Nemzetközi - Íme, az átigazolási időszak legnagyobb nyertese!
Íme, az átigazolási időszak legnagyobb nyertese!
Fotó: Europress/AFP

Íme, az átigazolási időszak legnagyobb nyertese!


2014/09/03 21:53

„Ha megvettük volna Radamel Falcaót, nyugodtan kinevezhettük volna Jorge Mendest a Real Madrid elnökének.”

A fent olvasható idézet nem mástól, mint a Realt jelenleg (kicsit a tíz évvel ezelőtti módszerekre emlékeztetően) irányító Florentino Péreztől származik. A Királyiak első embere mindezt a Cope nevű spanyol rádióban mondta azok után, hogy lezárult az idei átigazolási időszak.

Az a transzferidőszak, amely alatt Mendes védencei közül Radamel Falcao, James Rodríguez, Ángel Di María, Ellaquim Mangala és Diego Costa összesen majdnem 200 millió fontért váltottak klubot, mintegy 30 milliót hozva ezzel Mendes konyhájára. Ha ehhez pedig hozzávesszük, hogy a portugál szuperügynök – amellett, hogy José Mourinho zsírosabbnál zsírosabb szerződéseiért felel – birtokolja többek között Nani, Anderson, Ricardo Quaresma, Joao Moutinho, Fabio Coentrao, Ricardo Carvalho, Pepe, Raúl Meireles, Rafa Marquez, David de Gea, Víctor Valdés, valamint az ékkőnek számító Cristiano Ronaldo játékjogát, érthető, miért tartjuk őt a jelen legbefolyásosabb emberének a futballvilágban.

Pedig ez nem volt mindig így: az 1966-os születésű Mendes, aki jelenleg a GestiFute nevű ügynöki iroda vezetője, természetesen focista szeretett volna lenni, ám a húszas évei elején minden csapat, ahol próbálkozott, elutasította. Ezt követően videókölcsönzőt nyitott, dolgozott DJ-ként, valamint volt egy éjszakai szórakozóhelye is. 1996-ban, azaz harminc évesen gondolta úgy, hogy ha már játékosként nem ment, ideje más úton kiszakítania a maga szeletét az egyre több pénzt megmozgató nemzetközi labdarúgóéletből, így aztán nem pepecselt sokat, amikor egy bárban találkozott a Vitória Guimaraes kapusával, Nunóval, akit átsegített a Deportivo La Corunához. Ez volt főhősünk első véghezvitt transzfere, innentől pedig nem volt megállás.

Szép lassan elkezdett beférkőzni a portugál labdarúgásba, a híresebb játékosok közül Jorge Andrade és Hugo Viana ügyeit vitte – utóbbi 12 millió euróért igazolt a Newcastle-höz 2002-ben – ez volt Mendes első nagyobb összegű, nemzetközi eladása. Ekkor kezdett el a fiatalok felé fordulni, ekkor fedezte fel magának például Cristiano Ronaldót, vagy Ricardo Quaresmát. Előbbit a Manchester Unitednek adta el, majd onnan a Real Madridnak (utóbbiból a hírek szerint 4 millió font ütötte a markát).

A játékosügynökök alapvető motivációjával mindenki tisztában lehet: nekik nem a focista hosszú távú jövője vagy boldogsága a fontos, hanem hogy minél gyakrabban és minél nagyobb összegekért váltson klubot ügyfelük, lehetőleg minél nagyobb összegekért, amiknek aztán az ügynöknek jutó x százaléka is sokat ér. Elvileg ez a “szakma” azért lett kitalálva, hogy a klubok ne használják ki a pénz- és jogi ügyekben járatlan focistákat, akik így csak a sporttal törődhettek. De ez jelentősen megváltozott, ma már a játékos leginkább ott játszik, ahová az ügynöke eladja.

Mendes életében a nagy biznisz akkor jött, amikor José Mourinho ügynöke lett. A portugál sztáredzőnek jobbnál jobb szerződéseket hozott össze a Chelsea-nél, az Internél és a Real Madridnál, valamint játékosai tucatjait adta el a portugál aktuális csapatainak. Emellett Luiz Felipe Scolarit is ő vitte a Chelsea-hez (5.5-6 millió fontos fizetésért), ő adta el a Manchester Unitednek Ronaldo mellett Nanit és Andersont is. Illetve Bebét.

FBL-ENG-FRIENDLY-MANUTD-JUVENTUS

Fotó: Europress/AFP

Utóbbi megér egy külön bekezdést, hiszen amit az ismeretlen portugállal bűvészkedett Mendes, az mindenkinek a becsületére vált volna. A támadó a portugál harmadosztályból ingyen szerződött a Guimaraeshez, majd öt héttel és hat előkészületi meccsel később a Manchester Unitedbe igazolt, 7.4 millió fontért. Már önmagában a transzfer ténye és értéke röhejes volt (főleg, hogy Sir Alex Ferguson nem is látta játszani a csatárt, akit Carlos Queiroz ajánlott be – nem találjátok ki, neki ki az ügynöke…), de a részletek még többet el Mendes módszereiről. Bébé első eligazolásakor saját értékesítési jogainak 30%-át birtokolta, de ezt Mendes megvette tőle 100 ezer euróért - a Unitedbe szerződésekor ez a rész már több mint 2 millió fontot ért. Ráadásul az első transzfert még egy másik ügynök, Reis intézte, akit két nappal Manchesterbe igazolása előtt Bébé egyszerűen kirúgott, hogy azonnal szerződtesse a helyére a Mendest. De mindehhez hozzátehetjük Nani kétszeri manchesteri szerződéshosszabbítását (minden alkalommal bérnövekedéssel!), azzal a plusz információval, hogy most, amikor kölcsönbe ment a Sportinghoz, akkor is az angolok állják a fizetését (és vélhetően Mendesét jussát is).

Persze nem Mendes az egyetlen ügynökcápa a piacon: Mino Raiola (többek között Balotelli és Ibrahimovic ügynöke, tudjuk, hányszor, milyen pénzekért váltottak csapatot…), Paul Stretford (Andy Cole, Wayne Rooney) mind-mind megkérdőjelezhető motivációjú emberek a modern labdarúgás világában, akik nélkül vélhetően ugyanolyan jól ellennénk, mint velük.

Amíg viszont a FIFA nem szab gátat az ügynöki tevékenységnek és díjaknak (bár mondjuk mit is várhatunk attól a szövetségtől, amelyiknek az a Sepp Blatter az elnöke, aki finoman szólva is kétes ügyletekbe keveredett – a rossz nyelvek szerint eladta a soron következő vb-ket), addig ezek az emberek kedvükre szipolyozhatják ki pénzt a játékosokból és a klubokból.

Aztán ki tudja, lehet, hogy Mendes előbb-utóbb tényleg a Real Madrid elnöke lesz.

Hozzászólások