölcsönszerződés keretein belül.

Sean Johnson távozása után kapusposzton is erősítésre szorult Veljko Paunovics csapata, ezt a problémát pedig Jorge Bava leigazolásával orvosolta a szerb szakember. A 35 éves hálóőr a kolumbiai élvonalbeli Atlético Bucaramanga együttesétől érkezett. Korábban olyan neves dél-amerikai klubok hálóját védte, mint a Penarol, a montevideói Nacional, vagy a Rosario Central. De játszott a mexikói élvonalban is, a Club Atlas együttesében. Karrierje során három uruguayi és egy paraguayi bajnoki címet nyert.

VÁRAKOZÁS: Az igazolásokat látva már február elején sem minősült merész kijelentésnek, hogy a Chicago Fire 2017-ben várhatóan jelentősen javulni fog az előző évekhez képest. De az előszezon alapján a Szeles Város drukkerei még merészebb álmokat is üldözhetnek. A Fire felkészülési mérlege: 6 mérkőzés, 6 győzelem, 18-6-os gólkülönbség. Nekünk, magyaroknak pedig öröm látni, hogy Nikolics Nemanja 3 góllal és 4 gólpasszal zárta az előszezont.

Ettől függetlenül még nem szabad készpénznek venni a rájátszást a Chicago drukkereinek, hiszen noha a középpálya és a támadósor szépen alakul, a hátvédsort illetően még mindig ráfér az erősítés a csapatra. Továbbá szembeötlő, hogy a kispad is igencsak vékonyka. De Nelson Rodriguez klubigazgató is hangsúlyozta tavaly, amikor kinevezték Veljko Paunovics vezetőedzőt, hogy a klub "feltámasztásához" egy 3 éves tervre és annak fegyelmezett végrehajtására van szükség. Ennek a tervnek most járunk a második esztendejében. De az már most is látszik, hogy a szerb U20-as válogatottal világbajnoki címet nyerő Paunovics elképzelései egyre inkább testet öltenek. Hogy ez elég lesz a rájátszást érő első hat hely egyikéhez? Könnyen meglehet. De nem lesz egyszerű menet. A Chicago Fire a Nyugati Főcsoport 5.-7. helyére várható.

Columbus Crew SC

TAVALYI EREDMÉNY AZ ALAPSZAKASZBAN: 9. hely Keleten, 18. hely az összetet tabellán

TAVALYI EREDMÉNY A RÁJÁTSZÁSBAN: nem jutottak be

TAVALYI GÓLKIRÁLY ÉS GÓLPASSZ-KIRÁLY: Ola Kamara (16 gól) és Justin Meram (13 gólpassz)

VESZTESÉGEK: A 2015-ös Nagydöntős tavaly a döntőbeli rivális Portlanddel karöltve végrehajtotta azt a bravúrt, ami korábban egyetlen finalista duónak sem sikerült: korábban ugyanis egyszer sem esett meg, hogy az előző esztendő döntősei közül egy sem jutott be a rákövetkező évben a rájátszásba. A Portland csak kevéssel maradt le erről, a Columbus esetében viszont ennél jóval drasztikusabb volt a visszaesés, a Keleti Főcsoport 9. helyére futottak be. Gregg Berhalter a téli szünetben tudatos céligazolásokkal próbálta felfrissíteni a keretet és visszahozni a két évvel ezelőtt lendületből

De ehhez először a védelmet kellett "kigyomlálni": a 2016-os szezonban ugyanis a Columbus kapta a második legtöbb gólt az egész MLS-ben. Különsen bosszantó a szurkolók számára, hogy az év során 10 olyan mérkőzés volt, ahol vezetett a Columbus, de a gyenge védekezés miatt mégsem tudták megszerezni a három pontot.

