La Liga - Felcsillant a remény Maradona előtt Sevillában, de a démonokkal folytatott küzdelemben alulmaradt
Felcsillant a remény Maradona előtt Sevillában, de a démonokkal folytatott küzdelemben alulmaradt
Fotó: Europress/AFP

Felcsillant a remény Maradona előtt Sevillában, de a démonokkal folytatott küzdelemben alulmaradt

Németh DánielNémeth Dániel
2020/12/03 13:35
Volt olyan csapattárs, aki csak akkor fogta fel, hogy Diego Maradona valóban Sevillához igazolt, amikor az argentin zseni be nem fűzött cipőjével 1992-ben betoppant az első edzésére. Maradona sevillai kitérője egyetlen szezon erejéig tartott, és végül nem is lett különösebben eredményes, ám egykori csapattársai még most is szép emlékként gondolnak közös idényükre.

Davor Suker még azt követően is szkeptikus volt Maradona érkezésével kapcsolatban, hogy az argentin zseni eltiltását 15 hónapra mérsékelték, a Sevilla és a Napoli pedig mindenben megállapodott a FIFA hathatós közbenjárásának és a Silvio Berlusconi által folyósított kölcsönnek köszönhetően. Még az sem győzte meg, amikor felszállt a Buenos Airesből Spanyolországba tartó repülőgép, fedélzetén a kiváló futballistával. Csak akkor kezdett megbarátkozni a gondolattal, amikor Maradona megérkezett az edzésre - méghozzá kibomlott cipőfűzővel.

"Az első edzésen mindent beleadott, pedig a cipője be sem volt kötve, a fűzője csak úgy lógott. Ez nem épp a legjobb ötlet, ha nem találod el jól a labdát, elesel, szóval veszélyes tud lenni" - mesélte az ESPN-nek a sevillaiak akkori kapitánya, Manolo Jímenez. "De nem nála. Ő nem esett el. Sőt, mesteri volt. Egészen más dimenzió."

Az edzésen összegyűlt tömeg - az új csapattársakkal egyetemben - áhítattal figyelte Diego Armando Maradonát, minden idők legjobb játékosát, aki tényleg a Sevillához szerződött. 1992-t írtak, amikor az Expót is tartották, és amikor eljutott a városba Spanyolország első gyorsvasútja. 750 millió peseta, vagyis 7,5 millió dollár kifizetésével sikerült visszacsábítani Spanyolországba és visszahozni az eltiltásból, így Maradona lehetőséget kapott a megváltásra - egy némileg váratlan helyszínen.

Maradona Boca Juniors-felszerelésben érkezett meg Sevillába.Fotó: Europress/AFP 

A némileg a Sevilla akkori edzője, Carlos Bilardo miatt indokolt, aki az 1986-os világbajnokságon győzelemre vezette Maradonáékat a világbajnokságon. Már az a merésznek tűnő gondolat is Bilardo fejéből pattant ki, hogy érdemes megpróbálkozni Maradona szerződtetésével, mivel úgy számolt, hogy megszerezhetik Sepp Blatter támogatását. Bejött a számítása: a FIFA nyomást helyezett a Napolira, így a klub - hiába volt érvényes szerződése a játékossal - kénytelen volt elfogadni az ajánlatot. Így kötött ki végül Sevillában Maradona.

A klub jelenlegi sportigazgatója az irodájában őrzi azt a fotót, ami bizonyítja, hogy egy csapatban szerepelhetett a legendás játékossal. Az 1992-es fénykép a Ramon Sanchez Pizjuan stadionban készült, amikor az egyébként csereként számításba vett Ramon "Monchi" Rodriguez Verdejo kezdőként kapott lehetőséget. "Az utolsó majom" - utalt magára a sportvezető - "legalábbis a legkevésbé fontos ember a képen. Kupameccs volt, ezért játszottam, így készülhetett el a kép. Nem akartam kihagyni a lehetőséget."

