Nemzetközi foci - Miért gyúrja ki magát egyre több labdarúgó görög félistenné?
Miért gyúrja ki magát egyre több labdarúgó görög félistenné?
Fotó: Europress/AFP

Miért gyúrja ki magát egyre több labdarúgó görög félistenné?

Szabó ChristopheSzabó Christophe
2021/01/15 19:14
Sergio Ramos, Leon Goretzka, Thilo Kehrer, Mason Greenwood...az elmúlt hónapokban egyre több élvonalbeli labdarúgó szabta át látványosan fizikumát. Esztétikai megfontolás, marketing-szempont vagy teljesítményfokozás? Körbejárjuk a metamorfózisok okait.

A kilencvenes évek végén az argentin Rosario városában még előfordult, hogy a média képviselői nem a fiatal kamasz Lionel Messihez léptek először. Mindenki Leandro Depetris csodájára járt. Az argentin tehetség 11 évesen az AC Milanhoz került próbajátékra, a klub ajánlatot is tett, de a család azt visszautasította.

„Életem legrosszabb döntése volt”

emlékszik vissza Depetris, aki ma 32 évesen a San Vicentében, Rosariótól 200 kilométerre ténykedik játékos-edzőként. Európában az olasz másodosztályú Brescia lett a legmagasabb szint, amire vitte.

Állítása szerint a megbicsaklott karrier mögött az állt, hogy túl sok időt fordított a fizikuma erősítésére, melyből aztán egy hógolyó-effektus lett. „Folyton a korábbi hibák kjavításán dolgoztam, amivel újabb hibákat generáltam.” – mondja Depetris. „Gyerekként mindenkit kicseleztem, ugyanúgy szlalomoztam 2-3-4 ember között, ahogy Messi. A Bresciánál viszont már nem ment olyan könnyen. Azt gondoltam, ’itt erősödnöm kell, izmot kell felszednem a párharcokhoz.’ Aztán jött maga a pokol.” Ahogy mondja Depetris:

"A hősöm Juan Roman Riquelme volt, de olyan akartam lenni, mint Gennaro Gattuso."

„Elkezdtem súlyzózni. Nyertem erőben, amit viszont már nem tudtam hasznosítani. Sőt, veszítettem robbanékonyságban és kezdő sebességben. A lábaim is megvastagodtak. Az a munka, amit akkor végeztem, nem volt összeegyeztethető a karakterisztkámmal.” Állítása szerint akkoriban senki nem nézett rá a foglalkozásokon. Se személyi edzőt, se tanácsadót nem rendeltek mellé. Azt csinálhatott, amit akart – cserébe nem is ellenőrizték, milyen minőségű munkát végez. 

Karantén, mint inkubátor

Hogy mennyit specializálódott mára a profi labdarúgás, jól szemlélteti, hogy az 1998-as világbajnok francia válogatott stábjában még nem volt fizikai felkészítő szakember. 15-20 évvel ezelőtt az edzések előtt még bejáratott volt, hogy lábtenisszel vagy cicázással kezdtek bemelegíteni. A top klubok mindennapjaiban már a konditerem jelenti a nulladik lépést.

A 2020-as tavaszi karanténhelyzet is mérföldkőnek számít. Számtalan játékos úgy tért vissza az edzésekre, hogy a karjuk erősebb lett, a deltáik szélesedtek és a vállaik is tónusosabb alakot kaptak. Sokak számára a bezártság visszaadta a szabadidő érzetét, amit profi labdarúgóként csak a nyári szünet alatt tapasztalnak meg. Most viszont a nagyobb tornák elmaradtak, a bajnokságok leálltak, az edzések is egy ideig szüneteltek - az így keletkezett szabadidőt ki WC-papír guriga dekázásra, ki komolyabb edzésekre fordította.

A játékosok olyan edzéseket kezdtek el beiktatni, melyeket nem tudtak volna a korábbi foglalkozások mellett.

A szabadidő mellett egy másik hozadéka is akadt a karanténnak: az izoláció. A kijárási korlátozások miatt a játékosok is magukra lettek utalva. Kevesebbet jártak el szórakozni, több figyelmet szentelhettek a saját fogyasztási szokásaikra, ami konyhai újításokat is magával vitt. Tara Ostrowe, a Red Bull New York vezető dietetikusa szerint ez lehetőséget teremtett felismerni az étkezés előnyeit. „Sokan gondolják, az étkezés csak arról szól, hogy a megfelelő kiegészítőket egyék, holott sokkal többről van szó” – mondja Ostrowe. „A karantén ideje alatt sokkal több megkeresést és visszacsatolási kérést kaptunk a helyes táplálkozás mikéntjeiről: az adagokról, az étkezések számáról, az egyes ételek hozzávalóinak arányairól.”

Ostrowe szerint a konditeremnek eltérő kultúrája alakult ki Amerikában és Európában. Amíg a Európában az elmúlt másfél évtizedben jelent meg korszerűbb fizikai felkészítés korszerű hulláma, addig a tengerentúlon elsőként atlétában gondolkodnak, aki később „szakosodik” egy bizonyos sportágra. Az Egyesült Államokban nem ritkák a „trials”-ok, vagyis olyan típusú dzsemborik, ahol amerikai focis franchise-ok képviselői egy közös piactéren különböző fizikai teszteket végeztetnek el szabadon igazolható játékosokkal.