Nem meglepő ezek után, hogy Berhalter megvált Steve Clark kapustól. A 2013-ban a norvég bajnokság legjobb kapusaként Amerikába szerződő Clark visszatért Skandináviába, a dán Horsens együttesébe. Hozzá hasonlóan távozni kényszerült a csaptkapitány Michael Parkhurst, aki 2016-ban már nem nyújtotta azt a teljesítményt, amivel 2014-ben bekerült az MLS All Star-csapatába, 2015-ben pedig Nagydöntőig vezette csapatát. A 25-sörös amerikai válogatott játékos az Atlantához igazolt. A hátvédsor reformjához kapcsolódik még Corey Ashe távozása és Tyson Wahl visszavonulása is.

A középpályáról is búcsúztak ketten: a tehetséges, de kevés játéklehetőséghez jutó Mohammed Saeidet az MLS-újonc Minnesota United választotta ki a bővítési drafton. És vele együtt búcsút intett a kongói válogatott Cedrick Mabwati is. A villámgyors szélső a 2015-ös szezon végén érkezve nagyon ígéretes igazolásként robbant be a Columbusba, csereként rendszeresen megváltoztatta a mérkőzés ritmusát. Sok szakértő - köztük jelen sorok írója is - azt várta tőle, hogy egy teljes szezont végig futballozva meghatározó játékos lesz a sárga-feketéknél. Nos, nem így lett: mindössze hatszor kezdett és egy gólt "termelt".

ERŐSÍTÉSEK: A védekezésben tapasztalható tavalyi káoszt Berhalter egy merész igazolással próbálja orvosolni: kiemelt játékos-kontraktussal szerződtetett egy középhátvédet Jonathan Mensah személyében. A kiemelt játékos-helyeket a legtöbb csapat támadójátékosokra szokta felhasználni, de Berhalter úgy érezte, a legproblémásabb csapatrészbe kell a legnagyobb befektetés.

Jonathan Mensah a ghánai válogatott mezében

Érdekesség, hogy a Columbus két évvel ezelőtti Nagydöntős szereplése során az ellenfélnél, a Portlandnél is egy kiemelt játékosként szerződtetett védő játszott, Liam Ridgewell személyében. Ridgewellnek anno nagy szerepe volt a Portland hátsó alakzatának stabilizálásában. A jó példa tehát adott. A Columbus által szerződtetett Mensah 57-szeres ghánai válogatott. A robosztus testfelépítésű védő ott volt a 2010-es és 2014-es világbajnokságon is. Az orosz Anzsi együtesétől érkezett, korábban pedig játszott a francia Evianban, a spanyol Granadában és az olasz Udinesében is.

De nem ő az egyetlen válogatott hátvéd-igazolása a Columbusnak. A tél folyamán megszerezték a finn válogatott balhátvédjét, Jukka Raitalát is. A norvég bajnokságból érkező 28 éves játékos korábban játszott a holland Heerenveenben, a német Hoffenheimben és a spanyol Osasunában is. 34-szer húzta magára a finn nemzeti csapat mezét, a magyar válogatott ellen is játszott 2015 júniusában, EB-selejtezőn. De szintén a hátvédsort erősítheti a januárban draftolt Lalas Abubakar is.

Szintén a védekező-feladatoknál maradva: Greg Berhalter Mensah mellett egy másik ghánai válogatott játékost is az MLS-be csábított, a 25 éves Mohammed Abu személyében. Ő igazi versenyhelyzetet teremthet majd az elmúlt években Wil Trapp és Tony Tchani által uralt poszton. A 4-szeres válogatott védekező középpályás a norvég Stromgodset együttesétől érkezik, ahol korábban együtt játszott a Columbus jelenlegi gólvágójával, Ola Kamarával. A két játékos együtt nyert norvég kupát az egyesülettel. Abu a Manchester City kötelékében kezdte profi karrierjét, de náluk nem kapott lehetőséget. Évről-évre kölcsönadták, a norvég Stromgodset mellett a német Frankfurtnak, a spanyol Rayo Vallecanónak, a francia Lorientnek, valamint a dán Aarhusnak. 2014-ben a Stromgodset végleg leigazolta őt. Szintén középső középpályásként bevethető a brazil Sao Paulo együttesétől megszerzett 20 éves Artur de Lima, de nehéz elképzelni, hogy a három felsorolt rutinos játékos mellett komoly esélyei lennének a kezdőcsapatra.

