jenkifoci - MLS Nagydöntő: favágás vagy sínverés lesz az atlantai éjszakában?
MLS Nagydöntő: favágás vagy sínverés lesz az atlantai éjszakában?
Fotó: Europress/AFP

MLS Nagydöntő: favágás vagy sínverés lesz az atlantai éjszakában?

Kun TamásKun Tamás
2018/12/08 16:23

Ma éjjel 2 órától rendezik az MLS 23. Nagydöntőjét, melyet az Eurosport 1-en nézhettek élőben. A találkozót a Jenkifoci blog szerkesztője, Kun Tamás vezeti fel olvasóink számára.

„Ez a Superbowl, vagy az MLS Nagydöntője?” – tette fel a kérdést Tata Martino, az Atlanta United labdarúgócsapatának világszerte ismert edzője, amikor az MLS fináléját felvezető sajtótájékoztató elején végignézett a teremben összegyűlt médiamunkások tömegén. Telített széksorokra azonban nem csak a sajtóteremben lehet számítani az Atlanta United-Portland Timbers mérkőzés kapcsán.

Több mint 72 ezer nézőt várnak az atlantai Mercedes Benz-stadionba, ezzel ez a meccs lesz minden idők legnagyobb nézőszámú MLS Nagydöntője. Az összecsapás esélyese természetesen a hazai pályán játszó, alapszakasz-ezüstérmes, a liga gólkirályát felvonultató Atlanta United, de a kellemetlen stílusú 2015-ös bajnok Portland Timbers csapatát sem lehet leírni. Jelzésértékű, hogy e két csapat eddigi két egymás elleni mérkőzése egyaránt 1-1-es döntetlennel zárult. Ez is igazolja, hogy a Portland csapata alkalmas az ünneprontó szerepkörre.

ATLANTA– CSAPATPORTRÉ

De kezdjük az Atlantával. A ligához tavaly csatlakozó piros-fekete együttes az idei nagydöntős szereplésével már önmagában csúcsteljesítményt mutatott be. Korábban csak egyetlen újonc volt az MLS 23 éves történetében, amely ilyen hamar ilyen messzire jutott: az 1998-as Chicago Fire, mely debütáló szezonjában megnyerte a bajnokságot. Arthur Blank multimilliárdos klubtulajdonos valami különlegeset alkotott Georgia szívében: egy jelentősebb labdarúgómúlt nélküli városban létrehozott egy klubot, mely nem csupán a pályán alkotott maradandót, hanem a lelátókon is. Az Atlanta United megdöntötte az összes jelentősebb nézőszám-rekordot, közben pedig az eredményeket is szállította. Mindezt veterán világsztárok, Európában ismert nagy nevek nélkül, a fiatalokra építve és a játékfilozófiát a középpontba állítva. Ezzel bebizonyították: a drukkereket nem a sztárok, hanem a sikerek vonzzák.

 

Sikerben pedig idén nem volt hiány: a Tata Martino által edzett együttes az alapszakaszban produkált eredményével kiharcolta helyét a CONCACAF Bajnokok Ligája jövő évi kiírásában. Egészen utolsó fordulóig versenyben voltak a New York Red Bullsszal a Keleti Főcsoport megnyeréséért és egyben az összetett tabella első helyéért.  Közben Josef Martinez személyében egy rekorder gólkirályt adtak a bajnokságnak – az ecuadori az MVP-címet is elhódította. A rájátszásban pedig New York kék és piros felét is szomorúvá tették: előbb a New York City FC-t, majd az alapszakasz első helyét elhappoló New York Red Bullst is búcsúztatták. Mindkétszer meglehetősen könnyedén, 4-1-es, illetve 3-1-es összesítéssel abszolválva a kihívást. Ezzel második szezonjukban máris bejutottak az első Nagydöntőjükbe.  Az alapszakaszban elért 2. helyüknek köszönhetően ráadásul hazai pályán rendezhetik a finálét.

PORTLAND– CSAPATPORTRÉ

Sokkal rögösebb útja volt a döntőig a Portland Timbersnek. A Favágók egy edzőváltást követően meglehetősen hektikus alapszakaszt zártak. Caleb Porter 4 év után önként állt fel a padról, és az új vezetőedző, Giovanni Savarese irányításával egy ötmeccses nyeretlenségi szériával kezdték az évet. A kevésbé optimista szurkolók ekkor már pokoli évet vizionáltak és elkezdték megkérdőjelezni a venezuelai szakember kinevezésének jogosságát. De ez nem törte meg sem Savaresét, sem a Timberst: a gyenge rajtot egy 15 mérkőzésből álló veretlenségi széria követte. Aztán jött egy újabb négymeccses vereségsorozat, majd egy rapszodikus szezonzárás, ami végül a Nyugati Főcsoport 5. helyét eredményezte számukra.

