La Liga - A Barcelona elnöki rendszerének tökéletlensége is benne van a Bartomeu-éra kudarcában
A Barcelona elnöki rendszerének tökéletlensége is benne van a Bartomeu-éra kudarcában
Fotó: Europress/AFP

A Barcelona elnöki rendszerének tökéletlensége is benne van a Bartomeu-éra kudarcában

Németh DánielNémeth Dániel
2020/10/31 19:08
A változás elkerülhetetlensége jó ideje lógott a levegőben Barcelonában, hiszen a csalódást keltő eredmények, a klub adóssága és Lionel Messi elégedetlensége egyaránt gyengítette a vezetőség pozícióit. Végül az elnök és az emberei nem várták meg, hogy megvonják tőlük a bizalmat, és önként távoztak, felemás örökséget hagyva maguk mögött. 

Kedd óta nem Josep Maria Bartomeunak hívják a Barcelona elnökét, a szakvezető ugyanis a hetek óta fokozódó nyomást követően lemondott pozíciójáról. Állítása szerint kapott hideget-meleget, fenyegetéseket és sértéseket is hozzávágtak, ám a fő ok nyilvánvalóan az a bizalmatlansági szavazás volt, amit szinte biztosan elveszített volna. Bartomeu és a vele együtt távozó vezetők tehát előre menekültek, elkerülték a nyilvános megaláztatás egy részét, és - ha emelt fővel nem is - legalább a saját feltételeik szerint hagyhatják el a klubot.

Demokratikus folyamat

Az elnök távozását a demokrácia diadalaként is értékelhetjük, vagy legalábbis a demokrácia azon verziójának diadalaként, amit az FC Barcelonánál használnak. Bartomeu a megválasztását követően csalódást okozott a szavazóknak, és történetesen volt egy mechanizmus, ami az eltávolítására szolgált. Kívülről és belülről is hatalmas volt a nyomás (utóbbi Gerard Piqué és Lionel Messi érdeme), amely összességében arra késztette a választásra jogosultakat, hogy lépjenek és elindítsák a bizalmatlansági szavazást.

A legtöbb klubnál a szurkolóknak nincsenek eszközeik a népszerűtlen vezetők leváltására, a Barcelonánál azonban - még ha a rendszer nem is tökéletes - a rajongók a hagyományos eszközökön túl is hallathatják a hangjukat.

Messi és Piqué egyaránt üdvözölte az elnök távozását.Fotó: Europress/AFP

Régi maxima, hogy amíg a demokrácia a legigazságosabb módja a kormányzásnak, a diktatúra a leghatékonyabb. Futballban ennek lehet is némi alapja. Amennyiben egy klubvezető korlátlan ideig bír teljes hatalommal, mindent úgy irányíthat, ahogyan azt elképzelte. Egy választásra épülő rendszer esetén viszont állandóan figyelni kell az intézkedések népszerűségére, szem előtt tartva a következő választásokat, ami természetes módon sarkallhatja arra az embert, hogy rövid távban gondolkozzon.

Növekvő bevételek, felemás eredmények

Bartomeu tevékenysége sok szempontból emlékezetes marad, ha másért nem, a klub történetének legjobb játékosával való összetűzése miatt, amely idén nyáron kis híján Lionel Messi távozásához vezetett. Valójában viszont még ez a helyzet is csak egy újabb kiváló példája annak, mennyire nehéz a rövid és a hosszú távú elképzelések között lavírozni. Bartomeu elnöksége alatt például a Barcelona közel került ahhoz, hogy az első sportklub legyen, amelyik átlépte az egymilliárd eurós határt a bevételek terén.

Tehette mindezt azért mert a merchandising, az értékesítés, a licensztevékenységek és a szponzori megállapodások terén sikeres volt. Egy a probléma: a futballklubok nem hasonlíthatóak a kereskedelmi szolgáltatást nyújtó márkákhoz, minden héten az alapján ítélik meg, ami a pályán történik. Ezen a téren - a rövid távú, heti eredmények tükrében - Bartomeu elmaradt a várakozásoktól. Az eredmények változóak voltak: a négy La Liga-cím és négy Király Kupa-győzelem jónak mondható, a BL-ben viszont csak kétszer sikerült túljutni a negyeddöntőn.

Bartomeu még a Barca elnökeként az EL Clásicón.Fotó: Europress/AFP

Az egyik legnagyobb kritika az lehet az ex-elnökkel szemben, hogy a versenyképesség érdekében meghozott egy sor átgondolatlan/rossz döntést, amivel jellemzően egy aktuális problémát kívánt a lehető leggyorsabban megoldani. Miután Neymar elfogadta a Paris Saint-Germain ajánlatát, az érte kapott 222 millió eurót Ousmane Dembélére és Philippe Coutinhóra fordította, bízva abban, hogy valamelyik játékos csak betölti a brazil után maradt űrt. Dembélé sérüléseit látva pedig 41 milliót eltapsolt Malcomra, aki összesen hat mérkőzésen jutott szóhoz.

