Nemzetközi - Amikor Mourinho bőbeszédűbb
Amikor Mourinho bőbeszédűbb
Fotó: Europress/AFP

Amikor Mourinho bőbeszédűbb


2014/08/12 09:24

Nem könnyű feladat interjút készíteni José Mourinhoval, erről nemrég itthon is megbizonyosodhattunk. De van, akinek sikerült szót értenie vele. Azok után, hogy eligazolt a Manchester Unitedtől, Rio Ferdinand egyre inkább a televíziózás felé fordult. A világbajnokságon a BBC szakértője volt, külön dokumentumfilmet is forgatott a mérhetetlenül frappáns Rio in Rio címmel, és a következő szezonban is rendszeres vendége lesz a Match of the Day című elemzőműsornak. Néhány nappal ezelőtt viszont a viszonylag új, ám dúsgazdag sportcsatorna, a BT Sport számára készített beszélgetést a Chelsea menedzserével. (Az angol nyelvű videó a cikk alján teljes egészében megnézhető.)

A portugál elmondta, egészen jól halad a felkészülés, különösen élvezi, hogy ilyenkor többet tud foglalkozni a 16-17-18 éves gyerekekkel. „Nagyon sok tehetségünk van, nekem pedig edzőként minden alkalommal örömöt jelent, ha egy sikeres srácot a csapathoz hozhatok. Ezt minden egyes klubnál megtettem eddig. Amúgy sem tudok egyetérteni azzal, hogy már az utánpótlás-csapatoknál is olyan sok a külföldi, mint itt. Nagyon kötődöm ehhez az országoz még úgy is, hogy nem a hazám. A Chelsea-nél pedig azon dolgozunk, hogy néhány év múlva a saját nevelésű játékosok tekintetében is előrelépjünk. A fiatal labdarúgóink várnak rám, és én is várok rájuk.

Angliánál maradva Ferdinand azon kérdésére, hogy mi hozta vissza, Mourinho elmondta: „Nagyon sok mindent szeretek itt. Kezdve a hangulattal, amit minden meccsen átélünk. A kapcsolatot, ami közöttünk megvan, és nem csak a Chelsea-nél, hanem a „futballban meglévő ellenségeinkkel” is. Sétálok London utcáin és ezt érzem az Arsenal, a Tottenham drukkerei esetében is. Nincs semmi gondunk. Elmegyek az Old Traffordodra és az emberek kifütyülnek, mert az ellenfél menedzsere vagyok, de amikor vége a meccsnek, és szállunk fel a buszra, ott a kommunikáció fantasztikus. Esély nincs arra, hogy megbántsanak.”

A Premier League-et a legizgalmasabbnak tartja valamennyi bajnokság közül. „Kedvelem a versenyképességet. Ez a legfontosabb. Amikor Olaszországban voltam, akkor a Juventus nehéz időszakon ment keresztül, így csak az Interről és az AC Milanról szólt a csata. Utána Spanyolországba költöztem, ott a Real és a Barcelona küzdött az első helyért. Ha a Real Madriddal hazai pályán játszottam, nagyjából keresztbe tettem a lábamat az oldalvonalnál, mert tudtam, hogy nyerni fogok. Néha az ellenfél szerzett vezetést az első tíz-tizenöt percben, de akkor is tudtad, hogy a végén 4-1-re, 5-1-re fogsz győzni. Angliában – most még inkább, mint az első időszakom során – hatalmas a küzdelem. Akkoriban a Manchester Citynek nem voltak ilyen anyagi lehetőségei. Most még a Tottehnam is erős. Nem tudod megmondani, hogy ki fogja megnyerni a Premier League-et. Megpróbálhatod persze. Vagy azt meg lehet állapítani, melyik együttes fog lemaradni a Bajnokok Ligájáról a legjobb öt közül? Sansztalan! Szerintem ez a legjobb bajnokság. Rendben van, akad a világon pár csapat, amely talán erősebb, mint az itteniek, mondjuk a Real Madrid magasabb szinten van, mint a mi legjobbjaink, vagy két-három évvel ezelőtt a Barcelona volt a legkiemelkedőbb Európában, esetleg a Bayern is előrébb jár, ez még lehet, hogy igaz is, de nekem nem az a legjobb sorozat, ahol a legjobb csapat van abban a periódusban, hanem az, ahol a legnagyobb a verseny. Bármelyik stadionba mész ki, nem tudod megmondani előre az eredményt. Tavaly az első nyolc fordulóból egyikben sem nyert mindenki az első öt közül. Valaki mindig elhullajtott pontokat. Mi nem azért veszítettünk, mert nem voltunk elég jók, hanem azért, mert a többiek tényleg nagy kihívást jelentenek.

