
Szeretem a német focit!
Szeretem a német focit, mert hoznak a válogatott szélső helyére egy kiesőt, aki úgy megy el a szélen, mintha világéletében Messitől és Ronaldotól vette volna a leckéket (Bellarabi vs. Sam)
Szeretem a német focit, mert ha megsérül a válogatott középpályás, egy 18 évessel tömik be a rést, pedig a padon ott csücsül a másik válogatott. (Öztunali vs. Reinartz)
Szeretem a német focit, mert ha kiesik egy csatár, akkor egy 19 éves érkezik a helyére, pedig a padon ott csücsül az ex-gólkirály is.(Selke vs. Petersen)
Szeretem a német focit, mert jöhet szembe a legfélelmetesebb támadósor, bunkerfoci helyett háromcsatáros játék a válasz. (di Santo-Selke-Elia vs. Leverkusen)
Szeretem a német focit, mert felborulhat a pálya, rúghat az ellenfél negyven perc alatt négy kapufát és egy gólt, a szünetre mégis 1-1 lesz belőle. (Leverkusen vs. Werder)
Szeretem a német focit, mert olyan szabadrúgás-kombinációkkal állnak elő, mintha évekig gyakorolták volna. Pedig a „srác” csak három hónapja érkezett. (Calhanoglu vs Werder)
Szeretem a német focit, mert a bukott edző visszatér, és felemelt fejjel távozhat. (Dutt vs. Leverkusen)
És szeretem a német focit, mert ez még csak a nyitómeccs volt. (Leverkusen vs. Werder 3-3)