VÁRAKOZÁS: Gergg Berhalter vezetőedző Anthony Precourt klubtulajdonos támogatása mellett a maga részéről mindent megtett, amit megtehetett a védelem stabilizálása érdekében. Megvált a Clark kapustól és még a csapatkapitány középhtvédjétől, Parkhursttől is és minden hitét az új igazolásokba fektette. Jonathan Mesnah még kimelt játékos-szerződéssel is nagy fogásnak tűnik, de kulcskérdés, hogy mennyire találja meg majd az összhangot a védelem másik vezérével, a csapat újdonsült elsőszámú kapusával, a tavaly nyáron megszerzett amerikai utánpótlás-válogatott kapussal, Zack Steffennel.

Kevés szó esett a támadó feladatokkal rendelkező játékosokról, de ők tavaly sem teljesítettek rosszul: a Kei Kamara pótlására érkezett névrokon, Ola Kamara például egészen szenzációs szezont futott, 16 gólt szerezve "az év igazolása"-díjra is jelölt volt. De az iraki válogatott szélső, Justin Meram is büszke lehet a teljesítményére: 5 gól és 13 gólpassz kiemelkedő mutatónak számít. Egyedül a 2015-ös Nagydöntős menetelés egyik főszereplője, Ethan Finlay az, aki kissé csalódott lehet: az amerikai válogatottban tavaly többször is pályára lépő 26 éves jobbszélső csak 6 gólig és 9 gólpasszig jutott, annak ellenére, hogy 2015-ben 12 találat és 13 assziszt volt a mérlege. Neki mindenképp meg kell ráznia magát az idén.

Ha ez sikerül, akkor a tavalyi gyalázat után idén ismét jó éve lehet a Crew-nak. Berhalter csapatának ugyanis egy végletekig kimunkált stabil alapjátéka van, amelyhez megvannak a megfelelő embereik, akik ráadásul kevés kivételtől eltekintve évek óta együtt játszanak. A dinamikus széljátékra épülő futball egyszer már egy hazai pályán rendezet Nagydöntőig repítette őket, nem véletlenül. Tavaly azonban a teljesítményében erősen visszaeső védelem miatt bajba kerültek: emlékezzük csak az előnyből meg nem nyert mérkőzések statisztikájára! Ha a hátvédek felhúzzák a sárga falat, akkor elől nem lesz gond. A Columbus Crew-t a Keleti Főcsoport 5.-6. helyére várom.

D.C. United

TAVALYI EREDMÉNY AZ ALAPSZAKASZBAN: 4. hely Keleten, 10. hely az összetett tabellán

TAVALYI EREDMÉNY A RÁJÁTSZÁSBAN: vereség az első körben hazai pályán a Montrealtól (2-4)

TAVALYI GÓLKIRÁLY ÉS GÓLPASSZ-KIRÁLY: Lamar Neagle (9 gól), Luciano Acosta (11 gólpassz)

VESZTESÉGEK: Ben Olsen vezetőedző szinte semmit sem változtatott a tavalyi csapaton, mindössze a 34 éves, 108-szoros Costa Rica-i csatártól, Álvaro Saboriotól vált meg. A veterán támadó az elmúlt két szezonban csupán 10 gólt lőtt a fővárosi csapatban. Ráadásul a szezon közben szerződtett helyettese, a 25 éves amerikai Patrick Mullins 14 találkozón 8-szor volt eredményes. Ezek után nem is volt kérdés, hogy a veterán megy, a fiatal marad. Saborio 8 MLS-ben eltöltött szezon után visszatért hazájába, a Saprissa együttesébe.

