Nemzetközi foci - „Elrabolt” aranylabdák – tíz éves lenne a FIFA és a France Football kétséges násza
„Elrabolt” aranylabdák – tíz éves lenne a FIFA és a France Football kétséges násza
Fotó: Europress/AFP

„Elrabolt” aranylabdák – tíz éves lenne a FIFA és a France Football kétséges násza

Soós PéterSoós Péter
2021/01/11 22:20
Vasárnap volt tíz éve, hogy először osztották ki a FIFA és a France Football egyesülését követő, első közös év játékosa/aranylabda-elismerést. A mindössze hat évet élt fúzió rögtön botránnyal indított, de szinte minden szezonra jutott valami, amin hónapokig lehetett vitatkozni. A folyamatos csörte azonban nem feltétlen ennek a kétes kimenetelű násznak szólt, az Aranylabda-szavazást sokszor kísérte az elégedetlenkedő tömeg hangja és haragja.

A FIFA év játékosa díj és az Aranylabda 2010-ben egyesült, miután utóbbi szavazóbázisa elérte a nemzetközi szervezetét azzal, hogy világszerte voksolhattak újságírók az interneten keresztül. Így kerültek be az Aranylabda szavazókörébe a nemzeti együttesek szövetségi és csapatkapitányai – ez hozta el mindjárt az első nagy botrányt is, de erről később. Az együttműködés mindössze hat évig tartott, 2016-ban szakított a France Football a nemzetközi szervezettel, és újra külön utakon jár a két elismerés, az aranylabdásra pedig ismét csak az európai újságírók szavazhatnak.

iniesta-vb.jpgFotó: Europress/AFP

Rögtön az első évben felháborodást váltott ki a közös díjátadás: 2010-et írtunk, amikor a spanyolok történelmük első világbajnoki címét hódították el Dél-Afrikában. A finálét bizonyos Andrés Iniesta (fent)  döntötte el a hosszabbításban szerzett góljával, az FC Barcelona egykori középpályása az egész tornán remekelt, az álomcsapatban is helyet kapott. A történelmet figyelembe véve, legtöbbször a világbajnok csapatból került ki az év végén az aranylabdás, elég csak 2006-ra gondolni, amikor meglepetésre Fabio Cannavaro kapta az elismerést. (Zinédine Zidane 1998-as és az „igazi”, a brazil Ronaldo 2002-es sikere kevésbé volt váratlan, mint egy védő honorálása.) A katalánokkal is sikeres évet zárt Iniesta, a Bajnokok Ligájában az elődöntőig jutott, a La Ligát pedig megnyerte. Akadt azonban egy komoly riválisa.

Iniesta vs Sneijder – győz Messi

Az egyetlen, aki a spanyol elé léphetett volna, az a José Mourinho Interével BL-t nyerő, a sorozatban végig parádésan játszó Wesley Sneijder lehetett. Ráadásul a hollandokkal vb-döntőt játszott, akiknek éppen Iniesta foszlatta szerte álmait. Szép kis meccs – de itt jönnek a képbe a szövetségi edzők és kapitányaik. Az újságírók szavazatai alapján Sneijder 293 ponttal magasan nyert volna Iniesta és Xavi Hernández előtt, Lionel Messi pedig lecsúszott volna a dobogóról (175 pont).

Az összesített voksolás azonban az argentin győzelmét hozta (22 százalék, Iniestának 17, Xavinak 16, Sneijder a harmadik helyre sem ért oda), holott a vébén szegény Diego Maradona vezetésével csúnyán leszerepeltek, a negyeddöntőben 4–0-ra kaptak ki a németektől. Papíron tehát nem volt esélye a Barça-legendának, a válogatottak képviselői azonban beszavazták őt az élre, mellyel második Aranylabdáját nyerte 2009 után. A spanyol Marca szerint az volt Iniesta „bűne”, hogy kevésbé van „hájpolva” a médiában, mint például Messi vagy Cristiano Ronaldo – azt pedig már mi tesszük hozzá, hogy ugyanez lehetett a gond Sneijderrel is.

Befolyásolt voksolás, „félrecsúszott” szavazatok

Az ezt követő két évben is Messi nyerte a trófeát, 2012-ben zsinórban negyedszer – erre rajta kívül senki nem volt képes a futballtörténelem során. Azonban épp a sorban negyedik elismerést is vita kísérte. Többen azt állították, szavazatuk máshogy jelent meg a FIFA listáján, a csehek csapatkapitánya, Tomáš Rosický például azt mondta: „biztos, hogy Cristiano Ronaldóra szavaztam, erre a listán Messi mellett van az ikszem…” Gianluigi Buffon is CR-re voksolt, de „hivatalosan” Messire és Andrea Pirlóra – állítja a kapus. Végül a nemzetközi szervezet bemutatta a szavazás hivatalos dokumentumait, biztosítva mindenkit arról, hogy a folyamat legitim volt.

