La Liga - Gabi: a kapitány, aki megtestesítette a Simeone-stílust
Gabi: a kapitány, aki megtestesítette a Simeone-stílust
Fotó: Europress/AFP

Gabi: a kapitány, aki megtestesítette a Simeone-stílust


2018/07/09 08:44

Gabriel Fernández Arenas, vagy ahogy mindenki ismeri Gabi, az elmúlt héten az Al-Sadd csapatához igazolt. Az Atlético Madrid kapitánya 417 mérkőzéssel a háta mögött intett búcsút imádott csapatának, ami azt is jelenti, hogy ő a klub hetedik legtöbb meccsen pályára lépő játékosa.

Az inkább szürke iparos, mintsem született klasszis a szurkolók nagy kedvence volt, tízből kilenc Matracos szurkoló nagy valószínűséggel őt mondta volna egy ilyen kérdésre adott válaszként. Ami nem is meglepő annak tükrében, hogy ő maga is Atlético-szurkoló, illetve harcos játékával, megalkuvást nem tűrő küzdeni akarásával és közvetlen stílusával (a szurkolói klubok nagy részével személyes kapcsolatot ápolt) is sokat tett azért, hogy közönségkedvenc legyen.

Igazságtalanság lenne azonban csak és kizárólag klubhűségét és harcos stílusát kiemelni, Gabi ugyanis az elnyert címekkel is kiérdemelte, hogy ott legyen a klub legnagyjobbjai között. Két Európa-liga, egy bajnoki cím, egy Király-kupa és egy-egy spanyol és európai Szuperkupa-siker áll ugyanis a neve mellett. Kétszer ráadásul a Bajnokok Ligája álomcsapatába is bekerült. 

Matracos berkekben tehát igazi legenda, mégis úgy általában a csapatban betöltött szerepéhez képest viszonylag kevés méltatásban részesült, pedig kapitányként talán több elismerést érdemelt volna. Az elmúlt évek Atlético Madridja ugyanis nemcsak Courtois, Filipe Luis, Diego Costa, Godín, Saúl vagy éppen Griezmann, hanem Gabi is.

000_1516OJ.jpg Fotó: Europress/AFP

Gabi 1983-ban született Madridban és viszonylag későn kezdett el érdeklődni a foci iránt. Végül kisebb unszolásra úgy döntött, hogy komolyabban is játszani fog, mégpedig a helyi csapatban, a San Eladióban, ahol hamar kulcsemberré is vált. Nem volt meglepő, hogy idővel mindkét madridi nagycsapat elkezdett érdeklődni iránta, ám az a tény, hogy Gabi Atlético-szurkoló családból származott, nem hagyott sok kétséget afelől, hogy melyik klubbot is választja.

Hiába nyert azonban el egy helyet a Matracosok utánpótlás rendszerében, komolyabban nem tűnt ki a társai közül, így nem meglepő, hogy már 19 éves volt, amikor egyáltalán a B csapatban bemutatkozhatott. A következő pár évben ugyan állandósítani tudta helyét a tartalékok között, de az előrelépés nem sikerült, hiába volt tagja az U20-as vb-n második spanyol válogatottnak is.

Gabi jó játékos volt ugyan, de nem elég jó, hogy helyet kapjon az első csapatban. 2004-ig, amikor már 21 éves volt, mindössze hat bajnokin lépett pályára, így érthető módon kezdett ő is egyre türelmetlenebb lenni. Mondhatni jókor jött a helyi rivális Getafe érdeklődése, akikhez a következő szezonban került kölcsönbe.

És az elkövetkező idény a kékekkel meg is hozta Gabi számára az áttörést. A kiválóan teljesítő dél-madridiak a 13. helyen végeztek a bajnokságban, mindössze három ponttal lemaradva a 11. Atlético mögött, Gabi pedig összesen 32 bajnokin lépett pályára. Ezek után természetesen visszatért a Vicente Calderónba, abban bízva, hogy ezután majd több bizalmat kap nevelőklubjában.

A Matracosok ugyanekkor, köszönhetően a kiábrándító idénynek menesztették César Ferrandót az edzői poszton, a helyére érkező Carlos Bianchi pedig úgy látta, a fiatal középpályás illeszkedik a terveibe. Az argentin edző korábban egy sor fiatal tehetséggel dolgozott a Boca Juniors-nál, így valószínűleg tudta milyen játékosra van szüksége. Gabi pedig az előző szezonban bizonyította, hogy képes betölteni a híd szerepét a támadók és a védelem között, így ezúttal már a piros-fehéreknél is állandósítani tudta helyét.

