La Liga - A teljes versenyfutásra hatással lehet a hétvégi El Clásico
A teljes versenyfutásra hatással lehet a hétvégi El Clásico
Fotó: Europress/AFP

A teljes versenyfutásra hatással lehet a hétvégi El Clásico

Németh DánielNémeth Dániel
2020/10/24 10:25
Szombat délután a Barcelona hazai pályán fogadja a címvédő Real Madridot a spanyol labdarúgó-bajnokságban. Az előjelek alapján egyik csapat sem lehet igazán magabiztos, főleg a Real Madrid játéka akadozott az utóbbi napokban. Pedig a múltbéli eredmények alapján pont nekik lenne fontosabb a hétvégi győzelem.

Mielőtt belemennénk a részletekbe, érdemes felidézni egy erősen Clásico-kötődésű statisztikát, amit mégis meglehetősen ritkán említenek meg. Mindent egybevetve a Real Madrid a világ egyik legsikeresebb és legnagyobb presztízzsel rendelkező klubja, ez vitán felül áll. Nem csak azért, mert messze ők nyerték Spanyolországban a legtöbb bajnoki címet (34-et, szemben a Barcelona 26 sikerével), de azért is, mert az európai kupaküzdelmek 1950 megjelenését követően a kontinens legdominánsabb csapata lett.

Mindegy, hogy a sorozatban megnyert öt BEK-címről, a megváltásként is felfogható 1998-as sikerről, minden idők egyik legnagyszerűbb BL-döntős találatról (Zidane, 2002), a BL-történelmet jelentő triplázásáról volt szó (egyben a Bayern München 1974 és 76 közötti sikerei óta az első), a Real Madrid mindig is nagy történeteket írt, és Európa-szerte letette névjegyét. Ennek fényében érdemes ízlelgetni azt, hogy a Real Madrid - ez a futballbehemót - az elmúlt 30 esztendőben egyetlen alkalommal tudott címet védeni a La Ligában.

2007-ben és 2008-ban is bajnok lett a Real, két különböző edzővel.Fotó: Europress/AFP

Azt a sorozatot, amit sok futballista és edző egyenesen a legfontosabbnak tart egy idény során. A győzelemért folytatott 38 hetes küzdelemben nem elegendő a nagy költségvetés és egy tehetséges keret, fontos az elszántság, a karakter, a szerencsefaktor és egyfajta konokság. Még Zidane is azt mondta, ez az a sorozat, amely megnyerésének legjobban örült. 1990-től a Blancók 1995-ben, 1997-ben, 2001-ben, 2003-ban, 2007-ben, 2008-ban, 2012-ben, 2017-ben és 2020-ban nyerték meg a La Ligát, vagyis a címvédés nem volt erőssége a csapatnak.

Ez csak egyszer, a Fabio Capello/Bernd Schuster-érában sikerült. A többi esetben valaki más vitte el a címet a Real-győzelem után; ha nem a Barcelona, akkor az Atlético Madrid, a Valencia vagy a Deportivo La Coruna.

Zidane csapata a mostani szezonnak igen jó előjelekkel vághatott neki. Barcelonában és Valenciában komoly problémák vannak vezetőségi szinten, az Atlético Madrid Jan Oblak és José Gímenez megtartására koncentrált, Thomas Partey pedig London felé vette az irányt. Papíron a Sevilla veszélyes lehetne, de ezen a szinten rutintalannak számít, 1946 óta nem nyert bajnokságot. Túlzás volna arról beszélni, hogy ez most a Real Madrid ligája, de annyi bizonyosan kijelenthető, hogy kiváló lehetőségük volt a széria megszakítására.

Ugorjunk vissza a jelenbe. A madridiak egyetlen pontra vannak az első helytől, úgy, hogy egy mérkőzéssel kevesebbet játszottak, mint az éllovas Real Sociedad. A két nagy riválist, az Atlético Madridot és a Barcelonát is megelőzik, bár mindkét csapat egymeccses hátrányban van a címvédőhöz képest. Eredmények terén tehát nincs nagy baj, a mutatott játék ellenben nagyon távol állt a meggyőzőtől az első hetekben, az előző fordulóban pedig 1-0-ra kikaptak Karim Benzemáék az újonc Cádiztól.

