La Liga - 19-re húzott lapot a Barca vezetősége, amikor Mourinho helyett Guardiola lett az edző
19-re húzott lapot a Barca vezetősége, amikor Mourinho helyett Guardiola lett az edző
Fotó: Europress/AFP

19-re húzott lapot a Barca vezetősége, amikor Mourinho helyett Guardiola lett az edző

Németh DánielNémeth Dániel
2020/05/30 10:04
Pep Guardiola barcelonai eredményeit két dologgal szokás relativizálni: vagy azt mondják, nem volt nagy kunszt együtt dolgozni a csúcson lévő Messivel, Xavival és Iniestával, vagy arra mutatnak rá, hogy kész csapatot vett át el Frank Rijkaardtól. Az, hogy elképesztő tehetségek álltak az edző rendelkezésére, nem képezheti vita tárgyát, az már inkább, mennyire is lehetett csapatnak nevezni a 2008-as Barcát.

Frank Rijkaard körbepillantott a föld alatti, ablaktalan helyiségben, ahol az interjúkat készítették a Santiago Bernabeu Stadionban. Ebben a szobában számtalan edzőt temettek el élve az évek során, ezen alkalmakkor a meccsek utáni sajtótájékoztatók vérre menő vadászatnak számítottak, és már Rijkaardot is becserkészték, nem volt hova menekülnie. Bocsánatkérés gyanánt motyogott valamit kötelességből. Arcán fásultság tükröződött, szemei kitágultak, és a teljes tehetetlenség kifejezésével pillantott körbe.

Egy nappal később elbocsátották, egyúttal bejelentették, hogy Pep Guardiola lesz az utódja. 2008 májusában a Barcelona totális válságban volt. Az egykori közönségkedvenc holland megbukott, csapatát nem sokkal korábban apró ízekre szedte a Real Madrid, amely 4-1-re nyert, úgy, hogy akár nyolcat is lőhetett volna. A katalánok siralmas állapotát tetézte, hogy a mérkőzést megelőzően sorfalat (pasillo) kellett állniuk a Real Madridnak, ezzel tisztelegve a La Liga új bajnokai előtt. 

Guardiola igencsak valószínűtlen utód volt. Az egyre többfelől támadott Joan Laporta tulajdonképpen feltette a házat egy klublegendára, akit egyébként kifejezett erős emberek támogattak. Johan Cruyff, a Laporta elnöksége alatti szellemi vezető volt az egy fő pártfogó, illetve Txiki Begiristain sportigazgató, aki Guardiola csapattársa volt a Cruyff-féle álomcsapatban. Az egész húzásnak, ahogyan azt Arséne Wenger mondta azt követően, hogy Alan Shearer lett a Newcastle edzője, „érzelmi dopping” utánérzése volt.

guardiola-laporta-min.jpg Fotó: Europress/AFP

Laporta akkoriban meglehetősen népszerűtlen volt a klub vezetőségében, nem sokkal korábban bizalmatlansági szavazást kezdeményeztek ellene. Mivel a lényegesen tapasztaltabb, sokkal mutatósabb önéletrajzzal rendelkező José Mourinho is elérhető volt azon a nyáron, sokan tartottak attól, hogy Guardiola kinevezésével csak politikailag kívánta fedezni magát a klubelnök. Végül az elnökségi tagok 60%-a szavazott Laporta ellen júniusban, amivel technikai értelemben megmenekült. 

Ahhoz ugyanis, hogy elküldjék az elnököt, a tagok kétharmadának kellett volna Laporta ellen voksolnia. 

Nyolc elnökségi tag lemondott a bizalomhiányra hivatkozva, arra számítva, hogy egy koordinált támadás Laporta bukását fogja eredményezni, aki viszont felvette a kesztyűt. Akárhonnan is nézzük, a Barcelona nem egy olyan klub képét festette, amely a következő tíz évben dominálni fogja az európai labdarúgást, és amely már a következő idényben triplázni fog, minden idők egyik legjobb csapataként. Hogy megértsük, hogyan került egy összeomlás szélén lévő gárdából mintaklub, egy évet kell visszautazni az időben.

