La Liga - Sztárként ünnepelt háborús menekültek alapozták meg az ország futball iránti szenvedélyét
Sztárként ünnepelt háborús menekültek alapozták meg az ország futball iránti szenvedélyét
Fotó: Europress/AFP

Sztárként ünnepelt háborús menekültek alapozták meg az ország futball iránti szenvedélyét

Németh DánielNémeth Dániel
2019/10/17 15:03
A baszk nemzeti válogatott a spanyol polgárháború idején világ körüli túrát tartott, méghozzá kettős céllal: a mérkőzésekből származó bevételt a háborús menekültek ellátására fordíthatták, a baszk kormány pedig azt üzente a világnak, képesek megvédeni magukat a nacionalista erőkkel szemben. 1938-ban a baszkok CD Euskadi néven még a mexikói bajnokságban is elindultak.

Azon a napon, amikor a bombákat ledobták Guernicára, a baszk nemzeti válogatott játékosai nem tartózkodtak Baszkföldön. Épp Franciaországban volt meccsük. Azon a napon, a francóista katonák elfoglalták Bilbaót, a baszk nemzeti válogatott játékosai nem tartózkodtak Baszkföldön. A Szovjetunióban volt meccsük. Azon a napon, amikor a polgárháború véget ért, a baszk nemzeti válogatott játékosai nem tartózkodtak Baszkföldön. Mexikóban volt meccsük. 1936 és 1939 között, a spanyol polgárháború második felében, a legjobb baszk focisták a világot járták.

Ami azt illeti, a legjobb baszk játékosok egyben a legjobb spanyolok is voltak, lévén, hogy az 1935/36-os szezonban az Athletic Club nyerte a La Ligát.

Ezekre a meccsekre a baszk vezetők küldték őket. A Lehendakari - így hívják az autonóm terület kormányát - első embere akkoriban José Antonio Aguirre volt, aki korábban maga is futballozott az Athleticnél, és tisztában volt a futball erejével. Bizonyosan akadtak, akik azt gondolták, háborús időkben nincs hely ilyen triviális dolgoknak, ő azonban másképp látta. Kellett valami, ami a háborús időkben eltereli az emberek figyelmet, ráadásul szükség volt a futballból származó bevételekre. Rendeztek hát egy sor mérkőzést, majd Aguire turnéra küldött egy csapatot.

Carlos Aiestaran futballtörténész szerint ez a lépés két módon magyarázható. "Segített felhívni a figyelmet Baszkföld ideiglenes kormányára és a polgárháborúban betöltött szerepére. Gazdaságilag pedig segített pénzt gyűjteni az evakuált baszk gyerekek számára. Ez a futballexpedíció a baszkok sportoló nagyköveteként működtek" - magyarázta Aiestaran. Eleinte Franciaországban játszottak pár mérkőzést, köztük a bajnok Racing Parisszal is összecsaptak.

Utána jött Csehszlovákia, Lengyelország és a Szovjetunió, utóbbinál szinte hősként ünnepelték őket, a spanyol köztársasági mozgalom baloldali természete miatt. A mai Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna és Grúzia után ismét nyugat felé vették az irányt: Finnországban, Norvégiában és Dániában meccseltek. Mindez 1937 nyarán történt, és a baszkok sikeresnek bizonyultak. Igazából nagyon is sikeresnek. Legyőzték a Racing Parist, majd a világbajnoki ezüstérmes Csehszlovákiában szűk vereséget szenvedtek. Utána Dániát 11-1-re kiütötték.

A Szovjetunióban egy mérkőzést veszítettek el, a Szpartak Moszkva 6-2-re kiütötte a vendégeket. Beszámolók szerint a bírót lefizették, ráadásul a Szpartakban más moszkvai klubok sztárjátékosai is pályára léptek egy meccs erejéig. A baszk játékosok ezen annyira felháborodtak, hogy tiltakozás gyanánt levonultak a pályáról, majd aztán - mintegy beletörődve sorsukba - később azért visszatértek. 1937. október 10-én, egy franciaországi vacsorán megszületett a döntés, melynek értelmében még tovább tesztelhették magukat.

Hajóval átszelték az Atlanti-óceánt, hogy a túrát Mexikóban, Kubában, Argentínában és Chilében folytathassák. Váratlanul azonban gondok akadtak a meccsek megszervezéssel, mivel a FIFA - politikai nyomás miatt - megnehezítette ezt a feladatot. A mexikói labdarúgó-szövetség viszont úgy döntött, a baszk nemzeti válogatott részt vehet az amatőr mexikói bajnokság - ekkor még nem is volt profi az országban - 1938/19-es kiírásában CD Euskadi néven (a baszk nyelvben Euskadinak hívják Baszkföldet).