000_Par597882.jpg Fotó: Europress/AFP

A következő két szezonban összesen 52 bajnokin lépett pályára, így végre elmondhatta magáról, hogy kedvenc csapatának alapemberévé vált. Hamar kiderült azonban, hogy Bianchi nem megoldás a csapat gondjaira, így fél szezon után távozni kényszerült. Gabi szerencséjére az idény hátralévő részére azt a Pepe Murciát nevezték ki, aki korábban edzője volt a B csapatnál. A játékos helye így továbbra is biztosított volt, ami aztán a következő szezonban sem változott, ezúttal már az Osasunától leigazolt Javier Aguirre edzősködése alatt.

Hiába lépett azonban pályára rendszeresen, a kezdőcsapatba csak nagy ritkán került be. Hiába dolgozott keményen, hogy helye legyen a kezdő tizenegyben, sem Bianchi, sem Aguirre nem találta meg azt a játékrendszert, amiben Gabi igazán kamatoztathatta volna tudását. Arról nem is beszélve, hogy mivel ő sosem volt egy született klasszis, hanem inkább egy szürke iparos, gond esetén könnyen ki lehetett kiáltani bűnbaknak és egyszerűen kihagyni a csapatból. 

Mindezek után nem volt meglepő, hogy 2007 februárjában előszerződést kötött a Real Zaragoza csapatával. A 9 millió eurós vételár értelmében az ekkor már 24 éves játékos az aragóniai fővárosba költözött.

Annak ellenére, hogy Gabi villámgyorsan a csapat egyik sztárja lett, a szezon végül nem úgy sikerült ahogy azt valószínűleg eltervezte, A Zaragoza ugyanis kiesett az első osztályból, melynek köszönhetően sokáig arról folytak a találgatások, hogy a szerződésében lévő záradék értelmében melyik első osztályú klubhoz igazol majd. Ám ez végül nem történt még. A lojalitásáról ismert, még mindig csak 25 éves játékos helyesen érzett rá arra, hogy egy újabb váltás nem feltétlenül szolgálná a fejlődését.

Később bebizonyosodott, hogy bölcs döntést hozott. A Zaragoza ugyanis a Xerez mögött lemaradva, másodikként egyből visszajutott az első osztályba. Az ekkor már jelentős La Liga tapasztalattal rendelkező Gabi messze kitűnt a második vonal játékosai között, 35 meccsen lépett pályára és még négy gólt is szerzett. A következő szezonban a Zaragoza igyekezett nem elkövetni a két évvel ezelőtti hibát és Gabival a középpályán végül a 14. helyen végeztek.

2 gabi golorom bernabeu zaragoza.jpg Fotó: Europress/AFP

A következő, sorozatban negyedik idénye a Zaragoza mezében elhozta Gabi számára pályafutása legjobb idényét. Csapatkapitányként tíz gólt szerzett (kettőt ráadásul a Real Madrid ellen) és 36 meccsen több mint 3200 percet töltött a pályán. Mind utóbbi, mind találatainak száma azóta is rekordnak számít pályafutását tekintve. Nem meglepő, hogy az idény végén egy sor spanyol klub látószögébe bekerült és 2011 nyarán végül távozott is a korábbi KEK-győztes gárdától.

Egy újabb együttes helyett azonban bekövetkezett a sokadik egymásra találás közte és álmai csapata, az Atlético között. Gabi mindössze 3 millió euróért visszatért a fővárosba, ahol az élet további meglepetésekkel szolgált számára. Alig fél évvel később Gregorio Manzanót, az edzőt, aki sürgette újabb leigazolását, kirúgták állásából a csapat gyenge eredményei miatt. A helyére pedig éppen az az ember érkezett az edzői posztra, akinek köszönhetően korai éveiben nem számíthatott rendszeres játékra az első csapatban: Diego Simeone.

Az argentin Racing együttesétől leigazolt Cholo egyből felismerte, hogy Gabi pontosan az a típusú játékos akire szüksége van. Ennek megfelelően bőven megkapta a lehetőséget a bizonyításra. 31 bajnokin lépett pályára, az Atléti pedig végül az ötödik helyen végzett, Ennél is fontosabb fejlemény volt azonban, hogy az Európa-ligában nem kevesebb mint 17 meccsen lépett pályára, a sorozatot pedig két év elteltével ismét az Atlético nyerte.