Leo Messi és gyűjteménye 2010-2013 |Leo Messi és gyűjteménye 2010-2013 |Fotó: Europress/AFP

A következő évben sorozatban harmadszor dőlt el a portugál és az argentin klasszis között a díj sorsa; ekkor, 2013-ban viszont a kiváló szezont futó Franck Ribérytől „rabolták el” – ahogy a szurkolók és az aktuális vesztes-pártiak mondják – az Aranylabdát CR javára. Az előzmények során Joseph Blatter akkori FIFA-elnökről ráadásul kiszivárgott egy videó, mely szerint ő Messit favorizálja CR-rel szemben… A portugál szövetség (FPF) rögtön reagált, mondván a szavazást befolyásolják, így az hitelét is veszti.

„Egyáltalán nem átlátható a folyamat. A szavazás időszakának kibővítése – melyet egy kisebb csoport nyomására tettek meg – azt eredményezi, hogy már senki nem hisz a voksolás tisztaságában” – fakadt ki Fernando Gomes, az FPF elnöke.

Volt, akinek Albert Flórián sem tetszett

Persze korábban, a kétes kimenetelű és rövid életű fúzió előtt is voltak vitás választások. 2004-ben az ukrán Andriy Shevchenko lett a kiválasztott, holott csupán 14 góllal zárt a Serie A-ban. A másik oldalon Deco állt portugál bajnoki és szuperkupa-címmel, BL-győzelemmel és Európa-bajnoki ezüstéremmel… Egy évvel korábban Pavel Nedved-, illetve Thierry Henry-fanatikusokra szakadt a futballvilág, a csehek nyertek.

2001-ben mindenki Raúl Gonzálezt várta az élre, aki bajnok és BL-elődöntős volt a Real Madriddal. A befutó azonban Michael Owen lett Liverpoolból mindössze 36 szavazat különbséggel. A spanyolnak azt „vetették a szemére”, hogy semmit nem nyert a válogatottal (az angol sem), a sors iróniája pedig, hogy később csapattársa lett Madridban Owen, aki végül szinte a kertek alatt távozott Spanyolországból. 1996-ban a friss Európa-bajnok védő, Matthias Sammer győzött, pedig akár német válogatottbeli csapattársai között is lett volna más opció.

Aranylabdások a Bernabéuban: balról CR, Owen, Luís Figo, Ronaldo és ZidaneAranylabdások a Bernabéuban: balról CR, Raymond Kopa, Owen, Luís Figo, Ronaldo és Zidane |Fotó: Europress/AFP

1986-ban is érdekes választás született, a Dinamo Kijevvel Kupagyőztesek Európa-kupáját nyerő Igor Belanov a vb- és angol bajnoki gólkirály Gary Linekert, valamint a spanyol bajnok és UEFA-kupa-győztes Emilio Butragueñót utasította maga mögé. Az 1974-es vb után Johan Cruyff és Franz Beckenbauer volt az Aranylabda-döntős, végül a csapatával a finálét elveszítő hollandot tették első helyre. A Marca arra is emlékeztet, 1967-ben az eddigi egyetlen magyar győztes, Albert Flórián sem vihette volna haza az elismerést Bobby Charltonnal szemben, mivel csak a magyar bajnokságban villogott.

Az elismerés értékét régebben az is csorbította, hogy sokáig csak európai futballisták kaphatták meg. Így maradt Aranylabda nélkül például Diego Maradona vagy Pelé – utóbbi tiszteletbelit kapott 2014-ben. 1995-től már az öreg kontinensen játszók is elismerhetők (ekkor lett győztes az AC Milan libériai csatára, George Weah), majd 2007-től bármely labdarúgó szerte a Földön. Szintén örök polémia, hogy kapust mindössze egyszer ismertek el (1963) a szovjet Lev Yashin személyében, pedig az évek során olyan hálóőrök érdemel(het)ték volna ki, mint Dino Zoff, Gianluigi Buffon vagy éppen 2010-ben Iker Casillas.

A folyamatos viták miatt egyre csökken az Aranylabda presztízse – leginkább a szurkolók szemében, márpedig a játék elvileg értük van. Hiába elismert szakírók, edzők és labdarúgók szavaznak, a sok kétség, vita és szubjektivitás miatt mindig lesznek elégedetlenkedők. Persze az sem jó mindenkinek, ha át sem adják a díjat, mint tavaly a koronavírus miatt, amit a többség szerint a lengyel Robert Lewandowskitól loptak el.

Hozzászólások