Nagy meglepetésre kikapott a Real Madrid a Cádiztól.Fotó: Europress/AFP

Gyengeségüket Zidane is kénytelen volt elismerni a mérkőzést követően. "Ha a Cádiz lőtt volna két-három gólt, nincs dráma, úgy sem mentegetőzhettünk volna." Mindezt egy meglehetősen szerény költségvetéssel rendelkező andalúz csapat ért el, amely története során korábban egyszer sem nyert idegenben a Real Madrid ellen, és 1977 után jutott fel az élvonalba. Ezt az eredményt egy hasonlóan megalázó követte a Bajnokok Ligájában a Shakhtar Donetskkel szemben, amely egy koronavírussal megtizedelt csapattal nyert 3-2-re.

A legerősebb csapatból egy meggyengült társaság lett pár hét leforgása alatt. Kivételek mindig vannak, a jóslatokat nem lehet készpénzek venni, de a Real Madrid szempontjából rosszkor jön a szombati idegenbeli találkozó a Barcelona ellen. Jellemző ugyanis a csapatra, hogy a bajnoki címszerzést követő idényben rosszul teljesít az első El Clásicón. Friss bajnokként utoljára 2007 decemberében sikerült megnyerniük az új idény első Clásicóját, akkor egyébként pár hónappal később meg is védték a címüket Spanyolországban.

Egy hetedik fordulóban, október közepén megvívott mérkőzést persze aligha lehet bajnokságot meghatározó eseményként meghirdetni, akármelyik csapat is nyeri a találkozót. Azonban Zidane megtépázott csapatának egy idegenbeli győzelem hatalmas lökést adhatna, olyat, ami kiszakíthatná a madridiakat az elmúlt három évtized rossz szokásából és tendenciájából. Egy győzelem egyértelmű pszichológiai előnyt jelentene a madridiaknak, és egy kisebb arcul csapás Ronald Koeman szárnyait bontogató tanítványainak.

Azt talán csak a legelvakultabb Barcelona-szurkolók vitatják, hogy amennyiben a Madrid teljes sebességgel, csúcsformában lévő játékosokkal lép pályára, akkor képesek megtörni Koeman átalakított és megfiatalított csapatát. Még ha csak átmenetileg is.

Kétségtelenül keményebben dolgoznak a katalánok, és kevésbé tűnnek közönyösnek, mint Quique Setien irányításával. Ez a csapat a Villarreal, a 10 emberre fogyatkozó Celta Vigo, illetve a Ferencváros elleni 5-1-es siker alkalmával egyaránt képes volt szórakoztató játékra, de még a Getafa elleni 1-0-s vereség alkalmával is megvillant időnként. Sergino Dest, Pedri, Francisco Trincao, Ansu Fati, Ronald Araujo, de még a sérülékenysége miatt állandóan hiányzó Ousmane Dembélé játékában is van valami frissesség, szemtelenség, kreativitás és merészség.

Ousmanne Dembélé ünnepli a Fradi ellen szerzett gólját.Fotó: Europress/AFP

Lassacskán Frenkie de Jong elkezdte megmutatni képességeit, Lionel Messi a nyári eseményekhez képest nem tűnik elégedetlennek, Miralem Pjanic bejelentkezett Sergio Busquets pozíciójára, Philippe Coutinho pedig sokkal magabiztosabban és ösztönösebben futballozik azóta, hogy a triplázást követően visszatért a Bayern Münchentől. Mellettük akár négy 20 éves, vagy annál fiatalabb játékos is szóhoz juthat: Trincao, Pedri, Ansu és Dest. Csakúgy, mint a sérülések miatt háttérbe szorult Junior Firpo és Dembélé.