BL-győzelem után gyengülő eredmények

2007 júniusában bejelentették, hogy Guardiola átveszi a Barca B irányítását. Az egyik asszisztense Tito Vilanova volt, aki 2012-ben átvette a felnőtt csapat irányítását, illetve Domenec Torrent és Carles Planchart, akik később a Bayernhez és a Manchester Cityhez is követték az edzőt. Guardiola kinevezése ez alapján valamilyen tervezettségre utalhatna, de az igazság nem is állhatna ennél távolabb. Begiristain eredetileg egy fontosabb tanácsadói szerepet szánt neki, Guardiola viszont ragaszkodott egy „valódi munkához”. 

Így került a Barcelona B élére, ami viszont már-már sértésnek tűnt egy klublegenda számára. A fiatalok épp ekkor estek ki a harmadosztályból, ami egyet jelentett a környékbeli, félprofi katalán csapatokkal való rivalizálással, illetve az elhanyagolt, vagy épp mesterséges pályákkal. A felnőttekhez hasonlóan a B csapat is épp mélyponton volt, hűen tükrözve a klub egészét. 2007-ben kezdett kifogyni a nafta Laporta elnökségéből, pedig a 2006-os BL-győzelem után úgy tűnt, Victor Valdes, Carles Puyol és Ronaldinho vezetésével sokáig dominálhatnak Európában.

barcelona-bajnokok-ligája-min.jpg Fotó: Europress/AFP

A kispad is ígéretes volt, hiszen a fiatal Xavi és Iniesta is a keret tagja volt a 2006-os győzelem során. Ekkor már számolni lehetett a 18 éves Lionel Messivel is, aki a döntőről csak egy makacs sérülés miatt maradt le. Minden adott volt, hogy a katalánok dinasztiába kezdjenek, valami azonban elromlott. A 2006/07-es szezonban fej-fej mellett haladtak Fabio Capello Realjával, és miután Los Angelesbe való átigazolása miatt hanyagolt David Beckham visszakerült a csapatba, a Real Madrid új lendületet kapott, és ledolgozta hatpontos hátrányát. 

Mindkét csapat 76 ponttal zárta az idényt, a madridiak pedig a kedvezőbb egymás elleni mérlegüknek köszönhetően megnyerték a bajnokságot. 

Valójában a figyelmeztető jelek már a 2006-os Klubvébén megjelentek, ahol a Barca 1-0-ra kikapott az Internacionaltól. 2007-ből sokan emlékeznek Messi varázslatos szólógóljára, amit a Getafe ellen mutatott be a Király Kupa elődöntőjében, megidézve Maradona szellemét. Arra viszont már kevesebben emlékeznek, hogy az 5-2-re megnyert meccset egy 4-0-s összeomlás követte a visszavágón. Nem jutott sokáig a BL-ben sem a Barcelona, a későbbi döntős Liverpool már a legjobb tizenhat között kiejtette a címvédőt.

Rijkaardnak a gyengülő eredmények ellenére bőven volt annyi hitelessége a BL-győzelem miatt, hogy ne veszítse el az állását. Az a hír, miszerint Guardiola átvette a B csapat irányítását, csupán lábjegyzet volt, azt senki sem gondolta komolyan, hogy átveszi a felnőttek irányítását, legalábbis ami a közeljövőt illeti. Az újságíró, akit a barcelonai székhelyű Mundo Deportivo a B csapat meccseire küldött, magányos farkasként dolgozott, senki más nem foglalkozott Guardiolával. Az akciót valahol máshol keresték.

guardiola-barcelona-b-min.jpg Fotó: Europress/AFP

Amikor csábította a pragmatizmus Guardiolát

Guardiola a védjegyének mondható intenzitással vetette bele magát a munkába, és hozott pár meghatározó döntést, például felhozta a C csapatból a tinédzser Pedrót, a középpályás játékot pedig Sergio Busquets köré szervezte. Ezen a szinten limitáltan férnek hozzá a csapatok statisztikai vagy videóelemzésekhez, de ez cseppet sem zavarta Guardiolát, aki megfigyelőket küldött, hogy rögzítsék az ellenfelek meccseit, és kiváló kapcsolatot ápolt helyi újságírókkal, ezáltal jól informált volt a riválisokkal kapcsolatban. 

Úgy kezelte a munkát, mintha az első csapatnál dolgozott volna.

Kezdetben nem sok eredménye volt. Ekkor már kialakult Guardiolában a Cruyff által inspirált futballfilozófia – játékosként tagja volt a Cruyff-féle álomcsapatnak, amely 1992-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját. Minden ízében idealista volt, és nem csak az volt a célja, hogy feljusson a csapata, de mindezt szép játékkal kívánta elérni. Legalábbis ez volt az elképzelése. „Emlékszem az első három meccsre: győzelem, döntetlen, vereség. Játszottunk egy nagyon pici, műfüves pályán a negyedosztályban. Azt mondtam, változtatnunk kell a játékunkon.”

