Bajnokok Ligája - Guardiola taktikai géniusza sem volt elég az Atlético legyőzéséhez
Guardiola taktikai géniusza sem volt elég az Atlético legyőzéséhez

Guardiola taktikai géniusza sem volt elég az Atlético legyőzéséhez

Németh DánielNémeth Dániel
2016/05/07 13:41

Az Atlético Madrid lépésről lépésről haladt a rendkívül szórakoztató párharcban, melyben a Bayern nehezen találta meg a megfelelő rendszert az Atléti legyőzésére.

Az első felvonás - Saúl góljával győzött az Atlético

A találkozón Diego Simeone legjobb belső védője, Diego Godin nélkül maradt, így Stefan Savic került helyette a kezdőbe. Fernando Torres eltiltását követően visszatérhetett és Antoine Griezmann mellett szerepelt a szokásos, 4-4-2-es formációban.

Pep Guardiola nagy meglepetésre kihagyta Thomas Müllert a kezdő tizenegyből. Eredeti elképzelése szerint klasszikus oldalon helyezkedtek el a szélsők, így Douglas Costa és Kingsley Coman feladata maradt, hogy megnyújtsák a Bayern játékát.

Kép: zonalmarking.net

A Bayern szélső védőinek elhelyezkedése

Az Atlético masszív védekezésének megbontására mindannyian valami innovatív megoldást ártunk Guardiolától. A megközelítése nem volt egészen új, de mindenképpen érdemes megvizsgálni. Az első félidőben Philipp Lahm jobbhátvédként játszott amikor védekezni kellett, támadások során viszont belépett Xabi Alonso mellé a középpályára, ahol a Bayern a támadás felépítését tervezte. Ezt ellensúlyozva Javi Martinez mozgott ki szélre - ilyenkor gyakorlatilag Alaba maradt a Bayern egyetlen belső védője. A rendszer 4-1-4-1 volt labda nélkül, míg labdabirtoklásban 3-2-4-1-et láthattunk.

A túloldalon Juan Bernat kevésbé játszott szokatlan szerepkörben, de említésre méltó, hogy egy szélső hátvédtől megszokott külső felfutások mellett gyakran húzódott be Costa belső oldalára.

A terv az volt, hogy szabad területeket nyissanak széleken, így lehetővé téve Comannak és Costának, hogy egy az egy elleni párharcokat vívhassanak az Atlético védőivel. Lahm mozgása elsősorban azt a célt szolgálta, hogy Koke is beljebb mozogjon, míg Martinez és Vidal szélre tolódása az így üresen maradó területek támadására szolgált.

A Bayern kihasználta a pálya teljes szélességét

A Bayern terve az volt, hogy nagy területeket próbálnak támadni. Amíg Guardiola alapvető elképzelése a Barcelonában az volt, hogy a pálya közepén kell dominálni minden áron, addig a bajoroknál egyértelműen a széljáték volt hangsúlyosabb. Csodálatos volt látni mennyire szélesen játszott a Bayern. Costa és Coman nem játszott különösebben jó mérkőzést - bár ezt megközelíthetjük úgy is, hogy Juanfran és Filipe Luis is fantasztikus estét zárt. Szorosan fogták a Bayern szélsőit, és mivel ez megnyitotta a réseket az Atlético védői között, valamelyik középpályás - Gabi vagy Koke - visszalépett, ezzel őrizve a hátsó védelmi négyest mialatt a szélső védők túlságosan is szélen helyezkedtek el. A középpályán emiatt a szokásosnál több területet hagyott az Atlético, a Bayern azonban nem törekedett ennek kihasználására.

Amikor a Bayernnek adódott lehetősége a beadásokra, mert az Atléti mélyen védekezett, a kivitelezés rendszerint nem volt elég jó. Costának volt egy jó megindulása balszélen, amit sikerült jó beadásra váltani, de Gimenez kifejelte a labdát. Comannak és Costának arra is megvolt az esélye, hogy ellentámadásokat vezessenek, de a francia játékos döntéshozatalaiba rendkívül sok hiba csúszott.