Aztán a rájátszásban ismét példát szolgáltattak arra, hogy nem lehet leírni őket. Gyenge alapszakasz-helyezésük miatt már a playoff első körében játszaniuk kellett, ráadásul idegenben. Az alapszakasz utolsó fordulóját Vancouverben vívták meg, aztán máris utaztak a közel 300 km-re lévő Dallasba, a rájátszás-nyitányra. Ilyen körülmények között nem sokan adtak nekik esélyt, de Diego Valeri duplájával mégis diadalmaskodni tudtak, 2-1-re. Aztán következett a nagy tradicionális rivális, a Seattle Sounders. Talán nem meglepő, ellenük sem ment minden zökkenőmentesen: a kék-zöldek vezetést szereztek Portlandben, de Ebobisse és Blanco révén megfordította a meccset a Timbers. Pár napra rá aztán a visszavágó során is a kiesés szélére kerültek, hiszen ismét vezetést szerzett ellenük a Seattle, így idegenbeli gólokkal a Sounders ment volna tovább. De ismét összejött a fordítás, aztán egy őrületes meccs végén a büntetőpárbajban ők maradtak a higgadtabbak.

Aztán jött a fináléba jutásról döntő párharc az MLS „magyaros csapata”, a Sporting Kansas ellen. Hazai pályán egy fegyelmezett 0-0-át ért el a Portland, majd Kansasben következett a „szokásos” forgatókönyv: hátrányba kerülés, aztán drámai fordítás. Sallói Dániel góljával előbb a házigazdák álltak továbbjutásra, aztán végül Blanco és Valeri vezérletével mégis a Timbers örülhetett. Bejutottak az MLS Nagydöntőjébe!

A Portland Timbers 2011-ben csatlakozott az MLS-hez, azóta ez már a második alkalom, hogy pályára lép a fináléban. 2015-ben szintén idegenben játszotta az „aranymeccset”, akkor a Columbus otthonában - 2-1-es győzelmet aratva - bajnok lett.  Ez idáig történetének legnagyobb sikere.  Ez a történet egyébként messze túlmutat a 8 éve kezdődött MLS-korszakon. Az egyesület elődjét amerikai léptékkel régen, 1975-ben alapították. A Portland Timbers tömött lelátók előtt játszott még a Pelé fémjelezte NASL-ben, majd pár év szünetet követően az A-League nevű bajnokságban is. Ennek megfelelően jelentős tradíciói vannak a labdarúgásnak a városban.

ATLANTA– A TULAJDONOS

Ezt a tradíciót most akarja megteremteni Atlantában Arthur Blank. A Home Depot cég társalapítója az elsőszámú kulcsfigura az Atlanta United startupokat megszégyenítő villámgyors sikersztorija mögött. A most 76 éves milliárdos fejében először 2008-ban fogant meg a gondolat, hogy labdarúgócsapatot hoz Georgia állam virágzó városába, egy évvel az után, hogy David Beckham a Real Madrid csapatát elhagyva világszenzációt okozva a Los Angeles Galaxy együtteséhez igazolt. De mégsem az angol világsztár jelentette a legnagyobb inspirációt Blank számára, hanem a fia. Az idősebb Blank 1997-es születésű fia, Josh ihletésére kezdett érdeklődni a labdarúgás iránt, miután a csemete már kiskorában odáig volt a sportágért.

„Apa mindig eljárt a meccseimre és láttam rajta, hogy egyre inkább érdekelni kezdi a labdarúgás. Folyton kérdésekkel bombázott, érteni akart mindent. Az amerikai válogatott mérkőzéseit mindig együtt néztük én pedig tanítgattam a szabályokra.” – mesélte Josh.

063_1043635164.jpg Fotó: Europress/AFP

Arthur Blank labdarúgás iránt fellángolt szerelme kis híján már 2008-ban meghozta a gyümölcsét. Az üzletember ekkor kísérletezett először azzal, hogy MLS-csapatot alapítson Atlantában. Az üzleti környezet azonban ekkor nem bizonyult kedvezőnek, de a forródrótot továbbra is fenntartották Blank és az MLS között: az Atlanta Falcons NFL-csapatnál mutatott szerepvállalása ugyanis igazolta az MLS vezetői számára, hogy a georgiai üzletembert érdemes komolyan venni. Az MLS és Blank végül 2014-ben „lépett frigyre”, a liga ekkor jelentette be, hogy 2017-es indulással új labdarúgócsapatot indítanak Atlanta városában. 

Azóta pedig kiderült: az MLS nem tévedett Blankkel kapcsolatban. A megbecsült üzletember ugyanakkora figyelmet fordít a labdarúgó-csapatára, mint az amerikai futball-csapatra. Hipermodern edzőközpontot épített a Unitednek, elismert szakembereket szerződtetett a klub szakmai vezetésébe, a játékoskeretre pedig nem sajnálta a pénzt, idén például ligarekordot döntöttek Ezequiel Barco leigazolásakor.

