Bajnokok Ligája - Mik játszottak szerepet az utóbbi évek legkevésbé látványos Bajnokok Ligája-döntőjében?
Mik játszottak szerepet az utóbbi évek legkevésbé látványos Bajnokok Ligája-döntőjében?
Fotó: Europress/AFP

Mik játszottak szerepet az utóbbi évek legkevésbé látványos Bajnokok Ligája-döntőjében?

Mátrai MárkMátrai Márk
2019/06/05 09:18

A Liverpool az utóbbi évek legkevésbé látványos döntőjében nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Az eredmény mögött meghúzódó taktikai harc napjaink legjobb edzőinek két jeles képviselője között azonban számos érdekességet rejt, és ha ezeket megismerjük, akkor pontosabb képet kapunk arról, hogy mi is történt a madridi Wanda Metropolitanóban szombat este.

A két csapat összeállítása közül a Tottenhamét várhatták nagyobb izgalommal, hiszen a Liverpoolnál Naby Keita kivételével mindenki egészséges volt, és az utóbbi két hónap alapján egyértelművé vált, melyik kezdő tizenegyben bízik meg leginkább Jürgen Klopp. A Spursnél a sérülésből visszatérő Harry Winks is kezdett, no meg persze Harry Kane, utóbbi egyáltalán nem meglepő, ha figyelembe vesszük a tétet, és Kane státuszát a világ legjobb támadói között.

Kane ki is jelentette a hét közepén, hogy készen áll a játékra, ezek után pedig hogy hagyhatná őt a padon Pochettino egy BL-döntőben?

Winks kezdőbe jelölése azt sugallta, hogy a Tottenham megpróbál majd kezdeményezni, és hátulról építkezni a Liverpool letámadásai ellenére, Winks ugyanis elég képzett ahhoz, hogy ezt Vertonghen és Alderweireld segítségével megoldja.

Kane a csapat leggólerősebb játékosa, emellett remek szabadrúgás és tizenegyes lövő, és ő az, aki a legnagyobb eséllyel gólra vált egy helyzetet, még ha az erőnléte nincs is a csúcson.

Továbbá, mélységi visszalépéseivel, Alli, Eriksen és Son játékba hozatalát is jobban meg tudja oldani, mint Llorente.

A Liverpool a mérkőzés első percében azonnal megtámadta a Tottenham gyenge pontját, Van Dijk előre ívelt labdát küldött Tripper mögé Mané számára, akinek a beadása Sissoko karját találta el, és Skomina játékvezető 11-est ítélt. A szabálykönyv alapján jó ítélet született, hiszen a játékos nem hosszabbíthatja meg a teste által lefedett területet, ha a labda kezet talál.

A büntetőt Salah nem túl magabiztosan rúgta be a kapuba. Az egyiptomi jól felismerte, hogy nem kiváló büntető rúgó, ezért nem bízott abban, hogy egy helyezett lövéssel túljárna Lloris eszén, ezért inkább csak keményen belerúgott a labdába, és középre irányította, hiszen Lloris úgysem marad középen.

bl1.jpg Fotó: Penalty Kick Stat

bl2.png Fotó: Between the posts

A gól után jól reagált a Spurs, a két védekező („forgató”) középpályás (double pivot), és az említett Alderweireld-Vertonghen páros jól hozta játékba Rose-t és Trippiert, így át tudták játszani a Liverpool letámadását.

A Tottenham problémái a pálya utolsó harmadában adódtak. Annak ellenére, hogy a legjobb támadásért leginkább felelős játékosaik (Alli, Eriksen, Kane, Son) mind pályán voltak, technikai hibák, rossz döntések, és a liverpooli védelem jó közbelépései okozták a vesztüket.

A 20. percben kiváló támadást vezettek a londoniak: Alderweireld labdájával átjutottak a liverpooli letámadáson, Trippier a mélységben visszalépő Kane-hez löbbölte a labdát, aki Eriksenhez passzolt, aki aztán a Kane-t követő Van Dijk mögött kialakuló területre rúgta a labdát a beinduló Sonnak, aki Allival együtt 2vs2-ben vitték a labdát Matipra és Alexander-Arnoldra, ám Son csele elakadt Alexander-Arnoldban.

Nem sokkal később Eriksen ugrathatta volna ki Sont, ám Henderson közbelépett. Több olyan szituáció is adódott, amikor az utolsó passz, vagy az utolsó csel, vagy egy lövés hiányzott a londoniak részéről, ami megkérdőjelezi az eredmény által elfogult liverpooli pragmatizmust. Az igazi dicséret a védőket illeti, akik megnehezítették ezeknek a cseleknek, passzoknak, lövéseknek a kivitelezését.

