jenkifoci - Elküldték szeretett csapatától, megható levelet írt
Elküldték szeretett csapatától, megható levelet írt
Fotó: Chicago Fire Official Facebook

Elküldték szeretett csapatától, megható levelet írt


2016/02/14 15:33

Sokkoló meglepetésben részesültek tegnap az MLS-ben szereplő Chicago Fire szurkolói. A csapat új szakmai stábja - élükön a szerbekkel U20-as világbajnoki címet nyerő Veljko Paunovic-csal - úgy döntött, hogy eladja a szurkolók kedvencét, a saját nevelésű Harry Shippet a Montreal Impcatnek. Shipp helyi születésű tehetség (Chicago elővárosában, Lake Forestben látta meg a napvilágot) és már gyermekkora óta szurkolt a csapatnak.

A szakértői körökben rendkívül nagyra tartott 24 éves középpályás 66 MLS meccsen 10 gólt lőtt és 14 gólpasszt adott a gyengécske Fire-ben. 2014-ben az év újoncának választották az MLS-ben, tavaly pedig csapata gólpassz-királya lett 8 assziszttal. A Fire-szurkolók felháborodottan reagáltak helyi születésű kedvenc távozására. A klub Twitter-oldalát tegnap elárasztották a dühös kommentek: "Gratulálok, most már hivatalosan is eldőlt, hogy fogalmatok sincs, mit csináltok" - írta az egyik szurkoló. "Ne kérjétek, hogy újítsam meg a bérletemet, mert nem fogok. Végeztem a Fire-rel, ezzel a lépéssel elértétek." - fogalmazott egy másik. "Ez valami vicc???"- kérdezte valaki. Egy másik kommentelő pedig már az iránt érdeklődött, hogy hol lehet visszaváltani a megvásárolt éves bérletet.

Maga az érintett, Harry Shipp viszont ennél kifinomultabban reagált a helyzetre. A fiatal labdarúgó egészen megható és rendkívül intelligens nyílt levélben búcsúzott a szurkolóktól, melynek magyar fordítása így hangzik:

Kedves Chicago,

Ez a legnehezebb dolog, amit valaha le kellett írnom. Az elmúlt néhány óra elképesztően nehéz volt számomra. Amikor a váratlanul közölték velem, hogy a jövőben nem leszek a Fire játékosa, megtörtem és sírni kezdtem. Sokkoló és túláradó érzés volt. Ez a klub és ez a város ugyanis a világot jelentette nekem. De nem csak az elmúlt két évben, amikor igazolt játékos voltam. 15 éve szurkolok a csapatnak. Tudom, hogy ez csak üzletpolitikai döntés, semmi személyes nincs benne, de számomra igenis nagyon személyes dolog. Jártam a meccsekre a régi stadionba, még az átmeneti létesítménybe is kijártam Naperville-be, amíg a mostani pályánk felépült. És persze itt voltam a Toyota Parkban a Cuauhtémoc Blanco fémjelezte fénykorban. Még a Lake Forest Egyetemen tartott nyílt edzésekre is kijártam, amior meg tudtam győzni édesanyámat, hogy elvigyen engem.

Az elmúlt két évben a cél motivált, hogy segítsek újra jelentős tényezővé tenni a labdarúgást Chicagoban. Ezzel a gondolattal keltem minden reggel és ezzel a gondolattal feküdtem minden este. Azt akartam, hogy büszke legyek, ha 10 év múlva visszatekintek arra, hogy mit tettem a sportág népszerűsítéséért ebben a városban. Szerettem volna példakép lenni azon gyerekek számára, akik focizni kezdenek Chicago városában. Legjobban ezért szerettem itt profi labdarúgó lenni, mert át tudtam érezni a helyi fiatalok vágyait és képes voltam nekik egy elérhető jövőképet adni.

Sajnos azonban az elmúlt két évben a Fire történetének két legrosszabb szezonjához tudtam csak hozzájárulni. Nem tudjátok elképzelni, mennyire elkeserít ez a tény. Sajnálom, hogy nem tudtam többet tenni ezért a városért, mert ha valaki tudja, mennyire megérdemel Chicago egy jó focicsapatot, az én vagyok.

A következőket üzenem azoknak, akik csapattársaim és edzőim voltak az elmúlt években: szerettem egy öltözőben lenni veletek és megismerni titeket az öltöző világán túl is. Ez az élmény a világot jelentette nekem. Mindannyian hiányozni fogtok. A Chicago kemény magjának és az összes Chicago szurkolónak pedig szeretném megköszönni mindazt a szeretetet, amit az elmúlt két évben kaptam tőlük. A meccseken persze kizártam a külvilágot (haha, na persze), de nagyra értékeltem minden szurkolást, minden tapsot, drapit, vagy rigmust, ami felém irányult. Úgy éreztem, hogy befogadtatok. Ez bizonyára azért van, mert valóban egy vagyok közületek. Képzeljétek, a szüleim házában, a régi szobámban még mindig dedikált Chicago Fire-mezek és poszterek díszítik a falat, a polcok pedig Fire-relikviákkal vannak megtöltve. Sajnálom, hogy nem volt lehetőségem minden egyes drukkerrel beszélgeti a fociról, Chicagóról és az élet dolgairól. Mindig ott lesztek a szívemben.

Egy kapu bezárult, de egy új kinyílt előttem. Hálás vagyok a Montreal Impcatnek, hogy lehetőséget adtak arra, hogy náluk folytassam a karrieremet. Kaptam egy új terepet arra, hogy ide összpontosítsam az energiámat és az a tervem, hogy a lehető legjobbat hozom ki ebből a dologból. Nagyon várom, hogy találkozzam az új csapattársaimmal és elkezdjünk együtt dolgozni. Várom a találkozást a montreali szurkolókkal és igyekszem megtanulni majd franciául is.

Utóirat: Noha klubot váltottam, ez nem jelenti azt, hogy már nem szurkolok a chicagói csapatoknak. Hajrá Cubs, hajrá Bears, hajrá Blackhawks!

Viszontlátásra, Chicago!

Szeretlek titeket, Harry

FRISS HÍREK, NAPRAKÉSZ ÉRDEKESSÉGEK AZ MLS-RŐL ÉS AZ AMERIKAI LABDARÚGÁSRÓL A JENKIFOCI FACEBOOK-OLDALÁN! KATTINTS IDE ÉS LÁJKOLJ MINKET:

12494951_756408191127078_5563752462329039937_n

Hozzászólások