
Miért gyúrja ki magát egyre több labdarúgó görög félistenné?
Sergio Ramos, Leon Goretzka, Thilo
Kehrer, Mason Greenwood...az elmúlt hónapokban egyre több élvonalbeli labdarúgó
szabta át látványosan fizikumát. Esztétikai megfontolás, marketing-szempont
vagy teljesítményfokozás? Körbejárjuk a metamorfózisok okait.
A kilencvenes évek végén az argentin Rosario városában
még előfordult, hogy a média képviselői nem a fiatal kamasz Lionel Messihez léptek
először. Mindenki Leandro Depetris csodájára járt. Az argentin tehetség 11
évesen az AC Milanhoz került próbajátékra, a klub ajánlatot is tett, de a
család azt visszautasította.
„Életem legrosszabb döntése volt”
– emlékszik
vissza Depetris, aki ma 32 évesen a San Vicentében, Rosariótól 200 kilométerre ténykedik
játékos-edzőként. Európában az olasz másodosztályú Brescia lett a legmagasabb szint,
amire vitte.
Állítása szerint a megbicsaklott karrier mögött
az állt, hogy túl sok időt fordított a fizikuma erősítésére, melyből aztán egy
hógolyó-effektus lett. „Folyton a korábbi hibák kjavításán dolgoztam, amivel
újabb hibákat generáltam.” – mondja Depetris. „Gyerekként mindenkit
kicseleztem, ugyanúgy szlalomoztam 2-3-4 ember között, ahogy Messi. A
Bresciánál viszont már nem ment olyan könnyen. Azt gondoltam, ’itt erősödnöm
kell, izmot kell felszednem a párharcokhoz.’ Aztán jött maga a pokol.” Ahogy
mondja Depetris:
"A hősöm Juan Roman Riquelme volt, de olyan akartam lenni, mint Gennaro Gattuso."
„Elkezdtem súlyzózni. Nyertem erőben, amit
viszont már nem tudtam hasznosítani. Sőt, veszítettem robbanékonyságban és
kezdő sebességben. A lábaim is megvastagodtak. Az a munka, amit akkor végeztem,
nem volt összeegyeztethető a karakterisztkámmal.” Állítása szerint akkoriban
senki nem nézett rá a foglalkozásokon. Se személyi edzőt, se tanácsadót nem
rendeltek mellé. Azt csinálhatott, amit akart – cserébe nem is ellenőrizték, milyen minőségű munkát végez.
Karantén, mint inkubátor
Hogy mennyit specializálódott mára a profi labdarúgás, jól szemlélteti, hogy az 1998-as
világbajnok francia válogatott stábjában még nem volt fizikai felkészítő szakember. 15-20 évvel ezelőtt az edzések előtt még bejáratott volt,
hogy lábtenisszel vagy cicázással kezdtek bemelegíteni. A top klubok mindennapjaiban
már a konditerem jelenti a nulladik lépést.
A 2020-as tavaszi karanténhelyzet is mérföldkőnek számít. Számtalan
játékos úgy tért vissza az edzésekre, hogy a karjuk erősebb lett, a deltáik
szélesedtek és a vállaik is tónusosabb alakot kaptak. Sokak számára a bezártság
visszaadta a szabadidő érzetét, amit profi labdarúgóként csak a
nyári szünet alatt tapasztalnak meg. Most viszont a nagyobb tornák elmaradtak,
a bajnokságok leálltak, az edzések is egy ideig szüneteltek - az így
keletkezett szabadidőt ki WC-papír guriga dekázásra, ki komolyabb edzésekre
fordította.
A játékosok olyan edzéseket kezdtek el beiktatni, melyeket nem tudtak volna a korábbi foglalkozások mellett.
A szabadidő mellett egy másik hozadéka is akadt
a karanténnak: az izoláció. A kijárási korlátozások miatt a játékosok is
magukra lettek utalva. Kevesebbet jártak el szórakozni, több figyelmet
szentelhettek a saját fogyasztási szokásaikra, ami konyhai újításokat is
magával vitt. Tara Ostrowe, a Red Bull New York vezető dietetikusa szerint ez
lehetőséget teremtett felismerni az étkezés előnyeit. „Sokan gondolják, az
étkezés csak arról szól, hogy a megfelelő kiegészítőket egyék, holott sokkal
többről van szó” – mondja Ostrowe. „A karantén ideje alatt sokkal több megkeresést
és visszacsatolási kérést kaptunk a helyes táplálkozás mikéntjeiről: az
adagokról, az étkezések számáról, az egyes ételek hozzávalóinak arányairól.”
Ostrowe szerint a konditeremnek eltérő
kultúrája alakult ki Amerikában és Európában. Amíg a Európában az elmúlt másfél
évtizedben jelent meg korszerűbb fizikai felkészítés korszerű hulláma, addig a
tengerentúlon elsőként atlétában gondolkodnak, aki később „szakosodik” egy
bizonyos sportágra. Az Egyesült Államokban nem ritkák a „trials”-ok, vagyis
olyan típusú dzsemborik, ahol amerikai focis franchise-ok képviselői egy közös piactéren
különböző fizikai teszteket végeztetnek el szabadon igazolható játékosokkal.