 

A Bayern legveszélyesebb támadásait akkor vezette, amikor sikerült a labdát egyik szélről a másikra gyorsan eljuttatni. Az Atlético annyira koncentrált arra, hogy megőrizze a horizontális formát, hogy amikor egyik oldalról a másikra kezdtek tolódni, tengernyi területet hagytak a széleken. Meglepő volt, hogy a Bayern nem alkalmazta ezt többször, különösen egy Xabi Alonso szintű mélységi irányítóval a csapatban.

Többször is egyértelmű volt, hogy a Bayernből hiányzik egy támadó középpályás, aki középen szervezi a játékot. Thiago mélyen helyezkedett Alonso mellett, Vidal pedig leginkább jobb oldalra mozgott rendszerint. Jobb híján Robert Lewandowski próbálta kihasználni ezeket a területeket, de ezt leszámítva az Atléticónak nem sok gondja akadt ezekkel a zónákkal. Furcsa volt látni a hatalmas területet, amit a Bayern nem használt ki az elsősorban szélre koncentrált támadások miatt.

Támadásban az Atlético

Az Atlético Madrid a vártnál lényegesen agresszívabb volt. Ahelyett, hogy a találkozó első felében visszahúzódtak volna a saját kapujuk elé, már a pálya magasabb szegleteiben letámadtak, ezzel Alonso, Alaba és Martinez számára komoly gondokat okozva. Volt olyan, hogy egy perc alatt háromszor is sikerült megszerezni a labdát a Bayerntől, noha ez azt is jelentette egyben, hogy a labdabirtoklásban nem alkottak maradandót. Gabi elsősorban Alonsót támadta és Saúl védekező munkája a jobb oldalon szintén lenyűgöző volt.

A mérkőzés egyik leglátványosabb megmozdulása is Saúl nevéhez fűződik, aki egyéni képességeit csillogtatta egy fantasztikus egyéni megmozdulást követően. Valamilyen szinten ironikus, hogy Guardiola terve végig az volt, hogy a széleken teremtenek üres területeket a szélsők számára, majd a csapata vesztét egy középen végigszlalomozó, szélről betörő játékos okozta. A gól kétségkívül zseniális volt, ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a Bayern híján volt a klasszikus védekező kvalitásoknak a saját kapuja előtt, miután számos játékos képtelen volt szerelni Saúlt. A nagy cselezgetések nem voltak szokatlanok az Atlético játékosoktól, Filipe Luis szintén feltűnt még a klasszikus tízes helyén is. Az alábbi grafika remekül ábrázolja mennyire különböző helyeken próbálkoztak a csapatok a cselezéssel.

Kép: zonalmarking.net

Az Atlético emellett a direkt, hosszú átadásokkal is veszélyeztetett, amik elsősorban Torres és Griezmann felé érkeztek. Torres az utóbbi évekhez képest talán most emlékeztet leginkább régi önmagára, és sokat fejlődött a légi csatákban, ami fontos volt, mivel a Bayern nem rendelkezett klasszikus belső védőkkel. Griezmann sebessége szintén sok problémát okozott.

Guardiola változtatott a felfogásán

A Bayern a második félidőre feljavult, különösen amikor egy hagyományosabb rendszerre váltottak. A szélső védők sokkal természetesebb közegben mozogtak, míg Franck Ribery váltotta Comant, ami taktikailag azt jelentette, hogy Costa a bal oldalra mozgott át. Ezáltal a szélső középpályások sokkal többször cseleztek befelé és az Atléti szélső védői is nagyobb nyomással szembesültek. Időközben Müllert is pályára küldte Guardiola Thiago helyére, amivel a tizenhatoson belül egy másik rendkívül veszélyes játékos is szerepelt. Így a Bayern visszajött a mérkőzésbe. Sokkal többet sikerült passzolni a támadó harmadban, mint az első félidőben.

