Messi kint ül a konyhádban és reggelizik

Számos kutatás bizonyítja, hogy az olyan jelentősebb sportesemények hatására, mint amilyen egy olimpia vagy egy labdarúgó-világbajnokság, jóval több gyerek kapcsolódik be az utánpótlássportba, mint azokban az években, amikor semmilyen nagyszabású rendezvényt sem rendeznek. 

A sportágválasztókat, toborzókat hirtelen elárasztják a csillogó szemű fiatalok, hogy néhány év múlva az ő nevüket kiabálhassa majd egy ország a tévék előtt. Vagy persze bizonyos esetekben a csillogó szemű szülők azok, akik a gyermekeikben látják a következő Hosszú Katinkát, Szilágyi Áront vagy Szoboszlai Dominikot, és mindent megtesznek azért, hogy a lehető legjobb edzőhöz vagy klubhoz kerüljön az ő nagy reménységük. De hogy is megy ez? Kézen fogom a gyereket és lesétálok vele a legközelebbi focipályára? Ugyan. 

Pár hete feltűntek a Barça Academy óriásplakátjai a városban, amiken a borostás fickót vagy a gránátvörös-kék mezt még a labdarúgást nem különösebben követő emberek is valamilyen híresebb focistával vagy csapattal azonosítják. Arról nem is beszélve, hogy hála a fogyasztói társadalomnak, ezt a borostás arcot láttuk már a chipses zacskón, az üdítős palackon vagy ugyanebben a bordós, kékes színösszeállításban a létező összes hátizsákon és írószeren, amik elárasztják a boltokat iskolakezdésre. De persze az sem szokatlan, ha Messi kint ül a konyhádban és reggelizik, mert ugye a gyereknek meg kellett venni a piacon azt a szörnyű, műszálas, utángyártott mezt, hogy utána ne is akarja majd levenni hetekig. Szóval Messi és az FC Barcelona itt van köztünk, de hogy a plakáton azt látjuk, hogy akár még csatlakozni is lehet hozzájuk? Micsoda lehetőség a csillogó szemeknek! 

Fotó: Europress/AFP

A gyerek persze focizhat bárhol: a hátsó kertben, a suli udvarán, a panelek közötti aszfalton vagy a városi focipályán; az a labdarúgás (egyik) remek tulajdonsága, hogy igazából csak a labda kell hozzá, mert ha még néhány szomszéd gyereket sem sikerül összeverbuválni, dekázni és kapura lőni még akkor is lehet. Ha pedig a gyerek is élvezi és a szülő is látja, hogy érdemes valamivel több energiát fektetni a sportolásba, mint amennyit az igényel, hogy a kerti széket és a kukát egymástól akkora távolságra tologassuk, mintha az lenne a kapu, akkor valamerre el kell indulni. Vidéken nyilván korlátozottabbak a lehetőségek, egy-két jól kiválasztott kulcsszóval meg lehet találni azt a kontaktot, aki tanácsot ad az érdeklődő szülőnek, elkalauzolja őket a megfelelő személyhez vagy csapathoz, és bár lehet, hogy hosszú kilométereket kell majd utaznia a gyereknek, minden megyében lehet találni utánpótlással is foglalkozó egyesületet. 

A széles kínálatból adódó nehézségek a nagyobb városokban és főleg Budapesten jönnek elő, úgyhogy egy olyan, a szemünk elé kiplakátolt lehetőség, mint amilyen a Barça Academy hirdetése, sokak számára segítség lehet. Végig lehet nézni több tucat weboldalt, el lehet menni a csapatok meccseire, edzéseire, de mire a szülő megkapja a kérdéseire a válaszokat, rengeteg körön kell átvergődnie magát. És akkor ott van az is, hogy még a labdarúgástól legtávolabb álló szülő is hallhatott már a fővárosi csapatokról, tudhatja, hogy melyik kerületben keresse a Fradit vagy melyik csapat színe a lila, de egy ilyen látványos marketinggel és nemzetközi háttérrel felturbózott klubot, mint amilyen a Barça, egészen más hozzáállással közelít meg. Egy, a magyar valóságtól távol álló szereplőt előítéletek nélkül tud elhelyezni a térképen - itt nem számít a történelem, a politika, hogy a szomszéd mit gondol, vagy hogy egyik vagy másik csapat szurkolóit milyen tébolyodott vadállatoknak mutatták be a híradóban. 

A Barcelona ebből a szempontból egy szexi, import márka, és ki ne akarná a gyerekének a legjobbat adni? A külföldi magánakadémiák vonzereje abban áll, hogy valami olyat kínálnak, amiről azt gondoljuk, nálunk nincs meg, és amikor Csányi Sándor, az MLSZ elnöke, is azt nyilatkozza, hogy “nem állunk jól” a szakemberek tekintetében, vagy hogy “nem minden egyes gyereknek van olyan edzője, aki szakmailag és nevelőként is alkalmas lenne a munkájára”, akkor hajlamosak vagyunk jobban bízni abban, aki a mi rendszerünk fölött (vagy legalábbis azon kívül) áll. Ez a jelenség néha egészen váratlan helyeken bukkan fel, a Sándor Károly Akadémia bemutatásában is az MTK módszerének gyökereire utalnak vissza, a Jimmy Hogan-féle import játékstílus beépülése a hazai viszonyokba még akkor is jó marketingeszköznek bizonyul, amikor száz évvel korábbi eseményekről beszélünk.