Néhány hónappal később az európai Szuperkupát is begyűjtötték, amivel párhuzamosan Gabi egyre inkább képessé vált arra, hogy a pályán testesítse meg mindazt, amit Simeone képviselt. Feladatai közé tartozott támadások indítása, de a védekezés természetesen még így is elsőbbséget élvezett. Cholo hamarosan őt nevezte ki csapatkapitánnyá, nyilvánvalóvá téve, hogy kit szeretne a csapat vezérének látni. A 2012-13-as idényben (melynek során Gabi 45 meccsen lépett pályára) újabb trófea, ezúttal a Király-kupa került be a vitrinbe, jelezve, hogy hazai szinten is ütőképes csapat van születőben.

Egy szezonnal később pedig jött is az áttörés. A Matracosok a 22. kör után vezették először a bajnokságot, hogy aztán egy héttel később már ismét a Barca legyen a listavezető. Mégis, a 29. fordulótól kezdve ismét az Atlético volt az élen, az utolsó játéknap előtt pedig egy döntetlen is elég lett volna a bajnoki címükhöz. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy az ellenfél a második helyezett Barcelona volt, a helyszín pedig a Camp Nou.

3 gabi EL donto golorom.jpg Fotó: Europress/AFP

A sorsdöntő mérkőzés nem jól indult a fővárosiak számára, egy félidőt követően hátrányban voltak a katalánokkal szemben, úgy tűnt tehát, hogy a lehető legkegyetlenebb módon, az utolsó pillanatban bukják el a bajnoki címet. Ám akkor jött egy vendég szöglet és jött Gabi, ami pedig ezután következett, arra nagy valószínűséggel mindenki emlékszik. Tökéletes beívelését Godín fejelte be elemi erővel a hazaiak kapujába, a bajnoki címet pedig az Atlético Madrid nyerte.

Az Atlético tizedik bajnoki trófeáját gyűjtötte be, és habár a hőn áhított duplázás végül nem jött össze, a Matracosok így is az elmúlt 15 év legjobb idényét produkálták. Gabinak kulcsszerepe volt mind a bajnoki címben, mind a BL-menetelésben, nem véletlen, hogy a szezon végén mindkét sorozat álomcsapatába beválasztották.

Két évvel később ismét kézzelfogható közelségbe került a BL-siker, ám a piros-fehéreknek ezúttal sem sikerült a bravúr. Gabi ennek ellenére jó szezont futott a sorozatban és ismét bekerült az év végi álomcsapatba, teljesen megérdemelten.

A következő két szezonban továbbra is alapember maradt, de legfőképpen a 2017-18-as idényben már egyre többször csak csereként lépett pályára (25-ször még így is kezdő volt a bajnokságban) és a kor is egyre inkább érződött a játékán. Nimbusza azonban nem kopott, a vele kapcsolatos általános véleményt az egyik politikai (!) napilap publicistája érzékeltette talán a legjobban: „Gabi egyre öregebb és egyre lassúbb. Viszont a nagyapám is öreg és lassú, mégis szeretem”.

Az idő tehát nem Gabinak dolgozott, de a sors végül kegyes volt hozzá, és négy trófeamentes év után végül sikerült egy újabb címet nyernie, így mindenképpen jó szájízzel hagyhatta el élete csapatát. Az pedig, hogy az EL-döntőben még gólt is szerzett (az egész idény során ezt az egyet lőtte), nem akármilyen megkoronázása Atléticós pályafutásának. A szurkolókkal való ünneplés során, már Madridban, pedig ki más, mint ő köthette fel a csapat zászlaját a Neptuno-szobor nyakába.

Gabi és az Atlético legújabb kori története ezer szálon kapcsolódik egymáshoz. Kapitány és legenda, a klubhűség egyik kiváló példája. Egy ilyen történet pedig nem érhet véget csak úgy, egy sima átigazolással. A múlt heti búcsú sajtótájékoztatón ennek megfelelően ő is nyilvánvalóvá tette, hogy távozása nem végleges („no es un Adiós sino un Hasta pronto”).

A csapattársak, úgymint Saúl, Juanfran, Griezmann, Oblak vagy éppen Torres egy videókonferencia keretein belül búcsúztak kapitányuktól, míg a helyszínen lévő Koke érzelmes beszédben mondta ki azt, amit valószínűleg, minden Atlético-szurkoló gondol:

Az Atlétinek szüksége lesz rád a jövőben is, remélem hamarosan visszatérsz, talán mint a klub következő edzője”.

 

(részben a These Football Times cikke alapján)


Hozzászólások