Kép: zonalmarking.net

A legveszélyesebb próbálkozások így is elsősorban a távoli lövésekből jöttek - például Alaba jó 30 méteres lövésénél. Ezek a próbálkozások arra kényszerítették az Atléticót, hogy feljebb lépjenek a Bayern játékosaira, messzebb üldözve őket a hátsó négyestől.

Végül mégis az Atlético került közel a gólhoz egy, a második félidőben bemutatott Torres kontrával, de miután mintaszerűen betört jobb szélről, a lövése a kapufán csattant. Végül csak 1-0-ra nyertek, de a Bayern bőven meccsben maradt.

Második felvonás - A Bayern ott folytatta, ahol Madridban abbahagyta

A Müncheni visszavágóra egygólos előnyben Simeone csupán egyetlen változást eszközölt az első meccshez képest. Miután felépült Diego Godin, be is került a csapatba, Savic pedig a kispadra szorult emiatt.

Guardiolának szintén volt nagy visszatérője a hosszú ideig sérült Jerome Boateng személyében, így Alaba kihúzódhatott szélre, míg Bernat ezúttal nem került be a kezdőbe. Szintén változást jelentett, hogy Ribéry bekerült Coman helyére, így a Bayern ezúttal eleve tükörszélsőkkel kezdett el játszani a hagyományos szélsők helyett. Müller ezúttal az elejétől kezdve a pályán volt, így Thiago számára nem maradt hely a csapatban. Ez a csapat sokban eltért attól, ami a Vicente Calderonban pályára lépett, de gyakorlatilag megegyezett azzal, amivel befejezték a találkozót.

Kép: zonalmarking.net

A beadások

Müller játéka fontos tényezője volt a Bayern lényegesen veszélyesebb támadójátékának. Gyakorlatilag félcsatárként játszott, egyfajta harmadik középső középpályásként, aki a valóságban Lewandowski játékát próbálta kiegészíteni. Az Atlético szokatlanul gyenge teljesítményt nyújtott a két támadó semlegesítésében, amiben valószínűleg az is közrejátszott, hogy Godin nem volt még 100%-os és Gimenez idegesnek tűnt összességében.

A Bayern szélsői teljesen más területet foglaltak el az első meccshez képest. Miközben Coman és Costa főleg az oldalvonalak mentén mozogtak, Costa és Ribery gyakran mozogtak üres területre, vagy indultak a pálya közepe felé, ezzel is területet nyitva a felfutó szélső hátvédeknek.

Ez látszódik a Stats Zone grafikájából is, Coman az első meccsen többnyire szélen kapta a labdákat, Costa a visszavágón már a pálya közepén is próbálkozott.

Kép: zonalmarking.net

A szélsők beadásai így is veszélyt jelentettek, Costa korai beadása például Juanfrant hozta nehéz helyzetbe Lewandowskival szemben, és Lahmnak is volt egy próbálkozása Ribéry mély átadását követően. Képesek voltak középen is támadást építeni. Az Atlético játékát minden oldalról sikerült megnyújtani, sokkal több irányból próbálták feltörni a védelmüket, mint azt az első meccsen tették.

Müller klasszikusan kiszámíthatatlan helyezkedése és mozgása különösen nagy problémát okozott az Atléticónak. Két eset is jól illusztrálja mennyire értékes játékos csapata számára. Először egy megpattanó Costa beadásra csapott le kiválóan, majd lövése kis híján megtalálta Lewandowskit a hosszú oldalon. Második alkalommal pedig egy hosszú átadást vett át, ám meglepetésre úgy döntött lepasszolja a lengyel csatárnak, ahelyett, hogy ő maga lőtte volna el a labdát.