Ő maga pedig rendszeresen helyet foglal a hazai meccseken a stadion lelátóján. Annak a stadionnak a lelátóján, melyet 1,5 milliárd dollárból épített fel, és amely épület egyszerre szolgálja az Atlanta Falcons és az Atlanta United csapatát. A létesítményt már a tervezési fázisban ennek a két funkciónak a jegyében alakították ki. Újabb példa az egyenrangúságra.

PORTLAND– A TULAJDONOS

Másfél milliárdos űrstadionról legfeljebb álmodozhatott a döntőbeli ellenfél, a Portland Timbers tulajdonosa, Merritt Paulson, a most 45 éves pénzember jóval szerényebb forrásokkal rendelkezik, mint a 4,7 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező Blank. A vagyoni tőke helyett a politikai tőke jelentette az ő hátszelét. Merritt Paulson édesapja ugyanis nem más, mint Hank Paulson, aki George W. Bush elnöksége alatt szolgált pénzügyminiszterként. A pozíció persze anyagi előnyökkel is járt az édesapa számára, de az idősebb Paulson 700 millió dollárra becsült vagyona is messze elmarad Arthur Blankétől.

Az ifjú Merritt nem lépett édesapja nyomdokaiba, se a politika, se a pénzügyi szektor nem mozgatta meg a fantáziáját. „Nem akartam, hogy folyton az édesapámmal hasonlítsanak össze” – mesélte később. Helyette a sport és a szórakoztató szektor érdekelte. Épp azért tanulmányait is ennek megfelelően folytatta: a Harvardon marketing-diplomát szerzett, majd az HBO-nál, utána az NBA marketing-osztályán helyezkedett el. Az MLS-szel először 2005-ben került kapcsolatba, amikor édesapjával karöltve kis híján megvásárolta a San Jose Earthquakes csapatát. Arthur Blankhez hasonlóan neki sem jött elsőre össze az MLS-álom, a Quakes-üzlet kútba esett. Portlandben azonban tárt karokkal várták. A nagy labdarúgó-hagyományokkal rendelkező városban ugyanis évek óta nem volt elkötelezett tulajdonosa az alacsonyabb osztályban szereplő Timbersnek.

063_500247430.jpg Fotó: Europress/AFP 

Merritt Paulson cége 2007-ben megvásárolta a klubot a helyi baseball-csapattal együtt. Kezdetben a helyi labdarúgó-szurkolók attól tartottak, hogy Paulson számára a baseball fogja jelenteni a fókuszt, a foci pedig csak másodlagos lesz. Ez a hit azonban hamar megváltozott, amikor az új tulajdonos tévéműsorokban, rádióműsorokban és egyéb médiafelületeken kezdett szókimondó és intenzív kampányba annak érdekében, hogy a labdarúgócsapat csatlakozhasson az első osztályú bajnoksághoz, azaz MLS-hez. Intenzív személyiségével és magával ragadó szenvedélyével sok szurkoló szimpátiáját elnyerte. Paulson aztán később megvált a baseball-csapattól, az eladásból származó bevételt felhasználva pedig kifizette az MLS  40 millió dolláros belépési díját.  Oregonnak 2011-ben saját MLS-csapata lett! „Merritt hozzájárulása felbecsülhetetlen. Hitt ebben a klubban és komoly pénzeket áldozott rá. Volt egy látomása, amit megvalósított”  - mondta róla később Shawn Levy, a szurkolói keménymag, a Timbers Army örökös tagja. 

A szókimondó stílus, ami Paulsont népszerűvé tette, az elmúlt években egyáltalán nem kopott meg. A mai napig ő az egyik legkommunikatívabb klubtulajdonos az egész MLS-ben. Aki érdeklődik az amerikai labdarúgás iránt, annak kötelező őt követnie a Twitteren, megszólalásai állandó témát szolgáltatnak az MLS-t övező sportsajtó számára.

ATLANTA– AZ EDZŐ

Kevésbé a szavak embere a szombati ellenfél edzője, Gerardo „Tata” Martino. Az 56 éves argentin tréner azonban a visszafogottsága ellenére világszerte ismert szakembernek számít. Jorge Sampaolihoz és Mauricio Pochettinóhoz hasonlóan ő is a Marcelo Bielsa-féle iskola képviselője. A feltétlen támadófutball híve, bár azért némileg pragmatikusabb a szenvedélyes mesterénél. 1998 óta edzősködik, komolyabb szinten 2002 óta űzi a szakmát. Vannak, akik Bielsához hasonló futballprofesszort látnak benne, mások örök másodikként, egyfajta „ezüstemberként” tartják számon.