ERŐSÍTÉSEK: Könnyen elképzelhető, hogy a DC United legnagyobb idei erősítése nem egy igazolás, hanem egy saját nevelésű játékos lesz. Idén ugyais profi szerződést kapott a klubnál Ian Harkes, aki nem más mint a 90-szeres amerikai válogatott középpályás John Harkes fia. John Harkes 1996 és 1998 között több mint 100 mérkőzés játszott a fővárosiaknál, két bajnoki címet és egy kupát nyert. Fia, Ian édesapjához hasonlóan középpályást játszik, méghozzá kiemelkedően: 2016-ban elnyerte a legjobb egyetemi játékosnak járó Hermann-trófeát, amit korábban olyan labdarúgók kaptak meg, mint a Seattle amerikai válogatott csatára, Jordan Morris, a portlandi Darlington Nagbe, vagy anno a Manchester City-ben és a skót Rangersben is futballozó Claudio Reyna és a legendás amerikai válogatott védő, Alexi Lalas.

A most 21 éves Ian Harkes 10 éves korától DC United akadémiáján tanulta meg a labdarúgás alapjait, majd a Wake Forrest Egyetem játékosa lett. Ennek az iskolának volt korábban a növendéke a New York City-sztár Jack Harrison is. Ilyen előjelek után nem meglepő, hogy sokat várnak az egykori válogatott sztár fiától.

Ian Harkes - jobbra - már az edzéseken bizonyít

Amíg az ifjabbik Harkes a fiatalságot jelképezi, egy másik új érkező a rutint képviseli. A United ugyanis megszerezte az MLS nagy vándorát, a francia Sebastian Le Toux-t a Colorado Rapids együttesétől. A 33 éves csatárnak a DC már a hatodik MLS-klubja. Karrierje során 255 MLS-mecsen 58 gólt lőtt és 57 gólpasszt adott (rájátszást is beleértve). Emellett ő a US Open-kupa történetének gólrekordere is. Mutatós adatok, de nem szabad szó nélkül elmenni amellett, hogy tavaly a Coloradóban egy félszezon alatt 11 összecsapáson csak 1 gólt lőtt és 2 gólpasszt adott. Az első félévet még a Philadelphiánál töltötte, mindössze 2 gólt szerezve és 5 asszisztot kiosztva.

A szurkolók érthetően sokkal nagyobb jövőt látnak a szintén újonnan igazolt Costa Rica-i válogatott Guillermo Ortizban. A 24 éves csatár hazájából, a Heredianoból érkezik, előtte pedig a szintén Costa Rica-i Alajuelense játékosa volt, ahol két bajnoki címet nyert.

VÁRAKOZÁS: Az elmúlt években a DC United Ben Olsen vezetőedző irányítása mellett szép lassan az MLS "Feláldozhatók" csapata lett. Olsen olyan játékosokat igazolt, akiknek a karrierje megbicsaklott, vagy akikben többi MLS-csapat nem látott nagy fantáziát és nem kaptak így sok lehetőséget. Így sikerült másodvirágzáshoz segíteni a korábbi Galaxy-játékos Marcelo Sarvast, a Red Bullsnál háttérbe szoruló Sam Loydot, a Seattle-nél a sztárok mellett mostohán kezelt Lamar Neagle-t, a Houstonnál az idősödésével egyre inkább alulértékelt Bobby Boswellt, vagy épp a New York City-nél és a New Englandnél is elhanyagolt Patrick Mullinst.

