Foci VB - Ezért nem lehet összehasonlítani Messi és Ronaldo válogatottban nyújtott teljesítményét 
Ezért nem lehet összehasonlítani Messi és Ronaldo válogatottban nyújtott teljesítményét 
Fotó: Europress/AFP

Ezért nem lehet összehasonlítani Messi és Ronaldo válogatottban nyújtott teljesítményét 

HosszabbitásHosszabbitás
2018/06/29 17:14

Az argentin válogatott kiharcolta a továbbjutást a világbajnokság C-csoportjából a Nigéria ellen aratott 2-1-es győzelemmel. Az utóbbi napokat azzal töltötte a világsajtó, hogy Lionel Messi és csapata gyenge játékának okait keresse, miközben rendszeresen Cristiano Ronaldo portugál válogatottban és a Real Madrid játékosaként Bajnokok Ligájában szerzett góljait tette a mérleg másik serpenyőjébe. Mi az oka Messi „kétarcúságának”? Miért nem helytálló az összehasonlítás Ronaldóval?

Fontos megérteni a különbséget az FC Barcelona és Argentína futballja között. A különbség a játékstílusból fakad, amely aztán a játékkoncepcióra és a támadásszervezési eszközökre is befolyással van. Ezeket a fogalmakat Ferenczi Attila tradíciókutató hozta vissza, vagy vezette be Magyarországon, akinek a könyvei és előadásai forrásként járulnak hozzá ehhez a cikkhez. A szakkifejezések is az ő kutatásaihoz és gondolataihoz tartoznak.

A különböző futballkultúrák különböző módon gondolkodnak a játékról. Ezek tükrözik a társadalom jellemzőit, gondolkodás módját. Mivel Messi tizenhárom évesen kikerült Barcelonába, ezért a klub játékfilozófiája és játékstílusa meghatározta, hogy milyen játékos lett, hiszen ennek megfelelő képzést kapott. Az argentinok nem így gondolkodnak a futballról.

000_1575F9.jpgFotó: Europress/AFP 

Az ő kultúrájuk elég megosztott, amit az is bizonyít, hogy az argentin edzők játékfelfogása milyen eltérő tud lenni, pl.: Marcelo Bielsa labdatartásra és letámadásra épülő futballja, szemben Diego Simeone védekezés és kontrázás játékával.  Bielsa, aki ma a Leeds United edzője, nagyon sok edzőre volt óriási hatással, úgymint Pep Guardiolára, vagy éppen Mauricio Pochettinóra. 

Az argentin futball kétarcúságát az is mutatja, hogy a két megnyert vb-jük során milyen más futballt mutattak be. 1978-ban ellenünk és a brazilok ellen is az ellenfél támadójátékának, sőt játékosainak összetörése volt a céljuk (az argentin-brazil 0-0 Palotai Károly egyik legemlékezetesebb játékvezetői teljesítményét hozta), míg 1986-ban Diego Maradona és társai szép, változatos támadófutballjáról marad emlékezetes.

043_dpa_1396754.jpgFotó: Europress/AFP 

Az 1860-as években britek honosították meg a focit Argentínában. Ezért a játék kezdetekben az angol stílusnak megfelelő fizikális jelleget öltött, ezzel kialakult az argentin futballgondolkodás egyik ága. Azonban az 1900-as évektől kezdődően az argentinok az olasz és spanyol bevándorlók hatására kezdtek eltávolodni ettől a stílustól, kialakítva egy látványosabb játékot, amelynek stílustechnikai elemeit a tangóhoz hasonlították. 

Az argentinok inkább az egyéniségekre építik fel a csapatjátékot, amely eredményességét nagyban befolyásolja a játékosanyag, míg a Barcelona ugyanazt a stílust játssza Johan Cruyff edzősködése óta. A Barcelona játékstílusa labdatartásra épülő támadókoncepcióra épül. Ezt Cruyff alakította ki, méghozzá a katalán nép gondolkodásmódja és az általa Hollandiából (Ajaxból) hozott játékkoncepció alapján, amely magyarázza a pozíciótartás fontosságát.

Thierry Henry: „Pep azt szokta mondani: Az én dolgom, hogy elvigyelek titeket a pálya 2/3-áig. A tiétek, hogy befejezzétek.”

A csapat támadásszervezési elve döntő helyen, döntő pillanatban, döntő fölény létrehozása. Ezt, és a Real Madrid stílusát használja a spanyol válogatott. Előbbi elvre jó példa Isco gólja Marokkó ellen.

A 16-os baloldalán kialakult terület mutatja a védelmi egyensúly megbomlását, majd Costa tökéletesen tálal Iniesta elé, áttörték a védelmi vonalat.

Az ehhez felhasznált eszköz egy alakzatépítő-bontó játék, amelyet Európában csak a Barcelona, részben a Real Madrid, és Pep Guardiola aktuális csapata használnak, világszinten pedig még Brazília. Ennek egyik fajtája a tempótámadás, amit a Barcelona használ. Amikor a Barcelona sokat járatja a labdát rést keresve, valójában ezt arra használják, hogy egyensúlytalanságot hozzanak létre a védelemben. 