Az 56 éves szakembernek azért az aranyból is kijutott pályafutása során: négyszeres paraguayi bajnoknak mondhatja magát, emellett egyszer megnyerte a spanyol szuperkupát a Barcelonával. De kár lenne tagadni, hogy ezüstéremből azért többet találunk a vitrinjében: egy argentin bajnoki ezüst a Newell’s Old Boys-zal, három Copa America-ezüst az argentin és a paraguayi válogatottal, egy spanyol bajnoki és egy kupa-ezüstérem a Barcelonával. Épp ezért számára különösen hangsúlyos, hogy milyen eredménnyel zárul majd az MLS Nagydöntője. Egy újabb második hely újabb indokot jelentene az „ezüstskatulyára”.

063_1065232202.jpg Fotó: Europress/AFP

"Szerencsés ember vagyok, hogy több fináléban is részt vehettem pályafutásom során. Persze el kell ismerni, hogy több csalódás ért engem ezekben a döntőkben, mint sikerélmény. De ennek ellenére nem kudarcként fogom fel ezeket a döntős szerepléseket, hanem komoly eredményeknek" - fogalmazott a pénteki sajtótájékoztatón az Atlanta edzője.

A mérkőzés rangját pedig az is tovább emeli számára, hogy ez lesz Martino utolsó mérkőzése az Atlanta United kispadján. Az argentin novemberben bejelentette, hogy a szerződését nem hosszabbítja meg, és a szezon végén távozik a piros-feketéktől. A pletykák szerint a mexikói válogatott irányítását veszi át.

Nagy kérdés, hogy nélküle merre hajózik majd tovább az Atlanta naszádja, ugyanis több játékos (mint például Miguel Almiron, Hector Villalba, Ezequiel Barco vagy Josef Martinez) kifejezetten az argentin edző hívó szavára mondott igent az Atlanta United szerződésajánlatára. Borítékolható, hogy szakmai tudása mellett személyiségének ereje és szakmai renoméja is hiányozni fog a piros-feketéknek.

PORTLAND– AZ EDZŐ

Ha Tata Martino az „ezüstember”, akkor a Portland Timbers kispadját idén elfoglaló Giovanni Savarese az igazi „aranyember”.  A  47 éves korábbi MLS-játékos 2013 óta íródó rövid edzői pályafutása alatt csak úgy halmozta az aranyérmeket - igaz, jelentősen alacsonyabb szinten, mint ahol döntőbeli riválisa megfordult.

A korábbi 30-szoros venezuelai válogatott Savarese az Egyesült Államokban nevelkedett, később profi labdarúgó-karrierjét is Amerikában kezdte. Aztán megfordult Olaszországban és Nagy Britanniában is. Edzői pályafutásának nyitánya azonban ismét az Egyesült Államokban érte: 2013-ban foglalta el az amerikai másodosztályban, az NASL-ben szereplő New York Cosmos padját. Első évében rögtön alapszakaszt és bajnoki címet nyert, amit aztán a következő három szezonban két másik aranyérem és két alapszakasz-győzelem követett. 2017-ben egy elbukott Nagydöntővel búcsúzott a másodosztálytól.

063_1065257452.jpg Fotó: Europress/AFP

"A döntőkből rengeteget lehet tanulni. Mert a döntők teljesen másmilyen mérkőzések mint a többi. Ez egy különleges pillanat, olyan érzelmi töltettel, amit másutt nem lehet tapasztalni. Ha pályafutásod során olyan szerencsés vagy, hogy több döntőben is részt vehetsz, az érthetően önbizalmat ad. Nem számít, hogy milyen szintűek ezek a döntők, a megvívott finálék mindig plusz energiát adnak" – mondta Savarese.

Eredményeit látva számos MLS-csapat kivetette rá a hálóját az elmúlt években, de ő végül a Portland Timbers hívó szavára volt hajlandó igent mondani. Nem kis részben annak a tudatos szakmai munkának köszönhetően, ami Merritt Paulson irányítása mellett zajlik az elmúlt években.

ATLANTA– A TAKTIKA

Tudatos szakmai munkában Atlantában sincs hiány. Tata Martino az elmúlt két évben az MLS legattraktívabb csapatát varázsolta az újoncból, a piros-feketék a tiki-takára emlékeztető futballal nyűgözték le híveiket. Szemet gyönyörködtető passzjáték, az ellenfél védelmének fárasztása és frusztrálása. Olykor azonban a támadások iránti túlzott elkötelezettség a védekezés rovására ment: legalábbis erre utalt a 34 alapszakasz-meccsen beszedett 44 gól.