Mindannyian meghatározó játékosai a mai Dc Unitednek, de tavaly nyáron megszerzett Mullinsot ki kell emelni közülük is, mert az ő leigazolása igazi főnyereménynek bizonyult: a 25 éves csatár egyetemi évei alatt kétszer is elnyerte a Hermann-trófeát, ez pedig jól prognosztizálta a benne rejlő lehetőségeket. Draftolását követően kevés játékidőt kapott mind a New Englandnél, mind később a New York City-nél. De a kevés játékidőt nagyon hatékonyan használta ki: karrierje során eddig 135 játékpercenként lőtt egy gólt, vagy adott egy gólpasszt, összesen 18 találatnál és 8 asszisztnál jár. Percenkénti mutatója alapján egy végigjátszott szezonban könnyedén benne lehet egy 15-16 gólos teljesítmény.

Ebben segítheti őt a mindössze 22 éves Luciano Acosta, a csapat argentin irányítója akit tavaly a Boca Juniorstól szerzett meg a fővárosi csapat. A fiatal tehetség pedig főnyereménynek bizonyult. De ez nem is meglepő, hiszen mire az MLS-be érkezett, addigra már fiatal kora ellenére közel 50 argentin első osztályú bajnoki volt a lábában a Boca és az Estudiantes színeiben (ahol kölcsönben szerepelt). Az MLS-ben tavalyi debütáló évében 3 gólt lőtt és 11 gólpasszt adott.

Az előttünk álló új szezonban a Mullins-Acosta kombó félelmetes fenyegetést jelenthet az ellenfelek védelmére. Ami a DC védekezését illeti: itt is ígéretes tendenciák zajlanak, hiszen az eddig Bobby Boswell által irányított hátsó alakzatban egyre inkább átveszi a vezérszerepet a 26 éves Steve Birnbaum, aki az amerikai válogatottban is meghatározó szereplővé lépett elő. Birbaum tavaly a liga legjobbja volt a légipárbajok tekintetében: meccsenként 4,1-szer jött ki győztesen ezekből a csatákból. Ezt a tudását ráadásul az ellenfelek kapuja előtt is kamatoztatta: 3 gólt szerzett és 2 gólpasszt adott. Birnbaum robbanásszerű fejlődésének köszönhetően a hátvédsorban már nem egy, hanem két kiemelekdő tudású és fizikumú középhátvédre számíthat Olsen edző.

Azaz az előjelek pozitívak a Unitednél. Ettől függetlenül a "Feláldozhatóktól" ne várjunk művészi futballt és könnyed tiki-takát. Viszont vért és verítéket, valamint dinamikus erőfutballt annál inkább. Itt nincsenek megvillanó sztárok, csak összehangolt csapatmunka. Hogy ez mire lesz elég? Ott lesznek a rájátszást érő első hat hely egyikén az egyre erősödő Keleti Főcsoportban? Garancia erre nincs, de minkenképp harcban lesznek a végsőkig. A Keleti Konferencia 6.-7. helyére várhatóak a szezon végén.

Montreal Impact

TAVALYI EREDMÉNY AZ ALAPSZAKASZBAN: 5. hely Keleten, 11. hely az összetett tabellán

TAVALYI EREDMÉNY A RÁJÁTSZÁSBAN: vereség a Keleti Főcsoport döntőjében a Toronto ellen (3-2, 2-5)

TAVALYI GÓLKIRÁLY ÉS GÓLPASSZ-KIRÁLY: Ignacio Piatti (17 gól) és Didier Drogba, Dominic Oduro, Ignacio Piatti (6-6-6 gólpassz)

VESZTESÉGEK: A Montreal Impact tavaly kiválóan szerepelt az MLS-ben. Ötödik helyet elérve kvalifikálták magukat a rájátszásra, zsinórban másodszor. A playoffban aztán a Keleti Főcsoport döntőjéig meneteltek, ahol minden idők talán legjobb rájászás-párharcában, összesen 100 ezer fős közönség előtt két fordulatos mérkőzésen véreztek el a Toronto FC ellen.