"Egészen hihetetlen volt, hogy elmondhattam magamról, hogy Diego a csapattársam volt" - mondta Monchi.

Nem adódott túl sok lehetősége, hogy Maradona mellett szerepelhessen, és ez nem csak a státuszából fakadóan alakult így. Az argentin klasszis egyetlen idényt töltött a Sevillánál, a megváltás helyett kárhozatban volt osztályrésze. Amennyire rövid volt a klubnál tett kitérője, annyira nagy hatást gyakorolt a társakra, akik ma is szép emlékként gondolnak vissza arra az idényre. "Megtiszteltetés volt mellette élni. Gyerekkori hősöm volt, szóval képzelhetik, milyen érzés volt, amikor a csapattársam lett."

"Ma is tisztán emlékszem a megérkezésének a napjára. Mindannyian a hotel éttermében ültünk, amikor betoppant Diego. Mindannyian ugyanarra gondoltunk: 'azért érkezett, hogy velem futballozzon. Ott lesz a csapatomban!' Utána pedig napról napra láthattuk őt, ami hihetetlen volt" - emlékezett vissza Monchi. Maradona hatása annyira elképesztően nagy volt, hogy a csapatkapitány és a csapatkapitány-helyettesek egyetértésével megkapta a karszalagot. Úgy gondolták, ez a megfelelő lépés, ezzel is jelezve, mennyire tisztelik a világsztárt.

Monchi az irodájában.Fotó: Europress/AFP

"Ez a hierarchia elismerése volt" - mondta Rafa Paz, az egyik helyettes kapitány. "Fölöttünk állt." Lehetetlen volna tagadni, hogy Maradona különbözött, ám ő nem mindig vágyott erre a szerepre. Volt csapattársaiban az iránta érzett tisztelet mellett az is közös, hogy mindannyian kiemelik, a maga abnormalitásában mennyire hétköznapi ember volt. "Idegesek voltunk, nem tudtuk, milyen lesz. Idealizáltuk őt, de érkezésének első pillanatától fogva arra törekedett, hogy olyan legyen, mint a társai" - nyilatkozta Jímenez.

"Mindannyian tisztában voltunk a képességeivel és hogy felettünk áll, emberként azonban ez nem volt igaz. Csodáltuk őt az egyszerűségéért és a nemességéért. Nála nem számított, hogy egy államfővel vagy a szertárossal beszélgetett, mindenkit ugyanúgy kezelt."

"Nem véletlen, hogy mindannyian megemlítjük a nagylelkűségét, amikor szóba kerül. A nyomorból emelkedett fel, és soha nem felejtette el, honnan érkezett. Időnként előfordult, hogy nehéz sorsú embereknek segített az utcán" - folytatta a jellemzést Paz, aki elismerte, tartottak is kicsit Maradonától. Úgy vélték, nagy felelősséget jelent, hogy egy olyan sztár mellett futballozhatnak, mint amilyen ő volt, Paz például az első edzésen elgondolkozott, vajon képes-e visszaadni Maradona passzait. A válasz az volt, ne butáskodjon, nyilván képes rá.

"Ha felénk passzolt, és rosszul vettük át, elveszítettük, ő volt az, aki elsőként kért elnézést" - tette hozzá Jímenez. "Az emberek elsősorban az egyéni nagyságát emelik ki, azt viszont hajlamosak elfelejteni, mennyire nagy csapatember volt" - fűzte hozzá Monchi. "Kiállt a csapattársai mellett, hitt a szolidaritás erejében. Elsőként állt ki és harcolt a győzelmi bónuszért, pedig neki semmiség volt, nekem túlélés. Ha gond volt az utazással, ő gondoskodott a megoldásról. 10/10 volt emberként, játékosként pedig 20-as."

