
Messi kint ül a konyhádban és reggelizik
Számos kutatás bizonyítja, hogy az olyan
jelentősebb sportesemények hatására, mint amilyen egy olimpia vagy egy
labdarúgó-világbajnokság, jóval több gyerek kapcsolódik be az
utánpótlássportba, mint azokban az években, amikor semmilyen nagyszabású
rendezvényt sem rendeznek.
A sportágválasztókat, toborzókat hirtelen
elárasztják a csillogó szemű fiatalok, hogy néhány év múlva az ő nevüket
kiabálhassa majd egy ország a tévék előtt. Vagy persze bizonyos esetekben a
csillogó szemű szülők azok, akik a gyermekeikben látják a következő Hosszú
Katinkát, Szilágyi Áront vagy Szoboszlai Dominikot, és mindent megtesznek
azért, hogy a lehető legjobb edzőhöz vagy klubhoz kerüljön az ő nagy
reménységük. De hogy is megy ez? Kézen fogom a gyereket és lesétálok vele a
legközelebbi focipályára? Ugyan.
Pár hete feltűntek a Barça Academy
óriásplakátjai a városban, amiken a borostás fickót vagy a gránátvörös-kék mezt
még a labdarúgást nem különösebben követő emberek is valamilyen híresebb
focistával vagy csapattal azonosítják. Arról nem is beszélve, hogy hála a
fogyasztói társadalomnak, ezt a borostás arcot láttuk már a chipses zacskón, az
üdítős palackon vagy ugyanebben a bordós, kékes színösszeállításban a létező
összes hátizsákon és írószeren, amik elárasztják a boltokat iskolakezdésre. De
persze az sem szokatlan, ha Messi kint ül a konyhádban és reggelizik, mert ugye
a gyereknek meg kellett venni a piacon azt a szörnyű, műszálas, utángyártott mezt, hogy utána ne is
akarja majd levenni hetekig. Szóval Messi
és az FC Barcelona itt van köztünk, de hogy a plakáton azt látjuk, hogy akár
még csatlakozni is lehet hozzájuk? Micsoda lehetőség a csillogó szemeknek!
Fotó: Europress/AFP
A gyerek persze focizhat bárhol: a hátsó
kertben, a suli udvarán, a panelek közötti aszfalton vagy a városi focipályán;
az a labdarúgás (egyik) remek tulajdonsága, hogy igazából csak a labda kell
hozzá, mert ha még néhány szomszéd gyereket sem sikerül összeverbuválni,
dekázni és kapura lőni még akkor is lehet. Ha pedig a gyerek is élvezi és a
szülő is látja, hogy érdemes valamivel több energiát fektetni a sportolásba,
mint amennyit az igényel, hogy a kerti széket és a kukát egymástól akkora
távolságra tologassuk, mintha az lenne a kapu, akkor valamerre el kell indulni.
Vidéken nyilván korlátozottabbak a lehetőségek, egy-két jól kiválasztott
kulcsszóval meg lehet találni azt a kontaktot, aki tanácsot ad az érdeklődő
szülőnek, elkalauzolja őket a megfelelő személyhez vagy csapathoz, és bár lehet,
hogy hosszú kilométereket kell majd utaznia a gyereknek, minden megyében lehet
találni utánpótlással is foglalkozó egyesületet.
A széles kínálatból adódó nehézségek a
nagyobb városokban és főleg Budapesten jönnek elő, úgyhogy egy olyan, a szemünk
elé kiplakátolt lehetőség, mint amilyen a Barça Academy hirdetése, sokak számára segítség
lehet. Végig lehet nézni több tucat weboldalt, el lehet menni a csapatok
meccseire, edzéseire, de mire a szülő megkapja a kérdéseire a válaszokat,
rengeteg körön kell átvergődnie magát. És akkor ott van az is, hogy még a
labdarúgástól legtávolabb álló szülő is hallhatott már a fővárosi csapatokról,
tudhatja, hogy melyik kerületben keresse a Fradit vagy melyik csapat színe a
lila, de egy ilyen látványos marketinggel és nemzetközi háttérrel felturbózott
klubot, mint amilyen a Barça,
egészen más hozzáállással közelít meg. Egy, a magyar valóságtól távol álló
szereplőt előítéletek nélkül tud elhelyezni a térképen - itt nem számít a
történelem, a politika, hogy a szomszéd mit gondol, vagy hogy egyik vagy másik
csapat szurkolóit milyen tébolyodott vadállatoknak mutatták be a híradóban.
A
Barcelona ebből a szempontból egy szexi, import márka, és ki ne akarná a
gyerekének a legjobbat adni? A külföldi magánakadémiák vonzereje abban áll,
hogy valami olyat kínálnak, amiről azt gondoljuk, nálunk nincs meg, és amikor
Csányi Sándor, az MLSZ elnöke, is azt nyilatkozza,
hogy “nem állunk jól” a szakemberek
tekintetében, vagy hogy “nem minden egyes
gyereknek van olyan edzője, aki szakmailag és nevelőként is alkalmas lenne a
munkájára”, akkor hajlamosak vagyunk jobban bízni abban, aki a mi
rendszerünk fölött (vagy legalábbis azon kívül) áll. Ez a jelenség néha egészen
váratlan helyeken bukkan fel, a Sándor Károly Akadémia bemutatásában is az MTK módszerének gyökereire utalnak vissza, a Jimmy Hogan-féle import
játékstílus beépülése a hazai viszonyokba még akkor is jó marketingeszköznek
bizonyul, amikor száz évvel korábbi eseményekről beszélünk.