Az idei rájátszásra ezért Martino váltott: a mélyen meghúzott védvonal és a lendületes kontrajáték lett az Atlanta új arcra. Legsűrűbben 3-5-2-es felállásban futballoznak, amely egyes meccshelyzetekben 5-3-2 formációvá változik.  A támadásaik legfontosabb figurája Miguel Almiron, aki mindkét formációban az irányító szerepkört tölti be. A támadásvezetés gyors és határozott, a technikás középpálya pedig képes kipasszolni a legdurvább presszinget is. Az egykoron labdabirtoklásra épülő csapat immáron „labda nélkül” gyűri le ellenfeleit. A főcsoport-döntőben ez a stratégiaváltás valósággal sokkolta az ellenfelüket, a magas letámadást alkalmazó New York Red Bullst. A Bikák az alapszakaszban rendre hatékonyan zavarták meg az Atlanta tiki-takás építkezését, a playoffban azonban nem volt ellenszerük arra, hogy ellenfelük szándékoltan átadta a kezdeményezést.

PORTLAND– A TAKTIKA

A Red Bulls ellen tehát hatékony volt az Atlanta újragondolt imázsa, de a Portland a Bikákkal ellentétben biztosan nem fog fejjel menni a piros-fekete falnak. Ők ugyanis még régebben űzik a mély védvonalas kontrajátékot, mint döntőbeli riválisuk.

A statisztikai adatok szerint az egész MLS-ben a Portland  kezdi a legmélyebben a labdabirtoklást, az ellenfél támadó energiáit felemésztve, hátul sok, elől nagyon kevés labdát szerezve – utóbbira nem is fordítanak energiát.  A Timbers edzője a nyár folyamán egyszer megpróbálkozott egy nyitottabb, támadóbb taktika meghonosításával, de egy négymeccses vereségsorozat óva intette attól, hogy változtasson a bevált recepten.

A felállást illetően a Portland a 4-2-3-1-es és a 4-3-2-1-es (karácsonyfa) formációt favorizálta az idei szezonban, Atlantában valószínűleg az utóbbi, defenzívebb variáció mellett teszik le voksaikat. Taktikájukban fontos szerepet játszanak a pontrúgások: a rájátszásba jutott nyugati csapatok közül a Portland szerezte a legtöbb gólt pontrúgásokat követően az alapszakaszban.

ATLANTA– SZTÁRJÁTÉKOSOK, KULCSFIGURÁK

Könnyen elképzelhető, hogy a Portland konzervatív futballját látva Tata Martino úgy dönt, a fináléban csapata ismét megmutatja az alapszakaszban látott kezdeményezőbb arcát.  Az oregoni retesz feltörésében kulcsszerep hárulhat az MLS idei gólkirályára, a venezuelai válogatott Josef Martinezre, aki az Aranycipő mellé az MVP-címet is bezsebelte.

063_1065235246.jpg Fotó: Europress/AFP

A korábban az olasz Torino együttesében is futballozó 25 éves csatár tavalyi leigazolása főnyereménynek bizonyult az Atlanta számára. 59 mérkőzésen 53 gólt lőtt a csapat színeiben, idén az alapszakasz során 31-szer volt eredményes, a rájátszással együtt 34 találatnál jár. Mindkettő új rekord az MLS-ben. Emellett ő jegyezte a legtöbb mesterhármast is a bajnokság történetében.  Amikor azonban az újságírók arról kérdezik, hogy minek köszönhető szenzációs formája, Martinez szerényen válaszol:

„Amikor ilyesmiket kérdeznek a riporterek, mindig rámutatok Miguel Almironra. Látjátok ott azt a srácot? Neki köszönhetően vagyok ilyen jó!”   - fogalmazott a csatár a Players Tribune hasábjain.

Nem kétséges, hogy a Newcastle United, a West Ham United és az Arsenal által is csábított Almirón az igazi motorja az Atlanta Unitednek.  A 24 éves paraguayi válogatott támadó középpályás talán a legjobb képességű fiatal futballista, aki valaha megfordult az MLS-ben. 

Technikailag rendkívül képzett, játékintelligenciája kimagasló, ami pedig tényleg az átlag fölé emeli az a gyorsasága. Kevés olyan futballista van, aki labdával együtt olyan kirobbanó sebességet tud felvenni, mint Almiron. Az argentin Lanustól érkezett tehetség 2017-ben, az Atlanta United első MLS-szezonjában érkezett Amerikába. Rá is igaz, hogy kifejezetten Tata Martino hívó szavára mondott igent:

"Megtisztelő volt, hogy Tata felfigyelt a játékomra. Óriási szerepe volt a döntésemben, hogy ő hívott engem az Atlantához” – fogalmazott korábban a 24 éves futballista.

Nem kétséges, hogy jól járt vele az Atlanta United: két év alatt 67 MLS-mérkőzésen 21 gólt lőtt, 19 gólpasszt osztott ki és 10 további találat előkészítésében játszott szerepet.  Noha nem klasszikus csatár, mégis állandó veszélyforrást jelent az ellenfél kapujára: nála csak David Villa, Zlatan Ibrahimovic és Sebastian Giovinco mutatott be több lövést az idei szezonban. Emellett őt választották meg legtöbbször egy-egy mérkőzés legjobb játékosának.