Coutinho csalódást keltő teljesítménye sem vette el a kedvért, hogy újabb nagy igazolást hajtson végre, és kifizesse Antoine Griezmann 120 milliós kivásárlási árát. Annak ellenére, hogy a francia egyáltalán nem találta az összhangot Messivel és Luis Suárezzel, valamint egy évvel korábban az utolsó pillanatokban hátrált ki az üzletből. Amikor nagyon kellett középcsatár poszton egy csereember, a 31 éves Kevin-Prince Boatenget választotta, aki karrierje során egyszer jutott 10 gól fölé egy idényen belül, ráadásul nem is igazán nevezhető csatárnak.

Rengeteg fizetés és adósság

Ezek a döntések nem csak, hogy szakmailag megalapozatlanok voltak, de súlyos következményekkel is jártak. A fizetésekre fordított összeg évről évre emelkedett az elnöksége során. A 2018/19-es idényben 529 millió euró volt, amely 98-cal volt több, mint a lista második helyén álló Real Madridé. Az előző idényben ez durván 100 millióval emelkedett volna, amit végül csak a járvány miatt meghozott megszorító intézkedések akadályoztak meg. Bartomeu alatt ráadásul az adósságállomány is nőtt, ami már a járványt megelőzően is tendencia volt.

Becslések szerint ez jelenleg közel fél milliárd euró. A klubok pénzügyi hátterével foglalkozó Swissramble blog számításai szerint a Barcelona által előszeretettel alkalmazott részletfizetéses megoldás miatt 168 millió eurót kell kifizetnie a klubnak a következő években.

Coutinho és Dembélé sem vált be Barcelonában.Fotó: Europress/AFP

Sokaknak persze leginkább azért fog megmaradni Bartomeu, mert az ő elnöksége alatt történt meg az elképzelhetetlen: Messi bejelentette a távozási szándékát. Mivel nem látjuk át a kapcsolatuk természetét, igazságtalan lenne minden felelősséget egy emberre hárítani. Azt viszont tudjuk, hogy Bartomeu legtöbb intézkedése visszafelé sült el Messi-ügyben, legyen szó Eric Abidal interjújáról (ami után Messi közleményt is kiadott), a fizetéscsökkentésről szóló tárgyalásokról, vagy amikor kijelentette, hogy biztos Messi maradásában.

Mindegyik rövid távú reakció volt, amit rövid távú problémák váltottak ki. Ez az árnyoldala a Barca demokratikus modelljének. Hiába kimondott cél a hosszú távú érdekek figyelembe vétele, az elnök kénytelen rövid távú válaszokat találni a sürgető kérdésekre, nehéz megfelelően egyensúlyozni a két szempont között. Néhány hónapon belül újabb választás lesz, ami lehetőséget teremthet a katalánok legutóbbi aranykorszakában meghatározó szereplők előtt, akik - közvetve vagy közvetlenül - Bartomeu távozásában is szerepet játszottak.

Említhetjük Messit, Piquét, Xavit, talán Andres Iniestát és Sergio Busquetset is. Néhányan folytatni fogják pár évig a karrierjüket, mások már a visszavonuláson gondolkoznak, vagy már vissza is vonultak. De ők voltak a Barcelona történetének legdicsőségesebb korszakában a leginkább meghatározó személyek (Pep Guardiolával kezdve) és a második legdicsőségesebb korszak leszármazottjai. Könnyű megfeledkezni arról, hogy 1990-ig a Barca 10 bajnoki címet nyert 61 év alatt. Az elmúlt 30 évben ellenben 16-szor zártak az első helyen.

Ezek az emberek kiérdemelték, hogy beleszólhassanak a klub jövőjébe, és közvetve vagy közvetlenül részesei legyenek a folyamatnak, akár egy-egy jelölt támogatásával. Ilyen a demokrácia barcelonai változata. Tökéletlen, és előfordulhatnak olyan kudarcok, mint amilyen a Bartomeu-éra vége lett: megragadva a jelen és a jövő között, tele rossz döntésekkel. Ha csak a trófea és az egymilliárd eurós határ áttörése lenne a cél, ahhoz jobban illene egy multimilliárdos tulajdonos, aki megtalálja és kinevezi a hidegvérű döntésekhez szükséges embereket.

Azonban nem ez a cél - legalábbis nem annál a szervezetnél, amely a "több mint egy klub" mottóval utal magára.

via ESPN

Hozzászólások