Közben, a Liverpool semmilyen veszélyt nem jelentett a kapura, a Napoli elleni csoportmeccset leszámítva legrosszabb találkozóját játszotta a csapat a támadójátékot illetően az egész szezonban, azonban védőik és később Alisson hiba nélkül helytálltak.

Kane-nek az egész félidőben 11 labdaérintése volt csupán, és messze volt a csúcsformájától. A Liverpool elégedetten védekezett mélyen, megtagadva a területet a londoni támadóktól, és egészen Milner 69. percben leadott lövéséig nem volt helyzetük egy olyan Tottenham ellen, amelynek a védekezése nem volt szilárd az egész szezonban.

Az első félidő végén Pochettino Sont jobbra vezérelte, Eriksen Kane mögé húzódott, Alli pedig a bal oldalra került. A cél az volt, hogy Eriksennel nagyobb dominanciát harcoljanak ki középen, így növelve a gólveszélyt. Ezzel elégedett is volt, hiszen Llorente csak a 82. percben állt be Alli helyére, míg Lucas negyedórával előbb váltotta Winkset, növelve a létszámot a büntetőterületen belül.

Klopp első két cseréje posztokon belüli frissítések voltak, Milner Wijnaldumot váltotta, Firmino egy órát bírt sérüléséből visszatérve, az őt váltó Origi pedig Eriksenen próbált védekezni, ami megkérdőjelezhető volt, hiszen ekkor már Alli és Son jelentették a legnagyobb veszélyt a liverpooli középpályások mellett kialakuló területeken.

Firminóval nagy szerencséje volt Kloppnak. A szünetig Firmino futotta a negyedik legtöbbet a pályán lévők közül, és az eredmény alakulása miatt könnyebben levehette a német, mintha hátrányban lett volna a Liverpool.

A Tottenham a 70. perc után kezdett veszélyeztetni, Alisson 8 védést is bemutatott a találkozó hajrájában, azonban bravúrra nem volt szüksége.

A Liverpool több kontra lehetőséget is elpuskázott rossz passzokkal és cselekkel, és ahogy az idő telt, az emberben felmerült, tudna-e változtatni a Liverpool egy esetleges bekapott gól esetén, márpedig akkor a lélektani előny a londoniak mellett lett volna, és figyelembe véve a liverpooli támadójátékot, elképzelhető, hogy a büntetők lettek volna a „vörösök” célja.

A 87. percben Milner szöglete után a Tottenham nem tudott felszabadítani, Matip a szezon során több kulcsfontosságú gólt szerző Divock Origi elé játszott, aki gyengébbik lábával, ballal kilőtte a bal alsó sarkot, bebiztosítva a Liverpool hatodik Bajnokcsapatok Európa-Kupája/Bajnokok Ligája győzelmét.

bl3.png Fotó: Between the posts

Az érettség és védekező futball, amivel a Liverpool lehozta a szombati döntőt, ékes bizonyítéka annak a fejlődésnek, amin a csapat átment az elmúlt évek során. Rafael Benítez 2010-es távozása óta a csapat védelme nagyon gyenge volt, ám 2018 nyarán Alisson leigazolásával helyére került az utolsó darabja is a védelem kirakósának.

Virgil Van Dijk lett a mérkőzés legjobbja, és teljesítményével bizonyította, hogy jelenleg ő a világ legjobb középső védője, Alisson pedig szintén a világ legjobb közé tartozik a maga posztján.

A Liverpool az egyik legnagyobb teljesítményt érte el a sportban azzal, hogy egy évvel egy veszített döntő után revansot vett, és győzelemmel zárta a sorozatot.

A mérkőzés alacsony színvonalának okait a 33 Celsius-fokos hőmérséklet, és a három hetes szünetben lehet keresni, és ha figyelembe vesszük az Európa-liga döntő első félidejét, egyfajta trendként is értelmezhetjük az utóbbi faktort. A Liverpool 105 km-t, a Tottenham 103 km-t futott, ami jóval elmarad mindkét csapat általános intenzitásától.

bl4.png Fotó: Between the posts

Ahogy José Mourinho mondta, a döntőket nyerni kell, nem játszani („Finals are not to play, finals are to win”), márpedig az, aki 75%-os arányban nyeri a finálékat (12/16), hiteles véleményformálónak mondható. A Liverpool soha nem veszítette el az irányítást, és soha nem lehetett azt érezni, hogy igazán elkeseredetten kellett volna védekezniük.

A mérkőzés helyes menedzselése pedig a legrangosabb európai kupa elhódításával járt.


Hozzászólások