Guardiola elismerte, hogy ez volt a pályafutása során az egyetlen időszak, amikor komolyan kételkedni kezdett a filozófiájában, és csábította valamelyest a pragmatizmus. Ez a pillanatnyi egzisztenciális válság azonban csak pár napig tartott. „Másnap megérkeztünk az edzésre, és azt mondtam: »Nem fogok változtatni.« Az a Barcelona B az első naptól kezdve a labdabirtoklásra törekedett. Időnként nem működött. Vagy azért, mert az ellenfél túl jó volt, vagy mi voltunk rosszak. Viszont soha nem változtattam.” 

„Voltak kétségeim az elején, de szerencsém volt, mert a B csapatot edzettem, nem egy nagyot, mint amilyen a ManCity. Hetente egy meccset játszottunk, bőven volt hát időnk készülni meccsről meccsre, vasárnaptól vasárnapig. Ez nem megy, ha háromnaponta játszani kell. Nem győzött meg az a lehetőség, hogy az elveimmel ellentétes módon játsszon a csapat. Remekül ment, mert bajnokok lettünk és feljutottunk egy másik osztályba” – magyarázta Guardiola, akit ez az időszak győzött meg arról, hogy jó úton jár.

„Úgy voltam vele, hogy ha kicsi, műfüves pályán jól tudunk játszani, magasabb szinten, jobb játékosokkal, jobb pályákon, magasabb szinten is képesek leszünk rá. Kábé két napig kételkedtem. Fontos volt ez a tapasztalat, mert még rutintalan voltam, és csak az elképzeléseim voltak meg. Bizonyítanom kellett magamnak is, 37 éves koromig nem edzettem nagy játékosokat.” 

ronaldinho-barcelona-min.jpg Fotó: Europress/AFP

A felnőttek a szétesés szélére sodródtak

Miközben Guardiola folyamatosan lépkedett előre a B csapattal, a 2007/08-as szezonban Rijkaard Barcája az egy évvel korábbi teljesítményt is alulmúlta. Ronaldinho és Samuel Eto’o között érezhetően nőtt a feszültség. Egyre többen sérelmezték, hogy a brazil játékos úgy gondolta, a kemény edzésmunka csak egy opcionális plusz, és úgy érezték a társak, hogy az edző még bátorítja is ebben. A fitt, vékony és motivált Ronaldinho számára Rijkaard volt a tökéletes edző a maga előzékeny és gondoskodó stílusával.

Ronaldinho későbbi barcelonai karrierjében viszont gondot okozott, hogy az estéinek jó részét a dél-barcelonai Castelldefels bárjaiban töltötte, az erőnléte pedig jócskán hagyott kívánnivalót maga után. Megoldást kellett találni, mert a koncentrációját veszített Ronaldinho és a megengedő Rijkaard a lehető legrosszabb párosításnak bizonyult. 

A katalánokra nem jellemző, hogy a bulvárra jellemző módon szégyenítsenek meg sportolókat. Abban az időszakban azonban a város egyik legjobban tisztelt lapja, a La Vanguardia címlapon közölt egy fotót a pályáról mez nélkül lesétáló Ronaldinhóról, amin jól lehetett látni, hogy a brazil jókora túlsúllyal játszott. Az üzenet egyértelmű volt,  Ronaldinho hitelessége egyre jobban csökkent a klubnál, és többen attól tartottak, hogy Messi – aki szintén Castelldefelsben lakott – a karizmatikus brazil befolyása alá kerülhet. 

A Barcelona meg sem közelítette a Real Madridot a bajnokságban. Bár a BL-ben bejutott az elődöntőbe, ott végül 1-0-s összesítéssel kiesett a Manchester United ellen. A Király Kupa elődöntőjében 4-3-ra maradt alul a Valenciával szemben. Rijkaard egyre inkább háttérbe szorult az edzéseken. Guillem Balague újságíró felidézett egy történetet a 2007/08-as szezonból, amikor is Guardiola Barcelona B-je edzőmérkőzést játszott az első csapattal az egyik közös tréningen. Ekkor már egyértelmű volt, hogy valaminek történnie kell.

