Bundesliga - Ne ítélj elsőre! -I.
Ne ítélj elsőre! -I.

Ne ítélj elsőre! -I.

Szathmári AttilaSzathmári Attila
2014/09/06 09:49

Azt már tudjuk, hogy van az a pénz, amiért lehet bajnoki elsőséget vásárolni. Az elmúlt években a „semmiből” érkező Chelsea, Manchester City és Paris SG esete is jól példázta ezt.

De tényleg annyira egyszerű minden a fociban, hogy ránézünk a tabellára, és olvashatóvá válik, melyik csapat sikeres és melyik edző jó, melyik pedig nem? Szurkolóként, kívülállóként hajlamosak vagyunk csak a pályán elért eredmények alapján ítélkezni. Megfeledkezve arról, hogy egy edzőnek vannak felettesei, egy klubnak irányítói, sokszor más célokkal, mint pusztán az adott mérkőzés megnyerésének szándéka.

Mi - azt hiszem - egy kicsit ezt tettük Dáviddal a Bundesliga Magazinban, és jelentettük ki, hogy Thomas Tuchel, vagy Mirko Slomka milyen jó edző. Ellenben Armin Veh vagy Jens Keller többet is kihozhatna a csapatából. De, tényleg csak a pályán elért eredmények számítanak? Mi van akkor, ha egy klubra elsősorban üzleti vállalkozásként tekintünk, és - mint egy vállalkozás esetében - a pénzügyi teljesítményt alapul véve hozunk ítéletet? Hiszen előfordulhat, hogy az utánpótlásba, vagy egy új stadion építésére kell a pénz, nem pedig a keret erősítésére áldoznak, ez pedig alapvetően meghatározza az edző és a klub lehetőségeit is. Ilyen háttérrel is mondhatjuk Arsene Wenger kilenc trófeamentes évét sikertelennek?

Ezen gondolatok mentén jutottam el oda, hogy kicsit más szempontból is megvizsgálom a Bundesliga elmúlt öt évét. Előbb ebben a cikkben a komoly sikereket elemezve. Megnézve, hogy melyik edző milyen támogatást kapva érte el azt, amit. Elsősorban az átigazolásokon keresztül. Persze, az egyenlőtlenség kódolva van. Bevételeket tekintve a Dortmund 80.000-es kétheti jegyeladásával nem lehet szembeállítani a Freiburg 20.000-ét. Azt sem vehetjük számításon kívül, hogy 2010-től kezdve a Bayern és a Dortmund 4-4 a Schalke és a Leverkusen 3-3 alkalommal volt Bajnokok Ligája csoportkörös, a vele együtt járó pluszbevételekkel. De ezeket a bevételi forrásokat az egyszerűség kedvéért most figyelmen kívül hagytam. Nagyjából ezt a négy klubot leszámítva a többieknél amúgy is a bennmaradás a minimum, az európai kupaporond pedig a maximum elvárás volt ebben az időszakban. Ha pedig feltesszük, hogy öt éve közel azonos szintről indultak (ami persze a legkevésbé sem igaz), és megnézzük, hogy 2010 óta egy-egy edző milyen támogatást kapott - magyarán mennyit áldoztak új játékosokra egy klubnál és közben mennyi bevétel származott eladásokból -, közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy objektívebben meg tudjuk ítélni, melyik edző ért el sikereket és melyik nem.

Ezen logika mentén haladva látható, hogy öt év alatt mindössze öt Bundesliga csapatnál volt számottevően pozitív az átigazolási mérleg.

Ezekből viszont kettő komoly traumát (kiesést) kellett, hogy elszenvedjen. Sikeresnek tehát a 2011-ben kieső Hertha és a 2014-ben búcsút intő Nürnberg esetében sem tekinthetjük ezt az időszakot.

Más a helyzet a Freiburggal. A Bundesliga kiscsapata előbb Robin Duttal lett 9. majd Christian Streich irányításával a 12.-5.-14. helyezések következtek, úgy, hogy közben 20.48 millió Font bevétel keletkezett az átigazolási mérlegben. Megfordítva: ekkora értékű kulcsjátékosaitól kellett igazi pótlás nélkül megválnia az aktuális edzőnek. Streich tehát úgy juttatta Európa Liga csoportkörbe, és tartotta benn sikeresen csapatát az első osztályban, hogy közben az erőforrásait is a legjobban használta. Ez már komoly siker. (Igaz, Európában ebben a „szakágban” listavezető Porto több, mint 180 millió Font pluszt, a második Benfica 100 milliót, míg a harmadik Udinese 91 milliót tud felmutatni. Ráadásul előbbiek komoly Bajnokok Ligája szerepléssel és hazai trófeák sokaságával együtt…)

Picit más a helyzet a német listán második Werderrel. Hiszen a 2009-ben még Uefa-kupa döntős csapatnál az elmúlt négy évet a hanyatlás időszakának tartják. De, biztos ez, ha hozzátesszük, hogy 13.-9.-12.-14. helyezéseket milyen „takarékos” játékos-politikával hozta az első három évben Thomas Schaaf, majd az utolsóban Robin Dutt (igen, megint ő, aligha lehet véletlen)?  Mert ez is nagy eredmény az edzőktől.(19.71 millió font)

Csakúgy, mint a Stuttgart (12.-6.-12.-15.) esetében. Ahol lehet, hogy Fredy Bobic sportigazgatóként négy év alatt már az ötödik edzőjét „fogyasztja”( Armin Veh személyében). Ám közben egy Európa Liga nyolcaddöntő mellett összeügyeskedett 12,72 millió fontot, azaz megközelítőleg ötmilliárd forintot. És lehet, hogy a szurkolók a tavalyi 15. hely után a fejét követelik, de kérem, ez szórakoztató iparág. Üzlet. És boltot ritkán csuknak be ekkora nyereség után…

Hozzászólások