Minden idők legfontosabb baszk rangadója | Hosszabbítás

A baszk rangadóval kezdődik a La Liga 22. fordulójának szombati játéknapja. A Real Sociedad és az Athletic Bilbao több mint 140 alkalommal találkozott már egymással, de egyik meccsük sem volt olyan fontos, mint az, amit 1976. december 5-én játszottak le. Anélkül a meccs nélkül ugyanis nem tudjuk, mikor lett volna legális a baszk zászló használata Spanyolországban.

Így történt, hogy a dél-amerikai túrát követően a CD Euskadi visszatért Mexikóba, hogy részt vegyen a Liga Mayor del Distrito Federal 1938/39-es kiírásában. Ez egy hétcsapatos bajnokság volt, melyben a baszkok mellett az Asturias, az Atlante, a Marte, a Club América, a Necaxa és a Club España indult. Ahogyan azt a nevek is sugallják, az Asturias és a Club España is rendelkezett spanyol gyökerekkel, mindkét klubot bevándorlók alapították, bár egyik sem volt annyira kívülálló, mint az Euskadi. A Club América pedig mára az ország legsikeresebb csapatának számít.

Az első mexikói turnéja során a CD Euskadi több csapattal összecsapott ezek közül, illetve akadtak olyan játékosok, akik 1935-ben játszottak az Athleticcel az egyik külföldi megmérettetésük alkalmával. Az idegen csapat tehát több szálon kötődött az új ligához, mint azt elsőre gondolnánk.

Még néhány helyit is maguk mellé állítottak, mivel a vendégek közül páran a kor legnagyobb sztárjai voltak, például Luis Regueiro, Ángel Zubieta és Isidro Lángara. Egészen különleges pillanat volt, amikor a vasútállomásra érkező Lángarát egész tömeg várta a CD Euskadi egyik mérkőzése előtt. "Amint leszállt a vonatról, az érzelmek a tetőfokra hágtak, magasba emelték őt és egészen az ajtóig kísérték" - írta Antonio Andere a La Aficiónban. "Nem hiszem, hogy Mexikóban valaha is ilyen meleg fogadtatásban részesítettek volna egy külföldi sportolót."

Lángara valóban különleges játékos volt, az América elleni 3-2-es győzelem alkalmával szerzett mesterhármasa is megadta az alaphangot. Onnantól kezdve az Euskadit komoly bajnokesélyesként kezelték. Végig ott voltak az első helyek környékén, az utolsó fordulóban a bajnoki cím megszerzésére is esélyük nyílt, ám elszúrták a lehetőséget. Mivel számos barátságos mérkőzést is játszottak, rengeteget utaztak, így a keret fáradtsággal és sok sérüléssel bajlódott. 7-2-re kikaptak a Club Españától, az Asturias pedig elhódította a bajnoki címet.

A CD Euskadi története hamarosan lezárult. A spanyol polgárháború 1939. április 1-jén, a mexikói bajnokság utolsó heteiben véget ért, a Franco-féle Spanyolország pedig kevés vonzerőt jelentett a játékosoknak. Szinte még véget sem ért a bajnokság, de néhányan már Argentínában futballoztak, mások Mexikóban találtak új otthonra. Egy búcsúmérkőzésre azért még futotta, 1939. június 18-án a paraguayi Atlético Corrales ellen játszottak utoljára. Izgalmas meccsre sikeredett, a 4-4-es végeredményt durva megmozdulások és egy tömegbunyó is tarkította.

Baszkföldön a kormány úgy döntött, megszünteti a válogatott kiküldetését, a játékosokat pedig fejenként 10 ezer pesetasszal támogatták, hogy új életet kezdhessenek.

Örökségük a mai napig él Mexikóban, korabeli írók szerint a baszk csapat jelenléte nagyban hozzájárult az ország futball iránti szenvedélyéhez. Jesús Galindo Zarate és Gustavo Abel Hernández Enríquez így írtak erről a jelenségről Historia General del Fútbol Mexicano című könyvükben: "Ezek a spanyol játékosok indították el igazából a mexikói labdarúgás professzionalizálódását." Bár a háború miatt kénytelenek voltak elhagyni hazájukat, a futball új lehetőséget adott nekik: hozzájárulhattak egy másik futballkultúra kialakulásához.

via These Football Times

Hozzászólások