„Pep arra a következtetésre jutott, hogy a Barcelonának változásra van szüksége. Látta, hogy Rijkaard edzés alatt cigarettázott. Ronaldinhót tíz perc után lecserélték, Deco láthatóan fáradt volt, a tartalékok pedig – akik még mindig a negyedosztályban játszottak – szétfutották az első csapatot.”

mourinho-barcelona-min.jpg Fotó: Europress/AFP

Mourinho helyett Guardiola

Begiristain és egy másik igazgató, Marc Ingla Lisszabonba utazott, ahol a Chelsea-től idény közben távozó Mourinhóval interjúztak. A várakozásoknak megfelelően szenzációs prezentációt tartott, és valódi hazatérés lett volna, hiszen 1996 és 2000 között a portugál Bobby Robson és Louis van Gaal segítőjeként dolgozott. Begiristaint azonban valami visszatartotta, leginkább az, hogy az önmagát a Mourinho által képviselt futball antitéziseként meghatározó Cruyff volt az egyik tanácsadója. 

Ő és egy másik, kevésbé ismert igazgató, Evarist Murtra lelkesen támogatták Guardiolát. Jordi Cruyff, Guardiola korábbi csapattársa és Johan fia, ott volt a családi megbeszéléseken. „Az apám szemében ez nem volt kockázat, mert 17 éves kora óta ismerte Pepet, és figyelemmel követte a Barca B-t is, amikor a negyedosztályban voltak. Az apám látta, amit látott, és ez alapján 100%-ig meg volt róla győződve, hogy ez a helyes döntés. Nem élsz igazán, ha nem kockáztatsz” – magyarázta Jordi Cruyff.

Murtra legalább ennyire biztos volt a dolgában. „Pep már egy évvel korábban átvette a B csapat irányítását, és a kezdetektől fogva elnyerte a klub bizalmát. Mindenki, aki ott dolgozott az edzőközpontban, vagy a stáb tagja volt, látta a benne rejlő potenciált, hogy nagy edző lehet. Ha ennyire nyilvánvaló a tehetség, azt mindenféle nehézség nélkül magasabb szintre lehet emelni. Minden Pep mellett szólt, de leginkább az, hogy a Barca volt az ő klubja, ő volt a »persona de la casa« (a saját nevelésű edző.)”

„Az egyedüli nehézséget a vezetőség és a közvélemény meggyőzése jelentette. Voltak más logikus lehetőségek is, amelyek konzervatívabbnak és kevésbé kockázatosnak számítottak.” Természetesen ez alatt Mourinhóra gondolt. „Azt hiszem, hogy Txiki a kezdetektől fogva Guardiolát favorizálta, de ennek ellenére megfontolt más lehetőségeket is. Nem kérdés, hogy Laportában megvolt a bátorság, hogy egy népszerűtlen és kockázatos döntést hozzon. Pepnek nem kellett hajtania, csak a hajlandóságára volt szükség. Ezt megmutatta.”

guardiola-barcelona-min.jpg Fotó: Europress/AFP

„Mindig is abban hittem, hogy a tehetségeknek lehetőséget kell adni. Az emberek ezt sokszor vonakodva teszik meg. Mondjuk a tapasztalat hiányára hivatkoznak. Nálam viszont nem ez a lényeges. Mennyi rutinja volt Businak (Busquets) a topligákban, mielőtt lehetőséget kapott? Pepben rengeteg futballtapasztalat gyülemlett fel a különböző edzők irányítása alatt, volt világos elképzelése, képes volt kommunikálni ezt a víziót és megvoltak benne a vezetői képességek is. Emellett ismerte a klubot.”

Néhány nappal azt megelőzően, hogy a Barcelonát legyőzte volna a Manchester United a 2008-as Bajnokok Ligája elődöntőjében, sor került egy fontos vacsorára az egyik barcelonai étteremben. „Ott döntött Laporta. Aznap Pep már tudta, hogy szeretné a munkát, és hogy képes lesz rá.” Egy dolog mindenképpen Guardiola mellett szólt. „Pep ugyanúgy volt beállítva, mint Cruyff” – mondta Murtra. „Ha megnézed a Cityt, pontosan tudod, milyen edző.” A választás tehát Guardiolára esett, és ugyan a körülmények nem voltak ideálisak, a várakozások hatalmasak voltak.

via Daily Mail

Hozzászólások