Boateng - a védő, aki nemcsak a védekezésben rendkívül fontos láncszem

Az a bizonyos indítás Boatengtől érkezett. A védő pályára lépése újabb kulcsfontosságú faktor volt. A védelem vonalából érkező hosszú átadásai a szezon során bizonyultak már nagyon hasznosnak, különösen a Dortmund elleni 5-1-es mérkőzésen, amikor Guardiola megcserélte a belső védői pozícióját, így Boateng gyakorlatilag szabad teret kapott Lewandowski felé. Az első hosszú átadását már a találkozó első percében elküldte Lewandowski felé, és összességében a Bayern sokkal gyorsabban játszotta meg a labdákat, mint az első mérkőzésen. Boateng gyakran kikerülte a középpályásokat és saját maga juttatta el a labdát a csatárokhoz.

Kép: zonalmarking.net

Ez a fenyegetettség annyira jelentős volt, hogy Simeone a kiiktatására még a rendszerébe is belenyúlt. Az Atlético rendszere az első félidőben többször is megváltozott. A szokásos 4-4-2-vel kezdték a találkozót, majd átváltottak 4-5-1-re, amiben Griezmann jobbszélre húzódott ki. Amikor ez hatástalannak bizonyult visszaváltottak a 4-4-2-re és igyekeztek további erőfeszítéseket tenni Boateng megállítása érdekében. Azonban függetlenül a játékrendszertől az Atléticónak rá kellett jönnie, hogy képtelenek kijönni a nyomás alól, a Bayern annyira jól tartotta a támadó harmadban a labdát.

Az Atlético végig nagyon fegyelmezett maradt, azonban egy három perces rövidzárlat majdnem a mérkőzésbe került. Először Augusto Fernandez követett el egy szabálytalanságot a tizenhatos előterében, amiből Alonso Gimenezen megpattanó szabadrúgásából gólt kaptak, majd Gimenez szabálytalankodott a tizenhatoson belül Martinezzel szemben, ám a tizenegyest Oblak kivédte. Az Atléti megingott kissé.

Az Atlético is változtatott

A szünetben kulcsfontosságú változásokat eszközölt Simeone. 1-0-s hátrányban, egy szenvedős mérkőzésen az argentin edző papíron támadó felfogású cserét eszközölt. Az egyik legjobb védekező középpályását, Fernandezt hozta le, helyére Yannick Carrasco érkezett, egy gyors balszélsőt. Ez jelenthetett volna csupán annyit is, hogy Koke behúzódik a helyére középre és az Atlético továbbra is a 4-4-2-es formációban folytatja a találkozót. Ehelyett azonban Simeone a meccs során harmadjára is rendszert váltott: 4-1-4-1-re, ha úgy tetszik 4-3-3-ra.

Ebben a változásban a legérdekesebb szerep Saúlé volt. A szélső középpályás - aki az első meccsen még három Bayern játékost kicselezve szerezte meg az Atléti addigi egyetlen gólját - ezúttal védekező középpályásként kapott szerepet és Müller őrzésével kellett megszilárdítania a védekezést. Saúl érdekes jelenség, a Rayo színeiben kölcsönben eltöltött időszakban gyakran tűnt fel belső védőként is, azóta pedig gyakorlatilag bárhova be lehet állítani és jó teljesítménnyel rukkol elő.

Jelenléte extra akadályt jelentett a Bayern játékosok számára a támadók gyors elérésében, egyúttal labdabirtoklásban is magabiztosabbá vált az Atlético Madrid.

Saúl helyezkedése lehetővé tette Koke és Gabi számára, hogy sokkal hamarabb támadják a Bayern játékosait, így az Atlético kijött az állandó nyomás alól. Ezzel együtt Griezmann és Carrasco támadhatták a Bayern szélsővédőit és Simeone csapata szinte azonnal veszélyes lett kontratámadásokban. A gól egy eladott Boateng labdából érkezett, amivel a támadókat próbálta megcélozni, majd Boateng és Alonso is sikertelenül helyezte nyomás alá Gabit, amivel óriási terület nyílt meg az Atlético előtt. Gabi megjátszotta Kokét, aki Griezmannhoz passzolta a labdát a jobb szélen. Ezután Torres következett, aki az időközben befutó Griezmannt megjátszotta, a francia pedig betalált.