PORTLAND– SZTÁRJÁTÉKOSOK, KULCSFIGURÁK

Érdekesség, hogy nem csupán Miguel Almiron, hanem a Portland két legnagyobb sztárja, Diego Valeri és Sebastian Blanco is megfordult az argentin Lanús együttesében. A portlandi páros ráadásul még szerepelt is egymás oldalán a gránátvörösök mezében, összesen 46 mérkőzésen voltak egyszerre pályán.

A háromszoros argentin válogatott Valeri igazi klublegendának számít a Favágóknál. A jelenleg 32 éves argentin játékos 2013-ban érkezett az MLS-be a Lanustól, ahol csapatkapitány volt. Azóta 196 bajnoki mérkőzésen 74 gólt lőtt és 59 gólpasszt osztott ki. Első évében rögtön az MLS legjobb igazolásának választották. 2013-ban, 2014-ban és 2017-ben is ott volt a szezon válogatottjában, 2015-ben bajnoki címet nyert a Portlanddel, a Columbus elleni idegenbeli fináléban gólt szerzett és a döntő legjobb játékosának választották.

"Úgy érzem, most is hasonló a sikeréhség a csapatban, mint 2015-ben volt. Történelmet akarunk írni” - mondta Valeri a pénteki sajtótájékoztatón. „Ugyanolyan az egység, mint a bajnoki címet hozó szezonban volt. A különbség csak annyi, hogy most több tapasztalt játékosunk van. Több olyan futballista van a keretben, aki már átélt egy-egy olyan kiélezett szituációt, mint ez a Nagydöntő. Ezeket a tapasztalt játékosokat pedig fiatal tehetségekkel vegyítjük."

Diego Valeri a Portland előtt szinte teljes karrierjét nevelőklubjánál, a Lanusnál töltötte, velük egy bajnoki címet szerzett. Kölcsönjátékosként megfordult Európában is, a Porto és az Almería mezét is magára húzhatta.

063_1075501884.jpg Fotó: Europress/AFP

A Lanusnál eltöltött éveket követően 2017-ben akadt ismét össze Sebastian Blancóval. A dinamikus támadó középpályás ekkor érkezett meg az oregoni klubhoz. Blanco is kipróbálta magát Európában: játszott az angol West Bromwichban, az ukrán Metaliszt Harkivban is. A most 30 éves futballista kétszer szerepelt az argentin válogatottban, a San Lorenzo mezében az argentin Szuperkupát is elhódította.

Amióta Oregonba költözött, 70 meccsen 21 gólt és 12 gólpasszt jegyzett. Legfontosabb és egyben leglátványosabb találatát épp Sallói Dánieléknek lőtte: a főcsoport-döntő idegenbeli visszavágóján 1-0-s kansasi vezetésnél pókhálózta ki a felső sarkot. Később kiderült: ez a bombagól olyannyira sokkolta a Kansast, hogy a Portland jutott végül a ma esti Nagydöntőbe.

Blanco egyébként kifejezetten jól megérti magát a pályán korábbi Lanús-os csapattársával: Diego Valeri 7 gólt lőtt az ő gólpasszából, ő pedig 5-ször talált be a Mágusnak becézett régi-új klubtársa átadásából.

ATLANTA– POTENCIÁLIS MEGLEPETÉSEMBER

Ők tehát a két csapat legnagyobb sztárjai. De korántsem biztos, hogy ez a finálé a csillagokról fog szólni. Könnyen elképzelhető, hogy nem Almiron és Martinez, vagy Valeri és Blanco szolgáltatja majd a showt. De akkor kik lehetnek a meglepetésemberek, akik leteszik a névjegyüket?

Nos, ez a szerepkör például ideális lenne Ezequiel Barco számára. De nevezhetünk meglepetésembernek valakit, aki az MLS történetének valaha volt legdrágább igazolása? A 19 éves argentin utánpótlás-válogatott Barcót januárban megközelítőleg 15 millió dollárért igazolta le az Atlanta United. A szupertehetség fiatal kora ellenére már több mint 50 mérkőzésen lépett pályára az Independiente színeiben. Copa Sudamericanát nyert, a Flamengo elleni döntőben gólt is szerzett. Az Independienténél Sergio Agüero óta őt tartják a klub legnagyobb talentumnak. Az Atlanta United mellett olyan klubok érdeklődtek iránta, mint az AC Milan, a Benfica, a Tottenham Hotspur, vagy Atletico Madrid.  