Csányi Sándor további öt évre az MLSZ elnöke marad | Eurosport
Legkésőbb június 13-án kellene elkezdeni a magyar labdarúgó-bajnokságot, ahhoz, hogy be tudják fejezni a küzdelmeket, ellenkező esetben le kell zárni a pontvadászatot - jelentette be a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) keddi online küldöttközgyűlése utáni sajtótájékoztatón Csányi Sándor, akit újabb öt évre választottak a szervezet elnökének.
Felmerül
azonban a kérdés, hogy az egy évszázadnyi magyar viszonyokhoz idomult
szakmaiságot képviselő hazai klubokat gondoljuk a labdarúgás tudományának
őrzőjének, és az utánpótlás nevelésének legfontosabb szereplőjének, vagy
elfogadjuk, hogy a nemzetközi trendeknek megfelelő, központilag kialakított,
majd más országokba exportált módszerekkel dolgozó akadémiák lesznek a siker
kulcsai a jövőben? Hosszú távú előrejelzések vannak, kézzelfogható eredmények
nincsenek még, ami az egyik országban működhet, egy másik közegbe ültetve
kudarc is lehet, ami ráadásul nem is derül ki azonnal, a visszacsatolásra
sokszor éveket kell várni. Az pedig, hogy az utánpótlás-nevelésben milyen
arányban kap szerepet majd a szakmaiság mellett a marketing, szintén jó kérdés,
de egyre inkább azt látni, hogy - ahogy az élet minden területén - a sportban
is egyre nagyobb szeletet követel magának és senki sem lepődik meg
különösebben, ha az utolsó szó nem az edzőé lesz, hanem a szponzoré.
Mi
az a Barça Academy?
Megnyitva a honlapjukat, minden ott van
előttünk, amit a gyerekét a labdarúgás világában elindítani kívánó szülő csak
kívánhat: közösség, szakmaiság, profizmus. Már négyéves kortól foglalkoznak a
gyerekekkel, és aki valóban tehetséges, annak a karrierjét egészen felnőtt
koráig segítik. Ez viszont nem az a hely, ahova le tud menni edzeni kicsit a
gyerek, amikor eszébe jut, annál valamivel komolyabb elköteleződést igényel. A
képzési programjuk egész évre szól, válogatón kell részt venni a bekerüléshez
(ebből évente egy van) és persze nincs is ingyen. A hazai átlagkereseteket elnézve,
a havi képzési díjat nem biztos, hogy egy család - ahol esetleg több gyermek is
van - megengedheti magának, ráadásul garancia sincs arra, hogy a gyerek nem
unja meg néhány hét után a focit, úgyhogy jól meg kell gondolni, mielőtt valaki
belevág. Persze ahol minden adott, ez tényleg egy kiváló lehetőség tud lenni.
Fotó: Europress/AFP
Hogy mitől más a Barça Academy módszere, mint a többi
akadémiáé? Azt írják magukról, hogy az elveket, amiket a labdarúgáson keresztül
megtanítanak a játékosoknak, az élet más területén is alkalmazhatónak tartják,
ilyen például, hogy a közösség, a csapat áll az egyén fölött, azzal együtt,
hogy az egyéni teljesítmény közben ne szoruljon háttérbe. Azt írják “a gyerekek ennek köszönhetően megismerik a
sport integrációját, toleranciáját, tiszteletét, szolidaritását és barátságát a
pályán és a pályán kívül egyaránt”. A külföldről készen kapott
játékstílust, életfilozófiát és módszereket a katalán klub Nike mezes brandjébe
csomagolták, és mivel látjuk, hogy a csapat Spanyolországban sikeres, azonnal
azt feltételezzük, hogy ez itthon is működőképes lehet. Arról nem is beszélve,
hogy az egyik legfontosabb üzenet, amit a marketingesek próbálnak nekünk átadni
az, hogy ezek az akadémiák szorosan együttműködnek a “nagy” csapattal, úgyhogy
a nemzetközi karrierről szőtt álmok is könnyedén valóra válthatók. És ezzel
semmi baj sincs, ha a gyerekek fejlődése biztosítva van, akkor tulajdonképpen
mindegy, ki és honnan szervezi a képzést vagy milyen módszert alkalmaz.
A nagy kérdés az lesz, hogy az első
nemzetközi magánakadémiák sikere után mennyire indul fejlődésnek a piac, a
labdarúgásba óriási összegeket fektető nagy cégek indítanak-e saját képzési
programot (vannak erre utaló jelek, elég csak a Red Bullra gondolni), és
ezáltal hogyan alakul át a klubok (és szövetségek) utánpótlás-nevelési
stratégiája. Ahogy bővül a szolgáltatók köre, a szülők válogathatnak majd, hogy
melyik közegben tudják elképzelni a gyereküket inkább, ha valakinek nem tetszik
a közösségi elv középpontba helyezése a spanyol ajánlatból, akkor választhatja
a német vonalat, ahol a
fegyelem az első hívószó, vagy ki tudja, mi jön még. Onnantól pedig nem lesz
megállás, az akadémiák úgy fognak versengeni a gyerekekért, ahogy az édességek
vagy a szénsavas üdítők teszik, és tovább billenhet a mérleg nyelve a
szakmaiság felől a marketing irányába.
Fotó: Europress/AFP
Ami viszont biztos, hogy ha szeretnénk
egy saját kis focistát a házhoz, meg lehet találni a családhoz, a gyerekhez
leginkább passzoló irányt - a napközis fociedzésektől a nemzetközi szuperelit
akadémiákig elég széles a skála. A legfontosabb viszont minden esetben az, hogy
a gyereknek jó legyen, és legalább olyan lelkesedéssel járjon sportolni is,
mint ahogy azt a szörnyű, kamu műszálas mezt viseli a reggelinél.
Szöveg: Gecsei Andrea