Ezt időről időre Sevillában is bizonyította. Mire megérkezett, már 32 éves volt, némi túlsúllyal és erős meccshiánnyal küszködött - 15 hónap szünet még neki is sok volt. Ezzel együtt olyan összhangban volt a labdával, amit senki más nem mondhatott el magáról, és ez minden érintésén érződött. Minden egy Bayern München elleni barátságos mérkőzéssel kezdődött, amely egyike volt a sebtében összehozott, csillagászati összegért megszervezett turnénak - Maradona egyébként ragaszkodott ahhoz, hogy mindenki egyenlő összeget kapjon a meccsekért.

Maradona egy 1993-as barátságos mérkőzésen.Fotó: Europress/AFP

A tétmérkőzések sora az általa egykoron "futballszagúként" jellemzett San Mamesben kezdődött. Az ellenfél az Athletic Bilbao volt, amely csapat ellen nyolc évvel korábban verekedésbe keveredett a Barcelona játékosaként a Király-kupa döntőjében. Egy nappal a mérkőzést megelőzően a hoteljükben esküvőt tartottak, Maradona pedig lesétált, hogy gratuláljon az ifjú párnak. Nagy erőkkel vetette bele magát a munkába is az argentin játékos: magával vitte erőnléti edzőjét, és egy Spartacus névre hallgató torreádor házában szállt meg.

Egy időre a társai elhitték, hogy működni fog a dolog: a Sevilla top 3-ban volt, közel a csúcshoz, a Real Madrid elleni 2-0-s győzelemből pedig zseniális játékkal vette ki a részét Maradona. Sokat elárul Jímenez újabb anekdotája, milyen ember, milyen vezér is volt. "Sérült voltam, emiatt nem játszottam 40 napot, majd még utána 40-et kihagytam. Nem voltak izmaim, alig tudtam 15 méterre elrúgni a labdát. Ő viszont azzal biztatott, hogy Michelt le tudom venni a pályáról. Nagyon értett a motivációhoz. Ha ő nincs, nem játszom aznap."

Maradonának azonban nem volt egyszerű dolga. Démonjai követték őt Sevillába is, függőségének képtelen volt gátat szabni. A sevillai éjszakai élet sötétebb világa beszippantotta, és kezdett újra kicsúszni a lába alól a talaj. "A kezdeti eufória távozásával előjöttek a problémák" - fogalmazott Paz. Egyre több edzésről és mérkőzésről hiányzott, ami a csapaton is érződött. Eltávolodtak egymástól, a klub és a játékos között egyre bizalmatlanabb volt a kapcsolat. Viták voltak a válogatott mérkőzések kapcsán is, így Maradona két tűz közé került.

Társai is látták, hogy Maradona élete semmiben sem hasonlít az övékhez: de leginkább azt, hogy Maradona élete egyáltalán nem élet. Aláásta az irtózatos nyomás.

"Arról álmodozunk, hogy a csúcsra érünk, a világ legjobbjai leszünk, de ennek ára van, ezt láttuk Diegónál" - magyarázta Paz. "Arról álmodoztunk, hogy olyanok leszünk, mint ő, de vannak következmények: megszűnik a magánélet, minden mozdulatra figyelnek, amihez hatalmas mentális erőre van szükség. Igyekeztünk segíteni neki, még stratégiánk is volt, bizonyos folyamatokat azonban nem tudtunk irányítani. Nagyon erős volt, időnként tartotta magát, de aztán aláásta őt. Felismerte a helyzetet, és nem akarta, hogy mások szenvedjenek miatta."

Maradona a válogatottban.Fotó: Europress/AFP

"Fontosabbak a Nobel-díjasok a futballistáknál, de a társadalom olyan emberekre kíváncsi, akiket lehet csodálni, idealizálni. Ezt kellett magára vállalnia" - foglalta össze Jímenez. "Nem egyszerű ezzel együttélni. Felfogtuk, hogy ebben az értelemben más volt, mint mi. Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy valaki önzőségből reagál rosszul, de ezt meg kell érteni. Ha egy ember hozzád ér, rendben van. Kettő is. Még a 100 sem probléma. De 1000-nél már elpattanhat valami, mondhatja azt, hogy ne érj hozzám."

