La Liga - Minden idők legfontosabb baszk rangadója
Minden idők legfontosabb baszk rangadója

Minden idők legfontosabb baszk rangadója

Csatári Flóra ·
2019/02/02 12:10

A baszk rangadóval kezdődik a La Liga 22. fordulójának szombati játéknapja. A Real Sociedad és az Athletic Bilbao több mint 140 alkalommal találkozott már egymással, de egyik meccsük sem volt olyan fontos, mint az, amit 1976. december 5-én játszottak le. Anélkül a meccs nélkül ugyanis nem tudjuk, mikor lett volna legális a baszk zászló használata Spanyolországban.

Az ötgólos találkozó története elsősorban azért izgalmas, ami a meccs előtt és ami a meccs után történt, nem pedig azért, amit a nézők a pályán láthattak. Ennek megfelelően, a mérkőzés legfontosabb momentuma még a kezdőrúgás előtt történt, és az egész sztori főhőse az a Josean de la Hoz Uranga, aki finoman szólva is mellékszereplő volt a Real Sociedad 1976/77-es szezonjában, José Antonio Irulegui mindössze háromszor küldte pályára.

Uranga neve mégis bekerült a történelemkönyvekbe, és nemcsak azért, mert évekkel később nyolc évre elítélték amiatt, mert együttműködött az ETA-val egy emberrablási ügyben, hanem azért is, mert erre az ominózus 1976-os találkozóra ő szervezte le azt, hogy a két baszk rivális csapat az Ikurriña, azaz az akkoriban (több mint egy évvel Francisco Franco halála után) még betiltott baszk lobogó mögött vonuljanak be a stadionba. 

Az ötlet papíron egyszerűnek tűnhet: Uranga célja az volt, hogy imádott klubja, a Real Sociedad, és a rivális Athletic Bilbao játékosai együtt vigyék ki a pályára a kezdőrúgás előtt a baszk zászlót. De a gyakorlatban ez az egyszerű elképzelés már a lobogó beszerzése kapcsán is problémába ütközött.

Ne feledjük, egy betiltott jelképről volt szó! Uranga nem hogy nem sétálhatott be egy boltba, hogy leemeljen a polcról egy baszk zászlót, de már azzal is könnyen bajba sodorhatott volna bárkit, hogy megkéri, készítsen el egy Ikurriñát. Szerencsére a Real játékosának testvére, Ane Miren remekül varrt, és megbízott a fivérében annyira, hogy hajlandó volt legyártani egy baszk lobogót anélkül, hogy Uranga elárulta volna a számára, hogy miért van szüksége rá, hogy mi a terve vele.

A házi készítésű zászlót azonban el is kellett valahogy juttatni a Real Sociedad San Sebastian-i stadionjába, és ez sem volt egyszerűbb feladat, mint maga a beszerzés. A betiltott Ikurriñának ugyanis már a birtoklásáért is letöltendő börtönbüntetésre ítélhettek bárkit 1976-ban, Spanyolországban. (Ennek oka az volt, hogy az ETA a tiltás ellenére is használta a baszk zászlót, ezért a spanyol hatóságok az Ikurriñát gyakorlatilag a terrorszervezet szimbólumaként kezelték, így bárki, akinek a birtokában volt a piros-zöld-fehér  lobogó, azt kockáztatta, hogy az ETA-val azonosítják.)

Uranga végül a felszerelései közé rejtve csempészte be a mérkőzésre a zászlót, és óriási szerencséje volt, hogy nem bukott le. A rangadó napján ugyanis a rendőrség félreállította és átkutatta az autóját, amikor a meccsre tartott, de a táskáját nem nyitották ki, így jutott el az Ikurriña a stadionig, ahol Uranga átadta a lobogót, és a vezető szerepet is a csapatkapitányának, Inaxio Kortabarriának.

A Real Sociedad középhátvédjére várt ugyanis a feladat, hogy letárgyalja az Athletic Bilbao kapitányával, hogy hajlandó-e a másik rivális csapat is részt venni abban, hogy a két klub játékosai a baszk zászló mögött vonuljanak pályára. José Ángel Iribarnak pedig egyetlen feltétele volt, azt mondta, hogy mindkét csapat összes játékosának bele kell egyeznie az akcióba. Ha csak egyetlen focista nemet mondott volna a felvetésre, sosem jöhetett volna létre a történelmi bevonulás.