Akkor miért lenne mégis meglepetés, ha ő villogna? Mert az első amerikai éve nem azt hozta, amit vártak tőle. Már eleve nem indult jól számára az esztendő, sérülés miatt az első másfél hónapot kihagyta az idei szezonból. Aztán nyáron egy magánéleti incidens miatt került ki a csapatból: a hírek szerint megkörnyékezte egyik csapattársa feleségét, Tata Martino pedig fegyelmi céllal a lelátóra ültette 3 mérkőzés erejéig. Az alapszakaszt végül csupán 4 góllal és 3 gólpasszal zárta. Talán a döntő hozza majd számára a megváltást? Végül is, aki 18 évesen gólt tud lőni a Copa Sudamericana fináléjában, az 19 évesen megteheti ezt az MLS Nagydöntőjében is…

PORTLAND TIMBERS – POTENCIÁLIS MEGLEPETÉSEMBER

A Portland oldalán is egy meglehetősen fiatal futballistát sorolhatunk a „potenciális meglepetésember”-kategóriába. De a 21 éves Jeremy Ebobisse eddigi pályafutása semmilyen formában nem mérhető össze Ezequiel Barcóéval.

063_1065235918.jpg Fotó: Europress/AFP

A párizsi születésű, nigériai származású amerikai utánpótlás-válogatott csatár a Duke Egyetemről kikerülve 2017-ben kezdte meg profi pályafutását. A SuperDrafton 4. kiválasztottként csapott le rá a Portland Timbers. A Favágóknál sosem számított alapembernek, de megbízható futballista volt. Idén ősszel azonban nagy felelősség szakadt a nyakába: a svéd Armenteros sérülése után ő lett a kezdő középcsatár. A bizalmat meghálálta: az elmúlt két hónapban 10 kezdőként lejátszott meccsén 3 gólt lőtt 3 gólpasszt osztott ki. A szakértők mégsem a statisztikai mutatóit, hanem a mezőnymunkáját emelik ki: állandóan leköti a védők figyelmét, így pedig területeket szabadít fel, labdatartásával és lekészítéseivel pedig tálcán kínálja a lehetőségeket a két argentin karmesternek, Valerinek és Blancónak.

"Jeremy rengeteget dolgozott azért, hogy megkapja a lehetőséget. Amikor eljött a pillanat, megragadta a sanszot. Olyan játékot nyújtott, ami után nehéz kihagyni őt. Remek technikai adottságai vannak, képes megtartani a labdát és a jelenlétének köszönhetően számos módon képesek vagyunk veszélyhelyzetet teremteni. Az általa tanúsított alázat példaként szolgálhat azon játékosok számára, akik csak a tehetségükből akarnak megélni és nem abból, amit valójában letettek az asztalra" – mondta róla Giovanni Savarese. Gondolatai ironikus módon rímelnek mindarra, amit a túloldal ifjú sztárjával, Ezequiel Barcóval kapcsolatban idén megtapasztalhattunk.

ATLANTA UNITED – A SZURKOLÓK

Pedig az atlantai drukkerek megérdemelnék Barco teljes odaadását. A georgiai város labdarúgó-szurkolói az elmúlt két évben olyan létszámban jelentek meg a lelátókon, amire senki sem számított akkor, amikor 2014-ben MLS-jogot a kapott város. Az Atlanta idei 53 002 fős átlagnézőszámával a világranglista 19. helyén áll. Megelőzve olyan klubokat, mint a Paris Saint-Germain, a Liverpool vagy épp az AS Roma. A piros-feketék a legutóbbi 5 mérkőzésükből 4-et több mint 70 ezer néző előtt vívtak meg a szupermodern Mercedes Benz Stadionban. Azért „csak” 5-ből 4 az arány, mert a maradék egy meccsen 45 ezerben maximalizálták az eladható jegyek kapacitását. El is fogytak, mind egy szálig. A rekordnézőszámot egy nyári, a Seattle Sounders elleni összecsapás tartja 72 243 fővel. Ma éjjel ez a csúcs is megdőlhet.

063_1065232310.jpg Fotó: Europress/AFP

Érdekesség az Atlanta drukkereivel kapcsolatban, hogy ez az MLS-csapat rendelkezik a legnagyobb afroamerikai drukkerhaddal. Legtöbbjük a "Footie Mob" nevű csoportosulás tagja. Ez a formáció arról híres, hogy minden meccs előtt nagy bulit csapnak a parkolóban, hip-hop zenével és karibi ételekkel.

A legnagyobb lélekszámmal azonban a Terminus Legion nevű csoportosulás rendelkezik. Ők 2011-ben alakultak, vagyis három évvel azt megelőzően, hogy az MLS bejelentette volna, élvonalbeli labdarúgó-klub lesz a városban. Céljuk az atlantai labdarúgás támogatása volt, még az azóta már megszűnt másodosztályú Atlanta Silverbacks meccsein is ott voltak a lelátókon. Ma már a Mercedes Benz Arenában felelnek a hangulatért és a látványos drapériákért. A New York Red Bulls elleni mérkőzésen látott, egész stadiont beborító élőképnek is ők voltak az egyik fő szervezői.

