Bundesliga - Ó Kapitány, Kapitányom!
Ó Kapitány, Kapitányom!

Ó Kapitány, Kapitányom!

Szathmári AttilaSzathmári Attila
2014/08/27 22:26

A jelenet emlékezetes, és a fent említett két szó a nemrég tragikusan elhunyt színész, Robin Williams zseniálisan megformázott hősének, John Keatingnek szólt a Holt költők társaságában. A kirúgott tanár, a kapitány mellett az asztalra felállva foglaltak így állást a diákjai.

Tudjuk, milyen fontos egy kapitány a focipályán is. Ő az edző meghosszabbított keze, ő képviseli a játékostársak érdekeit is a vezetők felé. Közben a pályán és azon kívül is jó példával kell elöl járnia, és nem árt, hogy ha a pályán képes nehéz helyzetekben nyugalmat sugározni. Elsőre nem kis elvárások ezek. Ezért is lehet érdekes, ha változás történik ebben a szerepben egy klubnál.

A csapatkapitány-kérdés idén nyáron először akkor került napirendre, amikor a német válogatott kapitánya, Philipp Lahm a vb-győzelem után váratlanul visszavonult a válogatottságtól, mondván, kimerült az elmúlt tíz évben - főleg azok után, hogy átvette Michael Ballacktól a kapitányi karszalagot. Aztán jöttek a klubcsapatok.

A nyáron négy helyen történt változás. Először is a Dortmundnál, ahol Sebastian Kehl maga döntött úgy, hogy a háttérbe húzódik, hiszen ez lesz az utolsó profi idénye, és átadja a helyét másnak. Jürgen Klopp döntött, és a válogatottnál is egyre inkább az „erős ember” szerepébe kerülő Mats Hummelst választotta. Kehl – ígérete szerint – majd a háttérből segíti. A Hannovernél is hasonló történt, azzal a különbséggel, hogy a klubot 1999 óta szolgáló Steve Cherundolo már be is fejezte, helyette Lars Stindl lett a kiválasztott.  Az újonc Paderbornnál pedig a visszavonuló Benjamin Krösche helyére az első fordulóban gólt szerző Uwe Hünemeier került.

Érdekes, hogy egyetlen olyan Bundesliga csapat van, ahol a csapatkapitány-kérdést demokratikus úton, választással intézik. A Freiburgnál nem az edző, Christian Streich jelöli ki a „jobbkezét”, hanem a csapattársak. Indoklásként pedig Streich azt mondta:

„Végtére is az ő szócsövük, nem árt, ha ők hozzák meg a döntést.”

A két legrégebbi kapitány Simon Rolfes a Leverkusenből 2008 óta, míg Philip Daems a Mönchengladbachból 2009 óta tölti be ezt a tisztséget. Igaz, utóbbi többnyire már csak a kispadról. Furcsa, de a 18 kapitányból 16 védekezés-orientált: 2 kapus, 11 védő, és 5 középpályás (mert csatár az nincs). Ám a középpályások közül is csak Stindl és van der Vaart nevezhető támadó szelleműnek. Nem véletlenül mondják, hogy a védelembe kell a többieket irányítani képes vezér. Ami még fontos: az életkor, a legfiatalabb Trapp ugyan csak 24 éves, de a többség már elérte a 30-at. Nem mellékes szempont a nyelvtudás sem, hiszen egy-egy nemzetközibb keretben komoly bábeli zűrzavar alakulhat ki. Ebből a szempontból Diego Benaglio tökéletes választás a Wolfsburgban mivel a német, angol, portugál mellett spanyolul, olaszul és franciául is megérteti magát.

Ám a legfontosabb, hogy egy csapatkapitány a pályán és a pályán kívül is irányt mutasson.

Valahogy úgy, mint John Keating a Holt költők társaságában a diákjainak...

Az írás a Kicker cikke alapján készült.
Hozzászólások