La Liga - Csak Messi és a pénz tartja felszínen a fejvesztve sodródó Barcelonát
Csak Messi és a pénz tartja felszínen a fejvesztve sodródó Barcelonát
Fotó: Europress/AFP

Csak Messi és a pénz tartja felszínen a fejvesztve sodródó Barcelonát

Németh DánielNémeth Dániel
2020/02/12 18:22
Évek óta figyelmen kívül hagyott szerkezeti problémák, koncepciótlan igazolások, identitásbeli és stílusbeli viták, valamint Lionel Messi rendezetlen helyzete. Többek között ezek idézték elő a Barcelona válságát, véli Jonathan Wilson. A kiváló angol szakíró megpróbált  a katalánok problémáinak mélyére ásni, és a jelenlegi folyamatok alapján nincs meggyőződve arról, hogy megfelelő irányba tart a klub. 

Múlt hét kedden Lionel Messi nyilvános kirohanást intézett a klub sportigazgatójával, Eric Abidallal szemben, ezzel hivatalossá vált a Barcelona válsága. Ez a történet azonban többről szól az egók küzdelménél és a rossz vezetésnél. Valójában inkább azt példázza, hogy mennyire nehéz a modern futballban identitást építeni és milyen problémákkal járhat egy zseni jelenléte. Az egész ügy legfurcsább része - amit az argentin dühös reakciója is táplált, miután Abidal a játékosokat hibáztatta Ernesto Valverde menesztése miatt - hogy ennyi időbe telt eljutni idáig. 

Ami arra utal, hogy a szuperklubok korában a megdöbbentő alkalmatlanság ellenére is lehet egy klub eredményes.

Évek óta látható, hogy a Barca szerkezete túlzottan sebezhető. A BL egyenes kieséses szakaszában az ellenfelek újra és újra átrohantak a középpályán nyíló területeken, amelyeknek nem szabadott volna ott lenniük. Így verte meg a Barcát 4-0-ra a Paris Saint-Germain 2017-ben a legjobb 16 között, majd vágott hármat a Juventus a következő fordulóban. Ezt használta ki a Roma és a Liverpool a háromgólos különbség ledolgozásához. És ez volt az oka, hogy még a Chelsea is megszorongatta őket 2018-ban az 1-1-es végeredmény ellenére.

000_1G95EQ.jpg Fotó: Europress/AFP

Az idősödő, lassú és a modern letámadásra teljesen alkalmatlan középpálya a leginkább nyilvánvaló probléma, ám valószínűleg nem a legaggasztóbb. Van két még súlyosabb jelenség, amelynek alapjai egyaránt a klub identitásában gyökereznek. Az első Messi, akit egy évtizeddel ezelőtt még hajlandó volt elvégezni a rászabott mezőnymunkát. Már akkor sem ő volt a legnagyobb a letámadásban, de kivette a maga részét: a 2009/10-es szezonban szerelésekkel és megelőző szerelésekkel meccsenként 2,1 labdát szerzett a La Ligában. 

Ez kivételes szezonnak bizonyult, de a következő évek 1,2-es és 1,3-as átlagait mértékadónak tekinthetjük. Pep Guardiola távozása óta ezek a számok fokozatosan csökkentek. Tavaly 0,5 volt, míg az idei szezonban 0,8. 

Messi mindig is minimalista zseni volt. Nagyszerűségének jelentős része származik abból, hogy folyamatosan képes a legkevésbé nehéz megoldást kiválasztani, munkabírása azonban csökkent az évek során. Ez nem feltétlenül kritika vele szemben. Valószínű, hogy az energiaspórolás a célja, és a kevesebb védekezés azt eredményezi, hogy a kreatív erényei jobban kidomborodnak. Bár már 32 éves, a gólok és a gólpasszok terén nagyon kevés jele van a lassulásnak. Akárhogy is, a zsenialitása befoltozott pár repedést, egyszersmind okozója is volt néhánynak.