Ennek megfelelően Mauro Biello vezetőedző igyekezett érintetlenül hagyni a Montreal kezdőcsapatát. Egyetlen veszteségük Didier Drogba távozása, de a 38 éves klasszis második montreali évének végére már nem volt csapata meghatározó játékosa, a kispadra szorult az olasz Matteo Mancosu mögött. Ráadásul több balhés ügye is volt: a 2016-os szezont megelőzően fel akarta bontani szerződését és el akart menni edzősködni a Chelsea-hez, aztán az első fordulókban nem volt hajlandó pályára lépni a műfüves stadionokban, majd a szezon végén megsértődött, amikor kispadra került. Drogba két év alatt összesen 21 gólt lőtt és 7 gólpasszt adott a Montrealban, sok fontos találatot jegyzett, de életkorát valamint a zűrös ügyeit figyelembe véve távozása nem számít nagy érvágásnak.

Ahogy a korábbi Kispest-játékos Lucas Ontivero után sem fognak krokodilkönnyeket hullajtani. A Galatasaray-tól kölcsönvett 22 éves argentin középpályás a szezon elején még kezdő volt, de szép lassan kiszorult a csapatból és az évet mindössze 2 góllal és 2 gólpasszal zárta. Mivel ehhez egy meglehetősen nagy, évi 440 ezer dolláros fizetés társult (Németh Krisztián anno 250 ezret keresett Kansasben), nem volt kétség, hogy megválnak tőle.

Vele együtt búcsúzott az egykori chiagói kedvenc, Harry Shipp is, aki tavaly a Montrealhoz került, de Kanadában már nem tudta azt a játékot nyújtani, amiért 2014-ben az év újoncának jelölték. Ontiverohoz hasonlóan ő is a kezdőcsapatból szorult a kispadra. Bizonyára ő sem bánta, hogy bejelentkezett érte a Seattle Sounders, így ő a bajnokcsapatnál folytatja.

Ontiverohoz és Shipphez hasonlóan a középpályáról távozott Johan Venegas, a Montreal Costa Rica-i válogatott szélsője, aki az MLS-újonc Minnesotában folytatja karrierjét. De a másik újoncnál is találunk majd idén ex-montrealit: Romario Williams, a 2015-ös SuperDrafton nagy reményekkel igazolt jamaicai válogatott csatár két csalódást keltő szezon után az Atlanta játékosa lett. De a hátvédsor is elszenvedett egy veszteséget: a 24 éves, korábbi amerikai utánpótlás-válogatott Donny Toia közel 50 montreali MLS-meccs után tette a át a székhelyét Orlandóba.

Mi a közös a felsoroltakban? Egyikük sem volt a tagja a tavalyi szezon második felében a legerősebb montreali kezdő tizenegynek. Az alapcsapat tehát nem gyengült.

ERŐSÍTÉSEK: A Montreal legnagyobb téli igazolását nem láthatjuk a kékek mezében egészen júliusig. A Bolognától megszerzett svájci válogatott Blerim Dzemali ugyanis csak szerződése lejártát követően, a Serie A szezonjának befejezése után költözik Kanadába. Mint ismert, a Bolognának és a Montrealnak ugyanaz a tulajdonosa, az olasz felmenőkkel rendelkező kanadai üzletember, Joey Saputo személyében.

Dzemaili 55-szörös válogatott, posztja szerint box-to-box középpályás. A 30 éves játékos a Bologna előtt játszott a Genoában, a Galatasarayban, a Napoliban, a Parmában, a Torinóban és az FC Zürichben. Kétszeres svájci bajnok, kétszeres Coppa Italia győztes, török bajnok és török kupagyőztes. Ott volt a 2014-es világajnokságon és gólt is szerzett a tornán, valamint ott volt a 2016-os Európa-bajnokságon.

Dzemailire várni kell nyárig az Impact drukkereinek, de egy másik középpályás, Adrián Arregui képességeit már a szezon elejétől kezdve is felmérhetik. Az argentin Temperley együtteséből a 24 éves védekező középpályás az elmúlt három szezonban több mint 50 mérkőzést játszott az argentin első osztályban.