000_Par6227461.jpg A baszk zászlók a lelátón, egy 2011-es baszk rangadón.Fotó: Europress/AFP

Arra pedig, hogy néhányan megvétózzák Uranga tervét, reális esély volt, nemcsak azért, mert joggal félhetett volna bárki attól, hogy egy ilyen fellépés komoly retorziókat vonhat maga után, de azért is, mert a kétcsapatnyi focista között aligha volt konszenzus a játékosok politikai nézeteit illetően. Messze nem volt mindenki spanyolellenes, vagy baszk függetlenségpárti. Elég csak arra gondolnunk, hogy az Athletic Bilbaóban játszott ekkoriban Ángel María Villar, a Spanyol Futball Szövetség későbbi elnöke és a Real kapitánya, Kortabarria is vállalta később a spanyol válogatottságot.

Mivel azonban az akció célja nem a baszk nacionalizmus támogatása volt, hanem az, hogy a baszk zászló legalizálása mellett álljanak ki a két baszk klub focistái, rövid tanácskozás után mindkét öltözőben megszületett a döntés, aminek következtében néhány perccel később már az Ikurriña mögött sorakoztak fel a csapatok tagjai.

Ahogy a Real Sociedad és az Athletic Bilbao játékosai kisétáltak a pályára, a kapitányok a kezdőkörbe helyezték az Ikurriñát, hogy mindenki láthassa. Feszült hangulat lett úrrá a lelátókon. Eufóriával vegyes zavar. Volt, aki ünnepelt, de volt, aki tartott a hatóságok reakciójától. Bár a félelem nem volt alaptalan, végül semmi nem történt.

És ez a "semmi", valójában alapjaiban rengetett meg mindent. Ez jelentette azt, hogy jön a változás. 

Ez ugyanis, hogy a helyszínen a rendőrség tolerálta azt, hogy az Ikurriña megjelent a pályán, ez volt az első lépcsője a baszk zászló legalizálásának. A focisták arra játszottak, hogy a foglakozásuk, illetve a klubjaik történeti jelentősége miatt megúszhatják a dolgot, hogy nem mernek ellenük túl keményen fellépni a hatóságok, és igazuk lett. 

A meccset megelőző felfordulás elcsendesedése után csak arra volt gondja a helyszínen a rendőröknek, hogy elkobozzák a baszk zászlót, amit Uranga megpróbált visszacsempészni az öltözőbe.

A meccs egy 5-0-s Real győzelemmel végződött, de senki nem erre koncentrált már akkor sem. Ha az Athleticnél valakinek nehéz lehetett a vereség, az a kapus volt, akinek ötször kellett kiszednie saját hálójából a labdát. És mégis, José Ángel Iribar a kedvenc meccsének nevezte ezt a rangadót. 

Nyilvánvalóan azért, ami a kezdőrúgás előtt történt. És azért, amit ez az akció elindított.

A meccs után, 1977 januárjában ugyanis baszk képviselők kérvényezték az Ikurriña legalizálását, és a sikeres lobbitevékenységnek hála, a kormány végül engedett a követeléseknek. Ennek következtében a háborút követően először loboghatott hivatalos épületen a baszk zászló, amikor a 1977. január 25-én a pamplonai városházára felhúzták. Két évvel később pedig már nemcsak hogy nem volt tiltott a zászló használata, hanem Baszkföld autonóm közösségének hivatalos lobogója lett.

Nehéz megmondani azt, hogy mindez megtörténhetett-e volna akkor, ha a két baszk klub játékosai nem sürgetik meg az ügyet azzal, hogy a törvényi tiltás ellenére vállalták, hogy az Ikurriña mögött vonuljanak be az 1976-os decemberi rangadóra. Iribar szerint azonban elvitathatatlan jelentősége volt annak, hogy a csapattársai és az ellenfelei nem csak kisétáltak aznap a pályára:

"Ez egy fontos lépés volt, ami tényleg segítette az Ikurriña legalizálását" 

Ezen a szombaton 14:00-kor a Real Sociedad, amely tavaly decemberben kapott ki utoljára a bajnokságban ismét otthon fogadja a hét meccs óta veretlen Athletic Bilbaót. De ez a találkozó nem csak emiatt lehet érdemes a figyelmünkre, hanem azért is, mert az El Classico árnyékában szinte eltűnik ez a rivalizálás. Pedig ha másért nem, a fenti történet miatt biztosan megérdemelné a baszk rangadó, hogy fontos helyen tartsuk számon.

via


Hozzászólások