Európában szinte elképzelhetetlen a kosárlabda-legenda Allen Iverson példája, akit középiskolás korában ugyanabban az évben választottak meg megyéje legjobb kosárlabdázójának és amerikai foci játékosának.
Egyéni kifejezésmód
A szobortestű labdarúgók jelensége több dolgot is
megtestesít. Az alak tökéletesítése az önkifejezés egyik módja, mely a maga
valójában sugallja, hogy a játékos képes átküzdeni magát a tehercipelés
fájdalmán, amit ráadásul előszeretettel oszt meg különböző csatornáin valamilyen
elhasznált „no pain, no gain”-jellegű egysorossal. Izmosnak lenni erőt és dominanciát
tükröz, mellyel palástolni lehet akár más, technikai hiányosságot is.
Egyes edzők egyébként ezt nem veszik jó néven. Jean-Francois Vulliez, az Olympique Lyonnais akadémiájának vezetője szerint a korosztályos labdarúgók a példaképeik
miatt már egészen zsenge korban elkezdik a felsőtestüket építeni, ami viszont
fejlődésbeli döccenőkhöz vezetnek. Vulliez szerint az akadémiánál egy bizonyos
korig kimondottan tiltják a súlyzós gyakorlatokat: elsősorban izomfejlesztési nem pedig izomnövelési munkát végeznek.
„Arra törekszünk, hogy előbb a csontokhoz
közelebb lévő mélyizmok fejlődjenek ki, melyre aztán lehet tovább építeni.
Sokan követik el azt a hibát, hogy idő előtt kezdik el a hajlítóizmaikat
gyúrni. Ez olyasmi, mint egy hóréteg alatt egy műanyag fóliát rakni. Ha a hó
nem tapad meg rendesen az alapon, az könnyen sérülésekhez és egyéb mozgásszervi
rendellenességekhez vezethet.”
Az izmosodás mindezek mellett a siker egyik jelképe
is lett. Leon Goretzka „vastagodása” egybevág azzal az időszakkal, amikor
megnyerte a Bajnokok Ligáját, ráadásul úgy, hogy a Bayern München egyik legjobb
játékosának számít. Goretzka nem csinált titkot abból, hogy személyes
felkészítőt fogadott, akivel pontosan meghatározott edzésterv szerint jártak
el.
A trend szintén erre mutat. Franciaországban örök téma, hogy Neymar is két
személyi edzővel érkezett: Ricardo Rosa erőnléti edző és Rafael Martini
fizioterapeuta mindenhol ott vannak, ahol a brazil támadó. Azért pedig, hogy ne
legyen ebből félreértés, a Paris Saint-Germain állományba vette mindkét szakembert.
A veszély abban rejlik, hogy a játékosok önjárókká válhatnak, ami szintén súrlódásokhoz vezethet a klubjaikkal.
Vulliez is kifejti a problémát. „A játékosok két indokkal szoktak megkeresni: vagy
nem elégedettek azzal azzal az edzésmunkával, amit a klubjaikban végeznek, vagy
a klub által meghatározott specifikus edzésprogramot szeretnének követni.” A
gond főként az előbbi szempontnál szokott jelentkezni, amikor a játékos nem
számol be arról, milyen addicionális terhelést kap az edzéseken kívül.
A tanulság, hogy nem lehet céltalanul belevágni. Ahogy mondja
Vulliez: „Az izomépítő foglalkozás előtt a játékos készségeit kell szem előtt
tartani. Ha egy robbanékony támadó túlzottan felerősíti a felsőtestét, egy idő
után veszíthet a kezdő sebességéből."
"Ott van Mohamed Salah, aki a Fiorentinánál még cingár volt, az azóta felpakolt izomtól pedig látványosan lassult. Ugyanakkor a párharcainak nagyobb százalékát nyeri meg, és a Jürgen Klopp számára fontos védekező munkában is kulcs szerepe van. Valamit valamiért."
Letámadni is tudni kell
Ezzel pedig elérkeztünk az utolsó szemponthoz: a labdarúgás kívánalmaihoz. Christian Gourcuff,
a Nantes korábbi edzője szerint a manapság aktuális letámadási formák is megkövetelik, hogy a játékosok jobban bírják a terhelést.
„A letámadás sokkal kifejlettebb, mint húsz
évvel ezelőtt." - állítja Gourcuff. Mindezt atlétikai alapok nélkül nem lehet bírni, a
teherbírás elsőrendű, ugyanakkor gondolkodási készség is kell hozzá. A
megfelelő időzítéshez, a letámadás indításához nyomás alatt is képesnek kell
lenni gondolkodni, ami összefügg jár azzal, hogy a játékos mennyire bírja a
terhelést.” Az izmosodás és a technikai készségek egy ideig képesek egymásra épülni, de
megfelelő tudás nélkül könnyen megbillenhet az egyensúly.
Leandro Depetris-é az utolsó szó. „Mindenki alkalmazkodik, de van, aki kiveheti magát a védőmunkából
és nincs olyan dolgokra késztetve, ami miatt változtatnia kellene a fizikumán.
A Messi-k felültek az egyszer jövő vonatra, a Depetris-szek lemaradtak róla.”