Felmerül azonban a kérdés, hogy az egy évszázadnyi magyar viszonyokhoz idomult szakmaiságot képviselő hazai klubokat gondoljuk a labdarúgás tudományának őrzőjének, és az utánpótlás nevelésének legfontosabb szereplőjének, vagy elfogadjuk, hogy a nemzetközi trendeknek megfelelő, központilag kialakított, majd más országokba exportált módszerekkel dolgozó akadémiák lesznek a siker kulcsai a jövőben? Hosszú távú előrejelzések vannak, kézzelfogható eredmények nincsenek még, ami az egyik országban működhet, egy másik közegbe ültetve kudarc is lehet, ami ráadásul nem is derül ki azonnal, a visszacsatolásra sokszor éveket kell várni. Az pedig, hogy az utánpótlás-nevelésben milyen arányban kap szerepet majd a szakmaiság mellett a marketing, szintén jó kérdés, de egyre inkább azt látni, hogy - ahogy az élet minden területén - a sportban is egyre nagyobb szeletet követel magának és senki sem lepődik meg különösebben, ha az utolsó szó nem az edzőé lesz, hanem a szponzoré. 

Mi az a Barça Academy?

Megnyitva a honlapjukat, minden ott van előttünk, amit a gyerekét a labdarúgás világában elindítani kívánó szülő csak kívánhat: közösség, szakmaiság, profizmus. Már négyéves kortól foglalkoznak a gyerekekkel, és aki valóban tehetséges, annak a karrierjét egészen felnőtt koráig segítik. Ez viszont nem az a hely, ahova le tud menni edzeni kicsit a gyerek, amikor eszébe jut, annál valamivel komolyabb elköteleződést igényel. A képzési programjuk egész évre szól, válogatón kell részt venni a bekerüléshez (ebből évente egy van) és persze nincs is ingyen. A hazai átlagkereseteket elnézve, a havi képzési díjat nem biztos, hogy egy család - ahol esetleg több gyermek is van - megengedheti magának, ráadásul garancia sincs arra, hogy a gyerek nem unja meg néhány hét után a focit, úgyhogy jól meg kell gondolni, mielőtt valaki belevág. Persze ahol minden adott, ez tényleg egy kiváló lehetőség tud lenni. 

Fotó: Europress/AFP

Hogy mitől más a Barça Academy módszere, mint a többi akadémiáé? Azt írják magukról, hogy az elveket, amiket a labdarúgáson keresztül megtanítanak a játékosoknak, az élet más területén is alkalmazhatónak tartják, ilyen például, hogy a közösség, a csapat áll az egyén fölött, azzal együtt, hogy az egyéni teljesítmény közben ne szoruljon háttérbe. Azt írják “a gyerekek ennek köszönhetően megismerik a sport integrációját, toleranciáját, tiszteletét, szolidaritását és barátságát a pályán és a pályán kívül egyaránt”. A külföldről készen kapott játékstílust, életfilozófiát és módszereket a katalán klub Nike mezes brandjébe csomagolták, és mivel látjuk, hogy a csapat Spanyolországban sikeres, azonnal azt feltételezzük, hogy ez itthon is működőképes lehet. Arról nem is beszélve, hogy az egyik legfontosabb üzenet, amit a marketingesek próbálnak nekünk átadni az, hogy ezek az akadémiák szorosan együttműködnek a “nagy” csapattal, úgyhogy a nemzetközi karrierről szőtt álmok is könnyedén valóra válthatók. És ezzel semmi baj sincs, ha a gyerekek fejlődése biztosítva van, akkor tulajdonképpen mindegy, ki és honnan szervezi a képzést vagy milyen módszert alkalmaz.

A nagy kérdés az lesz, hogy az első nemzetközi magánakadémiák sikere után mennyire indul fejlődésnek a piac, a labdarúgásba óriási összegeket fektető nagy cégek indítanak-e saját képzési programot (vannak erre utaló jelek, elég csak a Red Bullra gondolni), és ezáltal hogyan alakul át a klubok (és szövetségek) utánpótlás-nevelési stratégiája. Ahogy bővül a szolgáltatók köre, a szülők válogathatnak majd, hogy melyik közegben tudják elképzelni a gyereküket inkább, ha valakinek nem tetszik a közösségi elv középpontba helyezése a spanyol ajánlatból, akkor választhatja a német vonalat, ahol a fegyelem az első hívószó, vagy ki tudja, mi jön még. Onnantól pedig nem lesz megállás, az akadémiák úgy fognak versengeni a gyerekekért, ahogy az édességek vagy a szénsavas üdítők teszik, és tovább billenhet a mérleg nyelve a szakmaiság felől a marketing irányába. 

Fotó: Europress/AFP

Ami viszont biztos, hogy ha szeretnénk egy saját kis focistát a házhoz, meg lehet találni a családhoz, a gyerekhez leginkább passzoló irányt - a napközis fociedzésektől a nemzetközi szuperelit akadémiákig elég széles a skála. A legfontosabb viszont minden esetben az, hogy a gyereknek jó legyen, és legalább olyan lelkesedéssel járjon sportolni is, mint ahogy azt a szörnyű, kamu műszálas mezt viseli a reggelinél.

Szöveg: Gecsei Andrea