Koeman egyik nagy dilemmája, hogy kezdőként szavazzon-e bizalmat Antoine Griezmannak, akinek egyelőre nem jött ki a lépés, és ha az önbizalmán múlna, egy strandlabdát is nehezen tudna elkapni. Nagyszerű játékos, nagyszerű ember, de távolról sem meggyőző. Ha Zidane mindenkire számíthatna Thibaut Courtois, Dani Carvajal, Sergio Ramos, Raphael Varane, Ferland Mendy, Luka Modric, Federico Valverde, Casemiro, Toni Kroos, Karim Benzema és Eden Hazard közül, a Madrid lenne esélyesebb. Csakhogy távolról sem ez a helyzet.

Sokat elárul, hogy Ramos mellett a mostani csapatnak Casemiro és Courtois a leginkább meghatározó embere. Ebben a sztárok által vezérelt világban igen érdekes, hogy nem Benzema, nem Vinicius Jr. (még?), nem Hazard (esetében a mikor lehet kérdéses), és egyértelműen nem a 60 millió eurós igazolás, Luka Jovic. Aki annyira pocsék formában van, hogy mellett még Griezmann is instant Aranylabda-esélyesnek tűnne az idei produktuma alapján. Másképp fogalmazva: nincsenek varázslók, mint ahogyan kíméletlen befejezők sem.

Benzema időnként ékkőnek tűnhet, de nála ez sokkal inkább megtanult szerep, ráadásul most épp még csak formában sincs. Vinícius a nyers tehetségéhez fokozatosan adagolja a szellemi hátteret, míg Hazard - legalábbis a belga válogatottbeli társa, Courtois szerint hamarosan kitör ebből a kába bénultságból. Az is erősen kérdéses, hogy Ramos a sérülése után mennyire tud a csapat hasznára lenni. 

Casemiro és Valverde teljesítményére az időeltolódásnak és a 30 órás repülőútnak is hatása volt a válogatott szünet után. Elsősorban Toni Kroos az, akinek a formája úgy igazán aggodalomra adhat okot. Előző idényben a német klasszis szenzációsan osztogatott, mostanság azonban sok labdát veszít, lassan ér fel a letámadásokhoz és a visszarendeződés terén is vannak hiányosságai. Ezt nem bírja el a madridi középpálya. Bántóan hiányoznak a csapatból a találatok is: nincsenek gyilkos befejezések, szerencsés gólok, utolsó pillanatos menekülések.

Zidane a Shakhtar ellen is nehéz pillanatokat élt át a kispadon.Fotó: Europress/AFP

Legutóbbi 14 La Liga-meccsük közül nyolcszor egyetlen góllal nyertek, egyszer gólnélküli döntetlent játszottak és egy 1-0-s vereség is becsúszott. Ezek az egygólos győzelmek a statisztikákban jól mutatnak, pontokban ugyanannyit érnek, mint az 5-0-s kiütéses sikerek, és ez a célfoci eredményezte a tavalyi bajnoki címet. Másfelől viszont ezek a szűk különbségek kevés hibát tesznek lehetővé, és ha így folytatódik a bajnokság, ez a teljesítmény nem lesz elegendő.

Egy Madrid-szintű klubnál eleve nem jó jel, ha 14-ből csak három alkalommal fordult elő, hogy legalább két góllal sikerült megnyerni a mérkőzést.

A nehézségek ellenére kár volna tagadni, hogy a Madrid tele van tehetségekkel és egyéniségekkel, így egy-egy mérkőzésre képesek kiadni magukból a maximumot, legyenek akármennyire fáradtak a lábak és a fejek. Amennyiben Koeman eltalálja a kezdőt, nagy tempót tud diktálni a meccsen, a Barca megnyerheti az összecsapást. Azonban, ha Zidane szeretne lenni az első Real-edző az elmúlt 30 évből, aki címet véd, a múltbéli eredmények alapján kötelező győzelemként kell tekintenie a Clásicóra.

via ESPN

Hozzászólások