Itt nem a bűnbakkeresésről van szó. A zsenialitás problematikus tud lenni. Amikor Paulo Dybala, a Juventus argentin támadója elismerte, nehezen értik meg egymást a pályán Messivel, a sajtóban egyfajta küzdelemről számoltak be, holott lehetett volna azt szimpla ténymegállapításnak is tekinteni. Nehéz egy ennyire kiemelkedő játékossal játszani, mert túl nagy a csábítás, hogy folyamatosan őt keressék a labdával. Nem véletlen, hogy a Barcelonának egyre inkább hasonló gondjai vannak, mint az argentin válogatottnak. 

000_1IE6SO.jpg Fotó: Europress/AFP

Messi aurája nem csak a pályán kreál egyenlőtlenségeket. Szinte lehetetlen őt nem elkényeztetni. Ugyan melyik edző mondana le róla, vagy egyezne bele az eladásába? Beláthatatlan politikai következményei lennének, ráadásul bármelyik pillanatban képes átjutni négy emberen, majd a sarokba helyezni a labdát, jó teljesítménnyé változtatva egy rosszat. Viszont egyetlen játékosnak sem szabadna de facto sportigazgatónak lenni. Márpedig az a Barcáról és az argentin válogatottról egyaránt elmondható, hogy szinte teljességgel hiányzik a racionális vezetőség. 

Látszólag egyik helyen sincs vízió vagy terv. Ezt a jelenséget súlyosbítja a Barcelona szokatlan természete, és a Guardiolához hasonlóan extrém és öntudatos edző leváltásának nehézsége.

Zlatan Ibrahimovic Guardiola felé irányuló számtalan kritikája közül az a legemlékezetesebb, melyben a Barcelona játékosait engedelmes diákokhoz hasonlította. Ez a gúnyos megjegyzés valójában egy mélyebb igazságot takart. Mi történik, ha a tanár távozik? Mit csinálnak a sokat követelő tanár által engedelmességhez szoktatott diákok, főleg, hogy láthatóan nehezen fogadnak maguk közé kívülállókat? Minden klubnál előjönnek ezek a problémák a főépítész távozását követően, ahol kialakult egy határozott elképzelés a játékról. 

000_Par3415048.jpg Fotó: Europress/AFP

Ez a Barcelonánál különösen akkut, ahol a posztcruyffi stílus erősen összekapcsolódott a katalán identitással is. Luis Enrique egyfajta megoldást kínált azzal, hogy egy sztártrióra építve lassanként eltávolodott a legszigorúbb Guardiola-féle felfogástól, nyert is egy BL-t 2015-ben a csapattal. Luis Suárez azonban nem lesz fiatalabb, ráadásul jelenleg sérült, míg Neymar a saját ambícióit helyezte előtérbe. Az a pénz, amit érte kapott a klub, bőven elegendő lehetett volna a védelem és a középpálya újratervezéséhez, ehelyett azonban a fényűzést választották.

Mint kiderült, a Neymar-üzlet legnagyobb hatása az volt, hogy a Liverpool elengedhette Philippe Coutinhót, és így a világ legjobb csapatává válhatott.

Mi a következező lépés? Még többet költeni, csak most a megfelelő játékosokra? Vagy kipróbálni egy rendszert, ami közelebb áll a guardiolismóhoz? Quique Setién labdabirtoklás-központú megközelítése máris kissé régimódinak tűnik. Az ideák iránti elköteleződés sosem lehet önmagában a megoldás. Bármekkora zseni is, Guardiola szerencsés volt, hogy megörökölt hét saját nevelésű klasszist. És hogy egy olyan korban dolgozhatott, amikor a játék tendenciáinak és gazdaságának alakulása épp befogadónak bizonyult az ötletei iránt. 

Azonban a futball túllépett ezen. Most a magas presszing és az átmenet az uralkodó. Még Guardiola is fejlődött. Ellenben a Barcelona stagnál a vezetői válság közepette, kizárólag Messi és a pénz tartja felszínen a klubot, miközben a játék egyre és egyre távolabb kerül tőle.

via Guardian

Hozzászólások