"Úgy gondolom, a maga módján ő is boldog volt. Amikor játszhatott, ez nagyon érződött rajta, de talán nem voltak mellette olyan emberek, akik segíthettek volna neki. Akadt egy csoport, amelyben Bilardo megbízott, igyekeztünk annyit beszélni Maradonával, amennyit csak lehetett, hogy segítsünk."

Jímenez szerint nem lett volna szabad elfelejteni, hogy Maradona beteg volt, és minden tettének súlyosabb következménye volt, mint bárki másénak. "Volt egy problémája, amit elismert és amin változtatni akart. Ezerszer és ezerszer, de nem ment. Időnként jól volt, a felesége, Claudia is támogatta. De akadtak rossz pillanatai, és ilyenkor belekerült egy spirálba, amelyből nehéz volt kimásznia. Ő egy lázadó volt, jó és rossz napokkal. Hogy tett-e rossz dolgokat? Igen, de ő a saját problémáinak volt a foglya."

Maradona elárulta a csapattársainak, hogy olyan érzése van, mintha valaki követné őt, és kiderült, hogy ez tényleg így történt: a Sevilla ugyanis felbérelt egy magánnyomozót. Ezzel menthetetlenül tönkrement a játékos és a klub kapcsolata, Bilardóval is megromlott a viszonya, még a csoporttól is eltávolodott. "El kellett fogadnunk, hogy másik valóságban éltünk. Egy idő után tartózkodó lett a viszony közte és a klub között. Beilleszkedett a csapatba, de aztán más fázisba kerültek a dolgok, ezt elmondta nekünk."

"Azt mondta, ha nem lehet a klub része, hozzánk sem csatlakozhat. A helyzetet már nem lehetett irányítani, és ő volt az, aki kimondta, hogy mi nem érezhetjük meg ennek a káros hatásait. Onnantól kezdve talán egy kicsivel mogorvább lett."

A háttérben meghúzódó problémák az eredményre is hatással voltak. Bár a szezont optimistán kezdték, végül csak a hetedik helyen zártak, az idény végeztével pedig Maradona európai pályafutása is lezárult. A klub igyekezett gyorsan lezárni ezt a fejezetet, némi megbánás természetesen volt a felekben. "Akadt egy kis keserűség, amiért nem nyertünk trófeát, és az európai kupahelyek valamelyikét sem szereztük meg" - ismerte el Paz. Ennek ellenére azt az idényt mindannyian szép emlékként őrzik magukban, és azt az élményt már senki nem veheti el tőlük.

Maradona az 1994-es vébére összeszedte magát, de a doppingvizsgálaton megbukott.Fotó: Europress/AFP

"Nem érhetett volna ennél rosszabbul véget ez a szörnyűséges év, elveszítettünk egy ikont és egy barátot. Mindig elmondhatom, hogy együtt játszottam Maradonával, ami felér számomra egy kupagyőzelemmel. Játszhattam és beszélhettem vele, meghallgathattam, ő meghallgatatott - ezt nem mindenki mondhatja el magáról. Ez is egy érem. Nagyon sokat tanított nekünk, jó és rossz pillanatokban egyaránt" - fogalmazott Jímenez. Egykori csapattársa, Paz, felidézte Maradona távozásának körülményeit is.

"Maradt a nosztalgia. Ott volt az egész csapat, még Bilardóval is kibékült. Lehet, hogy összevesztek, de Maradona különleges játékos volt, és nyertek együtt egy világbajnokságot. Külön utakon folytattuk. Szomorú volt a távozásakor, mert nem maradhatott tovább abban a városban, amit annyira megszeretett. Ezért maradt egy kis nosztalgia. Ha Diego és Maradona két különböző ember, ugyanolyan jók voltak. Emberként, csapattársként is élveztem minden közös pillanatot. Játékosként ő volt a legjobb. Úgy játszott, akár az angyalok."

via ESPN

Hozzászólások