Szintén a védekezőjátékot hivatott javítani a New York Red Bullstól megszerzett Chris Duvall. A 25 éves jobbhátvéd az elmúlt három szezonban 61 mérkőzést játszott a Bikáknál és 2015-ben megnyerte velük az alapszakaszt. Duvall gyors és technikás játékos, jelentősen javíthatja a Montreal széljátékának dinamizmusát.

VÁRAKOZÁS: A Montreal együttesében futballozik a tavalyi MLS-szezon egyik legjobb játékosa, az argentin klasszis tavaly 32 alapszakasz-meccsen 17-szer volt eredményes és 6 gólpasszt osztott ki. A playoffban sem lassított: 5 találkozón 4-szer talált a kapuba, 2 assziszt mellett. Egészen döbbenetes mutatók, főleg, hogy Piatti eredeti posztját tekintve középpályás. Piatti 2014-ben érkezett a Libertadores-kupa győztes San Lorenzo együttesétől. Már első két évében jó teljesítményt nyújtott, de tavaly teljesen átvette az irányítást a Montrealnál. A szurkolók már nem Drogbáról beszéltek, ha a Montreal szóba került, hanem Piatti zsenialitásáról. Tőle idén sem várnak kevesebbet a drukkerek, minthogy könnyed és mégis mágikus megoldásaival ismét a playoffba vezesse a kanadai kékeket.

De mindez nem lesz könnyű feladat. A Montrealnál ugyanis most már évek óta elmarad egy jelentősebb vérfrissítés, a csapat kerete jelentősen elöregedett: jelenleg övék az egész MLS negyedik "legidősebb" játékosállománya. Elég ránézni a középpályára, ahol a 32 éves Piatti mellett a 37 éves Patrice Bernier és a 33 éves Marco Donadel rúgja a bőrt. A 30 éves Dzemaili mellettük fiatalnak tűnik, de ő csak nyáron érkezik.

Ilyen idős keret mellett azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy milyen rövid a Montreal kispadja, a sok távozó után nem maradt nagyon sok minőségi variációs lehetősége Maruo Biello vezetőedzőnek. Főleg a csatárposzton korlátozottak a lehetőségek: a Drogbától a góllövés terhét átvevő Matteo Mancosu mellett csak Dominic Oduro rendelkezik komolyabb rutinnal ezen a poszton.

Ráadásul Mancosu kapcsán az is nagy kérdés, hogy a tavaly évvégi berobbanásának lendülete meddig tart ki. Az olasz csatár tavaly nyáron érkezett a félig-meddig "testvércsapatnak" nevezhető Bolognától. Eleinte csak helyettesnek számított Drogba mögött, de olyan jól teljesített a kispadról beszállva, hogy az alapszakasz végére és a rájátszásra már övé lett a kezdő poszt. A playoffban ezt meg is hálálta: 5 mecsen 5-ször talált a hálóba 2 gólpassz mellett. De nagy kérdés, hogy Mancosu tudja-e 8 hónapon keresztül ugyanezt a termelékenységet nyújtani és el tudja-e viselni a kezőcsapat terhét...

A Montrealtól kisebb visszaesésre számítok, jóslatom szerint nagy harcban lesznek a rájátszás hatodik helyéért. Hogy elbukják-e ezt a csatát vagy diadalmaskodnak? Azt most lehetetlen megtippelni. A Montreal a Keleti Főcsoport 6.-8. helyére várható.

A cikksorozat holnap befejeződik a Keleti Főcsoport további csapataival!

A SZERZŐ A JENKIFOCI CÍMŰ FACEBOOK-OLDAL SZERKESZTŐJE.

AZ OLDALT A KÉPRE KATTINTVA ÉRHETI EL:

15590118_959450367489525_7175268634721923756_n

Hozzászólások