A Bajnokok Ligáját a Portóval és az Interrel is megnyerő szakember a kupákat is kiemelte. „Egy teljesen más világ. Madridban az egyetlen telt házas meccs a döntő volt. Olaszországban előfordult, hogy ötezer néző előtt játszottunk a kupában. Emlékszem, egyszer sor került egy Inter-Sampdoria találkozóra. Tél volt, iszonyú hideg, szerda, 5-6 ezren voltak a San Siróban. Itt viszont, otthon játszol a Wycombe-bal, és tele van a stadion. Ami a futballt illeti, ez a hazám.

Arra kérdésre, hogy melyik volt a legnagyobb csalódása kitérő választ adott. „Ez nem tartozik a személyiségemhez. Azért tudok sírni, mert egy fontos pillanatban nyertem. Azért nem tudok, mert veszítettem. Tisztán emlékszem az első évemre az Internél, éppen az Old Traffordon estünk ki a Bajnokok Ligájából, tőletek kaptunk ki 2-0-ra. Az emberek rendkívül csalódottak voltak az öltözőben, mert egy újabb évet jelentett a megszokott csalódásból. Én pedig Moratti elnökkel beszéltem, mondtam neki, hogy kell ő, ő, meg ő. Ő, ő meg ő mehet. Nekik kell jönniük, és jövőre megnyerhetjük a BL-t. Szóval még életünk sötétebb pillanatában is előre tekintek. Ha nyerek, sokkal érzelmesebb tudok lenni, mint ha vereséget szenvedek. De akkor sem ünnepelek sokáig, ha győzni tudok, mert máris a következő trófeára gondolok. Egyszer majd lesz egy utolsó, amit megnyerek.”

A Chelsea nyáron Filipe Luissal, Diego Costával és Cesc Fabregasszal erősített, így sokak szemében a bajnoki cím fő esélyese. A legnagyobb rivális helyett Mourinho inkább önmagukkal foglalkozik: „Idén nem akarok mások miatt aggódni. Ezen sokat gondolkodtam. A klubomtól pontosan azt kaptam, amit kértem. Diego Costa már az előző szezon előtt is a célpontunk volt, akkor nem sikerült megszereznünk, és mi úgy döntöttünk, hogy inkább várunk rá. Csak rá összpontosítottunk, azzal is tisztában voltunk, hogy ő is szeretne hozzánk kerülni, úgyhogy ez egy jó döntés volt. Fabregas pedig az a labdarúgó, aki arra kell, hogy kicsit megváltoztassa a játékunk képét. Vele szeretnénk egy újabb dimenzióba kerülni a középpályán. Ő egy amolyan hetes. Nem hatos, nem nyolcas, és ugyan alapesetben a hetes a szélső, én viszont azt a középpályást is hetesnek nevezem, aki nem hatos és nem nyolcas, de úgy is mondhatjuk, hogy hatos és nyolcas egyszerre. Filipe Luis pedig jó egyensúlyt fog adni a keretünknek.

Befejezésül a nyáron a Chelsea-től eligazoló, egy nulla meccses amerikai kitérő után a Manchester Cityben kikötő Frank Lampard is szóba került. „Frank, Frank marad. Ő pótolhatatlan. El kell felejtenünk őt, mert ahogyan te is tudod, ő egy különleges ember, és egy nagyon különleges labdarúgó. Sosem mondhatjuk azt, hogy Cesc az ő pótlására érkezett. Franknak egy napon Peter Osgoodé mellett lesz szobra."

A Chelsea augusztus 18-án, az újonc Burnley elleni idegenbeli bajnokival kezdi az új szezont.

Hozzászólások