Foci VB - Megint klubcsapat nyeri a vébét?
Megint klubcsapat nyeri a vébét?
Fotó:Europress/AFP

Megint klubcsapat nyeri a vébét?

Szathmári AttilaSzathmári Attila
2014/07/12 22:27

Nincsenek könnyű helyzetben a válogatottak, ha pusztán pénzszempontból vizsgáljuk a dolgokat. A labdarúgók a klubokban néha a többszörösét megkeresik annak, amit a válogatottakban akár egy-egy nagy torna megnyerésével fel lehet mutatni. Komoly Euró-milliók forognak kockán. Nem véletlen, ha a klubcsapatok egyre szűkebbre szabják azt az időt, amire elengedik a játékosaikat. Ez az egyik oldal. A másikon maguk a játékosok is egyre inkább elérik, hogy a romantikus idők után komoly összegek csengjenek ellenszolgáltatásként különböző prémiumok formájában. Elég csak a kameruni vagy a nigériai válogatott példáját felhozni, ahol utazást illetve edzést szabotáltak a játékosok, hogy „prémium-céljaikat” elérjék. És talán az sem véletlen, hogy éppen két afrikai válogatottal fordult elő ez az idei vb-n. Ott találkoznak a Nyugat-Európát megjárt játékosok a legnagyobb kontraszttal az otthoni körülmények kapcsán.

Ezekből is látszik, hogy mekkora nyomás alatt kell egy szövetségnek és persze a szövetségi kapitányoknak is dolgozniuk. Azok az idők már régen elmúltak, amikor egy kapitány akár több hónapra megkapta a kiszemelt játékosokat. Átadta az elképzeléseit, begyakoroltatta a taktikai elemeket és összecsiszolta a csapatát. Egybehangzó vélemény, hogy erre egyszerűen nincs elég idő. Az inkább tanítható, tanulható elemek a védekezéshez köthetők, a kevés idő alatt erre kerül a hangsúly. Ebből is következett az az elmúlt éveket uraló tendencia, hogy a támadásokat egy-egy sztár zsenialitására építették fel, mint oly’ sokszor például a portugálok Cristiano Ronaldoéra. Vagy maradt a szürkeség azoknál a válogatottaknál, ahol nem volt ilyen.

Különleges és egyben kifejezetten szerencsés a helyzet viszont, ha az összeszokottságot nem a válogatott edzőtáborában kell kialakítani, hanem gyakorlatilag magukkal hozzák a játékosok. Hogyan lehet ezt elérni? A legegyszerűbb, ha a válogatottat egy klubcsapat játékosaira építik fel. A helyzet még kedvezőbbé válik, ha éppen a középpályás és támadó részlegbe érkeznek az összeszokott, hiányzó láncszemek. Ez volt a helyzet a 2010-es világbajnokságon a spanyol válogatottal. Ahol a korábban Bajnokok Ligája győzelmeket elérő Barcelona adta a csapat gerincét (a hollandok elleni döntőben 6-an játszottak a kezdőben: Puyol, Piqué, Busquets, Xavi, Iniesta, Pedro). A játék gördülékenységében döntő szerepet játszó középpályán hárman is.

Most a vébén az argentinok elleni döntőre készülő német válogatottal hasonló a helyzet. A Bayern München adja a válogatott kezdőcsapatának több mint felét. A nyitómérkőzésen hatan (köztük négyen kulcspozícióban): Neuer, Boateng, Lahm, Kroos, Götze és Müller kaptak szerepet kezdőként. Azóta nem volt olyan meccse Joachim Löwnek, ahol a csapat több mint fele ne a Bayernből került volna ki. Sőt, Algéria ellen Schweinsteigerrel kiegészülve hétre nőtt ez a szám. Az már más kérdés, hogy talán azon a mérkőzésen nyújtotta a legkevésbé meggyőző teljesítményt.

Túlzás lenne azért azt állítani, hogy ennyi elég a sikerhez. Noha a brazíliai vébén a németekéhez hasonló „homogenitásról” más válogatottnál nem beszélhetünk, Anglia és Spanyolország is nagyot bukott hasonló koncepcióval. A spanyolok a régi receptet követve a „barcás ötössel” (Piqué, Busquets, Alba, Xavi, Iniesta) kaptak egy ötöst Hollandiától, majd estek ki a csoportból. Anglia pedig öt liverpoolival (Johnson, Gerrard, Henderson, Sturridge, Sterling) jutott ugyanerre a sorsra. Bár mindkét esetben sokat nyomhatott a latban a hosszú idény okozta kimerültség is.

A vasárnapi döntőben mindenesetre a két iskola kétség kívül legjobbjai csapnak majd össze. A kérdés már csak az, hogy a „klubválogatott” vagy az egy klasszis zsenialitására építő modell vezet-e el a végső sikerhez?

Hozzászólások