PORTLAND TIMBERS –A SZURKOLÓK

A Timbers Army akár példaként is szolgálhat a Terminus Legion előtt. A Portland Timbers szurkolótáborát ma már világszerte ismerik és elismerik, nem kis részben annak köszönhetően, hogy az összes hazai meccsen órákkal a kezdés előtt elkezdik megtölteni a saját szektorukat, hogy aztán a mérkőzéseket látványos drapikkal nyissák, majd 90 percen keresztül torkuk szakadtából énekeljenek. De nem csak a hazai találkozókon képviseltetik magukat, vendégségbe is elkísérik a kedvenceket. A Nagydöntőre nagyjából 1500 jegyet allokáltak a Timbers Army számára, ami mindössze 5 perc alatt fogyott el. A "favágók seregét" 2001-ben alapították, amikor a Portland Timbers még alacsonyabb osztályban szerepelt. A több ezer tagot számláló csoportosulásnak 17 különböző alszekciója és még egy saját érdek-képviseleti testülete is van. Jótékonysági akciókat tartanak és utazásokat szerveznek.

ATLANTA UNITED – KABALÁK ÉS HAGYOMÁNYOK

Minden szurkolótábornak megvan a maga hagyománya. Dacára mindössze kétéves történelmüknek, ezzel az Atlanta United is így van. A 2017-es első szezonjuk során alakult ki az "Arany Szeg " rituáléja, ami a város vasútépítő múltja előtt állít emléket. Minden meccs előtt a játékosok és a szurkolók aláírásukkal látnak el egy óriási aranyszínű vasúti szeget, amit aztán a drukkerek bevisznek a stadionba. A hatalmas aranyszeget minden mérkőzés előtt egy elismert díszvendég veri bele egy kalapáccsal egy erre kikészített platformba. Emellett egy síndarab is ki van készítve a drukkerek elé, ebbe a minden meccs után az adott találkozó legjobb játékosa verhet bele egy szeget. A szezon elején szabadon álló sín így az év végére tizenvalahány szöggel lesz rögzítve.

PORTLAND TIMBERS – KABALÁK ÉS HAGYOMÁNYOK  

Európai fejjel furcsának találjuk az Atlanta vasutas-rituáléját? Akkor mit szóljunk a portlandi hagyományokhoz? Ugyanis a Portland Timbers rendelkezik a világ talán legfurcsább "kabalájával". Fradi-sasról már hallottunk, a kölni kecske sem ismeretlen, a manchesteri ördög is megszokott látvány. De ki hallott már arról, hogy egy csapat kabalája egy jól megtermett favágó legyen? Márpedig Portlandben ez a helyzet. A Timber Joey nevet viselő favágó minden hazai meccsen ott van a Timbers Army lelátója előtt. Minden hazai gólt követően egy farönk levágásával ünnepel, a rönköket pedig a meccset követően átadja a gólszerzőknek. A Favágó karakter figurája az 1970-es években gyökeredzik: egy Jim Serill nevű férfi 1978-ban kezdett el Timbers-meccsekre járni, amikor a csapat az akkori élvonalban, az NASL-ben szerepelt. Akkoriban találta ki Favágó kabala karakterét és megkérdezte a vezetőséget, bevihetne-e egy láncfűrészt a meccsekre. Timber Jim néven rendszeresen felmászott egy saját maga által felállított fatörzsre, vagy póznára és a láncfűrésszel lelkesítette a tömeget. Később kialakult a hagyomány, mely szerint minden Timbers-gól után Timber Jim levág egy szeletet egy farönkből és a levágott szeletet a gólszerzőnek adja a meccs után.

2004-ben Jimet szörnyű tragédia érte: egy autóbalesetben meghalt a 17 éves kislánya. Azóta a Timbers Army Jim és a lánya tiszteletére minden meccsen legalább egyszer elénekli a lány kedvenc számát, a "You Are My Sunshine" című szerzeményt. Néha Jim maga vezényelte a különleges kórust.

Serrill 2008-ban akasztotta szögre a láncfűrészt és vonult vissza Timber Jim szerepléstől, még mielőtt a csapat az MLS-tagságot kapott volna. Örökségét és láncfűrészét viszont előtte átadta Timber Joey-nak, aki az MLS-ben ma is vágja a rönköket a Portland mecsein.

Joey a ma esti Nagydöntőn is ott lesz, a farönköt pedig egy szállítmányozási vállalat segítségével juttatják el a Mercedes Benz Arénába.

Hogy végül favágás vagy sínverés lesz az atlantai éjszakában? Kiderül hajnali 2 órától az Eurosport1-en!

Hozzászólások