Emiatt a labdához pozicionál a játékos, ami szintén egyedi. A nézők azért tartják ezt látványosnak, mert a labda gyors mozgását látják, ami talán abból ered, hogy a játékosok folyton mozgásban vannak. Nem a pálya egyes területeihez pozicionál a játékos, hanem a labdához. Ezek formanyelve a háromszög játék, amelynek statikus és dinamikus formája létezik.

háromszög.png

Mivel Messi ebben nőtt fel, és fejlesztette ki mentális ismereteit a játékról, természetes, hogy idegen neki, amikor más stílust kéne játszani, főleg, amikor ez nincs is megfelelően leoktatva, és a játékoskeret is gyenge. Ez nem azt jelenti, hogy ő csak ebben a stílusban tud játszani, de nyilván nem lehetne betenni egy Atlético Madrid-stílusú csapatban, mert ő nem tud annyit védekezésben nyújtani, mint Griezmann például.

Az argentin válogatott egyéb problémái is visszavetik a csapat teljesítményét, mint például, hogy Sampaoli a harmadik kapitány a selejtezők kezdete óta, hogy Icardi olasz gólkirályként nem fér be a keretbe, mert Messi egyik barátját (korábbi Barca-csatárt, Maxi Lópezt) elhagyta az a hölgy, aki most Icardi felesége és ügynöke, Wanda. Továbbá Mascherano már nem európai szintű játékos, nem véletlenül igazolt Kínába a télen. 

075_kireev-notitle180626_npNsr.jpgFotó: Europress/AFP

Az, hogy Messi és Dybala nem kezdhetnek egyszerre Sampaoli szerint, mutatja, hogy Sampaoli szerepekben gondolkodik jelenleg, miközben az olasz bajnokság talán legjobb játékosa egy percet sem kap egy Nigéria elleni élet-halál meccsen. A játékosok gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják Sampaolit, és maguk döntik el, hogy mit is játszanak a pályán (lásd: videón rögzítették, ahogy Sampaoli megkérdezi Messit, hogy becserélje-e Agüerót). 

Ezek a körülmények mind hozzájárulnak ahhoz, hogy nem a megszokott Messit látjuk a pályán az argentínok mezében. 

A média és a szurkolók rendszeresen összehasonlítják Messit és Ronaldót. Szakmai szempontból ez nem igazán lényeges, hiszen két eltérő játékos más körülmények között alkot. Ronaldo manchesteri és madridi karrierje elején is szélsőt játszott. Feladatai közé tartozott a szélsővédőkkel való visszazárás, azok kicselezése, és a beadások adása is a góllövés mellé.

000_16A2O2.jpgFotó: Europress/AFP 

Amikor viszont belátta, hogy fizikailag már nem fogja bírni ezt, egyszerű gólszerzővé vált. A leghatékonyabbá, aki a legnagyobb mérkőzéseken mindig előlépett. Ezt magyarázza a Bajnokok Ligája-gólrekord, a hat madridi BL-gólkirályi cím, és az öt év alatt négy megnyert BL-trófea. Ronaldo manapság a góljaival fejezi ki hatását egy mérkőzésre, és mivel a mérkőzést gólra játsszák, a média és a szurkolók hajlamosak ezt Messi sokoldalúbb játéka elé helyezni. 

Ez nem jelenti azt, hogy egyik jobb, mint a másik, vagy fordítva. Ronaldo hatása nem volt jelentős az idei BL-döntőben, vagy elődöntőben. Ellenben az idei vb-n, 2016-os EB-n nyilván jelentős volt, hiszen góljai döntőnek bizonyultak. Messi viszont nem egy gólszerző, hanem egy sokoldalúbb játékos. Ezt az is alátámasztja, hogy ő lőtte a legtöbb gólt és adta a legtöbb gólpasszt a La Liga történetében. 

A rengeteg gól és gólpassz mellett képes a pálya bármely pontján megtartani a labdát létszámhátrányban is, kulcspasszokat adni, rövid területen kicselezni több játékost, hogy azzal megbontsa a védelmet. Képes hamis kilencest, tízest, nyolcast is játszani, habár Barcelonában nem igazán posztokban gondolkodnak. A 2011-es BL-döntőben Guardiola vele tudott létszámfölényt kialakítani a középpályán, ami döntőnek bizonyult a Manchester United ellen. 

Messi többféleképpen tud befolyásolni egy meccset. 

Viszont, ha semelyik faktor nem működik, vagy csak egy, akkor a csapat rengeteg veszít játéktudásban, főleg ha a csapattársak nem elég jók ahhoz, hogy kisegítsék őt. Agüero Izland elleni gólja volt az első 606 nap után, amelyet Argentína tétmeccsen szerzett anélkül, hogy Messi-gól vagy gólpassz kellett volna hozzá.

Ronaldo hatása nagyobbnak tűnik kívülállóként, miközben Messi passzivitása is. Viszont ezek a valóságot nem igazán takarják, mindketten csodálatos játékosok, akik más-más utakon járva írták be magukat a történelemkönyvekbe.

A cikkhez felhasznált szakirodalom:
Ferenczi Attila: a 4-2-3-1-es játékrendszer különböző játékstílusokban, avagy hogyan legyünk stílusedzők? 2014
Ferenczi Attila: A tradicionális magyar labdarúgás alapelvei 2006
Jonathan Wilson: Futball forradalmak 2014

Mátrai Márk

Hozzászólások