Európában szinte elképzelhetetlen a kosárlabda-legenda Allen Iverson példája, akit középiskolás korában ugyanabban az évben választottak meg megyéje legjobb kosárlabdázójának és amerikai foci játékosának.

Egyéni kifejezésmód

A szobortestű labdarúgók jelensége több dolgot is megtestesít. Az alak tökéletesítése az önkifejezés egyik módja, mely a maga valójában sugallja, hogy a játékos képes átküzdeni magát a tehercipelés fájdalmán, amit ráadásul előszeretettel oszt meg különböző csatornáin valamilyen elhasznált „no pain, no gain”-jellegű egysorossal. Izmosnak lenni erőt és dominanciát tükröz, mellyel palástolni lehet akár más, technikai hiányosságot is.

Egyes edzők egyébként ezt nem veszik jó néven. Jean-Francois Vulliez, az Olympique Lyonnais akadémiájának vezetője szerint a korosztályos labdarúgók a példaképeik miatt már egészen zsenge korban elkezdik a felsőtestüket építeni, ami viszont fejlődésbeli döccenőkhöz vezetnek. Vulliez szerint az akadémiánál egy bizonyos korig kimondottan tiltják a súlyzós gyakorlatokat: elsősorban izomfejlesztési nem pedig izomnövelési munkát végeznek.

„Arra törekszünk, hogy előbb a csontokhoz közelebb lévő mélyizmok fejlődjenek ki, melyre aztán lehet tovább építeni. Sokan követik el azt a hibát, hogy idő előtt kezdik el a hajlítóizmaikat gyúrni. Ez olyasmi, mint egy hóréteg alatt egy műanyag fóliát rakni. Ha a hó nem tapad meg rendesen az alapon, az könnyen sérülésekhez és egyéb mozgásszervi rendellenességekhez vezethet.”

Az izmosodás mindezek mellett a siker egyik jelképe is lett. Leon Goretzka „vastagodása” egybevág azzal az időszakkal, amikor megnyerte a Bajnokok Ligáját, ráadásul úgy, hogy a Bayern München egyik legjobb játékosának számít. Goretzka nem csinált titkot abból, hogy személyes felkészítőt fogadott, akivel pontosan meghatározott edzésterv szerint jártak el.

A trend szintén erre mutat. Franciaországban örök téma, hogy Neymar is két személyi edzővel érkezett: Ricardo Rosa erőnléti edző és Rafael Martini fizioterapeuta mindenhol ott vannak, ahol a brazil támadó. Azért pedig, hogy ne legyen ebből félreértés, a Paris Saint-Germain állományba vette mindkét szakembert.

A veszély abban rejlik, hogy a játékosok önjárókká válhatnak, ami szintén súrlódásokhoz vezethet a klubjaikkal.

Vulliez is kifejti a problémát. „A játékosok két indokkal szoktak megkeresni: vagy nem elégedettek azzal azzal az edzésmunkával, amit a klubjaikban végeznek, vagy a klub által meghatározott specifikus edzésprogramot szeretnének követni.” A gond főként az előbbi szempontnál szokott jelentkezni, amikor a játékos nem számol be arról, milyen addicionális terhelést kap az edzéseken kívül.

A tanulság, hogy nem lehet céltalanul belevágni. Ahogy mondja Vulliez: „Az izomépítő foglalkozás előtt a játékos készségeit kell szem előtt tartani. Ha egy robbanékony támadó túlzottan felerősíti a felsőtestét, egy idő után veszíthet a kezdő sebességéből."

"Ott van Mohamed Salah, aki a Fiorentinánál még cingár volt, az azóta felpakolt izomtól pedig látványosan lassult. Ugyanakkor a párharcainak nagyobb százalékát nyeri meg, és a Jürgen Klopp számára fontos védekező munkában is kulcs szerepe van. Valamit valamiért."

Letámadni is tudni kell

Ezzel pedig elérkeztünk az utolsó szemponthoz: a labdarúgás kívánalmaihoz. Christian Gourcuff, a Nantes korábbi edzője szerint a manapság aktuális letámadási formák is megkövetelik, hogy a játékosok jobban bírják a terhelést.

„A letámadás sokkal kifejlettebb, mint húsz évvel ezelőtt." - állítja Gourcuff. Mindezt atlétikai alapok nélkül nem lehet bírni, a teherbírás elsőrendű, ugyanakkor gondolkodási készség is kell hozzá. A megfelelő időzítéshez, a letámadás indításához nyomás alatt is képesnek kell lenni gondolkodni, ami összefügg jár azzal, hogy a játékos mennyire bírja a terhelést.” Az izmosodás és a technikai készségek egy ideig képesek egymásra épülni, de megfelelő tudás nélkül könnyen megbillenhet az egyensúly.

Leandro Depetris-é az utolsó szó. „Mindenki alkalmazkodik, de van, aki kiveheti magát a védőmunkából és nincs olyan dolgokra késztetve, ami miatt változtatnia kellene a fizikumán.

A Messi-k felültek az egyszer jövő vonatra, a Depetris-szek lemaradtak róla.”
Hozzászólások