Guardiola hibrid megközelítése

Miután a Bayernnek már két gólra volt szüksége a továbbjutáshoz, Guardiola egyetlen jelentős változtatása Coman beküldése volt Costa helyére. A fiatal játékos jobb szélen kapott lehetőséget és klasszikus szélsőként helyezkedett, ami újabb problémákat okozott az Atléticónak amikor a vonal mellett kapta a labdákat. A döntéshozatala azonban nem lett jobb az első mérkőzéshez képest és a Bayern gólja is egy bal oldali beadást követően született. Alaba ellépett Ribéry mellett - ilyen az első meccsen aligha történt volna meg - és Vidal parádésan fejelte a labdát Lewandowskihoz.

Ez az akció Coman oldalán sem valósulhatott volna meg. Coman jelenléte azt jelentette, hogy Lahm ismét szűkebb területet kapott, többet mozgott a pálya közepe felé, ez pedig további veszélyeket jelentett a beadásaival.

A Bayern hátul lényegesen nyitottabbá vált, és az Atlético könnyedén eldönthette volna végleg a párharcot, amikor Torres buktatásáért tizenegyest ítélt a játékvezető. A büntetőt azonban megfogta Neuer, ami újabb támadásra ösztönözte a Bayernt. Az Atlético azonban hatékonyan védekezett a saját kapuja előtt és az idegenben lőtt góllal sikerült továbbjutni.

Konklúzió

Egy rendkívül szoros találkozót láthattunk, ahol gólok számában nem volt különbség a csapatok között, és apró dolgok bizonyultak döntőnek. Végül a nagy taktikai csatából Simeone jött ki győztesen.

Guardiola taktikai kísérletei mindig lenyűgözőek, de szembe kell néznie azzal, hogy az elképzelése a párharc elején nem volt sikeres. Annak természetesen volt értelme, hogy az Atléticót szélen próbálta megbontani, de az minimum különös, hogy kihagyta a kezdőből Müllert, azt a játékost, aki olyan szinten képes üres területeket találni, mint senki más. A döntése miatt így középen nem tudott veszélyeztetni a Bayern. Szokatlanul kiszámíthatóak voltak abban a szakaszban és az a tény, hogy Guardiola ezt követően hagyományosabb taktikai megközelítést (ami Heynckes csapatát idézte) választott jelzi, hogy a kezdeti taktikája sikertelen volt.

A Bayern rengeteg dolgot nagyon jól csinált a második meccsen: a kezdeti nyomás, a passzjáték ritmusa és a két középcsatárra fellőtt labdák rengeteg gondot okoztak. A párharcot elveszítették, azonban ez inkább annak volt köszönhető, hogy Madridban nem tudtak gólt szerezni.

Az Atlético teljesítménye meglepően inkonzisztens volt, ennél már védekeztek ők sokkal jobban is. Godin hiánya az első meccsről, a másodikon pedig a (még) gyengébb formája jelentős tényezőnek tekinthető.

Simeone azonban a csapatának hatékonyságán sokat tudott változtatni a visszavágó második félidejére és az Atlético kontratámadásainak hatékonysága is meggyőző volt. Azt is meg kell jegyezni, hogy a párharcot nagyon agresszívan kezdték és továbbra sem csak abból áll a játékuk, hogy jól védekeznek a saját kapujuk előtt, miközben hagyják az ellenfelet nyugodtan passzolgatni. Végül a megoldás itt ez volt, de Simeone megmutatta már, hogy sokkal flexibilisebb a csapata, mint két éve volt és mindenképpen képesek lehetnek arra, hogy megtegyék a még szükséges lépést, hogy megnyerjék a madridi házidöntőt a Bajnokok Ligája fináléjában.

A cikk a zonalmarking.net Atletico Madrid 2-2 Bayern Munich (agg): Atletico progress on away goals című írása alapján készült.
Hozzászólások